Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 6. Üdülés = nyaralás? Lehel azon tréfálkozni, hogy „Magyarország júliusban zárva”- mert a legtöbben júliusban és ilyenkor augusztusban — veszik ki az „évi rendes” szabadságot. A mindennapi gyakorlat kevésbé vidám: egy műszakban tart nyitva — természetesen szabadságolások miatt — az élelmiszerbolt, ahol a dolgozó családanyák estefelé szoktak bevásárolni; nem találunk senkit a hivatalban, ahol sürgős ügyeinket szeretnénk intézni; megtörténik az is, hogy az egészségügyi intézmény csak „félgőzzel” dolgdzik1. mert az orvosok, nővérek, védőnők többsége éppen nyári szabadságát tölti. Augusztus vége felé már általában mindenki újra a helyén van, ilyenkor szokták büszkén mutogatni, hogy milyen szép barnára sikerült lesülni- s azzal együtt mesélni a nyaralás „árnyékos oldaláról” vagyis arról, hogy milyen tengernyi pénzbe kerül manapság egy-két hét a Balaton .partján — még akkor is, ha a koszt és szállás egyébként csillagászati ösz- szegeket felemésztő költségeitől a szakszervezeti beutaló megkímélte a szerencsés dolgozót. Mert a legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a szabadságot nyáron kivenni és a Balaton partján tölteni — igen nagy szerencse. A legtöbb vállalatnál már kora tavasszal elkezdődik a versengés: kinek sikerül a nyári főidényre beutalót szerezni? Sokan azt is igazságtalannak tartják, hogy aki tavaly kapott, az az idén nem mehet kedvezményes áron a magyar tenger partjára. Azt meg különösen, ha a beutaló nem nyárra szól, hanem az év valamelyik -másik szakára. Ki hallott olyat? Üdülni tavasszal vagy őszszel? Nehéz volna ma már utánajárni, hogyan is kezdődött nálunk ez a nyárközpontúság. Talán úgy, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még kevesen ,-vállalkoztak” a beutalók elfogadására, lévén ez is egyike a sok újdonságnak, amitől —mert ilyen az ember természete, — sokan idegenkedtek, annak ellenére, hogy a szakszervezeti beutalókat csaknem ingyen adták, mivel a sokszemélyes üdülőházak már megvoltak. Akkor pedig miért álljanak üresen? Igaz, hogy ma is előfordul: némelyik üdülő — s nem is olyan kevés — kihasználatlan az év nagyobb részében. Tavasszal, amikor megújul a természet — és amikor az emberek indokoltan panaszkodnak fáradtságra —az ország legszebb tájain működő üdülőkben alig néhányan tengenek-lenge- nek. Megesik az is, hogy felhasználják ezeket a „holtsze- zoni” heteket idegenforgalmi célokra. Amiből következik, hogy külföldön, igen sok országban tavasszal veszi ki szabadságának legalább egy részét, aki csak megteheti. S eltölti nálunk olyan hegyvidéki tájakon, ahová a hazaiak még nagy kedvezménnyel sem akarnak menni. Pedig üdülni nemcsak nyáron lehet Ügy is mondhatjuk: a másik három évszak sokkal] alkalmasabb az igazi értelemben vett üdülésre mint a nyár. Mert a Balaton partjának valamelyik zsúfolt szakaszán süt- tetni hasunkat-hátunkat reggeltől késő délutánig, s ha az idő kedvezőtlenre változik, a társalgóban unatkozni — egyáltalán nem biztos, hogy üdülést jelent. Tegyük a szívünkre a kezünket, hányszor mentünk vissza a munkahelyünkre a fenti módon eltöltött szabadságidő után úgy, hogy — magunkban vagy egymásnak — azt mondtuk: fáradtabb vagyok mint amikor elmentem. Sokan — bár nem elegen — tanúsíthatják, hogy ez ko- rántsincs így tavaszi vagy őszi üdülés után. Először is: a városi ember — tudva vagy tudat alatt -»■ legjobban a csendet nélkülözi egész évben. A Balaton- és más vízparti üdülőhelyek pedig sokmindennek mondhatók, csak éppen csendesnek nem. Sőt: a városokban nagyobb nyugalom van éjszaka, mint azokon az üdülőhelyeken. ahol némelyek úgy gondolják, hogy ,.most nyaralunk, most mindent szabad!” Aki pedig nem beutalóval érkezik valamelyik „divatos" üdülőhelyre, könnyen otthagyhatja egész évben (esetleg más célra) megtakarított pénzét. Mert ilyenkor — elsősorban a Balatonnál — a szobákat „feketén” kiadóktól kezdve a lángos- és halsütőkön át a pincérekig és a gicesárusokig sokmindenki hirtelen szeretne meggazdagodni. Mondják — és nem alaptalanul, — hogy július-augusztusban a Balaton két partján még a levegő is sokba kerül. Ha meg úgy számolunk, hogy olcsón is meg lehet úszni a nyaralást: a családanyák járnak rosszul. Mert a csalódra minden nap — esetleg kétszer is — főzni kell, s az eredmény: a mama fáradtan megy vissza munkahelyére, s a gyerekei sem értik, miért olyan ide- geis anyuka, pedig „igazán pihentünk két hétig”. Hozzá tartozik a nyaraláshoz, — sajnálatos módon — az otthoninál is egészég- telenebb életmód. Terítékre kerülnek — némelyik üdülőben is — a legzsírosabb ételek; amelyekre jól csúszik két-három vagy még több korsó sör vagy ugyanannyi nagyfröccs, reggel és esteéjszaka pedig számtalan féldeci. Hiszen egyszer nyaralunk !... Pedig az évi szabadság célja az, hogy felfrissüljünk, kikapcsolódjunk. az egész évi egyhangúságból, visszanyerjük teljes munkaképességünket, ami — akár bevalljuk, akár nem — egy év alatt bizony jócskán elhasználódik. Ezért is jó, ha a szabadságidőt — ami kora vagy munkában töltött ideje alapján — csaknem mindenkinek évenként három- négy hét, inkább két részletben vesszük ki. A nagyobbik felét tavasszal vagy ősszel. Télen azok, akik a sí vagy a korcsolya sport örömeinek hódolnak. Olyankor is vannak nyitva üdülők, s — amíg a mostani szokások alapjában nem változnak — könnyebb kapni beutalót. Elsősorban azoknak ajánlatos más évszakban üdülni, akik nincsenek kötve a gyerekek iskolai szüneteihez. Olyankor megtalálják a csendet, a változatos szórakozásokat, kellemes időtöltéseket. Szóval mindazt, ami a szabadság alatti elutazást — üdüléssé teszi. V. E. K. bácsiról, az öreg körösi Ember a vízben! halászról senki sem feltételezte, hogy csaknem ötven esztendős há- lómeregető pályafutása alatt nem tanult meg úszni. Az élete úgy összefonódott a Körössel, mint hites feleségével: hosszú évtizedeket töltöttek el jóban-rosszban. Annyiban azért mégiscsak különbözött az asszony és a Körös, hogy ez utóbbi igen gyakran megcsalta. Előfordult, hogy K. bácsi hiába áztatta a maga fonta hálóját a csöndes folyóban, másfél, két nap is eltelt, hogy szinte üresen húzta ki. ■ Egy ilyen zsákmányszegény nap után történt, hogy az öreg halász hazafelé evez- getett a szelíd Körös partján, és mert resteilte, hogy semmit se fogott, gondolt egy merészet; hazavisz a konyhába azokból a madártojásokból, amelyek a part mentén zöldellő fűzfák ágain himibálódzó fészkekben tar- kállottak. Tudta; persze, hogy tudta; a fészekrablás méltatlan is a magafajta körösi halászhoz, meg tilos is. A zsákmány utáni vágy azonban legyűrte lelke és esze tiltakozását, és az egyik, mélyen a víz fölé nyúló ághoz kormányozta a ladikját. Az ágak között lapuló fészekben négy tojás várta a kikelés idejét. K. bácsi, hogy 'kényelmesebben elérje a fészket, nagymerészen a ladik peremére állt. A vízialkalmatosság azonban megbillent, és a tojásrabló hatalmas csobhanássál máris a vízben találta magát. A part azon a szakaszon meredek volt, a víz hirtelen mélyült, K. bácsi lába nem érzett biztos talajt. Kétségbeesve kapaszkodott a gyenge fűzágak- ,ba, amelyek a rájuk nehezedő súlynak engedve mind alább hajoltak. A halász tisztában volt vele, hogy percek múlva, a tojásokat kiköltő vadmadár átkának áldozata lesz belőle, pedig a háza, a biztonságot nyújtó háza már odalátszott. Szégyen, nem szégyen, gondolta K. bácsi, segítségért kell kiáltani. Eleinte csak félhangosan — de mert annak nem lett eredménye — torkasza- kadtából ordította a még révész korában megtanult szöveget: „Segítség, ember a vízben!” És ezt többször és ha lehet még hangosabban ismételgette. A fűz igen unta már K. bácsit, az ágak fakérgestől hárnlani kezdtek. A halászban is mindinkább fogyott a bizakodás. Ám ekkor, a gát tetején megjelent egy gumicsizmás férfi. Felismerte a vízben kapálódzót, és kalapemeléssel jelezte, hogy tudomásul vette: ember van a vízben. Csakhogy ez a gumicsizmás K. bácsi kevés, de annál ádázabb haragosainak egyike volt, akivel már a köszönésről is leszoktak. A haragos gondolkodóba eshetett: íme, a természet teljesíti az ő régi óhaját, és K. bácsit magához veszi a teremtő. De harag ide, ősi gyűlölködés oda, ember vergődik a vízben, segíteni kell rajta. No nem, az meg se fordult a fejében, hogy ő rohanjon le a parthoz és nyújtson be az ellenségnek valami rudat! Komótosan elsétált az onnan ötven méterre lévő K. bácsi - féle házhoz, ahol közölte a feleséggel, hogy a férje alighanem fuldoklik, mert segítségért kiabál. Az asszony persze rögtön létrát kapott a hóna alá, és futott a vízhez. K., a vén körösi halász vé- gülis szárazra került Az eset, amit faluszerte harsány nevetéssel mesélnek azóta is, több tanulságot hordoz. Jó, ha egy vízi ember megtanul úszni; ha mégsem, akkor jól teszi, ha hal helyett nem akar tojást zsákmányolni, de legfőképpen jó, ha az embernek nincsenek haragosai... — dó Az élelmiszerbolt bővítésére és teljes felújítására kerül sor Tiszab urán. A kunhegyes! Álész Molnár brigádja augusztus végére fejezi be a külső és a belső munkálatokat Fotó: Mészáros A piac törvényei érvényesülnek... „Idnk lakást, ha megveszik, veszek lakást, ka van pénzem” „380 000 forint -f OTP-vei kétszobás lakás eladó...” „Szolnokon, a Kun Béla krt- on, Zagyvára néző V. emeleti, azonnal beköltözhető, 37 négyzetméteres lakás készMegyénkben Szolnokon cserél gazdát a legtöbb ingatlan, s ezen belül a lakások száma is több, mint más településeken. A kereslet és kínálat törvényeinek érvényesüléséről, az adásvételi szokásokról tehát itt lehet a legváltozatosabb képet kapni. No és a megyeszékhelyen alakultak ki azok az árak is, amelyeket hallván kinyílik az a bizonyos bicska az ember zsebében... Lakást eladni lehet szabadforgalomban és az OTP közreműködésével. Akár így, akár úgy, a vevők az utóbbi időben bizalmatlanok. Mindig az jár a fejükben, hogy vajon ki mennyi haszonhoz jut az adásvétellel. Ezért, amikor fölkerestem Szűcs Ferencet, az OTP megyei igazgatóságának vezetőjét, az első kérdéseim között szerepelt: — Az emberek azt mondják, hogy az OTP megveszi tőlük a lakást egy bizonyos összegért, és drágábban adja tovább, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztibe tett volna benne. Találgatják, hogy mennyit keres ezen a takarékpénztár. — Az utóbbi időben nagy, már-már túlzott az érdeklődés a lakások iránt — válla- szolta az igazgató. — És a Megnézünk néhány adatot: 1983-ban a városban száznegyvenkét használt lakást adtak el, 1984-ben kétszáztizenegyet, 1985-ben három- százhuszonnyolcat, 1986 első félévében százötvenkettőt. A második félévben több várható, mert ebben az időszakban általában növekszik a forgalom. Az idén várhatóan eléri a négyszázat Tóth Sándor igazgatóhelyettes ; — A lakás árának meghatározásakor figyelembe vesz- szük az állagot, az életkort is, de a fekvése a meghatározó. A legfelsőbb szinten — a tizedik és a negyedik emeleten lévő lakások általában olcsóbbak, mint a földszintiek, vagy az első emeletiek. A város belterületén találhatók a szabadforgalomban is magasabb áron kelnek el. A Széchenyi lakótelepen nagyon kevés lakást adnak el szabadforgalomban. A belvárosban lévő tehermentes lakások négyzetméterenkénti ára magas, a Mátyás király úton például 15 ezer forintot kértek érte — ez konkrét példa. Ugyanakkor májusiban tizenkétezer-hatszáz- ötven forintos négyzetméterenkénti áron vettünk egy Mátyás király úti lakást. De nézzük az OTP átlagos eladási árait! Szandaszőlősön például kilenc és félezer négypénzért eladó. Négyzetmétere 15 ezer...” Naponta olvashatunk éhhez hasonló hirdetéseket az újságban. Ha lehet hinni a lapok hirdetési rovatainak, a lakás-adásvételek száma megnövekedett. vevők bizalmatlanok az eladóval szemben. A használt lakások ára a forgalmi árhoz és az új lakások árához igazodik. Ezen kívül még sok tényezőt figyelembe veszünk. Például, hogy a város melyik részén található. Négyoldalas nyomtatványt mutat, amelyben igen részletesen kérdeznek rá az átvett lakás állapotára. Nemcsak a nagyság, az „életkor”, a fekvés szerepel benne, hanem részletek is: például milyenek a beépített szekrények, hány sor csempe van a fürdőszobában stb. — Az OTP 3 százalékos kezelési költséget tesz rá a lakás árára — folytatja az igazgató. — Nem nyereségérdekeit se az intézmény, se a dolgozói. A nyereség ugyanis a költségvetésbe kerül. A lakóknak kifizetjük a lakás árát, és legalább egy hónap eltelik, amíg el tudjuk adni. Addig a pénzünk — a lakossági betétből származó pénzünk, amely után mi is kamatot fizetünk — benne van, addig munkánk van vele: értékelni kelb szerződést bontani, kifizetni, meghirdetni, a bizottság odaítéli, szerződést kötünk és a legtöbbször hitelt folyósítunk a vevőnek. zetméterenként, a Széchenyin tizenhárom, tizenháromezer- ötsfcáz, a Zagyva-parton tizenkét és fél ezer, tizenhárom és fél ezer között van. A Szántó körúton tizenegy ás félezer között volt négyzet- métere egy több éve üresen álló lakásnak. A lakásárak az építőipari árak és a lakások iránti érdeklődés növekedésével együtt emelkedtek. — Előfordul-e, hogy nem tudják eladni a lakásokat? Szűcs Ferenc: — Néha-néha megesik, hogy huzamosabb ideig, hónapokig nem talál gazdára. Az utóbbi hónapokból két példát tudnék mondani: egy családi házat és egy Beloiannisz úti régi lakást — Ilyenkor nem engednek az árából? — Addig hirdetjük, ajánljuk, amíg vevőt találunk. — Úgy hírlik, nem sz-'vesén vesznek át családi házakat. — Az OTP, azzal, hogy megvesz és elad lakásokat, felelősséget is vállal. A 8— 10 évnél öregebb családi házak között soknak a műszaki állapota nem felel meg a követelményeknek. És az az igazság, hogy leginkább a régi házaikat kínálják eladásra. — Ha lenne lakásom, és szeretném eladni, az ©TP-n keresztül történő értékesítés esetén kevesebb pénzt kapnék érte, mintha szabadforgalomban adom el. Mégis, sokan az OTP-n keresztül értékesítenek. Miért? — Családi házat vagy magánszervezésű társasházat építenek és addig lakhatnak az OTP-nek eladott lakásban. A magánforgalomban vásárolt lakás után nem adnak szociálpolitikai kedvezményt. Aki az OTP-től szeretne venni, az általában nekünk adja el a meglévőt. Ezek a vásárlások gyakorlatilag cserék, többnyire nagyobbra cserélnék. Na az OTP-től veszik a lakást, kedvezőbbek a hitelfeltételek... A város bizonyos területein nem is igen tudják eladni magánforgalomban. Két fél egyezsége Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az új lakások eladásáról. Amíg 1983- ban nyolcvanegy új lakást értékesített az OTP, 1984-ben kettőszázhuszonkettót, 1985- ben háromszázhatvanhármat, 1986 első félévében pedig száznyolcvanhármat. Egy új lakás négyzetméterenkénti ára a Széchenyi lakótelepen például tizennégyezer-egyszáz forint volt. Szolnok megyében az in- gatlamvételi ügyek kétharmada lak ás - adásvétel, — tudtam meg a megyei illeték- hivatal illetékcsoportjának vezetőjétől, Bódog Máténétól. — Megnőtt azoknak a lakásoknak a száma — mondta, — amelyeket újra értékesítenek. — Ehhez nemcsak a nagyobb lakás iránti igény járult hozzá, hanem a kedvezőbb hitelfeltételek és a 2 százalékos illeték is. A megyében 1983-ban ötezer-ki- lencszáznyolcvanhét lakást adtak el, 1984-ben négyezer- egyszázhuszorahármat, tavaly négyezer-hetvenkettőt, 1986 első félévében pedig kétezret. Ezek egyhanmada Szolnokon történt. Az első félévben sok ügyet visszatartottak, a lakosság várakozó állásponton volt, és most az illetékfizetési kötelezettség kedvezőbbé vált, ismét fellendülés várható. — Általában a reális árat vallják be az adásvételi szerződésben? — Egyértelműen csökkent a letagadási kísérletek száma. Azelőtt se volt jellemző, de előfordult, hogy kevesebbet írtak be, mint ameny- nyiért elkelt — Az adásvételi szerződésekből tudja tehát, hogy milyenek a szabadforgalmi árak. Ha irreálisan magasak, nem szólhat bele senki? — Az adásvétel mindig két fél egyezsége. A lakás-adásvételnél is a piac törvényei érvényesülnek. És most kereslet van, nem kínálat. A Széchenyi lakótelepen általában tizenhárom-tizenötezer a szabadforgalmi négyzetméterenkénti ár, a belvárosban tizennégy-tizenhatezer, a társasházi lakások között volt olyan, amelyiknek négyzetmétere tizenhétért kelt el. Paulina Éva Legtöbb csere Szolnokon OTP-kedvezmények
