Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-24 / 173. szám
1986. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PAUUNA.ÉYA enészballada (Részlet) 9. Koós János táncdalénekes: — Ha meg tudnám mondani, nitől volt népszerű, akkor magam mellé vennék egy fiatalembert: „Na látod- azt teli csinálni, amit a Szécsi. Settő-három és kezdd!” Mi- ;ől népszerű valaki? Mitől népszerű egy dal? Előfordul, nogy valamelyik szerző ír így nótát, és nekem nem tetszik. De ő megkér: „Énekeld már el, tudom, hogy nem akarod- de leköteleznél vele. .Jó. Két nap múlva az ;gész ország énekli. Persze, van. amikor előre lehet tudni. Kislány a zongoránál... Tudituk, hogy arra szét fogják vágni a házat. Tudtuk, nogy leáll a műsor, hogy egy jrszág fog zokogni. Hétszer smételtük. Palit mindenki szerette, lóképű volt, nem alacsony, nem kövér, fekete, jó frizu- ■ájú, sármos- jól álltak rajta i ruhák. Mindehhez hozzá- ött még a hangja is. Miért te szerették volna? — Elsősorban nők imád- ák. — Hálószoba-titkokat nem udok. — Nem is azokra gondolám. — Néhány év alatt az smber eljut odáig, hogy megszokja a népszerűséget, na- ;yon szereti a népszerűsé- ;et, és ha van intelligenciá- a: elviseli. — ö el tudta viselni? — Azt hiszem, igen. Nem 'oltak allűrjei. Olyan ren- ies gyerek volt! — Hogy jellemezné? — Én annyira nem ismerem. Jó humorú volt. Jó ke- lélyű, addig, amíg nem jött i front. — És mikor jött? Imitálja az ivást: — Amíg nem ivott, addig iem láttam nála bajt. Ambrus Kyri: — A ma- löikenségből is adódott, hogy zeretett jól öltözni, ésakár- íit vett magára — ismered zt a típust, aki rongyokban i úgy néz ki, mint a walesi erceg —, minden jól állt ajta. Mindig jól nézett ki, adta viselni a ruháit, szentté is. — Abban, hogy sikeres olt, mennyire játszott sze- ?pet a megjelenése? — Szerintem sokat.. Aradszky László: — O so- a nem vitte túlzásba, egy- oerűen csak elegánsan öltö- itt. Arról nem is beszélve, agy nyúlánk gyerek volt, sármit vett föl, jól rnuta- >tt. Hiányosságokat, testi hibákat se kellett trükkel takarnia. Nem volt rá szüksége, magas gyerek volt, fekete, jóképű, a csajok imádták- mi kellett még? — Hiú «olt? — Mint minden ember. v — Nem jobban? — Ha hiúságnak lehet nevezni, hogy valaki ad a színpadi megjelenésére. .. Nézze, a színpadon nincs „üresjárat”, a közönség nagyon megnézi, milyen az énekesmit visel. Pali mindig figyelt erre, a frizuráját ápolta piszkosul, mindig elegánsan öltözött. Na most, azt is tudta — vagy legalábbis érezte — hogy nem lehet átesni a ló másik oldalára. Tehát, ha túlöltözik az énekes — Magyarországon —, akkor a produkció közben a közönséget jobban foglalkoztatja a ruha fazonja, mint az, amit csinál. Csató Mária: — Adott magára. igyekezett jól öltözni, de nem tekintette központi kérdésnek, mint sok, ebben a szakmában dolgozó férfi. Nem lehetett azt mondani rá, hogy piperkőc. Manöken korából maradt annyi, hogy jól válogatta össze a ruháit, és amit fölvett, jól állt rajta. Később már nem akármiket viselt, hanem finom holmikat. Bánki László: — Nagyon elegáns volt, nagyon ápolt- de nem hivalkodó. Talán egy kicsit visszaadás is volt ez a sanyarú gyerekkorra, mikor egy gatyája se volt... — A magánéletben is jól öltözött? Szécsi Katalin válasza:) — Nézd, mivel a magánéletét is az utcán élte, szemek előtt; ezért mindig ilyen volt. Haza csak aludni járt. Nagyon- nagyon kevés időt -töltött otthon. Tudta, mi áll jól rajta. Mert nagyon eltalálták a Divat Intézetben, hogy Szé- csire elegáns öltönyt kell adni. — 0 alakította ki a csinos, elegáns fiú képét vagy segítettek mások is ebben? — Nagyon hiú volt. Minden ember hiú, -mondják, de vannak, akikben ez a tulajdonság majdnem nárcisztikus módon túlteng. Rettenetesen hiú volt. A külsejére is.. . és egyébként is.. . Sokat adott arra, hogy mit beszélnek róla. — Más kép élt az emberekben róla, mint amilyen valójában volt? — Én tudom, hogy milyennek hitték, milyennek látszott- vagy láttatta magát. Nem biztos, hogy a „láttatta magát” feltétlenül valótlanságot jelent. De ilyennek látták: Hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi. . . és ez mind nem volt igaz. Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk.. . A siker könnyedséget adott neki. De valójában... Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni.. . ö ugyanaz a félénk kisfiú maradt- a kis gyökértelen, akinek indult... Nagyon fontos volt számára a külszín, soha nem mérlegelte, hogy aki a külvilágnak él, tulajdonképpen elszúrja az életét. — Otthon is olyan volt, mint a színpadon? Vagy levetette a szerepeket? — Levetette... levetette... de nem sokáig hagyták, mert állandóan. .. — Ahogy kilépett az ajtón, Szécsi ^Pálnak kellett lennie? — Igen, és időnként, főleg a vége felé- már nagyon fárasztotta. Tényleg nagyon fáradt volt. Boldog lett volna, ha mittudomén, borot- válatlanul kimehet az utcára, mint más. .. Nem azért, mert nem szeretett borotválkozni, hanem, mert jó lett volna egy kicsit elengedni magát. És tulajdonképpen nem engedhette el. — Hogy jött rá, hogy csak ilyen lehet, mert ezt várják el tőle? — Hát. . . saját magától. .. — Próbált más lenni? — Nem. Tulajdonképpen élvezte, és tetszett neki, hogy nagyon népszerű. Annak biztosan megvan a maga szépsége hogy valaki nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne súgjanak ösz- sze százan mögötte. De elképzelhető, hogy, ha másért nem, egyszerűen azért, mert fáradt vagy rosszabb a hangulata; idegesíti. Biztos vagyok benne, hogy ha valami varázsütésre két napig senki se ismerte . volna meg, hát belebolondul. De. .. azt is -tudom hogy hosszú távon valószínűleg mindegyikünknek fárasztó. (folytatjuk) Jó hfr az olvasóknak Létrejött az Országos Könyvbarát Kör Klasszikusok és maiak — Biztosan megszerezhető különlegességek — Kedvezmény ötszázon fölül Hadd legyek pár sor erejéig személyes: 1973-ban, az „Olvasó Népért” Mozgalom első konferenciáján (a nyilvánosság előtt utoljára szereplő Darvas József jelenlétében) vetettem föl azt a gondolatot, hogy létre kellene hozni egy olyan könyvbarát szervezetet, amely értékes könyvek biztos megszerzését tenné lehetővé a könyvszerető közönség számára, kedvezményeket nyújtana, sőt évenként értéke^ illetménykötettel is szolgálna. Elismerem, nem kellett sok ész ehhez a javaslathoz, hiszen a könyvek jórészét világszerte ilyen könyvbarát szervezet juttatja el az olvasókhoz. A szomszéd Ausztriában vagy Csehszlovákiában éppúgy több százezer tagja van, mint ahogy a sikerkönyveket milliónyi olvasó a „könyvklubok” révén kapja meg az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban. Nálunk is működött ilyen szervezet a felszabadulás előtt és után is; az Egyetemi Nyomdáé, s Püski Sándoré, a népi írók kiadójáé. Ilyen előzmények és párhuzamok ellenére sok víz folyt le a Dunán, míg végre létrejött az Országos Könyvbarát Kör, amely több mint ötven kiadványt választott ki a jövő év könyvterméséből. Mint legkülönb, de mindenesetre sokféle igényt kielégítő műveket ajánlja a könyvszeretőknek: az igényes vagy egyelőre csak az olvasmányos művek iránt érdeklődő olvasóknak, garantálva, hogy ezeket mind megkapják, sőt 500 forintnyi vásárlás után 10 százalék kedvezményt is ad, azaz egy 50 forintos könyvutalványt, amely bármely boltban (antikváriumban) bármilyen könyvre beváltható. Emellett a Könyvbarát Kör minden tagja megkapja a Himnusz és Szózat kis bibliofil kötetben, magyar és többnyelvű fordításban közzétett szövegét. Más ehhez a szép kiadványhoz nem is juthat hozzá. Milyen könyvek között lehat válogatni? A népi írók hívei Sinka István minden eddiginél nagyobb válogatott versgyűjteményét kaphatják meg, benne jó pár először publikált jelentős költeménnyel. — Aki nem tartalmatlan, hanem elgondolkodtató, a közelmúlt ellentmondásos időszakát föl- ellevenítő lektűrt óhajt, az megrendelheti Bér kési András első kiadásában pillanatok alatt elfogyott Szerelem három tételben című nagyregényét. De persze találkozhatunk a történelemmel nem szépirodalmi feldolgozásban is. A felszabadulás utáni időre tekint vissza Kállai Gyula emlékirata, a Két világ határán. A közvetlenül megelőző korszak fontos dokumentuma Szekfű Gyula Valahol utat tévesztettünk című cikksorozata. Egész századunk áttekintésével szolgál a Magyarország a XX. században című hatalmas kötet. A középkori Magyarország hiteles képét mutatja fel Kása Csaba Veres mezőben zöld oroszlán című műve. De közvetlenül idézi fel ezt a kort az Árpádházi legendák és in- mek gyűjteménye. A Koronás portrék (főként fiataloknak szánt) népszerű tanulmánysorozata nagy uralkodók pályáját állítja elénk. Jelenkori történelmi és társadalmi problémák nagysikerű írói feldolgozása Száraz György műve, a Történelem jelenidőben. Klasszikusok egész sora lesz végre biztosan megszerezhető: Vörösmarty, Petőfi, József Attila, Radnóti, Nagy László összes verse, egy Karinthy és (fiataloknak szánt) Nagy Lajos kötet (A három boltoskisasszony). A Költői jelenlét mai líránk keresztmetszetét adja, s legnépszerűbb élő költőink egyikének, Ladányi Mihálynak ösz- szegyűjitött versei is eljutnak az olvasókhoz. Kapható lesz Szabó Magda két legjobb s alighanem legnépszerűbb műve, a Freskó és A szemlélők; Raffai Sarolta új regénye egy női lélek története (Hazatalálás). Vészi Endre folytatja Angi Vera életútjának ábrázolását. Mai életünk sokszínű tükörképe Végh Antal szociográfiai és riportkötete: Mit ér az ember hit nélkül. Lesz még klasszikus angol történelmi regény (Bulwer-Lytton: Pompeji utolsó napjai), és detektívhistória (Chesterton), megrendelhető Csehov elbeszéléseinek gyűjteménye, és Joseph Heller új bestsellere (Isten tudja). Humor is akad: Darvas Szilárd és Par al egy-egy könyve. Végezetül, de nem utoljára megjelenik egy-egy könyv a mai erdélyi irodalomról és a bukovinai székelyek hányattatásairól. És még nem is említettem minden művet — de hiszen a Kör ismertetője, jelentkezési lapja minden népfron- titkárságon, könyvtárban s könyvesboltban átvehető. A tagsági díjat jövőre az első könyv átvételekor kell majd fizetni: 20 (azaz húsz) kemény forintot... Jó lenne, ha e Könyvbarát Kör valóban újfajta olvasókörökké szerveződnék: íróolvasó találkozók, könyvek fölötti eszmecserék, fórumok, viták, klubszerű baráti együttlétek alkalmaivá. Akkor lesz igazán — országszerte — megannyi élő körré az Országos Könyvbarát Kör, s így kapcsolódik igazán a létrehozó Hazafias Népfronthoz. Kristó Nagy István Az előadás elmarad A Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága közli, hogy „A szarvassá változott fiák” című táncdráma augusztus 9—10-re hirdetett előadásai — Markó Iván betegsége miatt — a Győri Balett lemondta. A jegyeket visszaváltják vagy más előadásra becserélik. lozgásterápia, iaszk]áték, ftnckompozició Nemzetközi Workshop — a Műegyetemen A Budapesti Műszaki gyetem közművelődési ti t- ursága másodízben rendezi eg augusztus 6—19 között jmzetközi tánc- és mozgás- ühely-tanfolyamát. II. )MC (International Dance id Movement Center Bu- ipest) Nyári Workshop el- -vezéssel. A jelentkezők abadon . választhattak a ntárgyak közül egyet vagy bbet: jazz, modern, fla- enco, buto és szabad tán- it, tánckompozíciót, moz- isszínészetet, maszkjátékot, xaszínházat. mozgásterá- át. Az IDMC Workshop 12 unkanapból és két pihenőmből áll majd, s az utolsó ipon, augusztus 19-én a »vendékek gálaestjével zá- 1. Mezőtúron is láthatták az érdeklődők Váci György könyvkötő mester szépséges könyveit. Képünk egy nem akármilyen kiállításra való felkészülés közben örökítette meg az idős mestert, ugyanis ez a nyári bemutató éppen a kétszázadik lesz (Fotó: Véninger Géza) Táncdal- kontra Interpop fesztivál Az elmúlt héten — hosszú idő után először — ismét mérlegre állt a hazai könnyűzenei élet „utánpótlás” csapata, hogy „itt az idő, most vagy soha!” felkiáltással helyet követeljen a Nap alatt. A televízió jóvoltából ezrek, netán százezrek kísérhették figyelemmel az ezúttal Interpop fesztivál névre keresztelt „ösz- szecsapást”, amely furcsa módon, legalábbis az eddig megszokottól eltérően felvételről és a kettes csatornán zajlott. Akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés: vajon azt jelenti-e ez, hogy beigazolódott a korábbi gyanú, miszerint már-már mérhetően csökkent az érdeklődésünk a könnyűzenei fesztiválok iránt, idegenkedünk az ismeretlen előadóktól, az új zenei irányzatoktól? Két évtizeddel ezelőtt — akkor persze más társadalmi-gazdasági körülmények között — valóságos népünnepélynek számított a Táncdalfesztivál: utcák, szórakozóhelyek csendesedtek el a tv-adás ideje alatt, s a nézők majdhogynem ölre mentek Bakacsi Béla, Zorán vagy a többiek elsőbbségéért, (Lásd például a nagy sikerű Schwajda-darabot!). Azóta húsz esztendő telt el, s az idő változásával alaposan átformálódott, a külföldivel egyetemben a magyar könnyűzene arculata is; többnyire felhígult (minden bizonnyal előnyére), ugyanakkor új irányzatokat, sőt értékeket teremtett. Valószínűleg joggal remélte 1986 nyarának közönsége, hogy a nevezetes évforduló alkalmából megrendezett találkozó újat tud „hozni”, ha nem is falrengetőt, mert ez utóbbira ugyebár manapság már komoly erőfeszítéssel lehet csak példát találni. Jöttek is a szólisták és az együttesek, mint annak idején. Fiatalok, jókedvűek, energikusak. Elhangzottak a dalok is; „füstösek, furcsák, bíborak”. összehasonlítva a hőskor fesztiváljain megszólaló szerzeményekkel, talán semmivel sem voltak rosz- szábbak, mint azok. De! Érthetetlen, hogy az énekesek — tisztelet a kivételnek — nem igazán képviselték az énekművészet csimborasszó- ját A vonzó külsejű Zoltán Erika például a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott arról meggyőzni fátyolos hangjával, hogy valóban „szerelemre született”. A Napoleon BRD szólistája is jó néhányszor „aláénekelt” fél hanggal, az egyébként szép ívű dallamnak... Egyszóval az idén hiányoztak valahogyan, az egykor kiváló énektudással berobbanó Koncz Zsuzsák, Kovács Katik. Zalatnay Sarolták — hogy csak a legnevesebbekről szóljunk. Akkor persze, mások voltak a lehetőségek, talán megengedett volt félig vagy teljesen giccses dalok, szövegek előadása, de az énekesi képeségek a többségnél idejekorán megcsillantak, s ez volt a döntő. Anélkül, hogy a mindent tudó vátesz hibájába esnénk, könnyű megjósolni: a Siófokon színpadra lépők közül húsz évet senki nem fog eltölteni a magyar könnyűzenei életben, mert most ismét csak mások a lehetőségek. Ezen a nyáron pedig, üstökössel nem találkoztunk... — jurkovics —