Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Nemzetközi körkép 1986. AUGUSZTUS 14. Euró fiai biztonsági és együttműködési konferencia Bécs szeptemberre készül Vagy hat hét múlva, szeptember 23-án a bécsi Hofburg- ban megkezdődnek az európai biztonsági és együttműkö­dési utókontferencia előkészítő tanácskozásai — november 4-én pedig maga a tanácskozás. Az elmúlt évek feszült nem­zetközi légkörében a 35 résztvevő ország népei érthető vára­kozással tekintenek a tanácskozás elé, amely kettős szerepet játszhat: „hőmérője” lesz a kelet—nyugati kapcsolatoknak, a szovjet—amerikai viszony alakulásának — egyúttal pedig, e kapcsolatok alakulásától s a többi európai ország állás- foglalásától függően módot adhat haladásra az európai po­litikai, gazdasági kulturális és emberi kapcsolatok fejlesz­tésében. Hát orazóg Dél-Ázslából Szövetség gyermekcipőben A bécsi Hofburg egy pati­nás szárnyát állították hely­re a konferenciát előkészítő osztrák diplomáciai appará­tus részére. Történetesen a „Stallburgban”. az egykori császári istállók felett, — ahol ma a táncoló lipicai •mének tanyáznak — s a Redut-terem közvetlen szom­szédságában, ahol 13 éve folynak a haderőcsökkentési tárgyalások. Az EBK végrehajtó titkár­ságának barokk szobáiban komputer-terminálok — és általában bizakodó hangulat. A titkárság vezetője, Helmut Liedermann nagykövet, vala­mennyi európai konferenci­án részt vett s legutóbb ha­zája moszkvai nagykövete volt. Mind ő, mind munka­társai az elmúlt hetekben- hónapokban sokat utaztak: szinte mindegyik résztvevő ország fővárosában tanács­koztak a konferencia előké­szítéséről — és pozitív be­nyomásokkal tértek haza. Mint mondják, Keleten és Nyugaton, a katonai-politikai szövetségekben és a semle­ges, el nem kötelezett orszá­gokban egyaránt nagy fi­gyelemmel és várakozásokkal készülnek Bécsre. A már be­jelentett delegáció-vezetők általában elsőrangú, tapasz­talt diplomaták, ami ugyan­csak híven jelzi, hogy ko­moly, érdemi tárgyalásokra készülnek fel a résztvevők. A semleges vendéglátók — ért­hetően — gondosan kerülik a politikai állásfoglalást, de CAD, CAM — e betűszó­kat ismételgetik az NDK- ban ma világszerte. A hazai újságolvasók számára felte­hetőleg kevésbé közkeletű hatbetűs rövidítést az NDK- ban az angoloktól kölcsönöz­ték, a CAD a műszaki terve­zés, a CAM pedig a gyártás számítógépesítését jelentő szavak kezdőbetűiből szár­mazik. A szakemberek úgy érvel­nek, hogy miközben az év­század elejétől magának a gyártásnak a termelékenysé­ge mintegy ezerszázalékkal növekedett — a szellemi munkáé jó, ha hússzal. A A CAD, CAM bevezetésétől az elkövetkező években e té­ren is a termelékenység mintegy háromszáz százalé­kos növekedését remélik. Ami pedig a kézzelfogható eredményeket illeti, ezekkel leginkább minden bizonnyal a Fritz Heckert Kombinát­ban büszkélkedhetnek. A 27 ezer dolgozót foglalkoztató órióskombmátból szármáik az NDK szerszámgépgyártá­sának csaknem fele, termé­keik 80 százalékát a világ több mint 50 országába ex­portálják. A kapuikon kike­rülő gépek négyötödrészben elektronizált NC-berendezé- sek A kombinátban nem keve­sebb, mint nyolc nagy és középszámítógép, illetve húsznál több kis komputer teljesít szolgálatot, s az ösz- szes gépórakapacitás felét fordítják tudományos szá­mításokra. A törzsgyárban a számítógéppel működtetett impozáns magásraktár, vagy a padlóba rejtett vezérlő fémszálak nyomát kísérlet­ként követő, vezető nélküli anyagszállító-járművek pe­dig már a 90-es éveket idé­zik. érezhető elégtétellel közük: jóllehet ezt hivatalosan még senki nem jelentette be. bi­zonyosak abban, hogy a no­vemberi megnyitó ülésen a 35 állam — amint a Varsói Szerződés országai Budapes­ten indítványozták — kül­ügyminiszteri szinten kép­viselteti magát. Az előkészítő tanácskozás politikai szempontból aligha lesz kisebb jelentőségű, mint maga a konferencia, hiszen már itt érdemi döntéseket kell hozni. A kéthetesre ter­vezett, zárt ajtók mögött fo­lyó tárgyalásokon már a de- legációvezietők vesznek részt, hogy kidolgozzák a tanács­kozás napirendjét, ügyrend­jét. Az előkészítő tárgyalások sikere esetén (amiben a házigazdák nem kételked­nek) az október közepétől hátramaradó idő a további gondos előkészületeké. A Hofburg kongresszusi köz­pontját hétmillió schillinges költséggel máris korszerűsí­tik. Azzal számolnak, hogy a 35 küldöttség átlag 5—6 de­legátussal érkezik, hiszen szakbizottságokban folyik majd a munka nagyobbik része. Ez egyéhként azt is je­lenti, hogy vagy száz. első­osztályú szinkron-tolmácsra, fordítóra van szükség, akik a tanácskozás hivatalos nyel­vein dolgoznak. Érthetően nem közölnek számot a rend­őri személyzetről, amely a küldöttek biztonságán őrkö­dik majd — csak annyit mondanak, hogy ez lesz az Az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan növekedtek az NDK-ban a kutatásfejlesztés­re kzánt pénzösszegek A CAD. CAM fejlesztésé­ről a gyárban elmondták, hogy eddig — egyetemi se­gédlettel — hengeres testek, tengelyek automatizált terve­zésére szolgáló programcso­mag készült el. Számításaik szerint 25—30 százalékkal nö­veli majd a konstrukciók biztonságát és évente 40 ezer tervezői órát takaríthatnak meg általa. A tervezés, az anyagtárolás és -szállíaás, a gyártáselőkészítés valameny- nyi fázisának komplex szá­mítógépesítésével — mint ar­ról néhány termékük eseté­ben már megbizonyosodtak —< 20—30 százalékkal csök­kenthető az előkészületi idő. A CAM széles körű alkalma­zásától pedig távlatilag a korszerű berendezéseik és a gyárban működő rugalmas gyártórendszer optimális ki­használását s a termékek át­futási idejének akár a felére csökkentését remélik. Ha a termelékenység nö­velésének kapcsán a legtöbb­ször a CAD, CAM is hangzik el az elkövetkező években — természetesen — az NDK­egyik legnagyobb kiadási té­tel. (Már ami az osztrák ál­lamot terheli, mert a kon- íf-enc:a költségeit a még He’sinkben kidolgozott kulcs alapján, a résztvevő államok közösen viselik). A rendőröknél többen csak az újságírók lesznek: a köz­pont földszintjén kialakított sajtóteremben, ahová ipari tévén közvetítik majd a (nyílt) üléseket, összesen vagy ezer tudósító akkreditá­lását várják. a legtöbben nyilván a megnyitónapokra érkeznek majd, s az osztrák szervezők gyakorlatiasan megjegyzik: ha novemberre eldől, hogy tartanak szovjet —amerikai csúcstalálkozót, nyilván kisebb lesz az ér­deklődés Bécs iránt. Ha vi­szont mégsem, akkor a Shultz —Sevardnadze találkozó még a vártnál is sokkal több új­ságírót vonz majd Bécsbe. Az előzetes elgondolások szerint a bécsi konferencia első szakasza 1987 áprilisáig tart. A húsvéti szünet azután lehetőséget ad a házigazdák­nak arra, hogy két hét alatt átköltöztessék a tanácskozást a Duna-parton, az ENSZ- központ mellett évek óta épülő új konferencia-köz­pontba, amely a 35 ország képviselőit fogadja