Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 1. 11 baszk kockázat Aligha kétséges, hogy újabb vihar várható a basz­kok lakta vidékeken — mind Spanyolországban. mind Franciaországban. Madrid­ban ugyanis a spanyol és a francia külügyminiszter meg­állapodott, hogy Párizs rö­videsen újabb baszk terro­ristákat ad ki a szomszédor­szág hatóságainak. 1984 őszén történt meg először, hogy Franciaország megvonta a politikai mene­dékjogot három ETA-terro- ristától, akiket aztán Mad­ridba szállítottak és átadták őket a spanyol igazságszol­gáltatásnak. Az eset nagy fel­zúdulást váltott ki a spanyol —francia határ mindkét ol­dalán — tüntetésekkel és bombákkal. Tudta mindenki, hogy milyen kockázattal jár, ha a francia hatóságok fel­lépnek a területükre mene­kült baszk terroristák ellen. Hiszen történelmi hagyo­mány Franciaországban, hogy a politikai menekülteket ál­talában befogadják, s a baszk szélsőséges szervezet, az ETA emberei a fasiszta Franco-rendszer uralkodása idején mindig is a határon túl leltek menedékre. Csak­hogy azóta Spanyolországban megteremtődött a demokrá­cia, az ETA azonban válto­zatlan kegyetlenséggel foly­tatja hadjáratát a spanyol hatóságok és intézmények el­len. A francia vezetés hosszú dilemma után végül is elha­tározta magát 1984-ben. Tet­te ezt azért is, mert a fran­ciaországi baszk vidékeken szintén elszaporodtak a ter­rorcselekmények. Párizs pontosan tudta, hogy a dön­tés nem lesz népszerű a baszkok körében, akiknek 300 ezres közössége sohasem okozott olyan gondokat a központi irányításnak, mint spanyolországi rokonaik Madridnak, viszont mindig is nagy szimpátiával tekintet­tek azok harcára. Spanyolországban az el­múlt években az ETA már olyan akciók sorát követte el, amelyeket semmilyen cél nem igazolhatott. Ezért szállt be Párizs a terrorizmus el­leni közös küzdelembe. Az­óta határozottan erősödött a két kormányzat együttműkö­dése. Franciaország intenzí­ven segítette déli szomszéd­ját a Közös Piachoz csatlako­zásban, és módszeresen csa­pott le a területére menekült ETA-terroristákra. Ennek a folyamatnak volt az állomá­sa a mostani külügyminisz­teri megbeszélés, amelynek persze ismét a terrorizmus elleni harc állt a középpont­jában, hiszen erre maga az ETA adott okot júliusi, pél­dátlanul brutális merényle­teivel. Madrid most a jelek szerint súlyos lépésekre ké­szül az ETA terroristái ellen, s ehhez szüksége van a fran­cia hatóságok fokozottabb segítségére is. Avar Károly Előrelépés tapasztalható a stockholmi értekezleten Sajtókonferencia Moszkvában A szocialista országok jú­lius 18-án előterjesztett ja­vaslata óta előrelépés ta­pasztalható a stockholmi ér­tekezleten, javult a légkor, lehetőség nyílott az érte­kezlet sikeres befejezésére — jeléntette ki Moszkvában Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője az euró­pai biztonsággal és bizalom- erősítő intézkedésekkel fog­lalkozó értekezleten. A szovjet diplomata a helsinki záróokmány aláírá­sának 11. évfordulója alkal­mából tartott sajtókonferen­cián adott értékelést az euró­pai folyamat szerves ré­szét képező konferenciáról. Grinyevszkij külön ki­emelte, hogy sikerült hala­dást elérni a légierők had­gyakorlatairól való értesítés kérdésében, oly módon, hogy az érintett államok a szárazföldi hadmozdulatok kapcsán információkat szol­gáltatnak a légierők tevé­kenységéről is, valamint a partraszállási és légideszant gyakorlatokról is. Ez a meg­állapodás jelenleg a légi­erők tevékenységének 90 százalékát érinti. A kompromisszum jelentő­ségét méltatva utalt arra, hogy ez a jövőben a flotta­gyakorlatokkal kapcsolatban is megvalósítható lenne. A nicaraguai Matagalpa városban teherautókon szállítják annak a három európai önkéntesnek a holttestét, akiket el­lenforradalmárok gyilkoltak meg az ország északi részén (Telefotó — KS) Gorbacsov befejezte távol-keleti körútját Az SZKP főtitkára Habarovszkban, aktívaülésen mondott beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap befejezte a szovjet Távol-Ke­leten tett látogatását és visz- szaérkezett Moszkvába. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes kőr­útján megfordult Vlagyivosz­tokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolsz- ban, s végül Habarovszkban. Vlagyivosztokban részt vett a szovjet hadiflotta napja al­kalmából rendezett ünnepsé­geken, majd mikor átadta a városnak a második Lenin- rendet, igen fontos bel- és külpolitikai mondandókban bővelkedő beszédet mondott. Látogatása folytatása volt azoknak a belföldi lá­togatásoknak, amelyeket ta­valy március, főtitkárrá vá­lasztása óta folytat. A meg­látogatott körzetek lakosaival folytatott kötetlen beszélge­tései egyikén elmondta, hogy legközelebb majd Jakutföld­re, Magadánba és Csukcs- földre is ellátogat. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszk­vába való visszatérése előtt a habarovszki határterület pártaktívája előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy távol­keleti kőrútjának fő politi­kai következtetése a követ­kezőkben szűrhető le: az el­múlt napokban láthattuk, hallhattuk;, hogy a szovjet emberek aktívan támogatják az SZKP KB 1985-ös áprili­si ülése és az SZKP XXVII. kongresszusa után hozott in­tézkedéseket. Olyan politikát tudtunk javasolni, amelyet a nép sajátjának tekint — mondotta Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető kijelentet­te, hogy a párt a fő figyel­met a gazdasági és társadal­mi problémák újszerű meg­oldásának szenteli. Csak az első lépéseket tettük meg, a java hátra van — jegyezte meg. Az SZKP KB főtitkára részletekbe menően foglalko­zott a szovjet társadalomban végbemenő átalakulás prob­lémáival. Rámutatott, hogy az átalakítás nem korláto­zódik a gazdaságra, felöleli a politikai, szociális területet és egyéb szférákat is. Az át­alakítást nagy jelentőségűnek mondotta, kijelentve, hogy akár egyenlőségjelet is lehet tenni az átalakítás és a for­radalom szó közé. A Szovjetunióban végbe­menő változásokkal kapcso­latos nyugati reagálásokat érintve Mihail Gorbacsov megjegyezte, hogy a tőkés világban egyesek a Szovjet­uniónak a szocializmustól való eltávolodását várják. Ezek hiú remények — szö­gezte le. Az SZKP-ban, az egész országban szilárdan megértették, hogy az élet ál­tal feltett kérdésekre nem a szocializmus világának hatá­rain túl, hanem rendszerünk keretein belül kell keresni a választ. A szovjet hírügynökség ma ismerteti részlete­sen Mihail Gorbacsov haba­rovszki beszédét. Jasszer Arafat Bagdadban Tárik Aziz iraki külügy­miniszter szerdán Bagdad­ban megbeszélést folytatott Jasszer Arafattal, a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zet V. B. elnökével. A megbe­szélésen a többi között szó volt II. Hasszán marokkói király és Simon Peresz iz­raeli miniszterelnök múlt heti találkozójáról. PEKING Vu Hszü-csien kínai ál­lamtanácsos és külügymi­niszter csütörtökön találko­zott Kenneth Adelmannel, az amerikai Fegyverzetel­lenőrzési és Leszerelési Hi­vatal igazgatójával, aki jú­lius 29-én érkezett Pekingbe koznzultáció céljából. Kenneth Adelman szer­dán és csütörtökön megbe­szélést folytatott Csien Csi- csen kíniai külügyminiszter- helyettessel leszerelési kér­désekről. WASHINGTON Az Egyesült Államok fel­vette a kapcsolatot a dél­afrikai apartheid-rendszer megdöntéséért fegyveres harcot folytató Afrikai Nem­zeti Kongresszusai. Paul Hare, az Egyesült Államok zambiai nagykövete szerdán találkozott az ANC végre­hajtó bizottságának három tagjával a pretoriai rezsim által törvényen kívül helye­zett szervezet lusakai szék­helyén. BANGKOK Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett ab­ban, hogy újra Prem Tinszu- lanond tábornok legyen az ország miniszterelnöke. Premet a választásokon győztes demokrata párt je­lölte. ROUND ROCK Vadnyugati stílusú vonat­rablást hajtottak végre az Egyesült Államok nyugati részén fekvő Round Rock közelében. Ismeretlen fegy­veresek ugrottak fel egy várakozó vonatra, elvették az utasok pénzét és ékszereit, majd kereket oldottak. A körzetben utoljára a klasz- szikus vadnyugati időkben, a múlt század végén követ­tek el ilyen akciót. KABUL A TASZSZ szovjet hír- ügynökség az afgán főváros­ba érkező jelentésekre hi­vatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy folytatód­nak a fegyveres összetűzések a beludzs nemzetiség és a kormácsapatok között az iráni Sistan és Beludzsisztán tartományokban. Mirjaveh térségében a beludzs nemze­tiségi törzs tagjai és az „Iszlám Forradalmi Gárdis­táik” nevű szervezet csapatai tözött voltak összecsapások. A harcokban a „gárdisták” kilenc fegyverest veszítet­tek. Genfben Afgán—pakisztáni tárgyalások kezdődtek Genfben tegnap megkezdő­dött az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások 8. for­dulója. A megbeszéléseken — amelyek célja az Afganisz­tán körül kialakult helyzet rendezése — afgán részről Sah Mohammed Doszt kül­ügyminiszter, pakisztáni részről' Jakub Han külügy­miniszter vezeti a küldött­ségeket. A két delegáció között Diego Cordovez ENSZ-főtit- kárhelyettes közvetít. Pa­kisztán azért nem hajlandó közvetlen tárgyalásokra, mert nem ismeri el a ka- buli kormányt. A mostani fordulóra há­rom nappal azután kerül sor, hogy Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban bejelentet­te: hat, Afganisztánban ál­lomásozó szovjet ezredet ki­vonnak az országból. E lé­pést Cordovez „pozitív fej­leménynek” minősítette — pakisztáni részről viszont egyelőre hűvösen fogadták a javaslatot. Legutóbb afgán részről ja­vasolták a szovjet egységek­nek a megállapodástól szá­mított négy éven belüli tá­vozását, míg a pakisztáni fél négyhónapos határidőt kí­ván szabni. Afrikai Egységszervezet Véget ért a csúcsértekezlet Szerdán Addisz Abebában véget ért az Afrikai Egység­szervezet (AESZ) 22. csúcs- értekezlete. A kontinentális szervezet hétfőn megnyílt csúcsértekez­lete két, az Ameriai Egyesült Államokat elítélő határozat­tal egészítette ki a múlt heti külügyminiszteri tanácsko­zás által előterjesztett s már ismertetett dokumentumokat. Az egyik határozat azért bí­rálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szer­vezet nyílt katonai támogatá­sával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni ame­rikai bombázásokat ítéli el. Az afrikai állam- és kor­mányfők elhatározták, hogy a dél-afrikai fejleményeket figyelemmel követő bizottsá­got hoznak létre. Helsinki Hem önáltatás Vajon csak önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táp­lálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a va­lóságnak. De hogy mi se essünk az in­doklás nélküli jelszavak hangoztatásá­nak hibájába, okoljuk meg a fenti ál­lítást: miért érvényes máig is az a rész­letes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kí­vánatos a további hasznosítása. Nézzünk! körül ma a nemzetközi te­repen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megál­lapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, még pe­dig nemcsak valamely részletben, ha­nem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv. hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magában az ok­mányba foglaltak ismét uralkodóvá le­hetnek a kelet—nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan je­lentős ünnepélyes alkalomra, mert elő­zőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tá­bori között erőegyensúly van, a kétség­telenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erő­szak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés út­ját kell választani. S ha ma vannak olyan politikai erők, amelyek meg sze­retnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai-befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki” felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsin­ki” nemcsak egyetlen nagy aláírási ak­tus volt, amelynek emlékét most őriz­getjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróok­mány egy-egy fejezetéről, egy-egy té­makörének teljesüléséről, s a további teendőkrői tárgyalandó. Igaz, sok hala­dásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba fog­lalt politikai, gazdasági, kulturális, em­beri együttműködési problémák napi­renden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra neki­rugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypont-időszak — például a nyolcva­nas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejé­nek lehűlési időszakában sem esett visz- sza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak, (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű uta­zásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakör­ben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdé­seivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremen­nek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos esz­közök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony meg­javítása. S ha ma a fegyverkezés kor­látozása áll is a követelmények első he­lyén, a példa, amelyet Helsinki a nem­zetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom