Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

Madaras! porták A megye tájait járó embernek is feltűnik a Nagykun­ságnak és környékének sajátosan egységes népi építészete. A népi klasszicizmus legszebb alföldi példáit találjuk meg ezen a tájon. A háttérben a kuriális nemesi építészetet tud­juk, amelyik hatott a paraszti építőgyakorlatra is. Kunmadaras külön is figyelmet érdemel, hiszen a Nagy­kunság települései között itt őrződött meg a legtöbb napja­inkra ebből a hagyományos világból. Ezeknek az épületek­nek a nagy része a múlt század első feléből való. Erre az időre ért el a jászkun társadalom a redempció utáni fejlődé­sének a csúcsára. Ennek az építészeti kifejeződése volt az egységes klasszicista városkép. A házakhoz a vályogot az agyaggödrök szolgáltatták, a nád bőven termett a vízjárta réteken, még még tüzelőnek, kerítésnek is jutott, az épületfát meg a Tiszán úsztatták le a fegyverneki kikötőig, ahonnan szekereken szállították a helyszínre. A sárral tapasztott, fehérre meszelt, nádtetős épü­letek helyenként még ma is egységes utcaképet mutatnak. Az udvari tornácok egyes, kettős oszloprendje, ívelt árkád­jai, az oromzat deszka borításának díszítése és az egyre rit­kuló kovácsoltvas oromdíszek ennek a korábban egységes városképnek az értékes reliktumai. örvendetes dolog, hogy a mai építőgyakorlat is egyre többet tanul a múltból, sok elemet ment át a mai családi házakba. Szépek, ízlésesek a fehér falak, a barna ajtó- és ablakkeretek, és az ívelt bejárók a régi tornácok hangulatát idézik. Szöveg: Bellon Tibor Fotó: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom