Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 16. I Arcképvázlati Tíz éve egy érzéki szakmában Az évszázados malomipari hagyományokkal bírc Törökszentmiklós „lisztgyá rában” azok közé a molnárok közé tartozik, akiknek nerr marad deres a hajuk a finom fehér portól a műszak vég fürdés után. A fiatalember pontosan tíz esztendeje jelentkezett munkára a malomban, zsebében a Székesfehérváron megszerzett szakmunkás-bizonyítvány- nyal. Hogyan lesz valaki molnár? Beszélgető partne rém nem tud a lisztesmol- nár-dinasztia sztorijával szolgálni. — Mindössze talán az ösztönözte a szakmaválasztásomat, hogy alig néhány házra laktam, gyerekeskedtem a malomtól. Meg talán az hogy erre a pályára kevés fiatal jelentkezett akkor. Éppen amiatt, hogy olyan messze, az ország másik részében képezik a molnárokat. Az üzem kapuját én akkor léptem át először, amikor elsőéves szakmunkástanulóként a nyolchetes nyár' gyakorlatra munkába álltam. Egy évtizede ez a csőpad < munkahelyem. A beosztásom lisztosztályozó. Hadd előzzem meg az ilyenkor szokásos kérdést: jól választottam, nem bántam meg, hogy molnár lettem. Ha lesz fiú a családban, és hajlandóságot mutat a szakma iránt nem fogom róla lebeszélni. A három éve házasodott fiatalembert egyelőre egy kétéves kislány várja haza délutánonként. Már amikor várhatja, merthogy három műszakban őrlik a búzát r molnárok a folyamatosan üzemelő malomban. — Az éjszakai műszakot szeretem a legjobban. Különösen ilyenkor, nyáron, mert az esti óráktól enyhül valamelyest a hőség. így azután az állandó zaj, a re zonancia is elviselhetőbb. Azért halljuk olyan nehezer egymás hangját, mert húsz gépen dolgoznak az őrlők az alattunk levő hengerpadon. A fölöttünk levő szitapadról pedig ezeken a csöveken — ezek miatt nevezik csőpad nak ezt az emeletrészt — érkezik hozzánk a különböze' minőségű őrlemény. Szemcseméret, szín és hamutartalom szerint 38 féle liszt. Ezekből kell nekem megfe lelő arányú keveréssel ösz- szeállítanom a kereskedelmi forgalomban kapható háromféle terméket, a finom- a tészta- és a kenyérlisztet. Nekem, az avatatlannak hiába mutatja a molnár i mintavevő fémlapon a két lisztkupacot. Egyik is liszt, a másik is, és mindkettő szép fehér. Csak amikor egy üveglapon összesimítja a két liszthalmot, akkor tűnik k’ az árnyalati színkülönteég. Jó szem kell hozzá. _ A szaíkmaii tudáson, a n agy gyakorlaton kívül nemcsak jó szemre van szüksége a molnárnak. Nélkülözhetetlen a megbízható tapintóérzék, a szemcse - nagyság megállapítására. Szükség van a jó hallásra is, mert a húsz egyszerre működő őrlőgép zúgásából i: ki kell tudni hallani, he egy is rendellenesen dolgo zik. Van funkciója ebben i szakmában a jó szaglásnak is, mert milliós értékeket menthetünk meg, ha idejében észrevesszük, hogy beragadt egy csapágy, vagy e kelleténél jobban súrlódik egy meghajtószíj. A malomban minden forog, mozog, ezért nagyon balesetveszélyes munkahely, de még inkább tűzveszélyes. Faszerkezetes az épület, fából vannak r felvonók, a lisztkamrák, e daratisztítók, a futócsövek. Volt idejük kiszáradni a fából készült berendezéseknek hisz a legtöbbjük jóval idő sehb „mint én. Nem véletlenül az egyik legmegbecsültebb társadalmi tevékenyséj nálunk az önkéntes tűzoltóké. Közéjük tartozom jómagam is két év óta. A kívülálló számára már- már az érthetőség határát súrolja, hogy az egész épület soha nem szűnő rezgése, e folytonos monoton zúgás ellenére sem tartják egyhan gúnak a munkájukat, unalmasnak a munkahelyüket e molnárok. — Nem lehet itt a nyolc órában unatkozni egy per cet sem. Ahogy már mond tam, több érzékszerve állandóan dolgozik az embernek és nagy baj lehet belőle, he valamelyik akár kis időre is kihagy. Egy idejében észre nem vett szitaszakadásná1 például a gyí^jtőkamrában tonnányi különböző minőségű liszt keveredhet össze. Akkor azután vagy csak alacsonyabb minőségi osztályban és csak olcsóbban ér tékesíthető az a tétel, vagy újra kell szitálnunk és osztályoznunk. Egy-kétperces lazítás, figyelmetlenség egy heti munkával hozható helyre. Velem egyszer fordult elő ilyen eset, a tíz esztendő alatt. Pedig hát egy-egy 8 órás műszakban 40 tonnányi lisztet osztályozunk. Ügy tartják a szakmában — nem véletlenül, — hogy a műszakvezető után a liszt- osztályozónak a legnagyobb a felelőssége. Hogy párosul-e ehhez megfelelő anyagi megbecsülés, erkölcsi elismerés; A fiatal molnár nem panaszkodik. —- Néhány éve még a vá rosi átlag alatt volt a kere setünk. Az utóbbi két évben éppen a molnárok kaptak ; vállalatnál jelentős bérfejlesztést. A mostani havi hétnyolcezer forintos fizetésem már jónak mondható a törökszentmiklósi háromműszakos üzemek összehasonlításában. Akinek a munkájával elégedettek, annak nemcsak a hóvégi fizetéskor jut boríték. A tíz év alat* kétszer voltam a vállalat kiváló dolgozója, idén tavasz szál pedig Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kaptam. A családalapításnál is jól jött a vállalat segítsége, a szolgálati lakás. Nemrégen költöztünk ki belőle, merthogy sikerült összegyűjtenünk egy családi házra valót. Van hozzá kert is, igaz nem győzöm rendbe tenni. Várja már a család nagyon hogy kialakuljon az otthonunk, hogy jövőre vagy azután már üdülésre is gondolhassunk. Beszélgetés közben megtudtam, hogy amit minden nyáron „megénekelek”, történetesen, hogy beérett az új búza, a molnárok szempontjából nem egészen fedi a valóságot. —' Nemcsak a mezőgazdák, mi molnárok is nagy várakozással tekintünk esztendőnként a nyári betaka rításra. Kíváncsian várjuk, milyen lesz az új termés acélosabb, vagy puhább szem kerül-e a malomba. Nem mindegy, mert az utóbbinak tapadósabb i lisztje, könnyebben eldugulhatnak a szállítócsövek. Az a búza, ami a földekről a magtárakba kerül a mi szempontunkból még csak kombájnérett. Kell egy hónap amíg utóéréssel kialakul a lisztnekvaló karaktere. Nem véletlenül kezdjük: előbb fele-fele, később kisebb arányban óbúzával keverve őrölni az új termést. A hónap eleje óta itt a mi malmunkban is az új termést zúzzák a hengerek. Hogy milyen lisztminőséget ad as idei búza, azt még ne kér dezze. Talán majd egy hónap múlva. Mindenesetre mi csak jó búzával szeretünk dolgozni, vigyáznunk kell a mik- lósi liszt jó hírére. Az egész országba szállítják a termé keinket, amelyek sokszor éppen a városunk üzleteiben számítanak hiánycikknek. Tudja, elismerésnek hang zik, amikor munkából hazafelé menet megszólít valamelyik ismerősöm: nem kap tam a lisztetekből az ABC- ben, nem dolgoztok ti ott r malomban, Barabás Pista!? T. F. A Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat fejlesztési programjának részeként elkészült az a korszerű számítógépes raktárbázis, amely utánrendelési raktárt, expedíciót és számítóközpontot foglal magában. Az új létesítmény alapterülete mintegy 8000 négyzet- méter, s itt 150 millió forintos készlettel dolgoznak. A húszezres címanyag nyilvántartása, feldolgozása számítógéppel történik (MTI Fotó: — Kiss G. Péter — KS) Égből pottyant produkció A hosszú betoncsík és a repcetábla között füves rész húzódik. Kaszálni nem kell, a perzselő hőség megtette a magáét. A feltételezés szerint ez a kopár, aszálytól repedezett térség a Duna Parlament előtti szakasza. Bizarr a gondolat, de gyakorlatnak megfelelő a terep. Távolabb helikoptereket töltenek fel üzemanyaggal. Mellettem ugráshoz készülődnek az ejtőernyősök. BudaA helikopterek felemelkednek, majd félkört írva a közelükben szállnak le. A kiska- tonák fegyelmezett sorokban indulnak a géphez. Fél évvel ezelőtt némelyikük vállig érő hajjal, fülbevalóval vonult pesten, az alkotmánynapi légi- víziparádé leglátványosabb száma lesz az övék. Évek óta ők ugranak helikopterről a Dunába. Fritz Sándor alezredes joggal büszke rájuk: . — Vannak köztük természetesen hivatásos állományúak is, de a többség sorkatona. Jó néhányukon csak március óta van egyenruha. Napégette, edzett legény valamennyi. Az istennek be nem valla- ná, hogy minden adott, csak a bátorság hiányzik. Nem szégyen pedig a félelem, nagyon is emberi tulajdonság. Farkas István zászlós sokszor tapasztalja: vetkezményére is fűd példát említeni: — Egyszer főpróbát tartottunk Üjpesten. A gépen szállva a következő parancsot kaptam: „Célszalag van, célugró nincs, dobás van.” Nem volt egyértelmű, ezért kértem a parancs ismétlését. Másodszorra is ugyan úgy hangzott el. Utólag derült ki, hogy a „dobás van” parancs a célszalagra és nem az ugrókra vonatkozik. Én viszont azokra értettem és parancsot adtam az ugrásra, bár láttam, hogy beljebb kellene húzódnunk, hogy a Dunába érkezzünk, de hát a kapott parancsot teljesítenünk kellett. A vezérgép példáját a többi is követte. Alattunk egy kétéltűekkel felszerelt alakulat készülődött a Dunára szállni. Annak Változik a legény be. Lezser testtartásuk szálfát utánzó lett közben. És természetesen eltűnt a fülbevaló, meg aztán a vállukat sem verdesi a hajuk. — Nálunk nincsenek kopasz katonák, — tréfálkozik a parancsnokuk —, csak rövid hajúak. A leckét is megtanulták közben: „A fülbevaló csak arra jó, hogy csilingeljen a fülünkben, mint bárány nyakán a csengettyű, hogy meghallja apánk, ha bekarcolunk és ránktalálva hosszú hajunknál fogva húzzon haza bennünket”. Ezt hallva arra gondolok: Lám, mennyit változik a legény, ha embert formáló környezetbe kerül! A Parlament előtti ugrás ugyanis kitüntetésnek számít, az önként jelentkezők tömegéből választják ki a legjobbakat. A rátermettség mellett a fegyelmezett magatartástól a kiképzésben tanúsított példás helytállásig sok mindent figyelembe vesznek a válogatásnál. És a kiválasztottak sem ülhetnek babéraikon, könnyen kihúzzák őket a névsorból. Nem csoda tehát, ha szem- villantásból is értik, hogy mit kell tenniök. Így is van helyén, hiszen nem babra megy a játék. Fotós kollégám bizonygatja: — Én is kiugranék, ha bíznék az ejtőernyőben. A Parlament előtti Duna- szakasz nem a legbiztonságosabb terep az ejtőernyősök számára. Nem a folyó árja jelenti a legnagyobb veszélyt, sokkal inkább a sok elektromos vezeték, a tömérdek magas épület. A tavaly nyugdíjba ment Mányoki zászlós például egyszer elszámította magát és a Parlament kupoláján landolt. Farkas zászlós derülve meséli: — A tűzoltók szedték le. Azt mondta, jobban örült, mintha a célba talált volna, mert így annyi tábornok és állami vezető fogott vele kezet, hogy ha hetenként beosztaná őket, kézfogásuk úgy is eltartana nyugdíjas koráig. A kivétel persze csak erősíti a szabályt. Az egység a hűs habokba érkezik, nem a — Bizony előfordul az először ugrók között, hogy amíg emelkedik a gép egyikük hullasárga lesz, a másik meg vérpiros. Huszonnyolcadik éve vagyok ejtőernyős, régóta ugratóparancsnok, így aztán kellő pedagógiai tapasztalatra is szert tettem. Olyankor szóval tartom őket, igazítok szerelvényükön, és így hamar feloldódik bennük a feszültség. Bizonyára nem csoda, hogy az újoncok körülrajongják. Fritz alezredes szavaival élve úgy lesik, mint kacsa az eperfát. Nemcsak közvetlenségének köszönheti ezt: — 1974 óta csináljuk ezt a műsort a Parlament előtti Duna-szakaszon. Azóta mindig én voltam a vezérgép ugratóparancsnoka. Csak egyszer, az erős szél miatt maradt el az ottani ugrás. Az ejtőernyősök szereplése kétségtelenül az alkotmánynapi ünnepség leglátványosabb mozzanata. — Számunkra is felemelő érzés az ottani szereplés — folytatja a zászlós. — Lehet látni az ujjongó tömeget, hallani a tapsot ereszkedés közben. Nem csoda, hogy katonáink különös gonddal készülnek az ünnepre. Mindegyikük tudja, hogy a részvétel milyen megtiszteltetés számára. kéményseprők helyére. Amikor már biztosak ebben, ki- menős katona módjára mókáznak egymással. Átkiáltanak például a mellettük ereszkedő társuknak: „Odanézz, mennyi jó nő szemez velünk.” A Dunába érkezés sem jelentette mindig a műsor végét. Egyszer bójáik jelezték az alacsony vízszintet. Két kisikatona a bójára akadva került a sodrás által a víz alá. Farkas zászlós mentette ki őket: — Az órám veszett a Dunába akkor, de szerencsére a parancsnokom leíratta. Egy-egy ilyen tömeges ugrásnál úgyszólván minden az idejében adott és egyértelmű parancstól függ. Farkas zászlós a félreérthető parancs konyakéba pottyantunk, nem a folyóba. Ha a főpróba nem is sikerült, az igazi bemutatkozás annál inkább. Egyszeri lehetőség A sorállománynak nincs ilyen élménye. Számukra egyszer adatik meg — már akinek megadatik — az augusztus 20-i szereplés Budapesten. A Jászberényből bevonult Dányi László tizedes joggal büszke arra, hogy részt vehet a légi-víziparádén: — Válogatott társaság a mienk. A legnagyobb élményt jelenti számunkra az, hogy ott ugorhatunk az ország-világ színe előtt. Farkas Attila honvéd, a Dunaújvárosi Vasmű volt munkása is hasonlóan érez: — Évek múlva is büszkén mondhatom, hogy egyszer én is ott voltam az ugrók között. Nem csoda, hogy a korábban leszerelt társaink — ha csak tehetik — megnézik a légi- víziparádét. — És önök nem félnek a nem mindennapi helyszíntől? Dányi László gondolkozás nélkül válaszol: — Az ugrás szépsége elhomályosítja a félelmet. — Aki ejtőernyőzik, nem gondol a veszélyre, — vélekedik Farkas Attila. Szabó Ferenc őrnagy nem régen tért vissza alakulatához egy hosszabb tanfolyam után. A benne még az ugrás során kialakult, felszabadult érzéssel magyarázza, hogy az ejtőernyők alkotta felhő szépsége milyen veszélyeket rejt magában az ugrók számára. Látszik rajta, hogy ez az ő világa, nem pedig a katonák által szárítónak nevezett tanterem. Megkapó látvány amikor nyolcvan ejtőernyő bomlik ki a fejem felett. Azt hiszem, igaza van Fritz Sándor alezredesnek : — Ez lesz a budapesti légi- víziparádé záróképe. És bizonyára a legemlékezetesebb mozzanata. Simon Béla Landolás a kupolán
