Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 23. Kevesebb a meleg helyset Kiképzésben, tűzre várva Az elmúlt hetek, hónapok tűzesetei ismét főszereplővé avatták a tűzoltókat. Gondoljunk csak a május végi hatalmas tűzre, amikor Budapesten a Mikroelektronikai Vállalat Fóti úti gyáregységében milliárdos értékek váltak a lángok martalékává. Szűkebb pátriánkban szerencsére ilyen nagy káreset még nem történt. Talán ezért is van az, hogy -dr. Szabó András alezredes, a Tűzoltóság Szolnok megyei parancsnoka egyáltalán nem látszik borúlátónak. — Én tíz éve vagyok Szolnokon ebben a beosztásban — magyarázza — s ez idő alatt nem sok olyan esetünk volt, aminek híre túl jutott volna a megye határain is. — ön úgy fogalmazott, hogy nem volt sok komolyabb tűzeset a megyében. Ez azt is jelenti, hogy azért csak előfordult egy-kettő.. — Valóban. Egészen pontosan két igazán „meleg helyzetünk” akadt az elmúlt öt évben. 1982-ben a Szolnoki Cukorgyár egyik raktára gyulladt ki. Ott a kár elérte a 16 millió forintot. Rá egy évre pedig, ugyancsak Szolnokon, a Fészek Áruházban keletkezett tűz, ahol több mint 32 millió forint értékű áru és berendezés égett el. — Persze, ez a kár a tűzoltók munkája nélkül a sokszorosa is lehetett volna... — így igaz, hiszen ha riasztanak bennünket, mi azonnal indulunk. Ilyen esetekben a gyorsaság valóban fontos. Erre nagyon nagy súlyt fektetünk. Embereink állandó edzésben vannak, komoly kiképzéseken vesznek részt. De gépeinknek is mindig üzemképeseknek kell lenniük, mivel ha beérkezik egy jelzés, nappal 60 másodpercen belül, éjszaka pedig 100 másodpercen belül el kell hagyniuk az osztagoknak a laktanyát. De menetközben sem áll meg az élet, mert ha a központi ügyeletesünk újabb információkhoz jut, azt azonnal közli URH-n a kivonuló egység parancsnokával. Így már a helyszínre érkezés * előtt csaknem teljes képet kapnak a helyzetről embereink. S hogy kettő vagy több tűzoltóautó süvít el az utakon, az attól függ, hogy milyen fokozatú a riasztás. Az egyes fokozat a legkisebb, az ötös pedig a legnagyobb. De az egyes riasztási fokozatnál is két gépkocsink indul a helyszínre, számolva azzal, hogy ha az egyik útközben meghibásodik, vagy netán balesetet szenved, a másik azért még időben odaérjen. — Hallottam, hogy előfordult olyan eset is, amikor a megye határain túli tűzesethez riasztották önöket. — Valóban. Nálunk nincsenek közigazgatási határok. Viszont van egy kölcsönös segítségnyújtási tervünk, ennek alapján elképzelhető, hogy mondjuk Leninvárosba vagy éppen Komáromba 'kell mennünk. Persze, ha erre sor kerül, akkor már nagyon nagy baj lehet... — Milyen a tűzoltói apparátus szervezettsége Szolnok megyében? — Tűzoltó-parancsnokságaink vannak Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron és KarcagorC s a jövő évtől kezdve pedig már Tiszafüreden is lesz. De ez még nem minden, hiszen a megyében több mint 4400 vállalati és önkéntes tűzoltó, 62 úttörőgárda raj és három Ifjú Gárda tűzoltószakasz segíti a munkánkat. Riasztás egytől ötig Az erkélyre dobott csikk Vendégségben a kórházban — A statisztikai adatokat böngészve, azokból kitűnt, hogy az utóbbi időben megnövekedett a lakástüzek száma is. — Sajnos, ez Szolnok megyére is igaz, hiszen évenként tizennégyen-tizenöten vesztik életüket ily módon és száz körül van azoknak a száma, akik komoly égési sérülésekkel kerülnek kórházba. A keletkezési okok a legkülönbözőbbek. Gyakoriak a dohányzásból, a fűtőberendezések szabálytalan használatából eredő lakástüzek, de nem kevés a felügyelet nélkül hagyott gyerekek okozta tragédiák száma sem. Egy legutóbbi esetnél például a szülő elment televíziót nézni a szomszédba, a gyerekekre pedig rázárta az ajtót. Az apróságok megtalálták a gyufát. .. S a következmény: a felelőtlen szülő hazaérve már csak a füstmérgezésben megfulladt picinyeit találta a félig leégett lakásban. De itt történt meg Szolnokon tavaly á következő eset is. Valaki bepöckölte az égő cigaretta- csikket az egyik első emeleti lakás erkélyére, s az ott tárolt holmi lángrakapott. . . — Azonban a tűzoltók nemcsak a tüzeseteknél vannak jelen. Hiszen gyakorta hallunk arról, hogy nagyobb esőzések után a lakóházak, intézmények pincéit, alagsori helyiségeit is önök szabadítják ki a víz fogságából. — Így igaz, hiszen tevékenységünk jelentős részét teszi ki a vízszívatás. Nagyobb esőzések után, belvízkor vagy csőtöréskor gyakrabban csörögnek a telefonjaink. Legtöbbször a Szolnoki MÁV Kórház pincéjében i,vendégeskedünk”, mivel az az intézmény egyébként is ingoványos területen épült, így ott gyakoribbak a belvizek is. — Milyen sűrűn kérik az önök segítségét? — Nem akarom adatokkal untatni, de mégis elkerülhetetlen néhány számot megemlíteni. Az elmúlt öt évben kétezerötszázötvenkilenc- szer vonultunk ki különböző esetekhez. Így ezerkétszázti- zennyolcszor tűzhöz, százki- lencvenötször vízszívatáshoz riasztottak bennünket négy- százhetvenkilencszer szomszédos megyéből kértek segítséget. Háromszázkilenc alkalommal pedig — mint utólag kiderült — téves jelzést kaptunk. — Ahhoz, hogy ezek a számok csökkenjenek, mi a legfontosabb tennivaló? — Az állampolgári fegyelem terén van még mit javítani. A megelőzésre nagyobb súlyt kell fektetni, s ha mégis megtörténik a baj, akkor mindenkinek egy emberként segíteni kellene, mert nem hivatkozhatunk mindig csak arra, hogy majd jön a tűzoltóság és eloltja a lángokat. — Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Utánpótlás eladókból Elnőiesedett a szakma — Gyorsított képzés — Irány a szerződéses üzlet Az elmúlt hetekben csaknem 8—9 ezer ifjú szakmunkással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátóhálózatának szakembergárdája, ennyien végeztek a legutóbbi tanévben a kereskedelmi szakmunkásképző iskolákban. A végzősök létszáma az elmúlt évek során nem nagyon változott, az első évfolyamokra már hosz- szabb idő óta évente átlagosan 10 ezer általános iskolát végzett fiatalt vesznek fel, s a hároméves képzési idő alatt mintegy 10—15 százalékuk morzsolódik le. A VI. ötéves terv időszakában ösz- szesen 42 ezer szakképzett kereskedő került ki az iskolákból. Látszólag tehát bőven elég az utánpótlás, hiszen a képzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi eladógárdája kicserélődhetne. Mégis miből adódik az üzletekben sokfelé tapasztalható, immár krónikussá vált munkaerőhiány? A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a frissen végzett kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkások döntő többsége szakmájában helyezkedik el, első munkahelye általában az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-kereskedelmi 3500 esküvön túl szakma iránt azonban — elsősorban a fővárosban — már az iskolákban is lényegesen kisebb az érdeklődés, mint a ruházati vagy iparcikk-kereskedelmi szakmában. A későbbiekben fokozódnak a gondok, egy-két év múlva sok fiatal végképp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főként abból adódik, hogy elnőiesedett a szakma — a tanulók 75 százaléka lány —, később amikor családot alapítanak, nem tudják vállalni a kedvezőtlen időbeosztást, de elriasztják őket a nehéz munkakörülmények is. Némileg javult a létszámhelyzet azokban a szakmákban, ahol rohamosan gyarapodik a szerződéses üzletek száma. Ebben az üzemelési formában ugyanis az a cél, hogy a forgalmat minél kisebb létszámmal bonyolítsák le, s ezért kevesebb fiatal szakmunkásra tartanak igényt. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mintegy 25 százaléka évről évre kicserélődik; nagyon sok esetben a fiatal szakmunkások mennek el, s helyükre szakképzetlen eladókat kénytelenek felvenni a vállalatok. A létszámhiány enyhítésére már több helyütt bevezették a vállalati differenciált oktatást, ami azt jelenti, hogy az általános iskolát végzett fiatalokat a szakmunkásképzőnél lényegesen rövidebb idő — egy év — alatt képezik ki egy-egy cikkcsoport eladójává. A tervek szerint szélesítik a vállalati gyorsított szakmai képzést: a jövőben már a cipő-, a méteráru-,, a lakástextil- és a vasáru-eladók is képesítést szerezhetnek a vállalati tanfolyamokon és a használtéikk- kereskedői szakmát is elsajátíthatják. Az elgondolások szerint a jövőben érettségizettek számára is szerveznek tanfolyamokat, őket elsősorban áruházi általános eladókká képezik ki a szokásosnál rövidebb idő alatt. A Belkereskedelmi Minisztérium oktatási osztályának szakemberei hangsúlyozzák: az új képzési formák lehetőséget teremtenek arra, hogy a kereskedelmi munka iránt érdeklődők többféle módon szerezhessenek szakképzettséget. Emellett a kereskedelmi vállalatoknál sem csak az a 8—9 ezer fiatal szakmunkás jelenti majd a szakképzett munkaerő-utánpótlást, akik évről évre végeznek a szakmunkásképző iskolákban. Jubiláló családi iroda Jászberényben A 3500. Ifjú pár, Ködöböcz Klára és Nagy János Tizenöt éves a Jászberényi Családi Iroda. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1971 áprilisában hozta létre, az akkor Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát, amely azóta a társadalmi életformánknak megfelelően, ünnepélyes keretek között rendezte a legjelentősebb családi eseményeket. A névadóünnepségek, házasságkötések, polgári gyászszertartások mellett házassági évfordulókat, a századik születésnapot és más ünnepeket is szerveztek. Fokozatosán alakították ki a technikai feltételeket. a városi tanács épületében modern házasságkötő termet rendeztek be, széles körű aktívahálózatot építettek ki. Jelenleg három főállású és két részfoglalkozású dolgozó, valamint 150 munkahelyi aktíva segíti Jászberényben a szolgáltatások színvonalas, emlékezetes lebonyolítását. A társadalmi rendezvények száma meghaladta a 7600-at, melyek közül a legtöbb, természetesen, a házasságkötés volt. Az iroda dolgozói számára is ünnepélyes esemény volt az elmúlt hetekben amikor a 3500. pár mondott igent egymásnak. A díjmentesen rendezett házasságkötésen az ifjú párnak, Ködöböcz Klárának és Nagy Jánosnak űr. Kissné Kohári Erzsébet anyá- könyvvezető nyújtotta át az iroda ajándékát, Bokros Júlia keramikus művész alkotását. — lp — Tyukológia Szélesítik a 31-es fő útnál J ás zs zen tanórásra vezető bekötőutat. Képünkön a szolnoki Közúti Igazgatóság szakemberei jelölik ki a szélességet. A kivitelezést az egri Közúti Építő Vállalat szeptember 30-ra vállalta Hézagpótló könyvet írt Erich Baemer nyugatnémet tudós — a tyúkokról. Megállapítja, hogy a tyúk rendkívül okos, és roppant diplomatikus állat. E kapitális jellemzés nem légből kapott. A tudós ötven esztendeig figyelte a tyúkok viselkedését, és arra a felfedezésre jutott, hogy a Föld valamennyi tyúkfajtája megérti egymás vészjelét. Harmincöt olyan mondat összeállítható a tyúkok „nyelvkincséből”, amely kifejezi e szárnyasok legkülönbözőbb érzelmeit. Különböző fajú tyúkok nyelvében eltérő kifejezésbeli finomságok észlelhetők. Azt is megfigyelte a tudós, hogy vannak közlékeny és hallgatag tyúkok. (Mennyi emberi vonás egy csomóban!). Az ember elgondolja: felejthetetlen élményekkel gazdagodhat valaki, az 50 éven át folytatott ilyen megfigyelések során. Hallatlan öröm lehet, mikor az ember az ezredik tyúk levágásakor egyszerre megérti, hogy az állat a kés alatt adott különös „krrr-krrr!” vészjellel tulajdonképpen ezt mondja: „így még sose jártam!”. Vagy midőn a kakas már hetek óta elkerüli Tyúk Per- zsit, s ezért a hölgy, az ismert zörgő kotyogással panaszkodik pipitársának, olyankor így vélekedik: „Mit ér ez a büdös élet, mikor az uram ennyire elhanyagol ?!” Eriinek ellenkezőjét fejezi ki az a — fej- és szárnyrázással kísért — kotkod ácsolás, mikor a tyúknak sikerül kibontakoznia a kópé ölelő karmai köziül: „Nem gondolja, Márton, hogy túl szemtelen volt?!” Kifejezőek azok az elégedett, lágy motyogások is, amelyeket a tyúk gilisztanyelés közepette hallat. Ilyenkor örül: „Csak jobb így frissen... Nem szeretem a fagyasztott argentin gilisztát”. Azok az éles megnyilvánulások pedig, melyek a tojásról lekászálódó tyúkra jellemzőek, effélét jelentenek: „Ilyen tojásra merik mondani a városiak, hogy drága?! Próbálják ők kihozni ugyanezt abból a rongyos háromhatvanból”. Azt pedig férfi megfigyelők értik perfektül, hogy midőn a kakas mélázva sétafikái, majd egyszerre piros taraját meglibegtetve felkiált: „Kukurikuuu!” — olyankor idegen tyúk tűnt fel a szemétdombon túl. Ez alkalommal csodálkozik fennhangon a kakas: „Micsoda mellek, combok!”. Táplálkozás, fajfenntartás, daraértékesítés, exportteljesítés — ezek a tyúk-, illetve kakasvilág legfőbb életszférái. Persze, vannak ezenkívül perifériális életmegnyilvánulásai is a baromfi világnak. Egy a sok közül: mikor egyik tyúk — szárnyát kiterjesztve — éles csőrrel szabdalja a másikat, amelyik aztán pelyheket hullatva menekül. Ekkor vitatkoznak: „Te merészeled elcsavarni az uram fejét, te keszeg tyúk! Ugyan mi fogni valót talál rajtad az a csirkefogó?!”. Amikor aztán megjelenik a baromfiudvarban az új fiú, a friss kakas, — a régi, a megunt a tyúkok sunyi lapu- lása közben keresi az alkalmat az összecsapásra. A másik, az újhús fölényesen, hetykén kelleti magát a tyú- • kok előtt mindaddig, amíg a státusban levő vérvörös dühhel és taréjjal neki ugrik: „Te akarsz igazgató lenni, te tak- nyos?! Ahhoz még nőjön a tarajad és a farktoliad!”. Ha aztán mégis csak az új erő kerekedik felül, a legszemfülesebb tyúk kacéran libeg az új 'kakas elé: „Parancsol egy feketét, igazgató úr?”. Tóth István