Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó közérzetet teremtő közösségben A TVM egytestületü pártbizottságának gazdaságpolitikai munkájáról A Tiszamenti Vegyimű­vekben egytestületü pártbi­zottság dolgozik. Megyénk­ben — kísérletképpen — mindössze ö-hat ilyen testü­let van. Ez annyit jelent, hogy ezeknek a pártbizott­ságoknak nincs végrehajtó bizottságuk. Szilágyi Gyulá­nak, a TVM üzemi pártbi­zottsága titkárának jó véle­ménye van erről az új for­máról : — Jobb mint a korábbi. Ezáltal egy csomó átfedést, formalizmust eltudunk ke­Gazdag információ alapján Az üzemi pártbizottság létszámának csökkentése nö­velte a munkabizottságok szerepét. Mielőtt valamilyen átfogó témát napirendre tűz a testület, a munkabizottsá­gok széles körben tájéko­zódnak arról, és javaslatokat tesznek a pártbizottságok ál­lásfoglalásához. Az adott te­rület vezetőjének beszámol­tatása mellett így alaposabb információk alapján foglal­hat állást a testület. Jó ha­tással van ez a dolgozókra is, mert tapasztalhatják, hogy véleményük, javasla­tuk tükröződik az üzemi pártbizottság határozatá­ban. A pártbizottsági tagok szá­mára egyéb módon is biz­tosított az áttekintés a vál­lalat életéről. A termelési főosztály például havi érté­kelést ad számukra, amely­ből a számszerű adatok fel­sorolása mellett megtudhat­ják, hogy egy-egy üzem ter­melési mutatóinak alakulá­sát milyen tényezők (anyag­hiány, értékesítési gond stb.) befolyásolták abban a hónapban. Az említettek mellett több csatorna teszi lehetővé az eligazodást a vállalati té­nyek és lehetőségek között Megy Rendkívüli helyzeteket nemcsak a világpiac hatása okozhat, hanem egyebek is. Megtörtént például, hogy tíz nap alatt huszonhétezer ton­na árut kellett ezért kirak­ni a norma szerinti 1,6 ezer tonna helyett. A dolgozók­nak ilyen esetekben meg kell magyarázni, hogy miért fordulnak elő ezek. Ezek nélkül is van dol­guk elég. A szuszpenziós mű­trágya gyártásához a válla­lat üzemei „adták össze” a létszámot. Részben emiatt, részben másért túlórákra is A felsőoktatási intézmények új rendszere A gödöllői egyetemhez kerül a mezőtúri főiskolai kar rülni. Kisebb létszámú így a testület, munkája viszont operatívabb. És ez a fontos, nem pedig az, hogy hány tagja van az üzemi pártbi­zottságnak. A pártdemokrá­cia gyakorlása, a munka jobbá tétele ugyanis nem azon múlik, hogy hányán vesznek részt egy-egy testü­leti ülésen, hanem, azon, hogy érdemi részt vállalnak - e a vitából, van-e haszno­sítható javaslatuk, hogyan tájékoztatják, miként nyerik meg munkatársaikat. mindazok számára, akik a pártélet különböző terüle­tein dolgoznak. A pártna­pok, a középvezetői értekez­letek mellett' ezt a célt szol­gálja például a szakszerve­zeti bizottsággal együtt évenként megrendezett két­napos tanfolyam is. Azon a pártszervezetek gazdasági felelősei mellett részt vesz­nek a szakszervezeti bizal­miak is. Együtt értesülnek a vállalat életének és ter­veinek minden fontosabb mozzanatáról, amit haszno­síthatnak agitációs munká­jukban. A TVM üzemi pártbizott­sága egyértelműen arra tö­rekszik, hogy a helyi párt­élet meghatározó módon be­folyásolja a vállalat helyze­tét. A körülmények szük­ségessé is teszik ezt. Nem véletlenül mondja Szilágyi Gyula azt, hogy a világpiac változásai két-három napon belül éreztetik hatásukat (ár, piac, anyagellátás stb. terén) a Tiszamenti Vegyi­művekben. Ez a helyzet esetenként különböző válto­zásokkal járó gyors döntést követel. Sokan nem értik ennek szükségességét, ezért fontos a hatékony agitáció, az emberek megnyerése. a verkli szükség van. Az okok kö­zött szerepel az, hogy á vállalat feszített, de telje­síthetőnek tűnő tervet ké­szített. Az év első hónapjai­ban viszont a mezőgazdaság kevés műtrágyát igényelt. Ebben csak május táján tör- .tént változás. Ahogy az üzemben mondják: azóta megy a verkli. Az üzemi pártbizottság becsületbeli ügynek is tart­ja ezt. A vállalat ugyanis az év elején 10 százalékos bér­emelést hajtott végre. En­nek fedezete pedig a tervek „Elkötelezetten, felelősséggel’’ Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényről Mint köztudott: szeptember 1-jén lép életbe az ország- gyűlés által márciusban elfogadott sajtótörvény. Ennek kap­csán kért interjút Bányász Rezső államtitkártól a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökétől az MTI mun- munkatársa. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Miniszterta­nács — a felsőoktatás fej­lesztési programjában és az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény végrehajtásaként — újonnan határozta meg a felsőoktatási intézmények rendszerét, illetőleg az egye­temek kari tagozódását. A felsőoktatás fejlesztési programjában foglalt alapel­veknek megfelelően néhány korábban önálló felsőoktatá­si intézmény más szervezeti keretek között, illetőleg más felsőoktatási intézmény ré­szeként, esetenként módosult feladattal folytatja működé­sét. Ugyanakkor az egyetemi képzési és kutatási feladatok kiteljesedése, egyes tudo­mányágak korszerű össze­kapcsolása, a pedagóguskép­zés fejlesztése érdekében új egyetemi karok is jönnek létre. Ezekkel az intézkedé­sekkel kedvezőbb feltételek alakulnak ki a többlépcsős képzés és a továbbképzés ki­alakítására, az egyetemi és a főiskolai szintű képzés ösz- szehangolására is. A szerve­zeti változtatásokkal — a társadalmi igények változá­sainak megfelelően — a sza­kok struktúrája is változik, egyes tudománycsoportokon belül. A döntéseknek megfelelő­en a soproni és a hajdúbö­szörményi óvónőképző inté­zet a jövőben a győri Apá­czai Csere János Tanítókép­ző Főiskola, illetőleg a Deb­receni Tanítóképző Főiskola részeként folytatják műkö­désüket; a Kecskeméti Óvó­nőképző Intézet tanítóképző főiskolává alakul, ahol — más tanítóképző főiskolához hasonlóan — óvodai pedagó­gusokat és általános iskolai tanítókat képeznek. A műszaki felsőoktatásban a Budapesti Műszaki Egye­temen Természet- és Társa­dalomtudományi Kar léte­sül; a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kozincbar- cikai Vegyipari és Automati­zálási Főiskolai Karának feladatait' az egyetem Gé­pészmérnöki Kara, illetőleg a Veszprémi Vegyipari Egye­tem veszi át. Az agrárfelsőoktatásban a gödöllői Agrártudományi Egyetemhez kerül a Mező­túron működő Mezőgazdasá­gi Gépészüzemmérnöki Fő­iskolai Kar. A gödöllői egye­tem ugyanakkor Társada­lomtudományi Karral bővül: az új karon folytatja tevé­kenységét a gyöngyösi Mező- gazdasági Főiskolai Kar. A Kertészeti Egyetem a jövő­ben Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetemként működik, s az élelmiszeripar egyetemi bázisának megerősítése érde­teljesítése kell, hogy legyen. A műszakiak és a munkások is tisztában vannak ezzel, nem véletlen, hogy a válla­lat legtöbb üzemének be­rendezései a kapacitás felső határán termelnek. Ez is több gonddal jár, mint az átlagos üzemmenet. A tíz százalékos béreme­lés miatt az eredetileg 420 millió forintra tervezett nye­reséget 450 millióra emel­ték. Az üzemi pártbizottság támogatta azt a javaslatot, hogy a belső érdekeltségi rendszert ehhez a célkitű­zéshez igazítsák. Kellő meg­fontoltságot igényel ez, mert egy-egy üzem termelé­sét igen nagy mértékben be­folyásolják a külső ténye­zők. Ezért az „együtt sí­runk, együtt nevetünk” elv érvényesül elsősorban. Az adott körülményekhez igazodva A TVM üzemi pártbizott­sága ügyel arra, hogy ne vesszen el e részkérdések­ben. Rendszeresen napi­rendre tűzi a vállalati élet főbb területeinek helyzetét, tgy jött napirendi pontként számításba az energiagaz­dálkodás; az üzemfenntar­tási tevékenység; a műszaki fejlesztés; a munkaerő- és létszámgazdálkodás; a kül­gazdasági egyensúly javítá­sával kapcsolatos vállalati feladatok. A komplexen vizsgált témákra egy idő után visszatérnek. Az átfogó témák természe­tesen nem zárják ki a napi ügyek intézését. Annak han­goztatását például, hogy az adott körülmények között kell hatékonyan és jól ter­melni. A hullámzó szállítá­sok következtében például olyan helyen is kellett tá­rolni a kólafoszfátot, ahol hordta a szél,. verte az eső, ezért szárítani kellett. Fel­dolgozása kétszeres anyag- mozgatással járt. Ilyen ese­tekben vetik fel a munká­sok: hogyan törekedhetnek az anyag- és energia taka­rékosságra? A válasz nyílt: a körülményeken nem lehet változtatni. Bizonyára az egyértelmű, nyílt szó eredménye, hogy a munkások a mostoha kö­rülmények ellenére is meg­értik az idők szavát, s úgy vélik, érdemes ebben a jó közérzetet teremtő közös­ségben dolgozni. S. B. kében a Tartósítóipari Kar Élelmiszeripari Karrá alakul. Egyidejűleg a szegedi Élel­miszeripari Főiskola az új egyetem keretében, változat­lan székhellyel Élelmiszer- ipari Főiskolai Karként foly­tatja tevékenységét. Az Ál­latorvostudományi Egyetem hódmezővásárhelyi Állat­egészségügyi Kara — felada­tának részbeni változtatásá­val — a debreceni Agrártu­dományi Egyetembe integrá­lódik, annak Állattenyészté­si Főiskolai Karaként. A Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola— feladatainak kibőví­tésével * — a keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem egye­temi szintű képzést is adó Állattenyésztési Karaként folytatja tevékenységét. Az Orvostovábbképző In­tézet elnevezése Orvosto­vábbképző Egyetemre válto­zik. Az átszervezésre kerülő felsőoktatási intézetekben, főiskolákban, főiskolai, illet­ve egyetemi karokon tanuló hallgatók tanulmányaikat változatlan rendben folytat­ják és részükre a képzés szintjének megfelelő okleve­let kell kiállítani. A szervezeti intézkedése­ket 1986. szptember 1. nap« jától — folyamatosan — 1987. augusztus 31-ig kell végrehajtani. — Fél esztendő múltán hogyan értékelhető a saj­tótörvény szakmai és tár­sadalmi fogadtatása, nö­velte-e a magyar tájékoz­tatás nemzetközi tekinté­lyét? — A sajtótörvényt minde­nekelőtt a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a ta­pasztalat, hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító jellegű tá­jékoztatást, a szűkebb és tá- gabb környezetünk történé­seiről, eseményeiről való gyors, hiteles és pontos be­számolókat. A közvélemény — mint az olvasói levelek sokasága, képviselői, tanács­tagi fogadóórákon, s más alkalmakkor kinyilvánított állampolgári vélemények jelzik — egyetértéssel fogad­ta a sajtótörvény megszüle­tését. A megjegyzések arra is rámutatnak: a lakosság fokozottabban érzékeli és ér­tékeli, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyal­tabban tükrözi valóságunkat, eredményeinket és nehézsé­geinket. Elismeréssel szól­nak arról, hogy a tömegtájé­koztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozi­tív visszhang nélkül, ha egy- egy cikk, riport a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb-nagyobb közös­ségeket" egyes gyárakat, ága­zatokat, vagy az egész társa­dalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Ügy hiszem, a sajtó egész magatartása, minden­napi munkája önmagában igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, moz­gásterüket növelő dokumen­tumként értékelik a tör­vényt. Rendkívül nagy nemzetkö­zi visszhangja is volt a saj­tótörvénynek. Űgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze esz­mei-politikai elkötelezettsé­ge szerint — új törvényünk­kel. Nemcsak a szocialista országokban találkozhattunk sok, pozitív kommentárral, hanem másutt is, ahol adnak az írott szó hitelére. Voltak persze olyan megjegyzések is, amelyek valamiféle, sehol sem létező „abszolút demok­ráciát” és „abszolút sajtó- szabadságot" kértek számon a törvénytől. Mégis, egészé­ben úgy látom, hogy törvé­nyünk határainkon túl is egyértelműen növelte a ma­gyar sajtó rangját, hitelét. — ön parlamenti felszó­lalásában sem titkolta: a paragrafusok formálódása­kor, az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bon­takozott ki. Véleménye sze­rint a végül is elfogadott törvény miként segíti majd a tájékoztatáspolitika gya­korlatának fejlődését? — Elsősorban a kormányza­ti szervek, az intézmények, vállalatok, azaz: az informá­torok felvilágosítási kötele­zettségéről szólnék itt. Nem titok, hogy a törvény elő­készítésekor sokan aggályos­kodtak, mások őszintén ag­gódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon, olyan információkat, tényeket, ada­tokat, álláspontokat is nyil­vánosságra hoz, amelyek voltaképp valamely intéz­mény, szerv belső titkai, s amelyeknek közzététele itt­hon vagy külföldön hátrá­nyos helyzetbe hozhatna pél­dául egy vállalatot. Magától értetődő, hogy az alapvető a társadalom összérdeke, ez fe­lette áll minden részérdek­nek. De a törvény elismeri a tájékoztatás terén is a kisebb közösségek és az egyén érde­keit is. — A sajtótörvény határo­zottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű informá­ciók megszerzéséhez és köz­readásához. A felvilágosítás megtagadására a törvény ki­zárólag állami és vállalati titok védelme címén ad fel­hatalmazást. Néhányszor mégis megkísérelték minden elfogadható indok nélkül megtagadni a felvilágosítást, elkendőzni a valóságot. Sze­rencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Külön is sze­retném aláhúzni, hogy nincs semmiféle indokolatlan kor­lát, tilalmi lista a tájékozta­tásban. Elkötelezetten, fele­lősséggel bármiről írhat a sajtó. Mindenkor határozot­tan, szigorúan fellépünk, ha az újságírót — önérdekből — megfosztják az információtól, vagy félretájékoztatják, de következetesek leszünk a fe- lelősségrevonásban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait. — A sajtótörvény nem rendelkezhet tételesen a sajtójog egy sor időszerű — ha tetszik: napi — kér­désében. Készülnek-e a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalában e témakörök­ben eligazító végrehajtási rendelkezések? — A sajtótörvény olyan jo­gokat és kötelezettségeket rögzítő alapszabály, amely­nek rendelkezései közvet­lenül és azonnal hatnak. Tar­talmazza az alapvető rendel­kezéseket, míg a részletsza­bályokat a végrehajtási ren­deletek és más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg. A törvénnyel egyidő- ben, az abban kapott felha­talmazásnak megfelelően — többek között — négy állam­titkári rendelkezés is ké­szült a Tájékoztatási Hiva­talban. — Az első, vagyis az idő­szaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére és megszün­tetésére, illetve szünetelteté­sére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként idő­szerű volt jogszabállyal ren­dezni a helyi stúdiók, is­mertebb nevükön a kábel- televíziók működését is. Lé­nyege az, hogy ha helyi po­litikai, gazdasági és kulturá­lis igényt elégítenek ki, s biz­tosítottak a szükséges felté­telek is, akkor nincs akadá­lya az alapításnak. A har­madik, a szerkesztőségek ve­zetőinek jogállásával fog­lalkozó rendelkezés a ko­rábbiaknál még egyértelműb­ben leszögezi, hogy a főszer­kesztők, a felelős szerkesztők a szerkesztőségek igazi gaz­dái. Személyükben felelnek a „lap alapítója által meg­határozott célok, szerkesztési elvek megvalósításáért, a lap teljes tartalmáért”. A negyedik rendelkezés az új­ságíró alkalmazási feltételei­ről szól, s a hivatás, a szak­ma gyakorlásához nélkülöz­hetetlen követelményeket taglalja — a színvonal, a mérce emelésének igényével. — Véleménye szerint a sajtó — most már törvény által is — kibővített moz­gástere növeli-e a tájékoz­tatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérzetét? — A törvény nemcsak az Alkotmányban elismert jo­got — a sajtószabadságot —, hanem a népnek a tájékoz­tatáshoz való jogát is magá­ban foglalja. Kodifikálja az újságírók jogait és kötelessé­geit, előírja a felvilágosítási és válaszadási kötelezettsé­get is. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlásához: nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékoztatás lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy a la­pok, az MTI, a rádió és a televízió szerkesztőségeinek vezetői, a rovatoknak hatá­rozott arculatot adó újság­írók most még több infor­máció birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hitelüket az olva­sók, a nézők, a hallgatók előtt. Sajtónk egy felnőtt nép felnőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó mű­helyeinek élén felelős szer­kesztők, szakmájuk felké­szült mesterei állnak. így hát minden feltétellel ren­delkezünk ahhoz, hogy a saj­tótörvény széles körűen érvé­nyesüljön, tájékoztatásunk megfeleljen fontos társadal­mi küldetésének. A Szolnoki Tejipari Vállalat központi üzemének közel százmillió forint értékű kor­szerűsítése a tervek szerint a jövő év decemberében fejeződik be. A rekonstrukció második ütemében jelenleg a szociális- és hőtechnikai részt építik (Fotó; Korényi £.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom