Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
Madaras! porták A megye tájait járó embernek is feltűnik a Nagykunságnak és környékének sajátosan egységes népi építészete. A népi klasszicizmus legszebb alföldi példáit találjuk meg ezen a tájon. A háttérben a kuriális nemesi építészetet tudjuk, amelyik hatott a paraszti építőgyakorlatra is. Kunmadaras külön is figyelmet érdemel, hiszen a Nagykunság települései között itt őrződött meg a legtöbb napjainkra ebből a hagyományos világból. Ezeknek az épületeknek a nagy része a múlt század első feléből való. Erre az időre ért el a jászkun társadalom a redempció utáni fejlődésének a csúcsára. Ennek az építészeti kifejeződése volt az egységes klasszicista városkép. A házakhoz a vályogot az agyaggödrök szolgáltatták, a nád bőven termett a vízjárta réteken, még még tüzelőnek, kerítésnek is jutott, az épületfát meg a Tiszán úsztatták le a fegyverneki kikötőig, ahonnan szekereken szállították a helyszínre. A sárral tapasztott, fehérre meszelt, nádtetős épületek helyenként még ma is egységes utcaképet mutatnak. Az udvari tornácok egyes, kettős oszloprendje, ívelt árkádjai, az oromzat deszka borításának díszítése és az egyre ritkuló kovácsoltvas oromdíszek ennek a korábban egységes városképnek az értékes reliktumai. örvendetes dolog, hogy a mai építőgyakorlat is egyre többet tanul a múltból, sok elemet ment át a mai családi házakba. Szépek, ízlésesek a fehér falak, a barna ajtó- és ablakkeretek, és az ívelt bejárók a régi tornácok hangulatát idézik. Szöveg: Bellon Tibor Fotó: T. Katona László
