Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

6 Nemzetközi körkép 1986. JÚNIUS 7. ív az évtizedek felett BAM — A Xinda melletti fakitermelő telep, (ahol magyar fiatal szakemberek is dolgoznak lág atammentesíitésére irá­Hadd kezdjem rendhagyó módon e sorokat: sóikat és sokszor írunk, olvasunk és hal­lunk történelmi tudatunk „fehér foltjairól”. Ar­ról például, hogy eleget tudunk-e, és hogy jól tud­juk-e azt, mi­lyen mély, mi­lyen különleges gyökerei vannak a magyar—szov­jet barátságinak? Ezek a gyöke­rek képletesen szólva a fiatal szovjet hatalom első, válóban sorsdöntő hónap­jaira nyúlnak vissza. Olyan idő­szak volt ez. ami­kor korántsem dőlt még el, fenn­marad-e a szov­jet (hatalom Orosz­országban, avagy az ellenforrada­lom kerekedik fe­lül. S ami a kap­csolat különleges­ségét illeti: törté­nelmi tény az el­ső világháború vér zivatarában Oroszország­ba került hadifoglyok száz­ezred között egyetlen más nemzet fiai sem csatlakoztak olyan nagy arányban és olyan magas számban a for- radlalomihoz. mint éppen a magyarok. Amikor Kádár János egyik szovjetunióbeli útja alkalmá­ból ellátogatott a kupavnai textilgyárba, ahol a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság egyik legerősebb üzemi szer­vezete tevékenykedik, az a Szemjon Birjukov üdvözöl­te. aki 1918—19-ben Kazán környékén az internaciona­listák parancsnoka volt: i,Ma, amikor barátságunk erő­sebb, mint valaha, jólesik vi6S!zaemlékezni arra az idő­re, amikor a magyar és orosz katonák együtt küzdöttek ta­tár földön a szovjet hatalom­ért abban a zászlóaljban, amely Marx Károly nevét viselte, és amelyet Lenin uta­sítására szerveztem. Nem volt semmi muníciónk, sem meleg ruhánk, még élelmi­szerünk sem volt elegendő, s az sem biztos, hogy minden­ki pontosan tudta volna, ki volt Marx Károly. Nem volt más csak a hitünk a for­radalom győzelmében és az igazságban. Ma, amikor erőnk is van az igazsághoz, jó tudni: harcunk nem ve­szett kárba, orosz és magyar katonák vére nem ömlött hiába Kazán alatt” e ... A .történelmi ív kezdő­pontja ez. Évtizedeken mu­tat keresztül ez az ív. A Honthy-rendszer nemzet- eltenességét éis szovjeteille- nességét egymástól elválasz­tani nem lehet. A Szovjet­unió elleni háborúba való bekapcsolódás a Horthy- rendlszer uralkodó osztályá­nak legnagyobb bűncselek­ménye volt a magyar nép ellen. Több mint másfél év­tizeddel a felszabadulás után az a szovjet’hadvezér, aki­nek csapatai elsőnek léptek magyar .területre, Rogyion Malinovszkij marsall _a 2. ukrán front egykori parancs­noka és akkor a Szovjetunió honvédelmi minisztere. ezt mondotta e sorok írójának: „Több mint hat hónapig ke­ményen harcoltunk Magyar- ország felszabaduláséért. Csak egy példát szeretnék felhozni annak érzékelteté­sére milyen megfeszített és még a második világ­háború történetében is párját ritkítóan nehéz csaták voltak ezek: a Ma­gyarország területén harcoló szovjet csapatok megsem­misítették az ellenség 14 had­osztályát és 6 dandárját. To­vábbi 28 egységnek olyan súlyos veszteséget okoztak, hogy ezek elvesztették lét­számuk 50—75 százalékát. A hadsereg, amelynek sorai­ban születéseikor ott voltak az internacionalistáik, a fel­szabadító küldetését telje­sítve bizonyította a maga in­ternacionalista jellegét.” 1945. április 4. és azután szeptember 25. Még fél év sem telit . el a felszabadító harcok befejezésétől, és még mátefél év volt (hátra a pári­zsi béfcetárgyaiásdkig, ami­kor a Szovjetunió — elsőként a nagyhatalmak közül — is­mét felvette a diplomáciai viszonyt Magyarországgal. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép vezércikkében így írt: „A fegyverszüneti szerződés megkötésétől az is­mételt élelmiszer- és üzem­anyag segítségig, a szovjet— magyar kereskedelmi szer­ződésben számunkra biztosí­tott komoly előnyökig hadi­foglyainknak még a békekö­tés előtti hazaengedéséig — számos bizonyságát láttuk annak, hogy a szovjet kor­mány nem úgy kezel ben­nünket. mint a tegnapi ellen­séget, hanem úgy, mint a mai és a holnapi barátot. Különösen nagy jelentősé­ge van. a két párt viszonyá­nak, a két ország vezetői kö­zötti kapcsolatoknak. Ennek új dimenziói felé mutatott utat az S2KP XXVII. kong- reszusa is. Ennek a kong­resszusnak az alapgondolata az volt, hogy a szocializmus rnindenékelőtt gazdasági tel­jesítményével gyakorol ha­tást a viilíágfej'lödés meneté­re s ezen belül a minőségi tényezőnek van különleges szerepe. Nem kerülhette el a figyelmünket, hogy nagyon sok olyan, kifejezés, kategó­ria hangzott el a kongresz- sziusi teremben, amely ne­künk is nagyon ismerős. En­nek a kongresszusnak ta­pasztalatai ismételten arról győztek meg bennünket, hogy pártjaink között a társadal­mi fejlődés és a nemzetközi viszonyok fő kérdéseiben tel­jes a nézetazonosság, kap­csolatainkat az egymás irán­ti tisztelet és megértés ve­zérli. A megoldásra vár® gazdasági-t ársadalmi prob­lémáink alapvetően azonos jellegűek. útkeresésünkben, törekvései nlkben egyre több a közös vonás. Pártjaink eddig is a meg­értés szellemében kezelték a sajátos megoldásokat, köl­csönösen tanultunk egymás tapasztalataiból, de minden­nék a kongresszus nyomán még jobbak lehetnek a felté­telei. Ez jutott kifejezésre pártunk főtitkárának és Mihail Gonbacsovnak akkor, a kongresszus idején tartott találkozóján is. Kádár Já­nos elvtáms akkor nemcsak a szovjet külpolitikának a vi­nyuló nagyszabású kezde­ményezéseit biztosította közvéleményünk támogatá­sáról, hanem nyomaitókkal (hangoztatta: Mi örülünk an­nak, és üdvözöljük azt, azo­kat a folyamatokat, változá­sokat, amelyeket a XXVII. kongresszus tükröz. Érdekel­tek vagyunk abban, hogy a Szovjetunió fejlődése fel­gyorsuljon. hatékonyabbá váljék, az egész ország min­den tekintetben korszerűbbé váljék. Ez következik elve­inkből, barátságunkból és szolidaritásunjkból; saját nemzeti érdekünk is ez hi­szen ha a Szovjetunióban jól vagy jobban mennek a dol­gok, ez nemcsak a szovjet emberek életét könnyíti meg. o A barátság hétköznapjai új kérdéseket vetnek fel, amelyekre a kor igényeinek megfelelő válaszok szület­nek. Hazánk legfőbb ener­giaszállítója a jövőben is a Szovjetunió lesz, energiaszuk- ségletüniknek csaknem a felét innen fedezzük. Népgazda­ságunk számára kulcsjelentő­ségű: a már ismert egyez­mény szerint, Jamburg üze­melése nyomán, fokozatosan növelve a mennyiséget, 1989-től a Szovjetunióból a már korábban rögzített .téte­len felül húsz esztendőn át évi kétmilliárd köbméter gáz érkezik Magyarországra. Ha­zánk mind a jamburgi gáz­vezetékhez, mind a kaszpi- tengeri olaj- és gázléláhelyek kiaknázásához gépeket, be­rendezések szállít, s a Kasz- pi-tenger mellékén a terme­lésibe és az infrastruktúra kialakításába magyar építők, szakértők kapcsolódnak be. számuk megközielíti majd az ötezret. Az új 'együttműködési for­mák közé tartozik a közvet­len vállalati .kooperáció. Er­re a legfrissebb példa a bá­bolnaiak és á sztavroooliafc megállapodása különféle kutatások, kísérletek végzé­sére. .Meggyorsítani a tudomá­nyos-műszaki fejlődést, ered­ményeinek gyakorlati alkal­mazását, ésszerűbben fel­használni az erőforrásokat — a két ország közös feladata ez, amelyet a fokozott minő­ségi követélmények diktál­nak. E feladatokat teljesíteni úgy lehet, ha minden eddi­ginél jobban élnek a szo­cialista nemzetközi munka­megosztás előnyeivel, új formákkal gazdagítják azt. Ez a válasz a kor kihívására s ez egyszerre szolgálja a ma­gyar és a szovjet érdekeket éppúgy, mint a szocialista közösség egészének érdekeit. Vajda Péter Választásik az NDK-baa A japánok hazánkról Tanimoto Kazujuki egyetemi professzor nyilatkozata „Rendkívül sikeresnek ítéljük a Japánban tartott Magyar Na­pok rendezvényeit. Maximálisan teljesítettük azt a célkitűzésün­ket, hogy bemutassuk: milyen a mai magyar kortárs művészet.” — hangsúlyozta az MTI tokiói tudósítójának adott nyilatkoza­tában Tanimoto Kazujuki egye­temi professzor a Magyar Napok japán szervező bizottságának fő­titkára, a Japán—Magyar Bará­ti Társaság vezetőségének tagja. A hokkaidói egyetemi profesz- szor — akihez talán a magyar zeneművészet és elsősorban Ko­dály Zoltán áll a legközelebb, hisz a japán és a nemzetközi Kodály Társaság elnöke — el­mondta: a Japán—Magyar Bará­ti Társaság „különösen hálás” a magyar napok rendezvényeiért, ugyanis ezeknek tulajdonítható­an több, mint száz fővel nőtt a baráti társaság aktivistáinak száma. Köszönhető ez a magyar napok előtti propagandatevé­kenységnek, de főként a ma­gyar előadóművészeknek, a ren­dezvénysorozat sikerének. Tanimoto Kazujuki jelentős eredményként könyvelte el azt Is, hogy a magyar napok nyo­mán megnőtt a Magyarországra való utazási kedv, s a Japán- Magyar Baráti Társaság elhatá­rozta : csoportos utazásokat in­dít Magyarországra. A professzor hangsúlyozta: „A magyar napok fő szigetor­szági szervezője, a Japán—Ma­gyar Baráti Társaság számára a rendezvénysorozat történelmi je­lentőségű esemény volt. Túl azon, hogy ismét találkoztak a két ország kulturális életének kiemelkedő személyiségei, úgy érezzük, hogy a magyar kultu­rális rendezvényekkel sikerült előmozdítani a két ország kö­zötti politikai és gazdasági kap­csolatok további fejlesztését, si­került ösztönzést adni a Japán és Magyarország közötti általá­nos kapcsolatok mélyitéséhez, egymás Jobb megismeréséhez, a kölcsönös megértés erősítéséhez, — fejezte be nyilatkozatát Tani­moto Kazujuki professzor. Pietsch Lajos Holnap választások lesz­nek a Német Demokratikus Köztársaságban. Az öt évre szóló választásokon ezúttal a Népi Kamara (képviselőit, továbbá Berlin főváros Vá­rosi Tanácsa és a kerületi (megyei) tanácsok tagjait választják meg. A jelöltek­re a pártokat és a tömeg­szervezeteket egyesítő Nem­zeti Front tett javaslatokat. Minden nagykorú, 18. élet­évét betöltött állampolgár választhat és választható. A választási törvény előírja, hogy a jelöltek mindegyikét előbb munkahelyének java­solnia kell. A jelöltek szá­ma mindig nagyobb, minta mandátumoké. A választó­nak lehetősége van arra, hogy azt a jelöltet, aki iránt nincs bizalommal, törölje a Nemzeti Front közös listá­járól. A képviselő, kötelessége, hogy állandó kapcsolatot tartson választóival. Évente több alkalommal beszámolót kell tartania és bevonni vá­lasztóit a megfelelő szintű döntések előkészítésébe, vég­rehajtásába és ellenőrzésé­be. Minden képviselő rend­szeres fogadóórát tart szava­zókörzetének üzemeiben és lakókörzeteiben. A képvise­lők megkövetelhetik, hogy a területükhöz tartozó kombi­nátok, üzemek, intézmények, szövetkezetek vezetői vála­szoljanak kérdéseikre, és a felmerülő problémákat tisz­tázzák. Tapasztalataik alap­ján joguk van arra, hogy ja­vaslatokat tegyenek bizo­nyos kérdések megvitatásá­ra, a szükséges döntések meghozatalára. Az NDK legfelsőbb nép- képviseleti szerve a Népi Kamara. Az 500 tagú képvi­selőházban az öt pártnak és a jélentösebb társadalmi (szervezeteknek saját frak­ciójuk van. A Népi Kamara az egyetlen alkotmányozó és törvényhozó szerv. Mielőtt a fontosabb törvénytervezetek a Népi Kamara elé kerülnek, azokat előbb a Demokrati­kus Tömb keretében megvi­tatják, vagy pedig országos vitára bocsátják. Ilyen tör­vények voltak ■ például az ifjúsági és a családjogi tör­vény, továbbá a polgári tör­vénykönyv és a munka tör­vénykönyve. 'A Népi Kama­ra választja meg az államta­nács és a minisztertanács elnökeit és tagjait. Berlin városi tanácsával együtt 15 megyei tanácsban több mint 3000 a tanácstagok száma, ők döntenek h területüket illető valamennyi fontos kér­désben. A Népi Kamarában a Képviselők 9 százaléka volt a 18—25 |éves fiatal, 32 százaléka nő. A megyei ta­nácsokban ennél is maga­sabb az arányuk: 17 száza­lék volt a fiatal, és 39 szá­zalék a nők aránya. Az NDK Nemzeti Front­ja választási felhívással fordult valamennyi állam­polgárhoz. Ebben a Német Szocialista Egységpárt kong­resszusi határozatának szel­lemében megkezdett út foly­tatására hívták fel az or­szág polgárait. Gáti István Dél-Afrika a terror földje Az elszánt többség Reng a földi Afrika déli részén, sajnos, még mindig reng. A fajüldözők foggal- körömmel ragaszkodnak utolsó fellegvárukhoz, meg­tartása érdekében semmi­lyen eszköztől sem riadnak vissza. Bizonyította ezt a Botswana. Zambia és Zim­babwe ellen végrehajtott barbár támadíás. De (bizonyít­ják ezt azok a hírügynök­ségi jelentésiek is, amelyek szinte naponta tudósítanak halottakról, sébesiüLtefcröl, a dühöngő apartheid áldoza­tairól. Hát sosem lesz vége? A kérdés jogos — és egyre szkeptdkusalbban cseng. A Dél-Afrikai Köztársaság fe­hér urad azt szeretnék. ha uralmuknak, a saját ma­gúknak megteremtett para­dicsomi állapotoknak sosem lenne vége De ami számuk­ra paradicsom, az a kisem­mizett többség, a lakosság 80 százaléka számára maga a pokol Az elnyomottakkal aligha szimpatizáló ameri­kai lap. a U. S. News and World Report néhány nap­ja megjelent cikkének ezt a címet adta: „A változás biz­tos, kérdés, hogy miként”. Vagyis kénytelen volt elis­merni, hogy igencsak forró a talaj a fajüldöző fehérek Iába alatt. P. W. Botha elnök éppen ezért azzal próbálkozik, hogy engedmény-morzsákkal csil­lapítsa le a fehéreikkel mind elszántaiéban szembeforduló feketéiket. Őt a fajüldözők — ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni — mérsékelt szár­nyához szokták sorolni. Újab­ban annyiban valóban mér­sékeli magát, hogy a fehér uralom megőrzése érdekében csekély kompromisszumra mutat hajlandóságot. Poldká- jánalk alapvető jellemzője azonban változatlanul a fur- kósbot—taktiká.r a épül: le­sújtani 'mindenkire, aki el­lenszegül vagy ellenszegülhet a rezsimnek. E megtorlás kö­vetkeztében az elmúlt húsz hónapban mintegy ezerötszá- zan vesztették életüket Dél- Afrikában. S hogy egyre sű­rűbben, egyre nagyobb erő­vel suhogtatják ezt a botot, bizonyítja,, hagy május má­sodik felében negyvennyolc óra alatt csak Crossroadsban 50 ember halt meg a tünte­tők és az ellenük kivezényeüt rohamrendőnok összecsapá­sai során. Botha elnök inkább a kül­világ felé .veszi fel egy mér­sékelt politikus álarcát: tár­gyalási készségét hangoztat­ja és bizonygatja De hogy ez mennyit ér. abból éppen a közelmúltban kaptak , ta­nulságos leckét a fajüldöző rezsimet fciitartóan támogató tőkés hatalmak. Dél-Afriika akkor támadt rá Botswaná­ra, Zambiáira és Zimbabwé­re, amikor a Brit Nemizetkö- zösség küldöttsége a térség­ben próbált közvetíteni. Az agresszió világszerte nagy felháborodást váltott ki. Az ügy kínos volt Nagy-Brdtan- niónaik, amelyre egyre na­gyobb nyomás nehezedik a közösségi államok részéről á fajüldöző rezsim elítélése, tényleges megbüntetése érde­kében. De kínos volt az ügy az Egyesült Államoknak is, mert Pretoria a Reagán- kormányzattól kölcsönzött érveléssel; a „terroristák és pártfogóik megbüntetésével” próbálta magyarázni a meg- magyianázhaitaltilamit. Ország-világ előtt nyilván­való ugyanis; hogy az agresz- s-zió célja a megtámadott államok, és az odahaza im­már óriási tömegtámogiatást élvező, de még mindig betil­tott Afrikai Nemzeti Kong­resszus (ANC) megfélemlíté­se volt. S még valami: a köz­vetítő tárgyalásoknak csak addig a határig van értelme, ameddig a fajüldözők hajlan­dók elmenni. A Botha-re- zsdm tehát újra azt bizonyí­totta: érdemi kompromisz- szumra nem hajlandó a több­séggel. Tovább reng tehát a föld a (Déi-Aítrikai Köztársaságban. Egyre több lesz a tüntetés, az összecspás, és sajnos, az áldozat is, a fehér telepesek ugyanis már eljátszották egy békés megoldás lehetőségét Erire utal Desmond Tutu No- bel-békedíjas püspök nyilat­kozata is: „Minden keresz­tény jogosult, hogy erőszak­hoz folyamodjon egy igaz­ságtalan rendszer megdön­tésére. Én a béke szerelmese vagyok, de nem pacifista.” Vagyis ez a főpap is, aki korábban olyan kitartóan kereste egy békés rendezés lehetőségét,“ kénytelen volt belátni hogy nincs más meg­oldás, mint a harc. Összeállította: Majnár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom