Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

1986. JÚLIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 PAULINA ÉVA fenészballada (Részlet) II. Szécsi Katalin: — Űfey ér­zem, a gének szerencsétlen találkozása miatt... ö beteg ember volt. A gének, a neve­lés. a későbbi körülmények, aztán utolsó komponensként a pályája ... amely nem tar­tozik a legnyugodtabbak kö­zé ... Farkastörvények kö­zött kell élni, amihez gyen­gének bizonyult.. . Bánki László: — Tudta, hogy tehetséges, jóképű, szép a han'gja- kedvelik. Fiatal volt. Fantasztikus, hogy mennyire fiatal! Aradszky László: — Iz­gult, amikor kiment a szín­padra, de semmivel se job­ban, mint amennyire szük­ség van. Nagyon lezser volt. Kétségtelen, őt is zavarta egy kicsit a népszerűség, mert ő se tudott úgy végig­menni az utcán, hogy ne forduljanak meg százan utá­na. Ez egy bizonyos fokig jó, bizonyos fokig rossz. Ha nem fordulnak meg az a baj, ha megfordulnak, az a baj- Ha megkérdezik, miért olyan ritkán halljuk, az a baj, szóval, minden baj. Van. akit jobban megviselnek ezek a dolgok. De Palira nem vonatkozik, mert őt nem EZ viselte vagy nem visel­te meg. A labilitást hozta magával. — Azt hiszem, ez a pálya elég stabil idegrendszert és kiegyensúlyozott életet,' kí­ván. — Nézze ... Biztos va­gyok benne, bár nem mond­ta ki a szót, hogy arra gon­dolt: hátország. — Megfordult a fejemben• — Nagyon fontos, mert ha nincs, nem tud nyugodtan elindulni otthonról. Pali hát­országáról csak jót lehet mondani. Nem volt család­ja. — Nem is akart? — Nem beszélt róla. hát- szóval .. • félt. Mittudom- én... félt, félt- (Elbizonyta­lanodik) — A kötöttségtől? — Nem tudom, mitől. Nem tudom ... (gondolkozik) Nem tudom, mitől.- Félt. Auth Ede: — Nem volt családja, nem nyomták ilyenfajta terhek a vállát, csak magával kellett törőd­nie •.. — Ez jó volt, vagy rossz? — Abból a szempontból, hogy kevesebb a gond — jó, abból, ahogy végezte — rossz. Biztos vagyok benne, hogy ha lett volna felesége, gyereke, másképp alakul... Ambrus Kyri: — Magyar- országon arról az énekesről, aki elmúlt huszonöt vagy harmincéves, azt tartják, hogy öreg. Igaz, vannak el­lenpéldák, akik ötvenévesen is tartják magukat, de olyan nyögve megy az egész... Nem írom alá, hogy így kell lennie, mert ha például Frank Sinatrára gondolok.-. Éppen tavasszal volt Bécs- ben egy koncertje — én is láttam. Tombolt a közönség, hetvenévesen úgy énekelt, mint egy isten, és senki se vetette a szemére, hogy nem tinédzser. Bánki László: — Amikor a vonat robog, nem beszél­get egymással a mozdony meg a vagon, hogy mi lesz, ha megérkezünk. Olyan gondtalanul — a szó egzisz­tenciális és művészi értel­mében — élt, olyan problé­mamentesen, hogy nem kel­lett arra gondolnia, mi lesz. ha megöregszik. Palinak semmi más gondja nem volt, mint hogy mindig job­ban, mindig szebben énekeljen. (Elgondolkozik) Igaz, az utóbbi időben ivott egy kicsit. — Miért? —Szorongott. — Miért? — Nincsenek objektív okai; amitől az egyik ember szorong, azt a másik föl se veszi. Alkat kérdése- Lehet, hogy a születéséből, a gén­jeiből, meg ebből a szörnyű gyermekkorból következett... — Az éneklés^ a színpad nem járult hozzá? — Nézze, ez a szakma két­arcú* mert nemcsak siker van, hanem szorongás is. Bi­zony. keserves dolog fenn­maradni, mindig újítani. 0 egyébként nem volt görcsös alkat. Amilyen véletlennek vagy természetesnek vette a pályandítását, ugyanolyan­nak a folytatást is. De ez nem jelenti azt, hogy köny- nyelmű volt. nagyon komo­lyan vette az éneklést­Szécsi Katalin: — Volt, amikor úgy érezte, hogy nem megy, elfáradt. Olyan számot kapott. amelyikről már előre sejtette, hogy nem tudja si­kerre vinni. Legalább két, fesztiválra került dalt tudok mondani ehhez a fejezethez. Előre tudta, hogy képtelen jól összehozni, nem is sike­rült. Azt hiszem, ezek a dalok önmagukban tényleg nem állták meg a helyüket, és már nem tudott annyit hozzátenni, hogy sikerre vi­gye. Ezek elkedvetlenítették, de el kellett fogadnia, nem utasíthatta vissza. — Ilyenkor hajlamos volt arra, hogy az egész addigi pályafutását kisebbnek lás­sa? — Nem tudta, hol áll, mit ért el. Csak .. voltak meg­torpanásai. Amelyek bármi­lyen foglalkozású embernek lehetnek, csak kisebb rizikó­val járnak, mint az övé. Ha nagyobb publikum előtt ját­szódik a bukás, lehet úgy es­ni, hogy hosszabb ideig nem tudja kiheverni. Aradszky Lászlót kérde­zem: — Mihez kezdhet a tánc- dalénekes, ha leáldozik a csillaga? Azért kérdezem, mert esetleg^ ha ő ... Közbevág: — Ez nem fordult meg a fejében. Túl korai lett vol­na- Tudja, ha valaki ezen a pályán van, valamilyen for­mában kötődik a színpadhoz. Sok más lehetősége van még. hogy elénekelje például a Pillangót vagy akármit. Ha holnap nekem azt mondják, hogy ne énekeljek, mert már nincs hangom, akkor elme­gyek műsorvezetőnek. Ez csak egy példa. Pali egy ilyen manus volt! (Csettint az ujjával) Mi van akkor, ha azt mondja: holnaptól Szécsi-show! De nem akarok senkinek ötleteket adni. A kezdet kezdetén minden éne­kes azt mondja az újságírók­nak. hogy csak addig csi­nálja, míg érzi a közönség szeretetét, és utána vissza- me|gy az eredeti szakmájá­ba. Nem! Ma már én se tu­dok visszamenni töltőtollja­vítónak, nem azért, mert le­esne az aranygyűrű az uj- jamról, hanem már a szín­padhoz kötődöm. Auth Ede: — Itt nincs nyugdíj, nagy a létbizonyta­lanság. Ahogy öregszenek a szerzők, az énekesek, efgyre nehezebb. Különösen az éne­keseknek vannak megszám­lálva a napjaik ... Nagyon kevés Vámosi János és Zá- ray Márta él az országban. A legtöbb énekes pájyája tiszavirág-életű. És senki sem akarja, hogy az legyen! Mindenki hosszabb távra szeretne berendezkedni. Csalódást jelent, ha nem jön össze- Ügy érzik, hogy töb­bet érdemelnének. Ez dep­resszióba hajthat. De Szé- csinél erről nem lehet szó. ö fölfelé ment. ígéretes te­hetség volt. Az ő művészi egyéniségét ismerve sokkal hosszabb időt jósoltam ne­ki az átlagosnál. (folytatjuk) Kamionmozi Meghitt hangulat a nézőtéren Premiervetítések, rövidfilmek, video Szolnokon, a Széchenyi vá­rosrészen működik nyár ele­je óta a Kamionmozi, még­pedig igen szép érdeklődés mellett; naponta átlag há­romszázan látogatják. A dél­előtt és a kora délutánt egé­szen a fiataloké, az esti elő­adásokon kamaszok, huszon­évesek és felnőttek népesí­tik be a nézőteret. — Milyen filmek a legnép­szerűbbek? — kérdeztük Za- kár Zoltántól, a Kamionmo­zi „Kitalálójától”. — A karatefilmek. Minden héten vetítünk egyet. — Egy kamionban megle­hetősen szűk a nézőtér. Nem ráfizetéses a mozi? — Nem. A kamiont a Hun- garokamiontól béreljük, na­pi 1500 forintért. A bérleti díjat a megyei tanács fizeti. Bevételünk napi átlaga 3600 forint. Három dolgozót és két kisegítő gépészt alkalma­zunk. Egyelőre tehát nem­csak népszerű, nyereséges is a Kamionmozi. — Milyen filmek alkotják a repertoárt? — Délelőtt a sikerfilmeket ismételjük, kora délután rö- vidfilm-összeállításokat vetí­tünk — Vili és Bütyök, Méz- ga, Vízipók, Gusztáv stb., — 4 órától kezdődik a sikerfil­mek premierje, az este a víg­játékoké, a kalandfilmeké, és a karatefilmeké. — Milyenek az árak? — A rövidfilmeket 4 fo­rintért nézhetik meg az ér­deklődők, a délelőtti és a dél­utáni előadások jegyára 8 és 12 forint között mozog, a vi­deofilmeket húszforintos helyárral tekinthetik meg. — Honnan kapják a video­filmeket? — A fővárosi MOKÉP-től kölcsönözzük. — Milyen a mozi hangu­lata? — Meghitt. A lakótelep „kulcsos gyerekei” megfizet­hető. tartalmas szórakozás­nak tekintik. Két-három órát is sorbaállnak a jegyekért. Napközben olyanok vagyunk mint egy napközis tábor. Már vannak törzsvendége­ink, akik szívesen segítenek a pénztárosnak, a gépésznek. — Mit vetítenek a közel­jövőben? — Azt hiszem nagy siker lesz a BMX banditák, a For­gószél-kisasszony, és a Feke­te kalóz. Ez utóbbit mi mu­tatjuk be először Magyaror­szágon. — Meddig működik a Ka­mionmozi? — Elképzelésünk szerint augusztus végéig, esetleg to­vább is. Tárgyalások folynak a Hungarocamionnal, a ka­mionbérlet meghosszabbítá­sáról. — Akad hasonló mozi má­sutt is a megyében, ország­ban? — Ügy tudom, ez az egyet­len Magyarországon. Tapasz­talataink alapján talán más városok is kedvet kapnak majd hozzá. — Bozsó — Nosztalgia n6lkill Amatőrök nyáron Nem a nosztalgia, Rlkalmazkodás a világgazdaságban Megjeleni a Társadalmi Szemle júliusi száma A folyóirat rövidítve köz­li Havasi Ferencnek, a Poli­tikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak a Központi Bizottság 1986. június 18-i ülésén el­hangzott előadói beszédét. Közli a Társadalmi Szem­le azt a beszélgetést is, ame­lyet Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára mon­dott 1986. május 8-án az Or­szágos Béketanács előtt A hetvenes évektől tapasz­taljuk, hogy a világgazdaság­ban új, nagy horderejű fo­lyamatok kezdenek kibonta­kozni. Ezek a világgazdasági feltételekben minőségi válto­zásokat hoztak, átfogó és szé­les körű alkalmazkodásra kényszerítettek. Palánkai Ti­bor tanulmánya arra vála­szol, hogyan ment végbe ez az alkalmazkodás a fejlett tőkésors zágoklhan. Az egészségmegtartás mé­lyebb elemzése szempontjá­ból nemcsak a rizikótényezők megismerése, hanem min­denekelőtt azoknak a mecha­nizmusoknak a feltárása a döntő, amelyek szabályozzák, hogy a rizikók milyen egyé­ni társadalmi feltételek ese­tén léphetnek fel és miként hatnak. Dr. Ajkay Zoltán, dr. Bog­nár Ilona és dr. Kökény Mi­hály feltárják, melyek az egészségmegtartás rizikóté­nyezői hazánkban. Csaknem 877 ezer tagja van az MSZMP-nek, s éven­te mintegy 30 ezer jelentke­zőt vesznek fel a párt sorai­ba; közülük mintegy 17 ez­ren a tanfelvétel évében még nem töltik be a harmincadik évüket, őket tekinti a köz­felfogás és a statisztika fia­taloknak. Tóth András elem­zi a fiatalok párttaggá neve­lésének, tagfelvételének hely­zetét. Az ellenforradalmi dikta­túra időszakában a Horthy- rendszerben Magyarországon a legális és az illegális moz­galom együttesen fejezte ki a munkásság és a társadalom többi dolgozó osztályának, rétegének érdekeit. Sipos Péter megvonja a legális munkásmozgalom működésé­nek mérlegét. Pataki Ferenccel, az MTA levelező tagjával, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatójával készített inter­jút Horváth György mun­kásságáról, életpályájáról. Erdős Péter akadémikussal, az MTA Közgazdaságtudomá­nyi Intézetének tudományos tanácsadójával pedig Szegő Szilvia beszélget. a tények igazolják, hogy a hatvanas évek második és a hetvenes évek első felében élte virágkorát az amatőr színjátszó mozgalom. Kicsiny diákszínpadok, munkás- elgyüttesek szövetkezeti tá­mogatással vagy valamelyik művelődési otthon égisze alatt működő csoportok pró­báltak, készültek és jelentős előadásokat hoztak létre. Módszerek és műsorpolitikai elvek csiszolódtak, a csúcs­produkciók pedig vonzották a sajtót, a rádiót- később a tévét; mi több, termékeny módon befolyásolták a „pro­fi” színházak működését is. Egy sor, ma már befutott- nak számító rendező és_ szí­nész pályafutása kezdődött az amatőr együtteseknél. Túlzás volna persze azt állítani,- hogy az amatőr mozgalom fölött eljárt az idő- Csupán az együttesek működése iránti társadalmi érdeklődés és a mozgalom szervezettsége változott meg úgy. hogy — legalábbis Szol­nok megyében — a mozga­lom meglehetősen belterjes­sé vált. Egy-két jó kivételtől eltekintve az együttesek ma­guknak, vagy szűk baráti körnek játszanak, az igazi megmérettetést számukra nem a közönség előtti pro­dukció, hanem a különböző minősítőkön, esetleg feszti­válokon való szereplés je­lenti. Ha valaki — netán — végignézett egy ilyen minő­sítő bemutatósorozatott, az megérti, hogy ezek az eftyütt- tesek miért nem lépnek kö­zönség elé. A bronz, ezüst, stb. fokozatok önmagukban Jövőre lesz 600 esztendeje, hogy Zsigmond király a ma­gyar trónra került. Az évfor­duló alkalmából az MTA Művészettörténeti Kutatócso­portja reprezentatív kiállí­tást rendez, a Budapest Tör­téneti Múzeummal közösen. Már tart az anyaggyűjtés, megkezdődtek az előkészítő munkálatok. Mivel Zsigmond nemcsak magyar uralkodó, de német-római császár is volt, sok tárgy- és dokumen­tumkölcsönzésre, van szük­ség külföldi, főleg olasz oszt­rák és csehszlovákiai társ­intézetektől. A kiállítás meg­semmit nem jelentenek, leg­följebb a fenntartó szerv, il­letve a diákszínpadok eseté­ben az iskolavezetés számá­ra fontosak. Pedig — és nosztalgiáról ezúttal sincs szó — az elmúlt 8—10 esztendőben olyan ki­tűnő együttesek léteztek, ját­szottak, és példájukkal biz­tattak, mint a Kőtövis, a ré­gi Híd, vagy a tiszaföldvári és az újszászi diákszínpad. A két említett diákszínpad megszűnése — megmagya­rázhatatlan okok miatt — olyan jelentékeny veszteség, ami a megyei szervezésű, rendezésű bemutatók színvo­nalán is érzékelhető. Kis túl­zással tehát mondhatjuk: nincs magasra tett mérce. Hogy mindez épp most, a nyár derekán jutott eszembe? Mert valaha — nem is olyan régen — ez az időszak, az ..uborkaszezon” volt az ama­tőr színjátszók igazi évada- Ottörőtáborok, építőtáborok, közönsége előtt játszottak, vagy épp ezeket a heteket, hónapokat használták ki (mint például a Vapga Ka­talin Gimnázium színpado­sai) a felkészülésre, az el­mélyült, .elemző igényű munkára. Végiggondolásra méltó lehet az amatőr szín­padi mozgalom szervezői, vezetői, irányítói számára, hogy a „társművészetek” — elsősorban a néptánc, a népzene és a kórusmozga­lom — miképp tudott ru­galmasan megújulni. nyitását jövő nyárra terve­zik, előreláthatóan ez lesz 1987-ben az egyik legrango­sabb múzeumi esemény. A művészettörténeti kuta­tócsoport kutatói más tudo­mányos munkán is dolgoz­nak. Folytatják a nyolcszor két kötetre tervezett 'Magyar- ország művészettörténeti ké­zikönyve című sorozatot. Ed­dig a XX. század első felé­nek stílusirányzatait össze­foglaló 6. és 7. kötet jelent meg, de már elkészült a 2. kötet is, amely a gótikát dol­gozza fel. Ez várhatóan év elején kerül az üzletekbe. V. J. Kiállítás Zsigmond királyról Nemzetközi kórusverseny Tizenkettedszer Debrecenben A magyarországi kórusver­senyek krónikája az elmúlt napokban újabb fejezettel gazdagodott: a várossá nyil­vánításának 625. évforduló­ját ünneplő Debrecenben is­mét megrendezték a hagyo­mányos Bartók Béla Nem­zetközi Kórusversenyt, amelyre a város 23 nemzet éneklő fiait és lányait hív­ta meg. A verseny mintegy háromezer énekest és szak­embert vonzott. Szolnok me­gyéből két kórus és ötven­négy karnagy látogatott el Debrecenbe. Hazatérésük után Buday Péter karnagyot, a KÓTA Szolnok Megyei Szervezeté­nek titkárát rövid összefog­lalóra kértük a versenyről. — Az eltelt hat nap han­gulatáról csak felsőfokban beszélhetek- Érdekes azon­ban, hogy ezúttal több pa­rázs vitának is fültanúi le­hettünk. Elsőként a folklór körül bontakozott ki szóvál­tás, tudniillik mi másként közelítjük meg a fogalmat, mint ahogv a nyugati orszá­gok egynémelyikében. Ott a polgári átalakulás miatt szinte már el is tűnt. míg nálunk reneszánszát éli. Ezen kívül felvetődött az is, hogy egy népdalt milyen mérték­ben, meddig terjedően lehet feldolgozni, nem okoz-e gon­dot egy-egy mű túlfeszített- sége. Talán a kérdések tisz­tázatlansága miatt sem lehe­tett versenyszám a folklór kategória, csupán fesztivál- jellegű maradt. Továbbá a kötelező művek kiválogatása körül lángolt fel a vita, ugyanis a legtöbb kategóriában igen nehéz, naigy felkészültséget igénylő darabbal kellett a kórusok­nak megbirkózniuk. A fér­fikarok döntőjében Bartók Székely népdalok című mű­ve lett volna a kötelező — emiatt be sem neveztek a kó­rusok. A kamara- és vegyes­karok versenyébe magyar kórus érdekes módon nem nevezett be. így a döntőt há­rom külföldi kar vergődte végig. Mert itt például a legnehezebb Kodály-művet a Liszt Ferenc címűt kellett volna előadni. A gyermekkó­rusok mezőnye színvonalas volt. de a magyarok sterilen és kimérten álltak színpad­ra. míg például a bolgárok mosolygósán és oldottan. A leánykarok számára is túl súlyosnak bizonyult a Tűz Láng Istvántól- A nagydíjat végül is a Nyíregyházi le­ánykar nyerte meg, de saj­nos, csak közepes teljesít­ménnyel. Az általános véle­mény az volt. hogy nem lett volna szabad kiadni a díjat. Megyénket a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium leánykara és a Tiszaföldvári Nagyközségi Tanács és Szö­vetkezet férfikara képvisel­te Bedőné Bakki Katalin, il­letve Jordán Antal vezeté­sével. A jászberényiek jól helytálltak, erős mezőnyben igényes műsorral léptek a közönség elé, de a döntőbe nem kerültek be. Ha a gár­dát sikerül együtt tartani, két év múlva előkelő helye­zést érhetnek el. A tiszaföldváriak becsület­tel helytálltak, műsorukat jó színvonalon mutatták be. A folklór kategóriában is sikerrel szerepeltek Kodály és Farkas Ferenc műveivel. összességében érett, letisz­tult, jó felépítésű válogatás­sal mutatkoztak be a mieink Debrecenben. Remélem, a következő versenyről már valamilyen díjjal térhetnek haza a résztvevő Szolnok megyei kórusok. — jnrkovics —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom