Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Sikeres kezdeményezések a közönség megnyerésére Évadzáró társulati ülés a Szigligeti Színházban Győr fi Sándor alkotása Felavatták Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrát Budapesten Barcs Sándor szoborarató beszédét mondja A Tatárjárás tegnapi, utolsó színrevitelével befe­jeződött az idei évad a Szol­noki Szigligeti Színházban. Az évadzárás egyben a visz- szatekintésre, a bemutatott produkciók értékelésére ad alkalmat, és már körvona­lazhatók az új szezon művé­szi elképzelései is. Emellett a társulat ilyenkor szokásos „mozgását” éli: színészek, rendezők távoznak Szolnok­ról, és érkeznek mások új tagként az együtteshez. Minderről részletesen az évadzáró társulati ülésen Schwajda György igazgató számolt be Mint elmondotta, tavaly októbertől hét dara­bot mutattak be a nagyszín­házban, ezek többsége a kö­zönség igényeit szem előtt tartandó zenés produkció volt. Teltházzal játszották Schwajda—Szikora Táncdal­fesztivál ’66 című színművét, illetve Horvai István rende­zésében Kálmán Imre Ta­tárjárás című nagyoperett­jét. Az első magyar tánc­dalfesztivált idéző „vidám puncsszeleteket” májusban a Budapest Sportcsarnok és a Vígszínház közönsége is „megízlelhette”, az előadás — tévéfelvétel után — kép­ernyős premierre vár. Noha közönségsikert nem aratott, szakmai körökben azonban elismerést váltott ki a társulat Déry Tibor Ta­núk című gunyoros szorno­Hétfőn este, ahogy elhang­zott a záróhangverseny, Bú­zás Sándor, a Jászberényi Városi Tanács elnöke be­zárta a 16. Székely Mihály zenei napokat. Megköszönte a résztvevők közreműködé­sét, a patronálók segítségét, a szervezők munkáját, a ze­nekedvelő közönségnek pe­dig azt, hogy jelenlétével megtisztelte a rendezvénye­ket. Az egyhónapos rendez­vénysorozat ezzel véget ért, legközelebb négy év múlva tárják ilyen szélesre a ze­nei események kapuit Jász­berényben. A Székely Mihály emlék- bizottságnak, amely tavaly szeptemberben ült össze elő­ször, már csak az értékelés maradt. Jelentésük a hónap közepére készül el, annyi azonban már bizonyos, hogy nemcsak a zenekedvelők, ha­nem a szervezők is elége­dettek a rendezvényekkel. A 11 nagy és 97 kisebb rendez­vényen (előadások, kiállítá­sok, vetélkedők, filmvetíté­sek) összesen 22 ezer láto­gató és szereplő vett részt. — A hagyományokhoz hí­ven voltak rendszeresen megismétlődő események, mint a képzőművészeti ki­állítás, operahangverseny, megyei kamarazenei talál­kozó, a város felnőtt és di­ákkórusainak emlékhangver­senye — mondja Gedei László, a városi tanács mű­velődési, egészségügyi és sportosztályának főelőadója. — Rendszeressé vált az ének-zene tagozatos iskolák kórusainak hangversenye is, a hagyományos nagy rendez­vények között mindig volt országos jelentőségű, azon­ban a szövetkezeti és vasas ’kórusok találkozójának ren­dezési jogát más városok kapták meg. Ennek ellenére azt hiszem, idén sikerült egy új találkozóval a Szé­kely Mihály zenei napokra felhívni az ország figyelmét. Az országos énektalálkozó megrendezésének a gondola­ta Czeglédi Zoltánnak, a Palotásy János Zeneiskola időközben tragikus hirtelen­séggel elhunyt igazgatójának kezdeményezésére született meg. Az ötletet elfogadta az emlékbizottság, majd hosz­rújátékának és Jean Genet Cselédek című művének be­mutatásával. Emellett ere­deti bemutatóként vitték színre Sárospataky István Drágamama című komédiá­ját, melyet — vendégmű­vészként — Garas Dezső rendezett. Az évad során a színház novemberben Újvi­déken és Szabadkáin vendég­szerepeit, majd márciusban — a magyar színházművé­szetet képviselve — Karls- ruheban, az Európai Kultu­rális Fesztiválon vett részt. Az NSZK-ibeli városban a sokáig emlékezetesnek szá­mító örkény-művel, a Sötét galambbal léptek színre. A szezon befejeztével ti­zenkét művész távozik Szol­nokról, köztük Éry-Kovács András és Zoltán Gábor rendező, valamint Kálmán László díszlettervező. A szí­nészek közül Nagy Sándor Tamás és Takács Katalin a Radnóti Színpadhoz, Tóth Tamás a Madách Színház­hoz, Juhász Róza a buda­pesti Nemzeti Színházhoz, Somodi Kálmán, Leviczki Klára és Árdeleán László a Békéscsabai Jókai Színház­hoz szerződött. Fazekas Zsu­zsanna szabadfoglalkozású színészként folytatja pálya­futását. A beszámolót rövid hoz­zászólások követték. Jaka- tics Árpád, a megyei pártbi­lenc szerv közreműködésé­vel, a múlt hét végén talál­koztak első alkalommal az énekes növendékek. A gon­dolat eredetinek és nagysze­rűnek bizonyult, mert a je­lentkezés és a résztvevők aránya felülmúlta a vára­kozást. Huszonegy zeneisko­lából, hét zeneművészeti szakközépiskolából és mind a hat tanárképző főiskolá­ról 53 énekes lépett fel a találkozón. Varasdy Emmi főiskolai tanár, a szakmai zsűri el­nöke a gálaest végén így foglalta össze az első orszá­gos énekestalálkozó tanulsá­gait: — Hangszeres zenét tanuló növendékek egy-egy vidéki város patronálásával rendszeresen találkoznak. Büszkék lehetnek a jászbe­rényiek, hogy az első orszá­gos énekestalálkozó megren­dezésével megteremtették az ünnepi bemutatkozás lehető­ségét az énekesek számára is. Nagy örömet okoztak ez­zel nemcsak a növendékek­nek, és tanáraiknak, hanem nekünk, főiskolai tanárok­nak is, mert átfogó képet kaphattunk az énekesképzés­ről és új ismeretekkel gaz­dagodva térünk mindany- nyian haza. Az énekesek pedig elmond­ták, hogy talán éppen ez­zel a találkozóval — amit remélnek, hogy Jászberény rendszeresen megrendez — emlékezik a város legszeb­ben, világhírű nagy szülöt­tére, Székely Mihályra. Már eddig is sokáig váratott ma­gára ez a rendezvény, hi­szen 1968 óta tartják meg a Székely Mihály zenei na­pokat. Az évenként megren­dezett események a hetvenes évek végén tudományos és kulturális rendezvényekkel bővültek, majd egy megyei tanácsi határozat alapján 1982-től 4 évenként ismét­lődnek a nagyszabású zenei napok. Ezidáig Jászberény zenekedvelő közönségének számtalan felejthetetlen él­ményt szereztek a hangver­senyek, operaestek, de hogy ebben az örömükben a köz­ségekből vagy esetleg távo- lobbról hányán osztoztak, arról nincs statisztika. Az zottság osztályvezetője hang­súlyozta, hogy minden kö­rülményt szem előtt tartva jó évadot zárt a színház. Több átlagon felüli produk­ció született, amelyek a kö­zönség visszahódításának első határozott jelei. Ugyancsak örvendetes, hogy több olyan belső kezdeményezés indult el, amely az egészséges szel­lemű műhelymunkát segít­heti elő a jövőben. Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetője ugyancsak a közön­ség—színház viszonyának kedvező változásairól be­szélt. Kiemelte: a színház megfelelő lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy a következő időszakban még több sikeres produkció ta­núi legyenek a Szolnok me­gyei színházkedvelők. Az augusztus 21-ón kezdő­dő új évad bemutatósoroza­ta október elején Katona Jó­zsef klasszikus művével, a Bánk bánnal kezdődik. Köz­ismert darabok jelentik a folytatást is: október köze­pén Shakespeare Szentiván- éji álom című színjátéka, majd novemberben — Ráto- nyi Róbert rendezésében — Kálmán Imre Csárdáski­rálynője kerül színre. Az évad januári produkciója Maxim Gorkij Örökösök cí­mű színműve lesz, amelyet Fodor Tamás állít majd színpadra. emlékbizottságot és a ren­dezőket pedig mindig is át­hatotta az a szándék, hogy a rendezvénysorozat a szűkebb környezetből kilép­ve mind szélesebb körű kul­turális eseménnyé váljék. A volt leányiskola a mű­vész halála után 5 évvel, 1968-ban vette fel Székely Mihály nevét. Azóta a peda­gógusok és a tanulók fel­adatuknak érezték a mű­vész emlékének az ápolását. Az énekes özvegyének se­gítségével és a városban fel­lelhető dokumentumok alap­ján emlékszobát rendeztek be az iskolában. Ez az anyag költözött át a május 4-én megnyílt kiállításra a Jász Múzeumba. Az ének­zene tagozatos iskola tanulói­nak nagy része a szomszé­dos Palotásy János Zeneis­kolának is növendéke. A zeneiskola létrehozta a Jász­ság zenekarát, a Jászberényi kamarazenekart, s a zene­szerető és -értő közönséget is. önmagát is éltető zenei élet zajlik tehát a város­ban, s ez a Székely Mihály zenei napok rendszeres meg­rendezésének is a legfőbb alapja. A Tanács körút Deák tér­re hajló ívénél sétálva az En­gels tér felé, a sietős léptű emberek feje fölött lassan körvonalazódó kontúrokkal bontakozik ki gránittalapza­ton az opálos fényű bronz­alak. Messziről is lenyűgöző szélesívű mozdulatában a szobrászi eszközökkel meg­fogalmazott indulat: ahogy a kényelmes tehetetlenség és közömbösség jelképét — fonotthátú székét — ott­hagyva ugrásra készen áll, hogy hittel és igazsággal győzze meg a köréje gyűlte- ket. A szobor csupasz, nincs 'rajta lepel. Igaz, a borongós időben körötte állók arra az ünnepélyes pillanatra ké­szülnek, hogy az egy emberi sorsban összesűrített múlttal ismét kendőzés nélkül szem­besüljenek. Győrfi Sándor Munkácsy- díjas karcagi szobrászmű­vész Bajcsy-Zsilinszky End­re születésének 100 évfordu­lójára készült alkotását teg­nap délelőtt avatták fel Bu­dapesten — a XX. századi magyar történelem jelentős alakjához méltó helyen — az Engels téri park hangu­latosan árnyas fái mellett. Az egyszerű talapzaton Köl­csey Ferenc halhatatlan — Bajcsy-Zsilinszky sorsára is érvényes — szavai fényle­nek: „A haza minden előtt”. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, Budapesti Bizottsága és a Fővárosi Ta­nács rendezte avatóünnep­ségen Barcs Sándor ország- gyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja emlékezett vissza — harcostársaként — Bajcsy-Zsilinszky politikai küzdelmeire: Eljöttek e szo­boravatásra személyesen vagy jelképesen mindazok — mondta beszédében —, akik a korabeli Magyarországon szellemi harctól a fegyveres ellenálásig; eljöttek a poli­tikus szívéhez közelálló tar- pai és derecskai parasztok, zsellérek utódai. Tiszteletük jeléül jelentek meg a nem­zetiségek képviselői, mert jogaikért határozottan szót emelt. S eljöttek a kommu­nisták, akiknek Bajcsy-Zsi­linszky Endre politikai pá­lyája vége felé szövetsége­sévé válhatott. Az ünnepi beszédet köve­tően Bajcsy-Zsilinszky szob­rát megkoszorúzta az MSZMP Központi és Buda­pesti Bizottsága képviseleté­ben Berecz János, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Hajdú István, az MSZMP Budapesti Bizottságának tit­kára. Az Országgyűlés kép­viseletében Sarlós István, az Országgyűlés elnöke és Barcs Sándor koszorúzott, míg a HNF Országos Taná­csa és Biudapesti Bizottsága képviseletében Pozsgay Im­(Fotó: T. K. L.) szagos Tanácsának főtitkára, Pető Tibor, az országos ta­nács tagja és Peják Emil, a HNF budapesti bizotságának vezető titkára helyezte el a megemlékezés virágait. A Fővárosi Tanács, a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetségé és más szervek képviselői is virágcsokrokat helyeztek a szobor talapza­tához. Az avatóünnepség — me­lyen megyénk párt-, állami és társadalmi szerveinek képviseletében részt vett többek között Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Sándor László, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára és Za­gyi János, a Karcagi városi pártbizottság első titkára — nekünk, Szolnok megyeiek­nek kettős ünnepet jelentett, hisz megyénk szülöttének al­kotásával tiszteleghettünk Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének évfordulóján a magyar történelem mártírja előtt. — Lukácsi — vállalták a cselekvést, a re, a Hazafias Népfront Or­Bálint Judit Szolnoki dalosok sikere az NSZK-ban Május 29 és június 2 kö­zött az NSZK-ban vendég­szerepeit a MÁV Járműjaví­tó kórusa. A negyven fős fér­fikar, a Frankfurt egyik elő­városának tekinthető Neu- Isertburg „Frohsinn-Saenger- bund” nevű kórusának meg­hívására érkezett Nyugat- Németországba. Az ebben az évben 110. éves fennállását ünneplő szolnoki kórus tíz koncertet adott, köztük leg­nagyobb sikerrel a Hugenot- tenhalleban lépett fel a „Dal Napján”. Műsorukban tizenhét kó­rusművet mutattak be. Liszt, Kodály, Bartók, Bárdos La­jos művei mellett angol spi­rituálékat, népdalokat adtak elő; Carl Orff Carmina Bu­rana című művének litmu­ses In tafoema című részle­tét, valamint Weber A bű­vös; vadász című operájának vadászkórusát Nádor László zongorakíséretével. A nagy sikerű koncert nemcsak an­nak volt bizonyítéka, hogy a dal nemzetközi nyelve köze­lebb hozhatja egymáshoz a különböző népek fiait, de an­nak is, hogy neves együtte­sünk alapos szakmai felké­szültséggel, a régi munkáskó- rus-hagyamányok megőrzé­sével tud szólni dalban a ír közönséghez, mint a T»> Anzeiger című lap júniu« száma írja: „a sohase- radó magyarok ne” robbanó tempe­rál adtak tanú1* figyelemre ír vezetést bizc Péter diriger vei". Székely Mihály szellemében Örömet okozni énekkel, muzsikával Zene! napok Jászberényben szas előkészítés után, ki­Ax ünnepség után Pozsgay Imre gratulál Győrfi Sándornak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom