Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. JÚLIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Illést tartott a megyei tanács A megyei tanácstagok egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) A megyei tanács állásfoglalása szerint: „Ösztönözni kell a gazdálkodó szerveket, intézményeket az azonos munkát végző férfiak és nők keresete közötti indokolatlan eltérések megszüntetésére, a végzett munka alapján a nők megfelelő erkölcsi elismerésére.” A központi és a vállalati bérpolitikai intézkedések hatására javult megyénkben is a nők bérezése, de a nők hátrányos megkülönböztetése még érződik a munka díjazásában. 1984-es adatok szerint például négyezer forint alatt keresett a férfiak 15 százaléka, a nőknek viszont több mint a fele. A nők átlagbére minden ágazatban alacsonyabb a férfiakénál. A szakmunkásnőknél a szolgáltatás területén, valamint a nőket tömegesen alkalmazó ipari és kereskedelmi ágazatokban legnagyobb a bérelmaradás. Betanított és segédmunkás munkakörökben ilyen hátrány kevésbé tapasztalható. A megyére jellemző szakmákban, munkakörökben a nők átlagA testület állásfoglalásában olvasható: „A nők háztartási munkáját könnyítő szolgáltatóhálózat területi különbségeinek mérséklése és az egyes szolgáltatásfajták minőségének javítása mellett biztosítani kell a munkaidőn túli igénybevétel szélesebb körű lehetőségeinek megteremtését.” Ki vitatná, 'hogy nagy szükség van erre, hiszen a nők még ma is a háztartás bére még mindig 7—10 százalékkal alacsonyabb az azonos feltételek között dolgozó férfiakénál. Az utóbbi évtizedben megyénkben is javultak a nők élet- és munkakörülményei. Elmélkedett például az üzemegészségügyi ellátás színvonala, duplájára nőtt a főfoglalkozású üzemorvosok száma. Különböző szakrendeléseket vezettek be. Korszerűsödtek a munkahelyek is, szociális létesítményeket építettek, fejlődött a védő- berendezések a munkavédelmi eszközök alkalmazása. A műszakbeosztásoknál a lehetőségek szerint figyelembe veszik a sokgyermekes és az egyedülálló anyák gondjait, gyakran szerveznek kismama műszakokat. A korábbinál kedvezőbbek a tapasztalatok az oktatás, az egészségügy és a kereskedelem területén is. Gondot jelent viszont továbbra is, hogy — főleg a régi épületekben — kevés a szociális helyiség, egyes ágazatokban még jelentős a fizikai munka aránya, sok nő dolgozik váltott műszakban, Illetve lakóhelyétől távol. közkatonái, a gyermekneveléstől a főzésig rájuk hárul odahaza a legtöbb teher. Az utóbbi évtizedben bővült a háztartási munkát könnyítő szolgáltatások köre, s emelkedett színvonaluk. Tíz év alatt a megyében központi és megyei alapból 130 millió forintot használták fel a szolgáltatások fejlesztésére. A gmk-k ét a szerződéses üzletek létrehozása javította a szolgáltatások színvonalát. Az árak növekedése, és helyenként a szolgáltatóktól való távolság azonban a nők jó részét továbbra is sok otthoni munkára kényszeríti, így a nők családi elfoglaltsága az utóbbi években sem csökkent. Ez szórakozásukat, továbbtanulásukat, pihenésüket és művelődésüket hátrányosan befolyásolja. Nők a vezetésben Nem lehetünk elégedettek a nők vezető pozícióba kerülésének ütemével sem. Még m:\idig tapasztalható konzervatív szemlélet és esetenként a nők sem szívesen vállalnak vezető tisztséget. A hagyományos nőket foglalkoztató ágazatokban az alsó és középszintű vezetői munkakörben nagyobb arányú, az első számú vezetői munkakörökben viszont kisebb mértékű előrelépés tapasztalható. A művelődés- ügyben a nők vezetői beosztásba történő kinevezése csak mérsékelten nőtt. Az általános iskolai igazgatók között — a nők viszonylagos nagy létszámával ellentétben — a nők aránya csak 45 százalék. A mezőgazdasági üzemekben a középvezetői beosztásban dolgozó nők száma az utóbbi időkben duplájára emelkedett, de arányuk még így is alig haladja meg a 13 százalékot. A megyei tanács behatóan elemezte a nők közéleti tevékenységét is. A tanácskozás azt a célt szolgálta, hogy a társadalompolitikai célkitűzések megvalósítása során minél teljesebbé váljon a nők egyenjogúsága munkában, a családban és a közéletben. A háztartás közkatonát A Szolnoki Bőr- és Textilipari Szövetkezet bőrdíszmű részlegében a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat megrendelésére vízhatlan anyag bél, két típusban készítenek tolltartókat (K É) Erdemes-e korszerűsíteni? A késlekedés konzerválja a veszteségforrásokat Egy, a megye közös gazdaságainak beruházási helyzetét elemző Teszöv-felmérés szerint a szövetkezetek szarvasmarhatelepein az épületek mintegy 65 százalékban, a tartástechnológia pedig csaknem 90 százalékban elhasználódott. A szakemberek számításai szerint, ahhoz, hogy a tervidőszakban rendbe tegyék, a termelésfejlesztési elvárásoknak megfelelő színvonalra hozzák tehenészeti és húsmarA megye ötvenöt termelőszövetkezetének egyötödében foglalkoznak a szarvasmarhatelepek felújításának gondolatával. Négy gazdaság pályázatát már elfogadták és jóváhagyták; a pénzügyi szervek, nyolc szövetkezetben még dolgoznak a fejlesztési koncepción. Ez utóbbiak közé tartozik a Mezőhéki Táncsics Tsz, is, amelynek a szakemberei az Alcsired közös vállalattal együttműködve készítik a pályázatot. A közös gazdaságot a termelési színvonal és az ágazat jövedelmezősége közötti ellentmondás készteti, hogy éljen a központi intézkedés adta lehetőséggel. A 105 százalékos szaporulatával, a mindössze 3 százalékos borjúelhullási arányával és a napi 120 dekagrammos súlygyarapodással évek óta az országos élvonalba tartozó húsmarhaágazat ugyanis évente csaknem egymillió forint veszteséggel terhelte a Táncsics Tsz-t. A megyei átlagot meghaladó tehenenkénti tejhozam ellenére literenként 29 fülért ráfizetett a szövetkezet a tejtermelésre. Az előbbi esetben a vágómarha-előállítás kedvezőtlen közgazdasági környezete, a tejtermelés esetében pedig az utóbbi Éppen a nagymennyiségű melléktermék hasznosítására, ezáltal asz állati termékek önköltségének csökkentésére tett törekvések bizonyítják, hogy Mezőhéken sem várták ölhetett kézzel az ágazat közgazdasági pozícióját javító intézkedéseket. Az állattartó épületek, a tartás- és a fejéstechno- lógia elavultsága azonban nagyon sok veszteségforrást konzervált. Az ötvenes évekhatartó telepeiket, mintegy 400 milliós beruházásra lenne szükségük a nagyüzemeknek. A pénzügyi helyzetet illetően azonban a hatásukat még sok helyütt éreztetik az utóbbi aszályos esztendők. Az ebből adódó fejlesztési gondokat enyhíti, hogy pályázat alapján 50 százalékos állami támogatást vehetnek igénybe az említett állattenyésztési létesítményeik rekonstrukciójához a mezőgazdasági nagyüzemek. „száraz” évek takarmánygondjai, valamint a tehenészeti telepek nagyfokú amortizáltsága nem tették lehetővé, hogy a nyereséges ágazatok közé tartozzon a szövetkezetben a szarvas- marhatartás. Jóllehet, a népgazdaságnak mind több húsra és tejre van szüksége, az üzemi érdekek a veszteséges tevékenység visszafejlesztésére késztethetnék a gazdaságot. Nem egy nagyüzemben helytelenül meg is tették ezt, pedig csak látszólagos ez az üzemi érdek. Mezőhéken például a termőhelyi adottságok, a kialakult növénytermesztési struktúra a veszteségek ellenére sem engedi meg, hogy „leírja” a téesz a szarvasmarhaágazatot. Nem tudnának például biztonsággal más célra használni mintegy 300 hektárnyi Körös menti, a folyó által az utóbbi öt évben legalább kétszer meglátogatott legelőt. Nagy területen termelt takarmány- és iparnövények — 500 hektár cukorrépa, 1400 hektár kukorica — szántóföldi mellékterméke, azaz nagymennyiségű leveles répafej és szilázskészítésre alkalmas kukoricaszár menne veszendőbe. ben készült épületekben tartott fejőstehenek hozamát rontotta a kötött tartásmód. A korszerűtlen körülmények rányomták a bélyeget a jószággondozói munka színvonalára is. Sikertelen próbálkozás a személyi feltételek javítása ott, ahol nincs mód a tárgyi feltételek kedvezőbbé tételére. Éppen ezért a szarvasmarhatelepek rekonstrukciójához biztosított állami támogatást illetően így fogalmaznak a Táncsics Tsz szakvezetői: ezt nem szabad kihagyni. Ugyanis, aki nem lép, az lemarad. Élnek is a lehetőséggel, és pályázatuk elkészítésén — szem előtt tartva a népgazdasági érdekeket — komplex ágazati szemlélettel, munkálkodnak. Eddig két helyen fejték az említett körülmények között a téesz 450 tehenét. A rekonstrukció után egy 500 férőhelyes, fejőházzal ellátott telepen, kötetlen tartással folytatják a tejtermelést. A felszabaduló tehenészeti telepet marhahiz- lalásra teszik alkalmassá, ami által az eddiginél ötven- nef, százzal több vágóállatot értékesíthetnek majd évente. Az egészségesebb kötetlen tartásmód jó hatással lesz majd a tejtermelési hozamok alakulására. Egyben lehetővé teszi kevesebb, de hozzáértőbb, és természetesen jobban megfizetett gondozó alkalmazását. A rekonstrukció révén tehát várhatóan az állatállomány szintentartása mellett is növelhetik a hozamokat, javíthatják a termékek minőségét. Csak iparszerűen érdemes A kapott központi támogatás jelentőségét nem kisebbítve vallják Mezőhéken: az épületek, a tartás- és a fe- jéstechnológia, valamint a személyi feltételek megújítása csak első lépésnek tekinthető a szarvasmarhaágazat pozíciójának javításában. Számításaik szerint a tevékenység mintegy 10 százalékos jövedelmezősége nyújtana biztonságot a gazdaságnak, ennek eléréséhez viszont az említett feltételek javítása önmagában nem elegendő. A színvonalas hazai marhahús- és tejellátást, a tradicionális külpiacok megtartását biztosító termelésfejlesztés lehetőségét hosszabb távon az iparszerű szarvasmarhatartásban való továbblépésben látják a Táncsics Tszrben. Elképzeléseiknek — a tehéntartás vertikális kiegészítése a tejfel- dolgozással, a vágóállat-előállítás, bővítése tenyészállatértékesítéssel — megvalósítása azonban még az ágazat jelenlegi, javuló közgazdasági feltételei közepette is meghaladja egy tízezer hektáros gazdaság erejét. T. F, A gabona ú] átvételi rendje Az idei aratási szezonban a gabonaipar új felvásárlási rendszert alkalmaz: az úgynevezett nedves sikértartalomnak és a sütőipari értéknek megfelelően minősítik a gabonát, megteremtve ezzel az ár és minőség összhangját. A Sabona Tröszt vállalatai gondoskodtak arról, hogy a minősítés nyílt és objektív legyen. Az átadó gazdaság megbízottja közreműködik a mintavételnél és a vizsgálatnál. Az egy nap alatt, egy gazdaságból beszállított tételből, ha annak súlya az 500 tonnát nem haladja meg, általában úgynevezett átlagmintát állítanak össze. (Amennyiben ennél nagyobb tételről van szó, vagy a termelő külön kéri, több mintát is elkülönítenek). Az átlagmintát háromfelé osztják. Az első minta vizsgálatát az átadó megbízottjával közösen végzik, s amennyiben az eredményt a gazdaság elfogadja, a gabona átadását-átvételét véglegesnek tekintik. Ha viszont a termelő az eredményt vitatja, akkor a második mintát — szintén a megbízott jelenlétében —, a megyei központi laboratóriumban ismételten ellenőrzik. A gabonaipar olyan országos laboratóriumi hálózattal rendelkezik, amely lehetővé teszi a felvásárolt tételek két héten belüli elszámolását, a termékértékesítési szerződésben rögzített fizetési feltételeknek megfelelően. A mezőgazdasági üzemek esetleges pénzügyi zavarainak áthidalására lehetővé tették, hogy a gabona- és malomipari vállalatok az átvételt követően azonnal, tehát a minőségvizsgálat eredményét még nem ismerve, előleget fizessenek, ha a termelők igénylik. Az előleg 3310 forint tonnánként, tehát a takarmánybúza árával egyenlő. így a mezőgazdasági üzemek a búza ellenértékének döntő részéhez azonnal hozzájuthatnak a különbözetet 14 napon belül számolják el a vállalatok. Az ipar a kalászos gabonatermésnek várhatóan valamivel több mint kétharmadát vásárolja föl. Lassú élénkülés Exportnövelt beruházísak Folytatódik a beruházási tevékenység lassú növekedése. Az emelkedés a múlt év második felétől követhető nyomon — állapítja meg az Állami Fejlesztési Bank felmérése. Az első negyedévben a beruházások még elmaradtak a múlt év azonos időszakának egyébként alacsony szintjétől. A lassú élénkülés hatására az idei első öt hónap beruházási ráfordításai összességében már 1 százalékkal meghaladták a múlt évit. A 10 állami nagyberuházás közül a tervek szerint az idén egy: a mányi bányaüzem fejlesztése fejeződik be. Az első negyedév után áprilisban és májusban a vártnál gyorsabban növekedtek a vállalati beruházások. A vállalatok öt hónap alatt 31 milliárd forintot fordítottak fejlesztéseikre, 12 százalékkal többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A hitellel és állami támogatással segített beruházások többsége az exportfejlesztési pályázati rendszer keretében valósul meg, s így elősegíti, hogy mind több külpiacon versenyképes terméket állítsanak elő. \ Aki nem lép, az lemarad Az adottságok is köteleznek