először falai közé. A „Vienna-center” ha_onlíthatatlanul korsze­rűbb, tágasabb munkalehető­ségeket kínál — ami azért is kárpótol, hogy a résztvevők Bécs szívéből a város szélé­re utaznak majd ki tárgyal­ni. A kérdésre, meddig tart­hat a bécsi konferencia, a házigazdák diplomatikus mosollyal válaszolnak. Vagy 1987 őszéig — vagy 1988-ig... Annyi tény, hogy egy sor küldöttség a drága szállodák helyett lakásokat bérelt kül­döttei részére az osztrák fő­városban. ban sem csupán ennek a köz­ponti programnak szánnak prioritást. Tovább folytatják például a robotok alkalmazá­sára tett erőfeszítéseket. Ami ezek számát illeti, valóban meg lehetnek elégedve. Az elműt öt évben 45 ezer ipa­ri robot előállítását tűzték célul, végül 46 500 lett belő­le. Ám a kitűzött célt, hogy egy-egy robot üzembe állítá­sával 2,5 munkaerőt megta­karítanak, egyelőre még nem sikerült elérniük. Kiemelt fontosságot tulaj­donítanak a termékek meg­újításának is. Nem utolsó sorban a szocialista piac ko­rábbi igénytelenségével, el- kényelmesítő hatásával ma­gyarázzák, hogy a gyártmá­nyok egy része ma már el­avult. Ebben az évben a ter­mékek 28 százaléka új kön­tösben jelenik majd meg. (Fogyasztási cikkek esetében ennél is nagyobb, 40 száza­lékos lesz a termékváltás). Egyebek között erre a célra is az idén rekordmennyiségű, 11,6 milliárd márkát kitevő K+F (kutatási és fejlesztési) forrásokat szánnak. A szocialista országokkal együtt kívánják továbbfej­leszteni az ugyancsak kulcs­ágazatként számon tartott számítástechnikát és a bio­technológiát, s központi programot dolgoztak ki az anyag- és energiatakarékos­ságra is. Az acélfelhasználást llJÍ)6-ban fajlagosan mintegy 6—7, az energiafogyasztást pedig 3,5 százalékkal kíván­ják csökkenteni. Az NDK nyersanyagokban szegény or­szág lévén nem mondhat le a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításá­ról sem, jóllehet e téren az elmúlt években világvi­szonylatban is kiemelkedő eredményeket sikerült elér­niük. Kedden Dakkában meg­kezdődött a Dél-ázsiai Re­gionális Együttműködés Szö­vetségének külügyminiszte­ri tanácskozása. Egészen fia­tal szervezetről van szó: ta­valy decemberben, — ötéves előkészítés után — ültek ösz- sze Dakkában hét dél-ázsiai ország vezetői, hogy Ziaur Rahman néhai bangladesi el­nök kezdeményezésére meg­alakítsák a térség államainak együttműködési szervezetét. A csúcsértekezleten az alap­okmány elfogadásával létre is jött a Dél-ázsiai Regioná­lis Együttműködés Szövetsé­ge. újabb színfolttal gazda­gítva a nemzetközi társulá­sok palettáját. Az útjára indított intézmé­nyes szervezettől senki nem várt azonnali csodákat, a résztvevők tisztában voltak azzal, hogy a jóakarat elle­nére sem lesz könnyű a fej­lesztési programok egyezte­tett kijelölése és kivitelezése. A hét ország — India, Pa­kisztán, Banglades, Nepál, Sri Lanka, Bhután és a Ma Idiv-szigetek — földrajzi méretei, népességi mutatói és gazdasági teljesítményei még akkor is élesen eltérnek, ha fejlettségi szintben a tagál­lamok közel állnak egymás­hoz. Nehéz egy kalap alá venni például az atom- és rakétaiparral rendelkező, hétszázötven milliós Indiát a törpeállam Bhutánnal, vagy — Hölgyeim és uraim, azt hiszem nem kíméltük az erőn­ket, és talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy jó formában voltunk. Ez a jellegzetesen amerikai fogaimazású mondat az utóbbi idők egyik legszenzá­ciósabb sajtókonferenciáján hangzott el. A színhely Wa- shingot volt, a nyilatkozó pe­dig a negyvennégy esztendős Robert Ballard oceanológus, az amerikai Woods Hole Ten­gerkutató Intézet neves mun­katársa, aki két társa, Martin Bowen és Ralph Hollis kísé­retében. a legkorszerűbb tech­nika segítségével napjaink Orpheuszaként leszállt egy valószínűtlen világba: a het­vennégy esztendeje elsüllyedt Titanic hullámsírjába. A történet közismert: 1912. április 15-én, hétfőn hajnali két óra húsz perckor elsüly- lyedt az akkori idők legna­gyobb — 42 238 tonnás, 68 000 tonna vízkiszorítású — és leg­gyorsabb utasszállító hajója, amelyet konstruktőrei és tu­lajdonosai elsüllyeszthetet- lennek nyilvánítottak. Az 1911-ben Belfastban készült és Southamptonból első (és utolsó) útiára indult kolosz- szus úszó luxuspalota volt, uszodával, bárokkal, táncter­mekkel, szalonokkal, kon­certteremmel és a műszakia­kon kívül 461 főnyi személy­zettel. akik csakis az első osz­tályon — az útért az akkor hatalmas pénznek számító 800 dollárt fizető — utazók kényelmét szolgálták. Edward Smith kapitány, akit szakmai körökben „Fenegyerek Ted- dynek” becéztek, nem is tit­kolta, hogy már az első útján el akarja hódítani a leggyor­sabb Európa—Amerika átke­lést jutalmazó híres Kék Sza­lagot. A többit tudjuk. Azon a hajnalon, a fogvacogtatóan hideg ködszitálásban Üj- Fundland hófödte partjaitól dél-keletre hirtelen — na- gyonis hirtelen — felbukkant az a mindent eldöntő jéghegy. A katasztrófa térségében rendkívül mély az óceán és az év nagy részében rendszere­sek a viharok. Sokáig az is alig volt elképzelhető, hogy a viszonylag iparosodott Pa­kisztánt a himalájai király­sággal, Nepállal. A cél tehát értelemszerűen csak az le­hetett, hagy a kelllő akarat — és érdekegyeztetéssel az energiákat a közös gondok közös megoldásának medré­be tereljék. Mert persze van­nak olyan nehézségek és ba­jok, amelyek sorscsapásaiban valamennyien osztoznak: a túlnépesedés, a fejletlen ter­melési viszonyok, a nyomor, a pénzhiány — a sort lehet­ne folytatni, idézve a fejlő­dő országokra általában jel­lemző összes nyomorúságot. Az egy főre jutó nemzeti össztermék sehol sem halad­ja meg Dél-Ázsiában az évi 390 dollárt, az írástudatlan­ság 70—80 százalékos, időn­ként járványok pusztítanak, a természeti erőknek való kiszolgáltatottság égbekiáltó. A hét államban él a világ lakosságának egyötöde. A népszaporulat éves átlagban 2,3 és 5,4 százalék közé esik — félő, hogy a kezdetleges gazdálkodási módszerek mi­att az élelmiszertermelés a jövőben sem tud lépést tar­tani az éhes szájak követelé­sével. Egyáltalán nem volt tehát véletlen, hogy az együttműködésre kijelölt te­rületek legfontosabbika a mezőgazdaság, annál is in­kább, mert a föld tartja el a térség népességének nyolc­van százalékát. egyáltalán pontosan megálla­pítsák a hullámsír színhe­lyét. A műszerek csak 1980-ban jelezték megközelítő pontos­sággal a mintegy hatezer (!) méter mélyben nyugvó hatal­mas test létezését, és újabb hat esztendőnek kellett eltel­nie a mostani szenzációs saj­tókonferenciáig. Az Atlantic II. nevű ultra­modern kutatóhajótól néhány hete vált el a zord észak-at­lanti vizeken az Alvin nevű mini-tengeralattjáró, hogy megkezdje fantasztikus ka­landját. Az eredmény egye­bek között 54 ezer jóminőségű fénykép és több kilométer (!) hosszú videó-felvétel. Ezek elemzése természetesen még hosszú időt vesz igénybe, de a csodálatos — és a világgal ugyancsak a modern techni­ka segítségével megosztott, így a magyar televízióban is bemutatott — élmény mellett máris jónéhány fontos tudo­mányos tapasztalatról is be­számolhatott az Alvin bátor stábja. A legérdekesebb ilyen felismerés az, hogy az eddigi verzióval szemben a Titanic nem attól süllyedt el. hogy a jéghegy átfúrta az óriás ol­dalát, hanem attól, hogy a szuperkarambol nyomán szét­nyíltak a haiótest vasleme­zeinek hegesztései. A gyarmati időktől gyöke­rező gyűlölködés és gyanak­vás gátat vetett a jószom­szédi viszonyok kialakításá­nak, a kétoldalú kapcsolatok rendezetlensége inkább a széthúzás irányába hatott. Az alapító csúcsértekezleten — a megosztó tényezők fé­nyében — eleve abból indúl­tak ki, hogy a szervezet ke­reteit nem szabad felhasz­nálni az egymás közötti po­litikai ellentétek felhánytor- gatására, éppen ellenkező­leg, az integrált programok céltudatos és jószándékú végrehajtásával kell megte­remteni azt a légkört, amely végsősoron az együttélés tisz­tességes formáinak kedvez majd. A regionális szövetség gye­rekcipőben jár még, ám a háborúkkal is terhelt múlt tükrében az eredmények biz­tatóak. A kilenc kijelölt együttműködési területen — közéjük tartozik a többi kö­zött az oktatás, a telekommu­nikáció, a kutatás, a népes­ség- és egészségügy, a kultú­ra, a meteorológia — több mint negyven közös vállal­kozást határoztak el. A külügyminiszterek dakkai ér­tekezletén a héten most elő­ször mérik fel, hogy mit ér­teik el eddig, hogyan lehet­ne gyorsítani a beindult programokat, mivel bővíthe­— Első merülésünkkor — mondta Ballard — azt hit­tük, hogy kudarcot vallunk. Hiába cirkáltunk, mindenütt áthatolihatatlanul meredt fe­lénk a hajó hatalmas fekete acélfala. Végre feltűntek az első kerek ablakok —sértet­len üveggel! —, majd a har­madik óriáskémény mögött elénk tárult, amire vártunk: a gigászi testen tátongó rés. Ekkor indítottuk útnak a technika egyik csodáját, a külsejét tekintve fűnyírógép­re emlékeztető, elektronikus kábelvezérlésű, érzékeny ka­merákkal megtűzdelt, álta­lunk Jasonnak becézett robo­tot. Nemsokára Ballardék má­sodszor érezték úgy, hogy a kudarc elkerülhetetlen: Ja­son — miután kameráival vé­gigpásztázta a Titanic tiszt­jeinek kabinjait és az utasok tágas tornatermét — beszo­rult két makacs lemez közé, és órákig tartott a kiszabadí­tása. Utána viszont már jól mentek a dolgok, és a derék Jason lélegzetelállító képek egész sorát közvetítette tizen­két merülés során az Alvin „agyközpontjába”. A híres kristálycsillárok épen ma­radtak. a nem kevésbé híres famunka viszont nyomtala­nul eltűnt, az 1513 utashoz hasonlóan. — Önök — mondta remegő hangon Ballard — tudják, hogy az óceán minden szerves anyagot felfal. ... 1912 április 17-én a Bu­dapesti Hírlap úgy értesült hogy „a Titanic páncélszek­rényében amerikai kereske­dők által Aversben vásárolt, 25 millió font értékű gyé­mánt volt.” Jason robotkar­jai sikertelenül próbálták fel­nyitni a széfet, de sikerrel helyeztek el egy emléktáblát az utókor kegyeletével. Ott, ahol „Fenegyerek Te^dy” ka­pitány az asszonyokkal és gyerekekkel telt mentőcsó­nakok leeresztését irányítot­ta, és ahol az utolsó pillana­tig lassú melódiákat játszott a hajózenekar. Harmat Endre Heltai András NDK-gazdaség Gyorsuló termékváltás ■ 111 tárd DK to az együttműködés skálája. A Titanlc-story Mini-tengeralattjáróval a hullámsírban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom