Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

8

Irodalom» művészet

1986. JŰLIUS 19.

Tódor János:

TEJ KAN NI BÁL

Kő Pál: Károly Róbert

Györke Zoltán:

Kőszobrok

ez a zöldár egy folyó két partjára vetett minket valaki földöntúli varázsló még összehúzhatná a partokat mint ablakon a függönyt

de ha elindulnánk is csak távolodnánk egymásnak háttal állunk

mint mozdulatlan húsvét-szigeti kőszobrok s már az idők végeztéig így morzsol zúgat a szél

Vaszary János: Macskás nő

annyiszor tanítványát is, csakhogy Bogosi üres hassal, kialvatlanul képtelen volt akár egy kortyot is magához venni. Akkor aztán az öreg mindenféle delicatess-eket próbált rátukmálni, amit a tejesek a boltosoktól kaptak, mivel az eladatlan felgyülemlett zacskós tejet, frissen szállított, de megsérült áruként „leírva” visszavitték.

— Fiam, sose feledd el, hogy ami belefér a kálóiba, az belefér, és punktum — avatta be a mester jogászát a szállítómunkások hiszekegyébe, amikor az furcsáivá nézte, ahogy az öreg terítőművész bugybjával boszorkányos ^ebeket” ejtett a boltosok eladatlan, tejben ázó visszáruján. — Nincs ebben semmi vasziszdasz. csak sohasem szabad túllépni a keretet.

Bogősi észrevette, hogy főnöke titokban egy kicsit azért tart tőle: vajon nem azér tették az irodisták a nyakára ért a jogászt, hogy lefülelje az ő svarcait? így azután, ha akarta, ha nem. Bogosi kénytelen volt elfogadni a bérkiegészítő jut- (tatásokat. Barátnője reggelente megütközve fogadta a több. kiló kávéval, cukorral, csokoládéval flel pake?! t tejüzemi szállítmánykísérőt.

— Mi lesz, ha egyszer megbuktok — kérdezte a lány, s mindjárt válaszolt is magának: — Akkor aztán röpülsz az egyetemről... Te akartad, gondolta Bogosi, hát akkor jöjjetek hozzám fehér fityulás bőrkötényes, gumicsizmás krémtúróleányok-asszonyok !

Am a Hege által grogmámorban lefestett tejdizőzök egyelőre késtek. Ehelyett egy cukorhajú. szemüveges, és meglehetősen izgágának látszó művezető fogadta az éjszakai műszakba dezertált ifjú munkaerőt Bogosinak már az első pillanatban ellenszenves volt. „Hogy a francba lehet a pufájkához nyakkendőt kötni?!” A jéghideg raktárba került, ahol embermagasságban sorakoztak a tejes- és kakaószacskókkal megrakott műanyagládák. Neki és a másik segéderőnek raklapokra kellett tornyozni ezeket, hogy azután a targonca a kocsihoz szállítsa. Tibi a másik rakodó, jogerősen kiszabott javító-nevelő munkáját töltötte a tejüzemben, a művezető megkülönböztetett figyelmét élvezve.

— Jogász vagy. haver, legalábbis annak mondanak. Akkor mondd meg nekem, légy oly szíves, hogyan lehet egy ártatlan embert meghurcolni, tönkretenni?! — fakadt ki a borostás fiatalember, amikor culágerkedés elől egy sötét, de meleg bódéba menekülve beavatta sorsába Bogosi t.

Tibor „ártatlanságában”, egy általa kiprovokált verekedés végén, mintegy véletlenül, lerántotta a pultról a presszógépet. Jófopa, belevaló vagány volt, bármikor képes arra legyen a helyszín egy kávéház, vagy egy vasúti resti, hogy összetarháljon két korsó sörre valót.

Amikor a jogásznövendék a nőkre kérdezett rá. Tibi úgy bámult kollégájára, mint egy ütő- döttre.

— Hogy itt belevaló nők... ha léteznének ilyen macáik, én lennék az első, aki tud róluk. El vagy te tévedve, barátom.

Bogosi egyszeriben Hegére gondolt, s próbálta kitaláld, hogy vajon hol verhették annyira meg.

A joghallgató olykor restelkedett Tibi előtt, mivel a művezető folyton őt dicsérte, a másik rovására.

— Ne törődj vele Engem sem zavar. Azt hiszed, nem vettem észre, hogy rám utazik a ficsúr... — szerelte Bogosi magyarázkodását a (presszó) gépromboló.

Amikofc- smár végiképp megunta a példabeszédeket, kérte a művezetőt, helyezze őt él innen, mert tudomására jutott, hogy a kannás megbetegedett. A tej üzemi éjszakában a kannást övezte a legnagyobb tisztelet, mivel az övé volt a legkeményebb robot. A művezető végül is belegyezett, hogy Bogosi a kannákkal próbálkozzék, bár nem sok bizodalma volt az egyetemista iránt.

Éjszakánként nyolc-kalencszáz tejes és tejfeles kannát kellett a kocsikra juttatni, s ez a jogász végső erőtartalékait is felemésztette. Előfordult, hogy hazafelé tartva Tibivel betértek az útba eső kocsmába, leültek az asztalhoz megvárni, amíg a hosszú sorba kígyózó. munkába induló bányászokat kiszolgálják, és Bogosi pillanatok alatt feneketlen álomba zuhant. Barátja hagyta ilyenkor aludni, itta a fröccsöket, és kitartóan virasztott mellette.

Bogosi egyedül Tibort avatta be a tejüzemben, hogy esküvője lesz, no és persze ami a legfőbb, törvényes felesége. Nem kell tovább prűd házinéniket győzködni, leselkedő házábácsik ocsmányságait — ,.engedékenységükre’’ figyelemmel — eltűrni. Eszébe se jutott, hogy az esküvő napját megelőző éjszakára szabadságot kérjen Április negyedikén szerettek volna esküdni, de a tanácson közölték velük, hogy ez lehetetlen, miként is juthat eszébe valakinek, hogy a felszabadulás napján kösse össze szerelmével élete fonalát?;

így aztán csak április 3 jöhetett szóba. A meghívó távinatokat április 1-én kézbesítette a posta, így a rokonság áprilisi tréfának hitte a dolgot

Április harmadikén hajnali fél négykor a kannák már a terítést végző kocsikon sorakoztak. A kannás intett Tibinek, s mindketten az öltözőbe lopództak. Bogosi 'két üveg bontatlan cseresznyés üveget vett elő (fekete gallérost!), az egyiket átnyújtotta a javító- nev el ősnek, majd két egymás melletti vécéfülkébe telepedtek. Az ajtót magukra zárták, iszogattak, beszélgettek.

Még javában tartott a cseresznye, amikor a művezető becsörtetett az öltözőbe.

— Mi a kórságot csinálnak maguk a vécében?! — üvöltötte, mint a fába szorult féreg.

— Éppen rád gondolunk, teszar- jancsi! — válaszolta tele szájjal röhögve Tibor: — Ha akarsz valamit, bejjöhetsz!

Amikor előjöttek, a művezető már-már fuldokolt dühében, zsíros, szalmaságna haja az arcába lógott.

— Ki vannak rúgva! Vegyék tudomásul, ki vannak rúgva! Maga pedig... — villantotta hajától takart szemüvegét Bogosira _ maga

p

edig... szégyell je magát! Meg fogjuk írni az egyetemnek, hogy bűnözőkkel barátkozik.

— Csak art próbáld meg, te szemét. .. — ordította ekkor TSbdi, s még mielőtt Bogosi közbeléphetett volna a művezeő tarkának ugrott, és fojtogatni kezdte.

Böröndi Lajos:

Hanyatt

hanyatt ahogy a fehér tavak repülőkre villámlanak heverni fölöttünk összecsap fű-tenger szöcskék ugranak érezni szépen azt ahogy alattunk a föld elforog s vele fordul a rét a nyár körbe élet és halál hanyatt hanyatt hanyatt hanyatt fönt szikráznak a napbálak a két tenger lassan összeér elalszunk minden hófehér szentjánosbogár pillanat vitorlázik egy tölgy-levél

kannás Tiborra vetette magát, de alig tudta leválasztani főnökükről a tigrisként tomboló fiút. Tusolás köziben Bogosi Editre gondolt. Fekszik az albérleti ágyon, a teste öntudatlanul is várja az ő hazaérkezését Fáradtan, kába fejjel odabújná egy meleg női testhez .elrejtőzni benne... Együttlé- tük legmeghittebb pillanatai voltak ezek.

Vajon ma reggel is alva találja még?

ogosi már a cseresznyepálinka szagától émelygést érzett, amikor pedig belekartyodt a jéghideg aperitifbe, azonmód öklén- dezni kezdett. Az esküvői asztal megdöbbenve nézett az asztalkendőt szája elé kapva kifelé törtető újdonsült férj után. Aztán az ér- itelílenkjedő tekintetek a menyasszonyra szegeződtek, immár tőle várva a magyarázatot

— Hiába no, szegény Trocinak — merthogy ifjú hitvese Bogosit, annak kedvenc szerzője után Troc- kijnak, méginkább becézve Trocinak nevezte — hosszú volt az éjszaka.

Am a vendégsereglet ahelyett, hogy beérte volna az asszonyka közlésevéi, tüntetőén hagyta kihűlni az aranysárga csillogó E&z- terházy-tyúkhúslevest.

— Tessék már merni — szólt újra kissé elbizonytalanodva az egyre mélyülő csöndtől Bogosi arája, majd így folytatta: — Tetszik tudni, Béla egész éjjel dolgozott

Bogosi, az estis joghallgató egy a Hullámhoz címzett éjszakai ivóban hallott először a tejüzemről

Évismétlésre viszatapsolt cimborája, Hege. aki épp>en azon a napon hagyta ott a céget, mesélt neki szívhezszólóan a hófehér tej, az ízletes sajtok, mazsolás és vaníliás krémtúrók, a másnapos májra elengedhetetlen lágy kefir, no persze joghurt különlegességek íny- és gyomorcsiklandozó világáról.

— öregem, ha rám hallgatsz, kizárólag éjszakai műszakot vállalsz. Az maga az ezeregyéjszaka: gumicsizmás, vászonkötényes Se- Iherezádék' ringatnak hajnaljtájt álomba, feltéve p>ersze, ha sikerül egy sötét és elhagyott zugot találnotok, ahol nem lel rátok a művezető.

Hát igen Hegét meglelték. Az még hagyján lett volna, ha a művezető éri őket tetten, de, sajna csak az egyik sajtseherezádé marcona, bütykös kezű „kalifája” bukkant rájuk a sajtérlelő izgató melegében.

— Mit vétettem én neked, tebri- ganti, hogy ilyen sanyarú sorsra kárhoztatnál?! — vonta kérdőre Bogosi a bütykös ujjak lilában játszó lenyomatait lángoló grogokkal inhaláló, sajtparadicsomból kiebrudalt jogászt.

— Hülye vagy, mit majrézol már előre. A rizikó minimális. Merrő véletlen, hogy éppen akkor járt arra az a vad bar am. Mondhatnám, hogy mint mindig, most is kivétel voltam a szabály alól — horkant fel ingerülten Hege, szeszekké szemben kiküzdött öntudatossága már sejteni engedte a majdani katonai ügyész kérlelhetetlen szigorúságát.

Tejmaoák ide, sajtseherezá- dék oda, a tejüzem munkaügyisének nem sokat kellett Bogosát győzködnie hogy az éjszakai műszak helyett a nagyobb pénzzel kecsegtető hajnali tejterítésre vállalkozzék. A tejüzemi szállítmány- kisérőknek, ahogy hivatalosan nevezték őket, éjjel egykor kezdődött a műszak, hajnali fél háromra járt, mire a kék tejesládákkal, alumínium kannákkal roskadásig megpakolt Ifák kigördültek a városba.

Bogosi az első időben nem mert lefeküdni, félve attól, hogy elalszik, és akkor nem lesz megállása Gyuri bácsi előtt, fiyuri bácsi volt a FŐNŐK,' mellé osztották be tanoménak a jogászpalántát. A szikár kisöreg hetek múlva is „csak” magázto Bogosát, de észrevehetően tetszett neki az egyetemista suta, ám annál odaadóbb igyekezete. Meg kell hagyni, Gyuri bá’nak ugyancsak jó dolga volt tanítványa mellett. Csak pwrgette uj- jai között a számlákat, boltoshölgyekkel flörtölt, amíg a jogász- culáger a ládákat cipelte. Az ABC áruházakban reggel ötkor már frissen lefőzött kávéval várták őket. Bogosi mindannyiszor száj- tátva bámulta az öreget, amint a kávé után, szinte éhgyomorra villámgyorsan leeresztett a torkán három üveg Szalon sört. A fekete galléros, két decis cseresznye a következő boltban járt ki a mesternek. Természetesen a sörök itt sem hiányoztok. így ment ez azután nyolc-tíz üzleten át, mindaddig, amíg úgy kilenc óra tájt aho- mályosuló szemekkel pislogó főnök fájrontott rendelt el. Meg kell hagyni. Gyuri bácsi kínálta mindA

B