Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. AUGUSZTUS 2. Moszkva — Washington Levélváltás Parázs marakodás vágón Még mindig Craxi... A hírügynökségi anyagok —, iha igazat is mondanak — gyakran megtévesztőek. Különösen így van ez, ha azokat Washingtonból küldik. És ez nem véletlen. Néhány napja még úgy tűnrt, zsákutcába kerültek a szovjet- amerikai kapcsolatok, az Egyesült Államok fővárosából érkező jelentések azt érzékeltették, hogy e téren a legszélsőségesebb héják kerekednek felül. Aztán kiderült, hogy a helyzet nem egészen így áll, sőt több jel arra utal, hogy van lehetőség a megegyezésre, és nem teljesen lehetetlen az 1986-os Gorbacsov— Reagan találkozó sem. Szemipalatyinszk értelme A szovjet vezetés kézhez kapta Reagan elnök levelét, s Mihail Gorbacsov már ennek ismeretében mondta el július 28-án beszédét Vlagyivosztokban. A beszéd elmondásának helye és tárgya arra utal: a Szovjetunió ázsiai nagyhatalom is, jelentős területei .egy térséghez tartoznak Japánnal é» Kínával, s partvidéke az Egyesült Államok csendes-óceáni területeivel „néz farkasszemet”. A béke óhajtása, a leszerelés Moszkva számára tehát nem csak európai; ázsiai szükség- szerűség is. A Szovjetunió nem csupán a tárgyalóasztal mellett és nyilvános fórumokon tett meggyőző gesztusokat az elmúlt időszakban. Ilyen lépése volt az is, hogy lehetőséget teremtett amerikai tudósok számára: Szemipalatyinszk körzetében helyezzék el földrengés-vizsgáló műszerekeiket. Ott tehát, ahol az elmúlt évig a szovjet föld alatti atomrobbantásokat végrehajtották. Az amerikai tudósok szerint a műszerek igen- iá megbízható ellenőrzést jelentenek. A washingtoni kormányzat egyik szélsőségese. Perle hadügyi államtitkár mégis így nyilatkozott: „Hiszünk abban, hogy az atomfegyvert a lehető legbiztonságosabbá és leghatékonyabbá tudjuk tenni; elsődleges célunk, hogy a lehető legkisebb me- nyiséggel rendelkezzünk belőle ehhez pedig szükség van a (nukleáris) kísérletekre”. Nem kell különösebb logikai felkészültség az állítás megcáfolásához, hiszen Perle egyszerűen azt mondta: ahhoz, hogy kevesebb atomfegyver legyen, újabbakat kell kifejleszteni és felhalmozni. Az amerikai megnyilatkozások nemcsak a különböző nyilatkozók személye miatt tűnnek kétarcúnak. A szovjet vezetőnek küldött válaszlevél — ezt tekintélyes amerikai lapok írták — nem tartalmaz egyenes választ arra a szovjet indítványra, miszerint a rakétavédelmi rendszerekről kötöttt SALT —1 szerződés 15—20 éves meghosszabbítása fejében hajítsanak végre nagyszabású csökkentést a hadászati fegyverzetekben. Ugyanakkor az is tudottá lett, hogy Rea- gen hajlik arra, hogy a SALT—1 érvényességét rövi- debb időre (5—6 évre). meghosszabbítsák. Ez pedig már az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezést (SDI), azaz a csillagháborús programot érinti. Az elnök ebben sem foglalt el egyértelmű álláspontot. Egyrészt hajlandónak mutatkozik arra, hogy például öt évig csak a kiterjedt kísérleteket folytassák, ugyanakkor pedig több ízben is olyan kijelentést tett, miszerint az „SDI nem al'kú tárgya”. Tény, hogy aiz űrbe telepítendő rakétapusztító eszközök kidolgozása hosszadalmas és igen drága vállalkozás, aminek nagyon sok ellenfele van a washingtoni törvényhozásban is, jó pár évig nem is lehet szó másról, mint kísérletezésről. Szakértői eszmecserék Egyértelműen a pozitív oldalihoz kell sorolni a szovjet—amerikai mérlegben, hogy Géniben szakértői tárgyalások kezdődtek a két fél között. A téma Reagannak az a bejelentése, miszerint az Egyesült Államok az idén novembertől nem tartja magára kötelezőnek az 1979-ben aláírt (nem ratifikált) SALT —2 szerződést. Ebben a két nagyhatalom a nukleáris hordozóeszközök mennyiségét után korlátozta. Ugyancsak szakértők tárgyalnak Genfben a föld alatti atomkísérletek kérdéseiről is. A biztató jelek közé tartozik, hogy a stockholmi értekezlet a kölcsönös kompromisszum reményében zárta utolsó előtti fordulóját. Milyen érdekek fűződnek a rendezéshez, a párbeszéd folyamatossá tételéhez? Nem kétséges: a Szovjetunió vezetése — személy szerint Mihail Gorbacsov — rendkívüli fontosságot tulajdonít annak, hogy csökkenjen a feszültség, ne legyen szükség újabb fegyverkezési fordulóra, az energiákat a gazdaság fellendítésére. a dolgozók életszínvonalának javítására fordíthassák. Ez nem csak a Szovjetunió, de valamennyi józanul gondolkodó tisztességes ember érdeke is. Ilyen érdek az is, hogy megakadályozzák a különböző helyi konfliktusok keletkezését és kiterjedését. Csúcs-esélyek Az Egyesült Államokban — Reagan elnök közvetlen környezetében — továbbra is erősen hallatja hangját az a csoport, amelyik a kemény fellépést, s a nagyszabású fegyverkezési programokat szorgalmazza. Ugyanakkor igen sok politikus, s maga az elnök is hajlik a párbeszéd fenntartására. (Reagan idős ember, aki azt szeretné, ha úgy távozhatna a Fehér Házból, hogy valamilyen valódi eredményt hagy maga után.) Szeretnék tehát tető alá hozni Gorbacsov idei amerikai útját. E ténynek magának is nagy politikai jelentősége lenne. Az viszont nyilvánvaló, hogy az SZKP KB főtitkára csak akkor utazik Washingtonba, ha a vizit eredménye valódi megállapodás lehet Ennek előkészítése a következő hónapok feladata. Minden bizonnyal gyorsul majd a diplomáciai gépezet működése, s szeptemberben, amikor Sevard- nadze külügymiiiiszter az ENSZ-közgyfllés ülésszakára New York-ba érkezik, alkalom lesz összegezni az elért eredményeket és a várható esélyeket is. Miklós Gábor Egy hónapos válság, parázs marakodás után Bettino Craxi ismét kormányt alakíthat. A kereszténydemokrata párt, amely parlamenti puccsal megbuktatta, mégsem tudta elragadni tőle a kormányfői széket, de kierőszakolta azt a kötelezettségvállalást, hogy 'a jövő év tavaszán, egy évvel a rendes parlamenti választások előtt önként átadja posztját a DC jelöltjének. Megvalósul tehát a koalíciós partnerek közötti „váltógazdálkodás”, amiben 1983-ban, a jelenlegi törvényhozási időszak kezdetén állítólag megállapodtak, noha Craxi és a szocialisták most tagadják ezt. Szinte napra pontosan három évvel ezelőtt lépett hivatalba az akkor 52 éves, energikus és becsvágyó szocialista pártvezető előző kormánya. Előtte, júniusban a DC összeomlott a választásokon, és 101 napig tartó huzavona, alkudozás után kénytelen volt átadni a miniszter- elnökséget, amely így először került szocialista politikus kezébe a köztársaság történetében. Craxi ö.tpárti koalíciót kovácsolt össze, három kis párt, a szocialisták és a kereszténydemokraták parlamenti támogatásával. Törékeny építménynek nézett ez ki, a régi balközép formula élet- képtelen feltámasztásának, ám tévedtek, akik gyors kudarcát jósolták. A Craxi-kor- mány 1000 napnál is többet élt megbuktatásáig, s a leghosszabb életű kormánynak bizonyult — jócskán felülmúlva a balközép Moro-kor- mány 834 napos eddigi reAlbin Chalandon francia igazságügymindszter kijelentette, hogy a 'kábítószer elleni küzdelemben „ideje sebességet váltani”, mert riasztó méretekben terjed a fiatalság körében. A Chirac- kormány konzervatív programjának egyik pillére a közbiztonság erősítése: a bűnözés letörése, a bevándorlás szigorúbb szabályozása, a börtönbüntetés reformja. E reflektorfényben folytatott kampányok mellett jóval kevesebb szó esett eddig a kábítószerüzérek elleni küzdelemről. Chalandon elnökletével a múlt héten tárcaközi tanácskordját is, amelyet 1966—68- ban jegyeztek fel. Az 1000 nap nem múlt el tétlenül. Craxi vezetésével a kormánynak sikerült rendbe szednie a gazdaságot: 10 százalék alá szorítani az inflációt és szerény növekedést elindítani. Kivédte a líra ellen szőtt összeesküvést és megfékezte a terrorizmust, lezárva a vizsgálatot a P—2 szabadkőműves-szervezet államellenes aknamunkája ügyében. Nemzetközi téren is hozott kisebb fordulatot működése: határozott arabbarát földközi-tengeri politikát valósított meg, s elment a Washingtonnal való részleges szembekerülésig az Aohille Lauro- ügyben. Mindezek kétségkívül eredmények, és nem nélkülöznek bizonyos koherenciát A szocialista kormányfőnek sikerült megváltoztatnia a harminc éves kereszténydemokrata irányítás hangsúlyait és módszereit több ponton. Nem kevés támadás éri ezért. A sajtó és a közvélemény nem rajong a kormányfőért, de elismeri, hogy hatásosan működött. — Tud-e mást, jobbat nyújtani helyette a kereszténydemokrácia, vagy egyszerűen a bársonyszéket és a vele járó zsíros kormányzati állásokat követeli vissza csupán? — Ez a kérdés. S a válasz: a jelek szerint aligha. Főként a gazdasági fronton nem, hiszen a szakszervezetek jóindulatára még kevésbé számíthat, mint Craxi. Ki nyer akkor a létrejött kompromisszumos egyezségkozást tartottak, amelyen a kábítószert immár „igazi nemzeti csapásnak” minősítették. A minisztert megbízták, hogy szeptemberig dolgozzon ki konkrét intézkedéseket a kábítószer terjedése ellen. Addig is tettek néhány gyors lépést. Az egészségügyi minisztérium kapott soron kívül 276 millió frankot a kábítószerélvezőket kezelő kórházi osztályok fejlesztésére. A rendőrség egy hét alatt Párizsban, Lyonban, Mont- pellierben és Avignonban rendezett razziákat a forgalmazók „begyűjtésére”. Némi eredménnyel, amit a többszáz letartóztatás és vádemegel, és a ’87 márciusában várható kormányváltozással? — Ez a következő logikus kérdés. S erre már nincs egyértelmű válasz. A biztató távlatokat sejtő üzleti élet nyilván úgy véli: teljesen mindegy, ki kormányoz, csak teremtsen szilárd viszonyokat. A hatvanas években, a hetvenes évek közepéig ezt egyedül a DC-tői remélhette, ma már más a helyzet Nemzetközi kérdésekben sincs alapvető különbség a DC és a szocialisták között, legfeljebb hangsúlyokban. A hatalmi vetélkedés leszűkül így a római politikai dzsungel szembenálló klikkjeire és taktikázás csupán Craxi és pártja végső soron nyerhet is azzal, ha az 1988- as választásoknak nem a kormányfői poszt terhével vág neki, és a kampányban felmutathat három évi eredményes kormányzást. „A DC az én eredményeimből élt, és nem tett semmit hozzá” — mondhatja majd. De köny- nyen beválhat a DC párt- kongresszuson kidolgozott számítása is: úgy szerezheti vissza megcsappant választói táborát, ha kézibe veszi a kormányt, és igyekszik mindenütt jelen lenni. Mindenesetre 1988 utánra — s ez figyelemre méltó — Craxi nem volt hajlandó elkötelezni magát, a harc akkor válik igazán élessé, s a mai vetély társ-szövetségesek közül minden bizonnyal az jár akkor jobban, amelyik számíthat a kommunista párt támogatására. lés jelez. A harc fő láncszemének Chalandon a „kishalakat” az utcán, aluljárókban kis mennyiséget áruló kereskedőket tartja, ezeket akarják a leggyorsabban kivonni a forgalomból. Főképpen amiatt aggódnak, hogy a narkománia a 25 éven aluliak között terjed a leggyorsabban és egyre több a túladagolásban elhalálozó fiatal. Az első halálos tragédia 1969-ben fordult elő, 1984-ben már 237 volt, többsége 25 éven aluli. Ugyancsak 1984-ben csak Párizsban több mint 12 ezer kis- forgalmazót és kábítószerélvezőt állítottak elő. Magyar Péter Franciaország Harc a kábítószerüzérek ellen Az illatos arany Június egyik vasárnapján, a rózsaszüret idején minden évben megválasztják Bulgáriában a rózsakirálynőt A színpaQ^pá» ünnepségnek mindig soP a bel- és külföldi látogatója. A ceremónia szereplői és vendégei az idén a kazanlaki rózsaintézetnél találkoztak. A reggeli napfény körülölelte a népviseletbe öltözött és rózsakoszorúkkal ékesített lányok tarkaságát Vidám ének közéjjétte megérkeztek a felvirágzott kocsik, lovaik ugyancsak rózsakoszorúval díszítve. Jöttek a tánccsoportok: lányok és gyermekek, ruhájukon, hajukban, kezükben mind-mind rózsa. Végül feltűnt, természetesen rózsákat hintve a legszebb lány — a rózsakirálynő. IFíatal fiúk rózsavizet szórtak a vendégekre, körtánc kezdődött, majd meglódult a tömeg és énekelve vonult végig a város utcáin. Szinte az egész Kazan lak részt vett ezen a hagyományos bolgár ünne- I>en. 1 Csudámir bolgár író így ír a virágok királynőjéről: „Majd minden szerző Kis- Ázsiát nevezi őshazájának. Az olaj rózsa tudományos neve Rosa Damascena, azaz damaszkuszi rózsa. Talán nem a legszebb a rózsák között, virágjai nem tündökölnek, de a csodás hangú fülemüle sem a legszínesebb madár.” Az olajrózsa a 17. században került Bulgáriába és Kazanlak és Karlovo völgyeiben találta meg a legkedvezőbb fejlődési feltételeket. Azóta Rózsavölgynek nevezik ezt a' vidéket. A Balkán-hegység hegyláncai a hideg északi szelektől, a Szred- na Gora hegyei a dél forrósága ellen védi a tájat Az Európában évente előállított 1650 kg rózsaolaj több minta fele, 850 kg Kazanlakból származik. Kazanlakot ezért nevezik „európai Kasmírnak”, a Rózsák hazájának”. Blanqui francia természettudós és publicista, aki 1841- ben járt Bulgáriában, így jellemezte a rózsaszüretet: „Rózsaolaj-készítéskor a falvakat valósággal elárasztják a rózsalavelek, a lovak mintha parfümös szőnyegen szaladnának”. Egy májusvégi reggelen szédítő rózsaillattal köszönt bennünket a Kazanlaktól 10 km-re fekvő Milevo falu, tiszta a levegő, könnyű szellő lengedez. Rózsalevelekkel színültig rakott kocsik jönnek velünk szembe. Sürget a munka — a Rózsa-völgyben 20 nap alatt le kell szedni, összegyűjteni és a közeli olajlepárlöba szállítani a sziémokat... A faluban figyelmeztettek: „Keljetek fel a szedőkkel együtt 4 órakor, nehogy elmulasszátok a harmatot!” A rózsaföldek a falutól délre fekszenek. A nap első sugarai már a virágmezőkön találnak bennünket. A látvánnyal egyszerűen nem lehet betelni — rózsatenger, sehol egy tenyérnyi zöld, a harmatoseppek kristályként csillognak, az ember megré- szegül az illattól. A levegő tiszta és átlátszó: tisztán kivehetők a távoli Balkánhegység fenyvesei. Milevo a Szredna Kora-hegység lábánál fekszik. A szedőknek azonban nincs idejük a táj szépségében gyönyörködni: napkeltéig mindent le kell szedniük. A 80 éves Sijka Mravova így indokolja a sietséget: „Miért ilyen korán kell ezt a munkát elvégezni? Hát azért, mert ilyenkor a legfrissebb és legaromásaibb a rózsa, *s ha harmatos, vagy megázott, még inkább; Ebből lesz a legjobb rózsaolaj. Az én időmben az emberek mindig iggyeívkoirtyoltak a friss ró- ^Saolajból. Én magam is, ha nyugtalan vagyok, iszom egy kevés rózsavizet — ez mindig megnyugtat!” Késő délután kerülünk a Milevótól 5 km-re fekvő olaj gyárba. Itt átható még csak az illat! Egész nap ömlik ide a rózsafolyam. A tartályok színültig megtelnek. Derekas munka folyik: reggelig az egész napi termést fel kell dolgozni illatos arannyá, rózsaolajjá. Miso Manev, a Parfüm- és Illóolaj Intézet technológusa, aki a szállítmányokat ellenőrzi, elmondja, hogy a bolgár rózsaolajat a világ valamennyi illatszergyára kiváló minőségűnek ismeri el. Kis részéből illóolaj készül, a nagyobb rész valamennyi parfümféleség alajjanyaga. Legnagyobb előnye, hogy tartós illatot kölcsönöz a parfümnek, ezért rendkívül keresett. Legfőbb vásárlói Franciaország, Japán, az NSZK, az Egyesült Államok és Kanada illatszergyárai. A rózsa nem csak a szerelem virága, de fontos valutaszerző forrása is Bulgáriának. (SZOFIAPRESS — KS) Rózsaszüret Bulgáriában A rózsakirálynő és Dionysos a rózsák ünnepén
