Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

1986. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PAULINA ÉVA: enészballada (Részlet) 8. Bronzkor, avarkor, kelták, gepidák Régészeti ásatások Szolnok megyében Egy-egy megye múzeumi szervezetének életében évről évre különleges jelentőségűek az ásatási évad eseményei: az előkészítés, szervezés, tervezés, költségvetés alaposságán múlik a tudományos eredmény. A Szolnok megyében dolgo­zó régészek munkája, feladatai szerteágazóak, más-más kor­hoz, néphez, kultúrához kötődnek. A leletmentésekről gyak­ran beszámolunk lapunk hasábjain is, ritkábban esik viszont szó a régészek rendszeres, módszeres] kutatómunkájáról. Szécsi Katalin: — Palit nem nagyon fúrták. Borzasz­tóan kedves, sármos valaki volt Szántszándékkal nem bántott senkit. Ha véletlenül megtörtént rossz hangulat vagy egyéb miatt, a lehető legkedvesebb módon tudott elnézést kérni... úgy, hogy mindig mindent megbocsá­tottak neki. És ezt minden szinten értsd. — Udvarias, kedves fiú volt? Elégedetlen a kérdésem­mel: — Ez a két szó .. mind a kettő stimmel, de. . . szegé­nyes. Nagyon szeretnivaló fickó volt. SZERETNIVALÓ. És tulajdonképpen szerette az embereket. Talán ezt érezték rajta. Tulajdonképpen őszin­te is volt. Nem tudok olyan emberről, aki ne szeretettel beszélt volna róla, vagy ne bocsátott volna meg neki mindent. Én is megbocsátot­tam. Nem kellett meghalnia ahhoz, hogy bennem az irán­ta érzett indulatok... elcsi­tuljanak. Hozzám nem volt különösebben jó. De ha meg­bántott a következő pilla­natban jóvá tudta tenni, mert elhittem neki, hogy tényleg nem akarta. — És meg tudtál neki bo­csátani. — Igen. És nemcsak én... mindenki. Ambrus Kyri: — Nemcsak a közönség szerette, a pálya­társai is. .. Én legalábbis nem tudok olyan kollégáról, aki ne szerette volna Palit, a hi­báival együtt. — Ellenségei? — Nem mondom, hogy nincs olyan a szakmában, akinek ne lenne, de tudtom­mal Palinak nem volt. öt mindenki dédelgette, és min­dent elnézett neki... — Miért? — Mert szeretetre méltó volt — Miért? — Mert kedves volt, köz­vetlen, akkor, amikor ő volt Magyarországon az első szá­mú férfikedvenc, és nem hi­szem, hogy valaki is a nyo­mába léphetett. Férfi volt a színpadon. A férfiak pedig azért szerették, mert nem volt bájgúnár... — Azon kívül, hogy ked­ves és szeretetre méltó, mi­lyen tulajdonságait tudnád még felsorolni? — Azt hiszem, ezek a leg­jellemzőbbek. A többi már mondvacsinált lenne.. Aradszky László: — Érde­kes módon a táncdaléneke- sek között nincs vetélkedés, mint az énekesnők között. Az általános iskolát az új tanévben megkezdő diákok zökkenőmentes munkáját segíti, ha a legszükségesebb iskolaszereket már a tanév kezdete előtt beszerzik szá­mukra. A Művelődési Minisz­térium — a kereskedelemmel és a pedagógusokkal egyez­tetve — összeállította azt a jegyzéket, amely a legalap­vetőbb eszközöket tartalmaz­za. Eszerint az elsősök tanul­mányaihoz szükséges: 1 csomag írólap, 2 db 21— 16 számjelű és 2—2 db 14— 16, illetve 17—16 számjelei füzet, technikai egységcso­mag, színes (hálós, pontrá­csos) papírkészlet, betűíartó és sín, 2—2 db grafitceruza Tegnap felavatták Ger- manus Gyulának, a nemzet­közi hírű orientalistának szobrát — Hűvös László al­Mindenkinek a maga módján van sikere. Az irigységgel senki nem jut előrébb... Pa­lival is nagyon jóban vol­tunk. Együtt tanultunk a nyári balatoni turnén a fesz­tiválszámokat. ötleteket ad­tunk egymásnak. Auth Ede: — Mindenki szerette — a szakmában is. — Nem láttak benne ve- télytársat? — Nem. Mert ő más volt. — Ügy érti, hogy amit ő csinált, azt más nem tudta? — Igen. — Nem számított tehát el­lenfélnek. — Így van. Dr. Balázs Boglárka: — Rendkívül szerénynek ismer­tem. A legnagyobb sztár volt, nyomába se léphet azóta se senki. Emlékszem, amikor vidékre indultunk, ő soha nem késett el. Mindig ott volt, de csendben, észrevétle­nül üldögélt. Ha valamit el kellett intézni, mindig vállal­ta. Miatta nem maradt el so­ha semmi. Nem játszotta a sztárt. Olyan szerény volt, hogy szinte hihetetlen. Amikor már abbahagytam az éneklést, mindig hozzám fordult, ha megbetegedett. Sokszor órákig ült csendben itt, fönt, az orvosi szobában, mert senki nem szólt nekem, hogy itt van. Soha nem jött keresni, hanem leült és várt... .. . Szécsi Katalint kérdezem. — Benne volt az, hogy megmutatom, hogy én, az ál­lami gondozott gyerek, aki kis senki voltam, most sztár vagyok? Várakozásom ellenére nem mérges. — Azt hiszem, nem. Az el­ső időkben.. . talán.. . Ké­sőbb soha. (Őszintén.) Ter­mészetesnek vette, hogy éne­kel. Nem azért csinálta, hogy megmutassa a „fűnek” vagy a „fának”... Soha nem ke­reste föl azokat a helyeket, ahol kis nyomorult ember volt. Mert ha igy lenne, ahogy feltételezed, akkor el­képzelhető, hogy igazolni akarta volna önmagát. Visz- szatért volna sütkérezni, hogy „na, ti akik leköptetek, lenéztetek...” Nem. Nem tért vissza. Szűcs Judit táncdalénekes: — Csupa jóindulat volt. Amikor kezdő voltam, meg­hívott egy önálló műsorába. Nekem ez szakmai előrelé­pést, rangot jelentett, ö nél­külem is ugyanolyan jól meg­lett volna abban a műsor­ban. .. és postairon, 6 db-os színes­ceruza- és vízfesték-készlet, 1 tubus fehér tempera, 1 do­boz számolókorong, 1 köteg számolópálca. 1 db papírcen­ti, 1 db 32 centiméteres vo­nalzó, 2 db dobókocka, 1 db 1/8-os rajztábla, 10 db rajz­lap, 1—1 db 4-es és 10-es ecset, 6—8 db zsírkréta, 1 tubus ragasztó, 10 db hurka­pálca, 1/2 kg gyurma vagy agyag. A töltő- vagy golyóstoll megvásárlásához célszerű megvárni a gyerekek tanító­jának javaslatát. Logikai já­ték, színes Hídkészlet, épí­tődoboz minden gyermek rendelkezésére áll az isko­lában, ezeket nem kell a szülőknek megvásárolniuk. kotását — Budapesten, a ró­la elnevezett parkban, a Margit híd budai hídfőjénél. högős volt, jó kedélyű, vi­dám. Olyan ember, aki a társaság középpontja, de nem fárasztó... és ugyanakkor értékes. Nem tudom neked megmagyarázni... Olyan ember vdlt, akit szeretni kell! — Rögtön az első találko­záskor ez volt a benyomásod róla? — Te nem voltál még úgy, hogy valaki rögtön, az első pillanatban szimpatikus? — De igen. . . Ö könnyen barátkozott? — Nem tudom, mert én csak azokra az időkre emlék­szem, amikor együtt voltunk, szűk baráti társaságban. Nem került hozzánk kívülálló, nem szövődtek új barátságok, remekül éreztük magunkat ebben