Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

1986. JÚLIUS 19.

SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP

3

Megnyílt a Szegedi Ipari Vásár

Tegnap ünnepélyesen megnyitották az immár 110 éves múltú, s 1876 óta most öt- venharmadszor megrendezett Szegedi Ipari Vásárt a lobogódíszbe öltöztetett Marx téren. Csikós Ferenc, a vásár igazgató tanácsának elnöke köszöntötte a megnyitóra érkezett nagyszámú hazai és külföldi vendéget, közöttük a kiállító finn, jugoszláv, lengyel, NSZK-beli, olasz és szovjet vállalatok képviselőit.

Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter mondott megnyitó beszédet. Méltatta a szegedi vásár jelentőségét, amely — mint rámutatott — túlnő Csongrád megye határain, bizonyos területeken jól szolgálja külgazdasági kapcsolataink fejlesztését, örvendetes, hogy a vásár bemutatóin, a fogyasztási cikkek és az újdonságok elsőbbséget élveznek. A rendezők, kiállítók egyaránt érzik a felelősséget a lakosság áruellátásának javításáért. A díjak jelentős hányadát is újdonságok kapták. Nem kevésbé örvendetes a vásár iránt megnyilvánuló növekvő nemzetközi érdeklődés. A 186 külföldi kiállító jelenléte jó alkalom a termelési kapcsolatok. kooperációk megteremtésére is.

A megnyitó ünnepség résztvevői ezután megtekintették a 34 000 négyzetméternyi területen kiállító 550 hazai és külföldi vállalat, szövetkezet termékeit, közöttük a különdíjakkal és a vásárdíjakkal kitüntetett cikkeket. A Csongrád megyei tanács különdíját a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet és a szegedi Medikémia ipari szövetkezet érdemelte ki az új őszibúza fajtákért, illetve a Prevent autóápolási termékcsaládért. A Szeged városi tanács különdíját kapta az Ikarus Karosszéria és Járműgyár Ikarus 365 távolsági auóbusz családjáért, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Parasztkolbász nevű termékéért, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat különleges fűszerpaprika-őrleményéért és a Taurus Gumiipari Vállalat szegedi gyára tengeri olajkitermelő berendezések vezetékrendszeréért.

Ezer tonna többletbúza

Perzsel a júliusi nap. A szántó, tárcsázó traktorok, a földutakon közlekedő gépkocsik után valóságos porfelhő keletkezik, jelezvén, hogy ugyancsak hiánycikk a mezőgazdaság .számára az eső, az éltető nedvesség. A gazdaságok jelentős rés/.e azonban nem regisztrálja tétlenül a természet mosto- haságát, igyekszik kihasználni az öntözés lehetőségét, hiszen az őszi érésű növényeknek most van a kritikus vegetációs időszaka, ha most hátrányba kerülnek, sok-sok tonnával lehet kevesebb a termés.

A Héki Állami Gazdaság egyike Szolnok megye azon nagyüzemeinek, amely bölcsen és jól berendezkedett az öntözésre. Hogyan néz ki a mesterséges csapadékpótlás idei mérlege és jelenle-, gi állapota? ErrőL érdeklődtünk Kiss Imrétől, az öntözési szakágazat vezetőjétől.

— Ebben az évben korán, még tavasszal beköszöntött a meleg időjárás. E szokatlan jelenség arra intett bennünket, hogy nekünk is korán meg kell kezdenünk az esőhiány pótlását — mondotta egyebek között. A 11 ezer hektáros gazdaság 3900 hektár föld vízjogi engedélyével rendelkezik és ebből majdnem 2700 hektárt eddig megöntöztek. A fontosabb kultúrák közül 821 hektár búza, 538 hektár lucerna. 200 hektár hibridkukorica és 600 hektár cukorrépa, továbbá — kisebb területen — a vöröshagyma, a fűszerpaprika kapott éltető nedvességet.

Az öntözés jelenleg is nagy ütemben folyik, hiszen az eső július második felében is várat magára. Húsz nagyteljesítményű, korszerű Bauer típusú berendezés két műszakban, éjjel-nappal ontja a vizet a növényekre. A működő modern osztrák berendezésekből 16 a gazdaság saját tulajdona, négyet pedig a ceglédi tangazdaságtól tartós használatra vettek bérbe. Az utóbbiak segítségével az igényes, vetőmagnak szánt hibridkukoricát öntözik. Immáron másodszor kapja a 40—60 milliméter csapadékot a lucerna, a hibridkukorica, a cukorrépa, a vöröshagyma és a fűszerpaprika. A korszerű gépek mellett a gazdaság régi, de még üzemképes öntözőgépeit is ..bevetették”. Ezek egy műszakban dolgoznak és szórják a vizet. A piroskai és a héki kerületben a déli napsütésben szép látvány, amikor a finoman permetező öntözőberendezések vízsugarában megtörik a nap fénye és (mesterséges szivárványok tucatjai jelennek meg.

Éjjel-nappal öntöznek a Héki Állami Gazdaságban

Az öntözés megtérülő befektetés, ezt a régi igazságot a hékiek is vallják. Ezt igazolja a határ jelenlegi képe és a már betakarított növények hozama is. Az öntözött búza, 821 hektárja 10—15 mázsa többletet adott hektáronként. ami hozzávetőlegesen tízezer mázsa körüli vagy annál több terven felüli terméshozamot jelent. Az öntözött kukorica is meghálálja a mesterséges csapadékot, a tartós szárazság ellenére a levelek „furulyázá- sának” nyoma sincs, a vetések erőteljes növekedésűek, a csövek képződése is jobb az átlagosnál. Üdezöld és szépen fejlett az öntözött cukorrépa, lucerna, és egyéb növényi kultúra is. Az eddigi mérleg szerint a tavasztól július derekáig 1 millió 600 ezer köbméter vizet juttattak ki a földekre. A hét végén, ma és holnap is teljes lesz az öntözési nagyüzem, mert a szakemberek úgy vélik, ilyen időjárásnál nem szabad egyetlen órát sem mulasztani.

— endrész —

A Ganz Danublusnál

flz alkatrészhiánytól a munkátlan órákig

Egy üzem/ beszó/getéa Jegyzőkönyve

Nemzetközi összehasonlítások bizonyítják, hogy iparunk az élenjáró országokban természetesnél gyakran lényegesen több ráfordítással állítja elő termékeit. Gazdaságpolitikánk központjába már évek óta az e lemaradás szülte tartalékok kiaknázását állítottuk. A gazdasági felzárkózásunkhoz nélkülözhetetlen hatékonyságnövekedés ugyanis csak újabb és újabb erőforrásokat bevonva akkor sem lenne elérhető, ha munkaerőből, anyagból és energiából korlátlan készleteink lennének. A gazdaságpolitikában helyesen felismert feladatok azonban csak akkor oldhatók meg, ha az üzemekben képesek feltárni és megszüntetni a veszteségeket. Munkatársunk egy, a Ganz Danubius Tiszafüredi Gyárában tartott kerekjasztal-beszélgetés „jegyzőkönyvét” közreadva igyekszik érzékeltetni a „tartalékokat” kutató munka nehézségeit, lehetőségeit.

Az üzemi kerekasztal-be- szélgetésen Nagy István, a gyár pártvezetőségének titkára és a könnyűacélszerkezeti és gépgyártási üzem dolgozói :' Szalontai Miklós üzemvezető, Kolodzj László lakotos, Acsádi László és Nyíri Lajos csoportvezetők és Fekete György művezető vett részt.

A „kint” és a „bent”

— Nehéz lenne letagadni, hogy vannak, pontosabban lennének az üzem, a gyár teljesítményének növelésére fordítható tartalékaink — vágott bele rögtön a beszélgetés témájának körvonalazása után a kérdéskör legbosszantóbb problémáinak elemzésébe Szalontai Miklós üzemvezető. — Aiz idén öntvényhiba miatt hat hétig nem kaptunk a gyártótól úgynevezett forgatási hajtóművet, a Diósgyőrben kovácsolt féktárcsák pedig másfél hónapos késéssel érkeztek. Az elmúlt félévben volt olyan időszak, amikor 10 daru is itt állt a gyárban befejezetlenül, de eladni semmit nem tudtunk, hiszen az alkatrészhiány miatt nem volt kész termékünk... Mondhatjuk, itt vannak a tartalékok. Hasznosítani azonban aligha tudjuk őket, hiszen az ilyen „külső gondokon” enyhíteni kevés lehetősége van a gyárnak.

— Az első félévben a tervezettnél néggyel kevesebb darut készítettünk el. A leNyári műszak

A sikeres első félévi terv- teljesítés után megkezdték az évi nagykarbantartást a Tisza Cipőgyárban. A dolgozók 80 százaléka most vette ki szabadságát, átadva a terepet a karbantartó brigádoknak. A jelenleg is dolgozók viszont már a télre termelnek, megkezdődött

ugyanis a csizmák gyártása, melyeknek jelentős részét

exportálják, a szocialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba és az NDK- ba. Természetesen folyamatosan készülnek az Adidas és Salamander cégekkel kooperációban gyártott lábbelik is. Képeink a martfűi gyár nyári életébe nyújtanak bepillantást. (Fotó: Mészáros)

maradást egyértelműen a kooperációs nehézségek és az anyagszállítmányok késése magyarázza. Van amikor sikerül a késve érkező anyagok, alkatrészek miatti kieséseket pótolni és „hozni a tervet”, az azonban biztos, hogy mi szinte mindig az anyaghiány következményeit „nyögjük” — kezdte magyarázni Nagy István az üzemi pártvezetőség titkára, hogy a hatékonyság javítását szolgáló tartalékokat kutatva miért a „külső okokról” beszélt munkatársa. — A pártvezetőség rríár többször leszögezte: éppen, mert megszüntetni nem tudjuk, nem a mások hibáit kell örökké citálnunk, hanem a saját házunk táján kell keresni a tennivalókat. Ezzel az állásponttal szóban egyet is ént mindenki, csakhát bármikor kezdjük is újra tárgyalni a gondokat, mindig az előbb is hallott „sérelmek tolulnak fel először. És — hiába tudom, hogy újra és újra másokra mutogatni semmi értelme, ennek semmiféle hasznát nem látjuk — be kell látnom, amíg ennyire szembetűnő pazarlásokon képtelenek vagyunk úrrá lenni, nem várhatjuk el, hogy mindenki pontosan felmérje: mit is nyerhetnénk saját, egyenként talán kevesebb veszteséget okozó hibáink megszüntetésével.

Idő, vezetésre

— Nehéz az emberekkel megértetni, hogy miért is olyan fontos a hatékonyság — próbálta konkrét példákkal érzékeltetni a párttitkár említette ellentmondásokat Acsádi László csoportvezető —, amikor hetekig úgy kell a tennivalókat összekapirgál- ni nekik: csinálják amihez éppen van anyag, aztán újabb, tulajdonképpen csak hónapok múlva esedékes munkához látnak. A gyakori átállások viszik az időt, de nem számít, mint ahogyan az sem, hogy négy órai munka elvégzéséért is nyolc órát kell eltölteni a gyárban. Aztán amikor megjön a korábban hiányzó alkatrész, akkor meg az nem számít, hány ember is tudná gazdaságosan megoldani a feladatot. Csináljuk ahányan érjük, hiszen akkor az idő, a késés behozása a leglényegesebb... Nagyon nehéz ilyen kapkodás után rendes munkába visszazökkenni, az idő, a költségek valódi értékét mindig észben tartani.

— Éppen a tagadhatatlanul nehéz feltételek miatt kellene még többet tennünk ezeknek az értékeknek az „észben tartása”, vagyis a munkafegyelem megerősítése érdekében — volt a pártvezetőség titkárának véleménye. — Mert ha elfogadjuk a követelmények időnkénti — talán a valóban kényszerű fellazulást mindenre mentséget jelentő magyarázatként, akkor tehetetlenségünket ismerjük be, ez pedig nemcsak, hogy nem hízelgő, nem is kifizetődő. A külső vagy belső anyagellátási nehézségek miatti lassúbb tempó után a munkásnak biztosan érdeke, hogy a rábízott feladatott, az előírt műveleteket kihagyva, gyorsabban végezze el, és így pótolja teljesítményét. De vezetője éppen arra is kapta megbízását, hogy ezeket a minőséget rontó fortélyokat megakadályozza...

— Igen nehéz ezt megcsinálni akkor, amikor a vezetőnek rengeteg idejét kötik le az adminisztrációs teendők — kapcsolódott a beszélgetésbe Fekete György csoportvezető. — Én a deká- dok zárásakor naphosszat csak utalványokat írok, nem a vezetéssel, a szervezéssel, a munkafeltételek biztosítóval törődöm. Ráadásul nem is tudom, hogy kinek is van szüksége a tíztagú csoporttól rendszeresen beérkező 1100 utalványra.

— A rugalmas munkaidő például megszüntetné a fő- munkaidőben és a vgmk-ban végzett munka közötti, szerintem csak látszólagos ellentmondást. A mnkaközös- s égben csak akkor marad bent az ember dolgozni, ha a szerszám, az anyag mind kéznél van. A hivatalos munkaidőben viszont akkor is le kell tölteni a nyolc órát, ha alig van mit csinálni... Kár, hogy a gyárban töltött órák kifizetődő kihasználását segítő új munkarendről eddig nálunk csak vitatkozunk — érvelt Nyíri Lajos

Fegyelmező erő

— Pontosabban azt kellene alaposan megvizsgálni, hogy az adott munkaterületen milyen bérezési és munkarenddel érhető el a hatékonyság javítása — egészítette ki az elhangzottakat Fekete György. — Mert a gépészeti területen szinte mindig tudunk feladatot adni az embereknek, "a normák pedig általában annyira szorosak, hogy a feladattal a munkások többsége nem tud az előírtnál lényegesen rövidebb idő alatt végezni. Ilyen körülmények között nincs szükség rugalmas munkaidőre. Ez néhány területen biztosan jó megoldás lenne a gyárban, ám azon is el kellene gondolkodni, hogy miként tudnák a különböző munkaterületeken érvényes teljesítménykövetelményeket egyformán feszítetté tenni. A közös nevező a műszaki normák szélesebb körű alkalmazása lehetne. Persze, ehhez alaposan elemezni kellene minden munkaterületen a helyi sajátosságokat és ezeket a normák megállapításakor figyelembe venni. Ez a feladat azonban megoldhatatlan a gyár műszaki gárdájának megerősítése nélkül. Ez már csak azért is halaszthatatlan feladat, mert tapasztalataim bizonyítják: a legfontosabb fegyelmet teremtő erő a munkafeltételeket figyelembe vevő teljesítménykövetelmény. Ha ez megvan, senki fegyelmezésével nem kell külön bajlódni, ha az illető munkájából kíván megélni:

A kerekasztal-beszélgetésen a tiszafüredi üzemi életnek még számos kérdése került szóba. Figyelemre méltó volt, hogy mennyire kapcsolódnak egymáshoz a beszélgetés résztvevőinek gondolatai, mennyire jól ismerik a gondok összefüggéseit a beszélgető partnerek. Ám mégis a gondokról, a megoldatlan nehézségekről esett szó inkább. Történhetett ez azért, mert a téma inkább a hibák számbavételét kívánta, ám valószínűleg igaza volt Nagy István párt- titkárnak, amikor így fogalmazott: „Ma már meglehetősen jól látjuk, helyesen értékeljük gondjainkat. Igen komoly eredmény ez egy csupán 17 esztendős, a szántóföldre települt ipari üzembén. A boldoguláshoz azonban egyre inkább kevesebb lesz. A| hibák felismerését a mostaninál sokkal gyorsabban kell követni kijavításuk megkezdésének.

V. Szása József