Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
Ára: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Vasutasok Nagyanyám sírt örömében, amikor jött a hír: a negyedik fiát is fölvették a vasúthoz. — Már neki is jó lesz ezután — mondta, — hisz az állam fizeti ... Nóta is szól róluk, a békebeli „jó” világban slágernek számított, s ibenne a legdöntőbb tény. hogy állami fizetést kapott a vasúti, s fél évszázaddal ezelőtt az se volt akármi, hogy nyugdíj járt nekik, hogy előkelő kiváltságok illeték meg őket. Volt saját betegsegélyzó egyesületük, s nagyobb vasúti csomópontokon, ahol sok emberük dolgozott, sportpályájuk, akármilyen kicsi, de vasutasklubjuk, kulturházuk, dalárdájuk. És volt vasúti orvos, még vasutas lakóházak is. Mindez akkortájt, amikor sírtak az anyák örömükben, ha a gyerekük bekerült a vasúthoz, mert az nagy dolog volt Arra még jól emlékszem, hogy Szolnok sokáig csak mint vasúti csomópont volt fontos az ország vérkeringésében. Igaz is, az idén 140 éves magyar vasút jubileumán jó tudni, hogy az 1846- ban megépült Pest—Vác vasútvonal után a Pest—szolnoki pálya 1848-ban készült el, s azóta száguldanak gőz-, majd dizel-, végül villany- vonatok a főváros és a megyeszékhely között. Ami ma van, az tulajdonképpen az utóbbi év korszakos fejlődése. Hogy mégse olyan kiváltságos ma már a vasút, mint munkahely, s nem irigyli senki a vasutast, még a szabad jegyéért se, annak az oka egyszerű. Megteremtette a szocialista állam azokat a jogokat és lehetőségeket. amelyek korábban — ingyenes orvosi, kórházi kezelés, művelődési, sportolási lehetőségek, nyugdíjjogosultság — valóban kiváltságokként voltak ismertek. A harminchatodik vasutasnap előtt ilyen gondolatok is foglalkoztathatják a szolnokit, aki megette már kenyere javát. Emlékezhet is: az első vasutasnapok olyan szenzációk voltak hazánkban, hogy napokig készültek rá, s utána napokig beszédtéma volt. Manapság a vasutasnap szerényebb — egy a szakmai ünnepnapok közül, itt Szolnokon is, ahol a fel- szabadulás előtt alig volt ipari munkalehetőség, nagyüzem A vasutasok maguk között ünnepelnek — bensőségesen, családjaikkal együtt. A MÁV Járműjavító Üzemében majd kétezren köszöntik az ünnepet — nem is akárhogyan, hiszen múlt évi munkaeredményeik alapján az ország 12 vasútipari üzeme közül a harmadik helyezést érték el. Ezért szép pénz jár. s a törzsgárda — a brigádkntüntetések, jutalmak, egyéni elismerések összege fölözi a kétmilliót. Szajoltól — Maglódig a körzeti főnökség (a fűtőháziak, vasútállomásiak, szóval az utazó és a feltételeket biztosító üzemek) dolgozói többen vannak kétezernél. Munkájuk fontosságát ma se vitatja senki. Szolgálatuk mindennapjaink szerves része, áldozatvállalásuk rohanó korunkban is figyelemreméltó. Nem is vállalják olyan örömmel köztük a munkát a fiatalok mint valaha. Az üzemek falán náluk is sűrűn teleírt a Munkásokat felveszünk tábla. Mégis — értékes munkájuk ismeretében — az év sok napján valljuk a régi, az újjáépítés idején megtanult jelszót: Arccal a vasút felé! <SJ) Lázár György látogatása Ausztriában Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár meghívására tegnap nem hivatalos munkatalálkozóra Ausztriába látogatott. Útjára elkísérte őt felesége. A magyar kormányfővel együtt utazott Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár és Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Nagy János, ausztriai magyar nagykövet. Lázár György gépkocsija a reggeli órákban haladt át Sopron—Klingenbach határ- átkelőhelyen, majd néhány perccel később a magyar kormányfő megérkezett Eisenstadtba, az Eszterházy- kastély udvarára, ahol elsőként Franz Vranitzky és felesége, majd Johann Bauer kereskedelmi államtitkár, Herbert Tschofen, a külügyminisztérium politikai igazgatója és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete üdvözölte Lázár Györgyöt, feleségét és a magyar küldöttség tagjait. Ott volt a fogadtatásnál Theodor Kery, Burgenland tartomány főnöke is. A kölcsönös üdvözlések után a magyar miniszterelnök és az osztrák szövetségi kancellár szűk körben megbeszélést folytatott a burgenlandi központ óvárosában fekvő, eredeti formájában, 1672-ben újjáépített barokk stílusú Eszterházy-kastély fogadótermében. A két tárgyalóküldöttség még a délelőtti órákban megkezdte a teljes ülést a kormányfők vezetésével a kastély tükörtermében. A teljes ülést követően Lázár György és Franz Vranitzky találkozott a magyar és az osztrák sajtó képviselőivel. Ezt követően a szövetségi kancellár ebédet adott vendége tiszteletére az eisen- stadti Burgenland szállóban. Az MTI értesülése szerint a szívélyes, baráti légkörben lezajlott négyszemközti, illetve szélesebb körű megbeszéléseken Lázár György és dr. Franz Vranitzky tájékoztatták egymást országaik helyzetéről. Megelégedéssel szóltak a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és kiemelték az együttműködéshez fűződő érdekek kölcsönösségét. Megerősítették, hogy mindkét fél részéről megvan a szándék a továbblépésre, amit jól szolgálnak a rendszeres magas szintű politikai találkozók. Lázár György magyarországi látogatásra hívta meg dr. Franz Vranitzkyt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Ebéd után Lázár György, vendéglátója társaságában a Fertő tó nyugati partján fekvő Rustba látogatott. Rövid városnézés, baráti hangulatú beszélgetés után indult a magyar kormányfő és az osztrák kancellár a program utolsó állomására Donnerskirchen- be, ahol rövid megbeszélést tartottak majd a magyar vendégek a kora esti órákban hazautaztak Budapestre A vasútnak meghatározó szerepe van a város életében Megemlékezés Szolnokon a 36. vasutasnapról Tegnap délután a Szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Házban emlékeztek meg a 36. vasutasnapról a szolnoki körzeti üzemfőnökség, a biztosítóberendezési és fenntartási főnökség, valamint a pályafenntartási főnökség dolgozói. Az ünnepséget — amelyen részt vett Sándor László, a HNF megyei titkára, Czibulkáné Németh Emíliába Szolnok Városi Tanács elnökhelyettese és Galambos József, az SZMT titkára — Balázs Mihály, a vasútüzemi pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Varga Sándorné, az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának első titkára mondotl ünnepi beszédet. Varga Sándorné a városi pártbizottság és a város lakói nevében köszöntötte a 2700 vasutas dolgozót, majd a közlekedésnek és a vasútnak a város életében betöltött meghatározó szerepéről szólott. Kevés olyan városa van az országnak — mondotta —, ahol a vasút múltja és jelene, a haladó hagyományok és a szocialista építés nagyszerű eredményei olyan együttesben volnának megtalálhatók, mint Szolnokon. Ezért kiemelkedő esemény nálunk a vasutasnap. A közlekedési ágazat, a vasút az elkövetkezendő években megoldandó feladatairól szólva a városi pártbizottság első titkára emlékeztetett rá, hogy a VII. ötéves terv során a vasúti teherfuvarozásban a szállítók és a szállíttatok kölcsönös érdekeire alapozva, gazdaságosabban kell kihasználni a közlekedési eszközöket és a szállítást segítő gépeket. A hosszú távon elvégzendő teendőkhöz egy korszerű konténerpályaudvar megépítésének feltételeit is meg kell teremteni. A mostani tervidőszakban elkezdődik az.ószolnoki pályaudvar kitelepítése. A VII. ötéves terv idején a vasútnak jelentős személy- és áruszállítási feladatokat kell megoldania, a várt mennyiségi eredmények elérésével párhuzamosan emelni«», kell a szolgáltatások színvonalát. Mindezeknek az igényeknek a vasút csak akkor tud eleget tenni, ha fokozza a személyszállítás vonzerejét és az áruszállítás versenyképességét. Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket, törzsgárda-elis- meréseket adtak át a három főnökség dolgozóinak. 1985. évi eredményeivel az ország tizenkét vasútipari üzemének versenyében a harmadik helyezést érte el a Szolnoki Járműjavító. A kétezer dolgozót számláló munkahelyi kollektíva tegnap két „műszakban” ünnepelte meg a 36. vasutasnapot, az Élenjáró Szolgálati Hely kitüntetés elnyerését. Az ünnepségeken személyi- és brigádkitüntetéseket, valamint törzsgárdatagságért járó elismeréseket adtak át. A Járműjavító dolgozóinak a kitüntetések, elismerések „mellé” 2 és félmillió forintot is kifizettek. A Jászberényi Aprítógépgyárban egyebek között szőlőpréseket is gyártanak, illetve újítanak fel. Kocsis Antal esztergályos egy Vinel—5 típusú prés orsóját készíti. Jelenleg 5 darabra kaptak megrendelést. A TARTALOMBÓL: Diplomával a zsebben Gserkeszőlő csendes Mi lesz veled Holt-Tisza? Nemzetközi körkép Fiatalokról, fiataloknak Házunk tája A paprika helyett télen maláta Új eljárás, kifogástalan minőség Piacra is tudnak termelni a sörgyárban Jól vizsgázott az az új malátagyártási eljárás, amelynek kidolgozására a kényszer vitte rá az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár szakembereit. A gyárat ugyanis, az első időszakban évi 160 ezer hektoliter sör kibocsátására tervezték; s az ehhez szükséges malátamennyiséget garantálták is e fontos alapanyag hazai gyártói. Az építés közben végrehajtott technológiai módosítások eredményeként 260 ezer hektoliterre emelkedett a gyár évi kapacitása, s az ilyen módon megnövekedett malátaigény késztette a gyár szakembereit a megoldáskereső gondolkodásra. A Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetnek — a sörgyári társulás gesztorának — paprika és petrezselyemzöld szárításra, van egy Binder- tipusú szárítója. Mivel ez az eredeti funkciójában csak időszakosan üzemelt, malátát kezdtek rajta aszalni, meleg levegő befúvásával. Világbanki hiteiből építettek a szárítóhoz egy mai át ácsirázta tót és egy árpatároló raktárát. Ezzel a saját kivitelezésű beruházással megteremtették az alapfeltételeket a malátagyártáshoz. A jelenlegi kapacitással, az év 4—5 hónapjában, mintegy ezer tonnát képesek gyártani. Az új eljárás más minőségű alapanyagot biztosít a sörgyárnak, mint a korábban ismert direkt-tüzeléses aszalási módszerek. A füstgázok és más égéstermékek ugyanis nem érintkeznek közvetlenül a malátával. így semmilyen káros anyagot nem visznek rá. A termelőszövetkezetben készült malátát megvizsgálta a bajor Weichenstephani Söripar Egyetem laboratóriuma, s a vizsgálat egyértelmű eredménye az lett, hogy jó minőségű, a sörgyártásra alkalmas alapanyag készült a Bi nder-szárítón. Ezek után talán természetes az igény, hogy a martfűi sörgyárat teljes egészében a helyében készült malátával lássák el. Ehhez azonban nem elegendő a meglévő szárító téli kapacitása. (Az esztendő kétharmadában továbbra is paprika és petrezselyemzöld szárítására használják a berendezést.) A termelőszövetkezet másik szárító üzembe állítását tervezi, s a 30—40 milliós beruházás révén nemcsak a helyi gyár szükségleteit tudnák kielégíteni, hanem a piacon is megjelenhetnének a termékkel.