a kis csapatban. Akkor én — őszintén szólva — nem is nagyon figyeltem Palit, mert nagy szerelemben vol­tam a férjemmel... Aradszky László: — Imád­ták. Amikor előadás után visszamentünk a szállodába, a szobája mindig tele' volt a rajongók virágaival. A szín­padon is virágerdő fogadta... Ez mind-mind a szeretet je± je.. . Ambrus Kyri: — Arról, hogy sikere volt, már nem is beszélek, mert tomboló sike­re volt. Bármikor, bármit, bármennyit énekelt — imád­ták. Ha tudták, hogy Szécsi Pali jön Y. helyre, akkor már a kultúrház előtt ott állt a tömeg, hogy láthassák, ami­kor megérkeztünk. Aztán az öltözőben nem lehetett moz­dulni se, mert özönlöttek az autogramkérők és csak Szé- csi Pali és a fénykép. . . Imádták. Van Szolnok me­• gyének egy figye­lemre méltó írója, akinek egyes alko­tásai francia, portugál és né­met nyelven is megjelentek, s országszerte figyelnek föl nevére. Szolnok megyének tiszte és feladata, hogy saját magának is fölfedezze öt. A fölfedezés folyamatosságára újabban a JAK-füzetek soro­zatban ’85-toen megjelent Boldog emberek című írá­sa szolgáltat apropót. Ez a „szocioriportokat” tartalmazó kötet, mint eddi­gi művei is. szűkebb hazájá­hoz kötik Körmendi Lajost, aki 1946-ban Karcagon szü­letett, s huszonöt éves kora óta publikál. Műveiből emlékeztetőül és ízelítőül néhány cím: Kur- jantásnyi Magyarország (Szolnok); Isten tenyerén ülünk (Magvető); Vers(z)iók — versek (Magvető); Szín­kép — műfordítások (Móra); Tükörképek (Szolnok). Körmendi Lajos tagja az Írószövetségnek s több társa­dalmi szervezetnek. Közvet­len megjelenés előtt álló mű­vei a Nyers hús című kisre­gény. valamint egy verseskö­tet. „Életem fő műve — írja ugyanakkor egy helyütt — Julianna nevű kislányom, aki idén lesz kétéves”. Ha az „írói értékrend” e tréfás, de szimpatikus meg­nyilatkozását a címben jel­zett riportkötetre is érvé­nyesnek vesszük, akkor még inkább megnő szemünkben az író aggódó féltése, az élet, az élni akarás mindenek fö­lötti igenlése. A Boldog emberek novel­láiban egyszerű emberek em­lékeznek - nehéz sorsukra, vágy mutatkoznak be napi Készül a volt kunszentmár­toni járás területének régé­szeti topográfiája, amelyet a múzeumi szervezet régészei, a Magyar Tudományos Aka­démia Régészeti Intézetének munkatársaival , közösen ké­szítenek. Idén tavasszal há­rom héten keresztül folyt a terepbejárás, s ősszel továb­bi egy hónapon át folytató­dik a munka. (A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az ilyen típusú munkát csak akkor lehet végezni, amikor már nincs növényta­karó a földeken, így a talaj különböző, a régészek számá­ra sokatmondó elszíneződé­sei is látszanak. A tiszazugi terepbejárások, elemzésék alkalmával a régészek csak­nem száz lelőhelyet jegyez­hettek a térképre, ezek között a hazai neolitikus telepektől egészen a késő középkori falvakig minden kor képvi­selve van. A topográfia mun­gondjaik közepette, s boldog­ságuk görbe tükrében fölfe­deznek egy-egy biztató gesz­tust, egy helyeslő fintort, esetleg némi fénysugarat. Ilyen elbeszélés pl. a füzet második novellája A pusztai gyerek, ahol a főhős nem csupán hasonlít Móricz leg­sikeresebb parasztfiguráira, hanem azok sorát — napja­ink minden ismérvével fel­ruházva — egyenesen to­vábbfolytatja. Hogy az olvasónak kedvet csináljunk a kötet elolvasá­sához, a stílus és a szerkesz­tés elismeréseképpen is, szó szerint idézhetnénk az egész novellát. Mégis, találomra, néhány karakteres mondat az élet, a munka, a táj szerete- téről álljon itt. A főhős be­szél: „Itten jó Kunmadara­son. Nekem... Jókedvűen me­gyek kifelé a munkába, jó­kedvűen jövök hazafele. Ha meg osztán a szürke marhák gulyása lehetnék, nem cse­rélnék én még a királyokkal se! Nincs az a píz!”. Egy másik elbeszélés hőse túláradó jóságával segíteni szeretne azokon az embere­ken, akik szerencsétlenek, vi­szont magát — nehéz sorsa ellenére — szerencsésnek, boldognak nevezni. A szolnoki Centrum áru­ház vak bemondója is hihe- tően vallja magáról munká­ja alapján: „én boldog va­gyok”. Persze az említett szemé­lyek valamilyen szempontból kuriózumok, s ha úgy tet­szik, sorsuk nem tipikus. Ezért figyelemre méltóbb azoknak a figuráknak a raj­kálatai a következő két esz­tendőben is folytatódnak, az eredményeket az Akadémiai Kiadó gondozásában megje­lenő kötetben teszik közzé. Öcsöd—Kovácshalmon Raczky Pál, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem ré­gészeti tanszékének adjunk­tusa vezetésével ezekben a napokban egy neolitikus fa­lunak a teljesség igényével folyik feltárása, a vizsgála­tok az egykori gazdasági vi­szonyokra is kiterjednek. E munka anyagi és szakmai feltételeit az ELTE régészeti tanszéke, a Művelődési Mi­nisztérium, a Nemzeti Múze­um és a Szolnok Megyei Mú­zeumok Igazgatósága közösen biztosították. A Damjanich múzeum ré­gésze, Csányi Marietta irá­nyításával ezen a nyáron is folytatódik Túrkeve Tereha­lom nevű Ihatárrészén a kör­za, akiken keresztül az író a történelmet — úgymond — alulnézetben vizsgálja. Ezen írásai szókimondóak, kritiku­sak. az „én”-jelleg következ­tében pedig kimondottan szuggesztív hatásúak. A nagymama a kirakatban, valamint A segédszínész helyzetgyakorlatai a magyar szatíra- vagy groteszkiroda­lom legmagasabb csúcsait idézik. A bennük föl-fölbukkanó sajgó érzés nem kezelhető másként, mint az élő test figyelemfelhívó jelzése, amely ha még idejében érke­zik — s itt erről van szó —, akkor a beteg gyógyulását segítheti elő. Az elbeszélések szereplői csak viszonylag boldogok, vagy ha úgy tetszik, az író akasztja rájuk ezt a jelzőt. Görbe tükörrel, fordított vi­lággal van dolga az olvasó­nak, s a „hősök” beletörő­désével. Az általuk megfo­galmazott szubjektív igazsá­gokat az értő olvasó ezért figyelemfelhívó realitásként is kezelheti. Körmendi tudatos író: amit leír, az mind magáért beszél — azzal együtt is, hogy ő maga az írói álarc mögül sosem bújik elő. sem­mit sem kommentál. Állás- foglalása a figyelemfelhívó részvét. Találó figurái, a részleteiben is pontosan kidol­gozott, de sosem „másolt va­lóság”, az Arany János meg­kívánta költőiség és hűség jegyeit viselik magukon, vasókat, hogy életünket ér- Pontos korrajza arra ösztö­kél bennünket egyszerű ol­nyék bronzkori története szempontjából alapvető je­lentőségű ásatás. Az eddig előkerült értékes, különleges­ség számba menő leletanyag továbbgondolásra méltó mó­don gazdagította az archeo­lógusok e korra és helyre vonatkozó ismereteit. Az ország és a megye kö­zépkori történetének szem­pontjából meghatározó fon­tosságúak a Jászberény— Négyszálláson megtalált jász­falu és a hozzá tartozó teme­tők feltárásai. E munkák Selmeczi László a Művelő­dési Minisztérium osztályve­zetője, vezetésével folynak, az eddig előkerült tárgyi anyag több új kutatási, bi­zonyítási lehetőséggel kecseg­teti a jászok megtelepedésé­nek körülményeit kutatókat Az ősszel Madaras László — a megyei múzeum igaz­gatóhelyettese — folytatja a Jászapáti határában tavaly megkezdett munkáját: az avar temető eddig föltárt 280 sírjából különleges szépségű tárgyak kerültek elő. Túl ezen, a leletanyag a korszak társadalmi, történeti, idő­rendi kérdéseinek tisztázásá­hoz is segítséget nyújt. A bevezetőben szóltunk a régészek leletmentő felada­tairól is. Öcsöd és Mester- szállás között egy agyagbá­nya megnyitása után — egy avarkori temető leleteinek mentéséről kellett a tavasz- szal gondoskodniuk, s e mun­ka nem zárult még le. A Szolnok és Zagyvarékas kö­zötti Zagyvaártéren a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság nagyszabású, mintegy kétkilométeres szakaszt érin­tő földmunkát kezdett a kö­zelmúltban, a munkálatok régészek jelenlétében zajla­nak. A gazdasági és a tudo­mányos érdekek ilyetén egyeztetésének gyümölcse: eddig öt történelmi kor, kul­túra emlékei bukkantak elő. A Zagyva-ártéren folyó le­letmentés a nyár végéig tart. A tervek szerint Krivecz- ky Béla Karcag mellett egy kelta, Cseh János pedig Rá­kócziiéivá határában egy ko­raközépkori gepida település feltárását is megkezdi az idén. tőn, értelmesen éljük, és so­hase a tényeket próbáljuk el­méletünkhöz igazítani, ha­nem — mint Marx kívánta — fölfogásunkat igazítsuk a tényékhez. Körmendi nemzedékének egyik igen figyelemre mél­tó elbeszélője. Stílusa a mon­danivalóhoz méltó, s a leg­magasabb elvárásoknak is megfelelő elbeszélő stílus. Éppen ezért sajnáljuk, hogy a napjaink irodalmában el- burjánzó „töltetlékszavak” nála is megjelennek. Ugyan­akkor nem gondolom, hogy véletlen lenne a kötet — részben már érintett — szer­kesztése, sőt azt mondhat­juk, hogy A nagymama a ki­rakatban kezdő- és a Dolgoz­ni jó zárónovella tudatosan foglalja keretbe a többi el­beszélést. Ez egyáltalán nem lényegtelen szerkesztői elv, mert az 50-es évek nyomasz­tó emlékeit így a helyét és feladatát mindig megtaláló szimpatikus munkásember mai zárórajza ellensúlyozza. Az elmondottakat sommáz­va leszögezhetjük, hogy Kör­mendi Lajos írásai rokon- szenvet, sőt ellenszenvet egy­aránt kiválthatnak az olva­sóból. Ez utóbbit azért, mert van okunk felfogásával, gro­teszk látásmódjának egy-egy sötétebb ecsetvonásával vi­tatkoznunk. Egy azonban biztos: aki olvassa ezeket a novellákat, az közömbös nem marad, A kötetet Dede Géza ka­rakteres felvételei illusztrál­ják. Dr. Horváth Károly Ambrus Kyri: — Nagy rö­Jegyzék elsősöknek Tájékoztató az iskolaszerekről Felavatták Germanus Gyula szobrát (folytatjuk) Képűnk a Túrkeve Terehalmon tavaly nyáron végzett ásatá­son készült V. J. Körmendi Lajos: Boldog emberi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom