Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 24. Van-e jövője a villamos autónak? Az autókonstruktőrök és autógyárak régi vágya az elektromos meghajtású autó, de ez a kívánsága a környe­zetvédő szakembereknek is. Három tényező indokolja ezt. Egyrészt a levegő szennye­ződése elleni küzdelem, más­részt a szénhidrogénkincs vé­ges mennyisége (ezen az sem változtat, hogy például jelen­leg túlkínálat van a piacon, amely lefelé hajtja az árát), harmadrészt pedig az a tény, hogy a villamos meghajtású járművek felépítése, szerke­zete egyszerűbb a benzines üzeműeknél. Az előrelépés legnagyobb akadálya, hogy a villamos energiát tároló ak­kumulátorok túl súlyosak. A világ sok országában foglalkoznak a személygépko­csi elektromos meghajtásá­val, például Amerikában, Ja­pánban, a Szovjetunióban, Olaszországban, Svédország­ban. A személyszállítás má­sik, ugyancsak fejlődésnek indult területe a villamos hajtású autóbuszoké, ezek is elterjedőben vannak. De so­kak véleménye szerint a fe­héráru-szállításban is nagy szerep vár a jövőben az elek­tromos meghajtásra. A váro­si teherszállítás, tehát a vá­rosi forgalomban sűrűn meg­állásra kényszerítőit posta­autók,, tejeskocsik, bevásár­lóautók, Patyolat-járművek, csomagkihordó- és szemét- gyűjtő autók esetében szin­tén ideális lenne a villamos meghajtás. A fejlesztés sarkpontja a hordozható áramforrások sú­lyéinak csökkentése. Ha Képünkön: egy a sok próbálkozás közül: a General Electric Delta nevű kísérleti személyautója (KS) ugyanis nehéz az áramforrás, és kicsi a belőle kivehető energia (azaz ha kicsi az áramforrás fajlagos energia­sűrűsége), akkor ez az autó forgalmi jelzőinek): a sebes­ség, az akciórádiusz, a hord- képesség valamelyikének je­lentős mértékű csökkentését okozza. A jelenleg alkalma­zott ólomakkumulátorok energiasűrűsége még sokkal kisebb a kívánatosnál, az új, nagy energiasűrűségű akku­mulátorok elterjedésére vi­szont a közeljövőben nem számíthatunk. Az elmúlt években 10—15 százalék volt a hagyományos akkumuláto­rok faj lag as energiasűrűségé­nek a növekedése. De azt is tudni kell, hogy az elméleti energiasűrűségnek még mindössze a 6—38 százalékát érték el. A hagyományos akkumulá­toroknál a fajlagos energia- sűrűség növelése több apró szerkezeti változtatás követ­kezménye: igyekeztek a szer­kezeti elemek súlyát csök­kenteni anélkül, hogy az ak­kumulátorban tárolt energia csökkenne. Az ólomakkumu­látor hagyományos tégla ala­kú edénye helyett hengeres edényt alkalmaztak, mert az változatlan térfogata ellené­re kevesebb anyagból is el­készíthető. és könnyebb. Az elektromos meghajtású autók komolyabb elterjedéséhez azonban ennél sokkal jelen­tősebb változtatásokra van szükség, teljesen új típusú, más elven működő akkumu­látorra! Nem lehet megjósol­ni, hogy ezek mikorra lesz­nek készen. Atomenergia és fémmegmunkálás Szerte a világon több mint 3000 gyíkfaj' él, melyek — bár elsősorban a meleg, tró­pusi tájak lakói — nagyság­ban és életmódban erősen különbözhetnek egymástól. A hazai hét faj között legterme- tesebb zöld gyík például a maga 35—40 centiméteres hosszúságával csupán apró törpének tűnhet ázsiai roko­naihoz, az óriás varánuszok- hoz amelyek kifejlett példá­nyai a 3 métert is meghalad­hatják. Tulajdonképpen meg­lep», hogy ezeket a hatalmas állatokat a tudomány csak 1912 óta ismeri, sőt egy eddig még ismeretlen varánuszgyí- kot csupán a legutóbbi évek­ben fedeztek fel Űj-Guinea mocsaras erdeiben. De bár­mily nagyoik is ezek a ma élő hüllők, mind eltörpülnek a rég kihalt „sárkányok”, a Dinoszauruszok mellett, ame­lyek sok millió évvel ezelőtt — a triász és a kréta föld- történeti korokban — népe­sítették be a földet. A gyíkok rendjébe tartozó óvilági családról, a varánusz- félékről érdemes tudni, hogy többnyire nagy termetű, ti­pikusan gyík alakú, kitűnő szaglókép>ességű, talajon élő hüllők. Kizárólag állati ere­detű táplálékot fogyasztanak, fogságban — testnagyságuk­nak megfelelően — egerek­kel, tengerimalacokkal és nyulakkal etetik őket. Áldo­zatukat megragadják, majd ide-oda rázva megölik, s vé­gül egészben lenyelik. Ha pedig a megragadott állat túlságosan nagynak bizo­nyulna, akkor elülső lába­ik karmaival igyekeznek azt előbb széttépni. De nemcsak saját vadászzsákmányukat fogyasztják el, hanem a dö­göt is megeszik. A varánu- szok nyelve hasított és bőr­tokba húzható vissza. Képünkön a varánusz-csa- lád egyik jól kifejlett tagját láthatjuk, a Türkmén SZSZK-hoz tartozó Kara- Kum sivatag lakóját, amint éppen táplálék után kutat. (APN—KS) IA tudomány világa Kutatják a gömbvillám okát, természetét Az atomenergia ma már egyes gépgyártási, fémmeg­munkálási folyamatoknál is széleskörűen hasznosítható, mégpedig az edzésnél- a ce- mentálási, nitridálási és bó- rozási műveleteknél, vala­mint a forgácsolásnál. Júliusban és augusztusban a nyári zivatarok idején je­lenik meg leggyakrabban az egyik legrejtélyesebb termé­szeti jelenség, a gömbvillám. A világon eddig még senki­nek sem sikerült kideríteni az egyelőre ismeretlen tulaj­donságokkal rendelkező vilá­gító gömb keletkezésének és megszűnésének okát. Ha­zánkban a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos munkatársa, Egely György fogja össze a gömbvillámra vonatkozó kutatásokat. ' Az MTI munkatársának kérdé­seire összehangolta az eddi­gi ismereteket. — Hol és mikor jelenik meg a gömbviilám, milyen tulajdonságokkal rendelke­zik? — A bonsószemtől öt méter átmérőig terjedő fehér vagy színes gömb alakú villám többnyire zivataros időben jelenik meg. Legfurcsább tu­lajdonságai közé tartozik azonban, hogy látszólag min­den előzetes ok nélkül, nap­fényes időben akár zárt tér­ben. például egy szobában is létre jöhet. Egyelőre megma­gyarázhatatlan, hogy egyes gömbvillámok pusztításokat végeznek, mások semmilyen nyomot nem hagynak maguk után. Eltűnésük ugyancsak rejtélyes: vagy nyomtalanul megszűnnek, vagy csípős füst kíséretében szétpattan­nak. — Az eddigi megfigyelések szerint mi alkothatja a gömbvillám anyagát? — A kutatók abban egyet­értenek, hogy a ritka termé­szeti jelenség valószínűleg egy plazmacsomó, de azt még senki sem tudta kideríteni, hogy mi tartja fenn, akár percekig is. A plazma élet­tartama a fizika eddig is­mert törvényei szerint nem haladhatná meg a másodperc ezredrészét. Egyes gömbvil­lámok energiatartalma, rom­boló hatása ugyancsak elké­pesztő. A Szovjetunióban le­írtak egy másfél méter át­mérőjű gömbvi Hámot, amely egy homokos talajon lévő víztócsátoa csapódott be, és egy ti zed másodperc alatt vastag üvegréteggé égette a talajt. — A magyar kutatók mi­lyen ismeretekkel rendel­keznek a gömbvillámról? — Mivel a jelenséget mes­terséges úton egyelőre nem lehet előállítani csak a leírá­sokból és a gömbvillám által okozott változások vizsgála­tából tudunk következtetni tulajdonságaira. Hazánkban eddig 190 leírást gyűjtöt­tünk össze. A statisztika sze­rint átlagosan minden húsz­ezredik ember látott ilyen jelenséget. Többször előfordult, hogy a közelben megjelent, lég- gömbszerűen lebegő gömb­villámot kézzel megérintet­ték. Ez rendkívül veszélyes, mert súlyos égési sérülést okozhat. Tudomásunk szerint Magyarországon eddig 11 ember halálát okozta a gömb villám. — Világszerte fizikusok, meteorológusok és más tu­dományágak képviselői pró­bálnak magyarázatot adni a jelenségre. Sikerült-e már balamilyen elfogadható hipo­tézist felállítani? — Eddig több mint száz tudományos feltevés szüle­tett a gömbvillám eredeté­re, összetételére és tulajdon­ságaira vonatkozóan. Több országban nagy létszámú tu­dóscsoport próbál fényt derí­teni a jelenség okára. Eddig azonban egyik megoldás sem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Nagy segítség len­ne, ha sikerülne mesterséges úton gömbvillámot előállíta­ni. — Hazánkban is kidolgoz­tak feltevést a gömbvillám magyarázatára ? — A KFKI-ban 8—10 el­méleti és gyakorlati fizikus közreműködésével próbálunk magyarázatot adni é" ritka természeti jelenségre. Kiala­kítottunk egy, a világon lé­tező összes többi hipotézistől gyökeresen különböző elkép­zelést. Ez a feltevés össze­függ a tér dimenzióinak új­szerű magyarázatával. El­gondolásunk kétségtelenül bonyolult, de nem mond el­lent a legalapvetőbb fizikai ismereteknek. — Mikor teszik közzé a hi­potézist? — Még számos megfigye­lésre van szükség ahhoz, hogy állításunkat igazoljuk. Ezért arra kérjük a lakossá­got, hogy aki gömbvi Hámot lát, részletesen írja meg ta­pasztalatait az MTA Közpón- ti Fizikai Kutató Intézete cí­mére (Budapest 114, Posta­fiók 49. 1525). A fehér öntöttvas ridegsé­gét a benne lévő cementit kristály élei okozzák. A kris­tályélek „lekerekítésével” temperöntvény hozható lét­re, mely már szilárd és szí­vós. A legújabb technológia szerint a fehér öntöttvasból készült öntvényeket gamma- sugárzással kezelik, melynek hatására a kristályrácsok­ban létrejön a kívánt válto­zás. Gamma-sugárforrás­ként aktív kobaltot használ­nak. Az átalakulás folyama­tának időtartama ezzel a módszerrel lényegében lerö­vidül, ugyanakkor sokkal ol­csóbb. Technikatörténeti érdekességek Bem rakétái Eredeti rajz Bemnek a rakétákat is­mertető művéből A magyar sza­badságharc le­gendás hírű tá­bornoka. Bem Jó­zsef, fiatal tiszt korában foglal­kozott a rakéta -kifej lesztésének gondolatával, és erről szóló jelen­tését ■,Megjegy­zések a tűzraké- táról” címmel 170 évvel ezelőtt 1816-ban a len­gyel haderő fő- parancsnokának beterjesztette. Kü­lönösen a ható­anyagra és a ra­kéta szerkezetére vonatkozó néze­tei érdekesek. Bem rakétái há­rom részből állot­tak: a hajtóanyagtartályból, amelybe a salétromból, kén­ből és enyvből készített haj­tóanyag került, a gyújtófej­ből és repüléskor az egyen­súlyt biztositó szárnyrész­ből. Adataink vannak arról. hogy Bem munkássága ré­vén a lengyel hadseregben 1823-ban lovas rakétaüteg alakult, és 1831-ben a raké­tatüzérség a hadsereg szer­vezetszerű alakulatává vált. K. A. A szívós, kemény fémek forgácsolása sok gondot okoz az iparnak. Kézenfekvő, hogy a felmelegített, meglá­gyított fémek sokkal kisebb erővel forgácsolhatók. A ha­gyományos hőkezelési, fel­melegítési módok gyakorla­tilag nem jöhetnek számítás­ba, ezért volt szükség új technológia kidolgozására. A forgácsolandó felületre kon­centrált ionsugárzás hatásá­ra az ionok beékelődnek a legszilárdabb fém kristály- rácsaiba is, így — képlete­sen szólva — a felületét mintegy szétrobbantják, és az anyagot olyan lággyá te­szik, hogy minden nehézség nélkül meg lehet munkálni. A fém egyszerűen „lehámo- zódik”. A lágyulás fokát széles határok között lehet szabályozni az ionsugarak intenzitásának változásá­A madarak közismerten állandó hőmérsékletű álla­tok, belső hőregulációjuk függetleníti szervezetüket a külső hőmérésklet változá­saitól. A testhőmérséklet azonban javarészt az anyag­csere intenzitásának a függ­vénye;, amit az oxigénfo­gyasztással lehet számszerű­en mérni. A madarak egy része költöző, másik része helybenmaradó. Davidov szovjet tudós ar­ra volt kíváncsi’ van-e kü­lönbség a testhőmérséklet és az oxigénfogyasztás tekinte­tében a különböző nagyságú költöző- és nem költöző fa­jok között. val és az összpontosítás mér­tékével. A fémek szilárdságának és tartósságának fokozására gyakran alkalmaznak vegyi kezelést. Ennek az a lényege, hogy a fémek felületi réte­gének szerkezetét különböző kémiai elemekkel telítik. Ha ez az elem szén, az eljá­rást cementálásnak nevez­zük, ha nitrogén tartalmú anyagról van szó, akkor nit- ridálásnak, ha pedig alumí­nium, akkor alitálás az eljá­rás neve. Mindezek helyett felbukkant egy új, univer­zális eljárás: a fémet gáz-, illetve cseppfolyós közegben történő izzítás helyett meg­felelő atomok ionjaival su­gározzák be. Az ionok a fe­lületi rétegek kristályrácsai­ba beépülnek és biztosítják a fentebb említett jó tulaj­donságokat. A nem költöző madarak­nál a különböző évszakok­ban az oxigénfogyasztás kö­zel azonos nagyságú maradt, míg messze vidékről költö­zőknél nyáron magasabb volt mint télen. Érdekes megfi­gyelést adott az is, hogy a télen a nem, vagy csak rö­vid távolságra költöző ma­daraknál a testhőmérséklet kevéssé volt változékony, mint a nagy távolságra köl­tözőknél. A költöző madarak anyagcsere-intenzitása te­hát más törvényszerűségeket mutat, mint a nem költöző­ké. Uj húshibrid A népélelmezés és ezen be­lül az állati fehérjében dús táplálékkal való ellátás vi­lágméretű problémája az ál­lattenyésztőket egyre inkább új utak és módszerek kidol­gozására ösztönzi. A cél olcsó és kevésbé zsíros, jó minősé­gű hús előállítása olyan ál­latfajták segítségével, ame­lyek könnyen tenyészthetők, gyorsan növekednek, kezelé­sük és takarmányozásuk nem okoz nehézséget. Egy kali­forniai állattenyésztő az ang­liai származású hereford és a francia eredetű charolais marhafajtákat az indiai bi­vallyal keresztezte. Az így létrehozott hibrid könnyen emészthető, az eddi­gi fajtánál gyorsabban nö­vekszik. Húsa olcsóbban ál­lítható elő, mert zöldtakar­mányon tartva 12—14 hónap alatt 450—500 kilogramm élő­súlyra nő meg. Sárkányok utódai Énekesmadarak testhőmérséklete

Next

/
Oldalképek
Tartalom