Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚNIUS 24. A település fejlesztési hozzájárulásról Számítunk a város lakóira, véleményükre Interjú Bálint Forenoon! a Szolnoki VárosI Tanács elnökével Megyénk települései közül — az első fordulóban — Szolnok lakossága sem értett egyet a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésével. Az okok különbözőek: volt, aki a befizetendő összeget sokallta, volt, aki egyik-másik céllal nem értett egyet. 1985-ben: — Nem! Nemmel szavazott Szolnok lakossága, miközben a megye településein 94,6 százalékban egyetértettek a „tehóval”. Vajon Szolnokon mi váltotta ki a nemet? Hogyan, miképpen értékelte a lakosság véleményét a városi tanács, mit tervez a közeljövőben? — kérdeztük Bálint Ferenctől, a városi tanács elnökétől. — Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Szolnok lakossága sokat tett, tesz a város épüléséért, szépüléséért. Számtalan példát hozhatunk rá, hogy az emberek anyagi áldozatra is hajlandók. Nem lehet véletlen, hogy az országos település- fejlesztési versenyben évek óta élen járunk! Természetesen számtalan a megvalósítandó feladat — elég ha csak az utakra, a járdákra, a csatornázásra, a belvízrendezésre, az egyenletes, megbízható vízellátásra, vagy az időskorúak életkörülményeinek javítására gondolunk. Mivel ennyire sokféle a feladat, természetesen kiki másként véli meghatározni a cél elérésének legjobb módját. Szolnok Város tanácsa 1985 januárjában döntött arról, hogy megkezdjük a településfejlesztési hozzájárulás szervezését. A fő célokat kitűztük, az összeget évente 800—900—1000 forint befizetésében javasoltuk. A tavalyi év végéig a városban mintegy 26 ezer fizetésre kötelezhető állampolgári kerestek vagy éppen nem kerestek — meg aktivistáink. Azért fogalmazok így, mert ebből is tanultunk: egy-egy szervezőnek bizony sok volt esetenként nyolcvan-száz családot megkeresni! Az idén igyekeztünk körültekintőbben megszervezni az aktívahálózatot, most tizenöt-húsz család jut egy aktívára — tanácstagokra, népfrontaktivistákra, és a körzeti pártszervezetek aktíváira. Felkészülésük a közeljövőben befejeződik, és szeptember végéig keresik fel a családokat. — Kik a fizetésre kötelezhetők? — A lakásbérlők, a személyi tulajdonban levő lakások, a magánerőből beépíthető lakó- és üdültelkek, az üdülők, az önálló ingatlannak minősülő üzlet, műhely, műterem tulajdonosai, stb. — Az elmúlt évben 26 ezer embert kerestek meg tehát az aktivisták. Közülük 9 ezer 245-en igennel szavaztak a településfejlesztési hozzájárulásra. Két- ezer-hétszázan az összes kitűzött céllal egyetértettek, sok szavazatot kapott a járdák, utak sürgős karbantartása. — Igen, elsősorban mindenki a saját közvetlen lakóhelyére gondolt — Mit szóltak az emberek a 800—1000 forintos összeghez? — A megkérdezettek közül kétezer-hétszázan 800 forintot javasoltak, ötezer- ötszázán ennél alacsonyabb összeget, ezerháromszázán 500 forintot. Csökkentett összeggel — A városi tanács idén februárban döntött: a szervezőmunkát tovább kell folytatni! Hogyan? Módosultak-e a célok, csökkent-e az ösz- szeg javaslata? — Amint említettem, az emberek elsősorban saját környezetük épüléiséhez, szépüléséhez kívánnak hozzájárulná, ezért a várost 14 körzetre osztottuk és körzetenként határoztuk meg a célokat, amelyek a fő célokhoz igazodóan 1—1 körzetben fontosak. Csökkentettük az összeget is, most 300—400 500 forintban javasoljuk megállapítani a településfejlesztési hozzájárulás évenként befizetendő összegét. — A szervezők ismét felkeresnek mindenkit? — Nem. Azokat nem, akik már igent szavaztak, őket a szervezés befejezése után értesítjük arról, mit milyen összeget javasolt a város többi lakója. — Ha igent szavaz Szolnok lakossága a település- fejlesztési hozzájárulásra, akkor évente 6 millió forinttal járulnak hozzá Szolnok fejlődéséhez. Mekkora . ez az összeg? Viszonyítsunk a város teljes pénzalapjához és a célok megvalósításakor a lakossági hozzájárulás arányához! — A városi tanáos egységes pénzalapja a VII. ötéves tervben 6,2 milliárd forint. Mivel már csak négy év van hátra, ha a város lakói hozzájárulnak a település- fejlesztési hozzájárulás befizetéséhez, az körülbelül 24 millió forintot jelent. Viszonyítást kért. Á város 6,2 milliárdjából 4 milliárdot intézményeink működtetésére, fenntartására kell fordítanunk. Egy másik viszonyítási alap: ha a településfejlesztési hozzájárulás javaslatában meghatározott célok árát 100-nak vesszük, a lakossági hozzájárulásból befolyt összeg — azaz a „te- hó” — nem teszi ki a 10 százalékot. — Sokan kíváncsiak arra, kik kérhetnek, kik kaphatnak mentességet a hozzájárulás befizetése alól? — Azok a családok, amelyekben 2500 forint alatti az egy főre jutó havi jövedelem. Persze nem leheltünk merevek. Sokan ehhez a határhoz közel esnek és nem biztos, hogy az egy főre jutó 2500 forint megbízhatóan kifejezi a család életkörülményeit. Ezért az emberek már a szervezés közben, az aktivistáknak jelezhetik, ha szociális körülményeik miatt egyéni mentességet szeretnének kérni. Mentességet kapnak —tanácsunk elhatározása alapján — azok, akik épülő csatornamű-társulat tagjai, például a szandaszőlősiek. Szintén mentességet kapnak a későbbiekben, akik mostanában alakuló csatornatársulatokba belépnek. — A településfejlesztési hozzájárulás szervezésének első menetében Bálint Ferenc még nem a városi tanács elnöke volt, viszont a szervezésben részt vett. Mire szavazott? — A Mátyás király út— Tanácsköztársaság út kereszteződésében felállítandó forgalomirányító jelzőlámpára. Jómagam egyetértettem aa évenkénti 1000 forinttal. — Elképzelhető, hogy az igennel szavazott kilencezer- kétszáznegyvenöt ember közül akad olyan, aki — ha már egyszer igent mondott — továbbra is fenntartja a véleményét, azaz hajlandó befizetni a 800—1000 forintos évi összeget? — ftem tudom. A lehetőségük mindenesetre megvan rá. Erre külön számlája van a városi tanácsnak, az, amelyre a vállalatok és a lakosság társadalmi munkaak- cióiniak bevételét gyűjtjük. Az ellenőrzés lehetősége — Az első „vereség” után bízik a tanácselnök a településfejlesztési hozzájárulás elfogadásában? — Igen! Azt hiszem, ismerem a szolnokiakat. Nemcsak hivatalból, tanácselnökként állítom, hogy sokminden megépülhet lokálpatriotizmusból. Megváltoztattuk a szervezés módját, csökkentettük az összeget. Számítok a város lakóira, véleményükre a városfejlesztés mikéntjének meghatározásában, aztán a végrehajtásban, majd igen fontos mo- 'mentumként az ellenőrzésben. — Hogyan ellenőrizhetik az emberek a településfejlesztési hozzájárulásból befolyt összeg sorsát? — Sokféleképpen! Először is a településfejlesztési hozzájárulás összegét külön számlán kezeljük. Most, az agitáció során elmondjuk, hogy melyik körzetben, melyik évben kezdődhet és melyik évben fejeződhet be a cél megvalósítása. Évenként a tanács végrehajtó bizottsága tanácsülésen számol be a településfejlesztésről. Saját körzetében minden tanácstag közvetlenül ellenőrzi, ellenőrizteti a megvalósulást. Számtalan lakossági fórumot szerveztünk, szervezünk, amelyeken úgyszintén pontosan válaszolunk, válaszolnunk kell a kérdésekre. Ezen kívül bárki közvetlenül, személyesen ellenőrizhet: felkeresheti a városi tanácsot, kötelességünk felvilágosítást adni, válaszolni! Egri Sándor Szeged—Fehértón Madárfelhő „vadvíz- országban’ .»r Valóságos madárfellhőbe burkolózott a „vadvízország” néven ismert szeged—fehértói természetvédelmi terület. Itt van Közép-Európa legnépesebb dankasirály-telepe, ahol az idén igen kedvező volt a szaporulat; 1500 fészekből mintegy 4000 fióka kelt ki. Az itt költő dankasirályok az évnek még a felét sem töltik szülőföldjükön, csak annyi ideig tartózkodnak ezen a területen, amíg felnevelik utódaikat. A nyár végén déli tájakra, a meleg tengerek partjaira költöznek. De addig is felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a mezőgazdaságnak. Lesz elegendő konzervüveg Ebben az esztendőben 150 millió darab konzervüveggel gyártanak többet a hazai üvegiparban, mint tavaly. Ezt a többletet az orosházi és a sajószentpéteri üveggyár állítja elő a múlt évben üzembe helyezett új gépsoraival. A jelentősen megnövekedett csomagolóüveg- gyártás így feleslegessé teszi a konzervipari üvegek tőkés importját. Ebből a mennyiségből a konzervgyárakon és az élelmiszeripari üzemeken kívül biztosítható a lakosság befőttesüveg-ellátása is az idei befőzési szezonra. Nyaraló szakmunkástanulók Nyaranta a SZOT megszervezi a szakmunkástanulók üdültetését is. A csaknem 200 ezer szakmunkástanuló tíz százaléka üdülhet idén SZOT-beutalóvaL Legtöbben egyhetes turnusokban a ba- latonszemesi és a velencei Express-kemping-táborban pihenhetnek június 22-től augusztus 16-ig. A szakmunkástanulók a középiskolásokkal együtt nyaralnak, mindkét helyen négyágyas gra- boplast sátrakban helyezik el őket. A fő programot a fürdés jelenti, de emellett lehetőség nyfllik gyalogtúrákra, autóbusz-kirándulásokra, sportolásra és különböző vetélkedőkre. Esténként diszkóban is szórakozhatnak. Előadó- művészek. színészek, újságírók, sportolók keresik majd fel a balatonszemesi és a velencei tábort. Többnyire késő délután tartják az irodalmi és a folklór műsorokat, valamint a politikai fórumokat, míg a vacsora utáni órák többnyire a könnyűzenei műsoroké, filmvetítéseké és a tévézésé. Ezeken kívül még mindkét tábor külön önköltséges programokat is kínál. Autóbusz- és hajókirándulásokra lehet jelentkezni, ezekről a helyszínen tájékozódhatnak a fiatalok. Balatonszemesen turnusonként 640, Velencén 140 szakmunkástanuló nyaralhat, mindkét helyen koedukált csoportokban. Nemcsak egyhetes beutalásra nyílik mód a Balaton mellett; Siófokon a közvetlen vízparti fekvésű SZOT Szakmunkás Üdülőben 12 napos turnusokban pihenhetnek a fiatalok, csoportonként 300 fő. Az erdei sétákat és a kirándulásokat kedvelő fiatalokat a zempléni fenyvesek között fekvő Üjhutai SZOT Szakmunkástanuló Üdülő várja, ahova csoportonként 70 fiút és 40 leányt várnak. Korábban vadászkastély volt az az épület, amelybe elhelyezik őket. A többágyas hálótermeken kívül a társalgóban színes tv, társasjátékok, a szabadban kisméretű futball, röplabda tekepálya és pingpong nyújt szórakozást A környéken erdei gyalogtúrákra van lehetőség, ezért a beutaltak ennék megfelelő öltözetet, tréningruhát, tornacipőt vigyenek magukkal. Szerveznek egésznapos autóbusz-kirándulást is Sárospatakra. Külföldön is üdülhetnek a szakmunkástanulók. A szakmai és tanulmányi versenyek legjobbjai a Berlin közelében lévő tóvidéken az NDK szak- szervezeti központjának, az FDGB-nek ifjúsági táborában, Ferch-ben kéthetes jutalomüdülésben részesülnek. Itt tíz-tizenkét ország fiataljaival együtt tölthetik a tizennégy napot. Ugyancsak az NDK-ban Brandenburgban, valamint a lengyel határszélen fekvő Guben városkában is üdülhetnek a fiatalok. Ezenkívül eljuthatnak a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába, Rigába is. A beutalókat a szakmai központok, a szakmunkástanulók létszámával arányosan kapták meg, s ezeket az alap- szervezetek a tanulásban és a munkáiban legjobban kitűnt fiataloknak adják oda. Nagy forgalmat bonyolít le a Körösön a Mezőtár és Szarvas közötti kompjárat. Reggel 5től este 7-ig szállítja az utasokat és a gépkocsikat (Fotó: Tarpai) Na, ős hogy Kezdődik a reggeli. Pár percre megáll a munka. A gépek között meghúzódó asztalhoz telepszik a jó vágású fiatal, és az évek múlását az arca redőiben hordozó idősebb férfi. A munkazaj helyett egyszeriben csak hangos szó és nevetés fodrozza fel a csendet A családot tudakoló kérdésre megnyugtató válasz érkezik. Hát a tegnap esti meccs? — Nagyon jó volt, olyan ritka az ilyen mérkőzés, hisz a magyar válogatott úgysem kényeztetett el minket. Sorolnak a szavak erre-ar- ra, de mindig vissza-vissza kúsznak a munkára. Nem is csoda, hiszen mindketten ezért s ebből élnek. — S különben hogy vagy? — furakszik elő a kérdés a fiatalabb munkás szájából, de látszik rajta, hogy amikor kimondta, abban a pillanatban meg is bánta, hisz úgyis tudja mit mond rá a másik. — Hol jól, hol rosszul — — amilyen az élet — hallja a választ Rangos közhely, de valóban így van. Hiszen ebbe az „amilyenbe” benne van minden nyűgünk, küzdelmünk, örömünk, bánatunk. Lassan már több mint egy évtizede itt dolgoznak, s a munka sem valami könnyű, gyakran föladja nekik a leckét, de talán ezért is szeretik. Az idősebb munkás összehúzza a szemét most mégjobhan látszanak a szarkalábak. — Ha bejövök és hallom, hogy megy a gép, már előre reszketek mert nem tudom melyik pillanatban adja be a kulcsot. S ráadásul alig lehet kapni hozzá alkatrészt. Milyen koszosak ezek a masinák! Több törődéssel fele annyi sem lenne a hiba. — Bezzeg az automata gépsor az tiszta! — szól közbe a fiatalabb. — De tudod miért? — kérdi teleszájjal a másik, s választ sem várva folytatja. — Mert nincs kihasználva, nem vetted’ még észre, hogy milyen gyakran álldogál? Pedig mindig azt hajtogatják, hogy a műszaki-szervezési osztály ilyen meg olyan jól dolgozik. — Csak mi karbantartók vagyunk távolabb a húsosfazéktól, pedig ki ne tudná, hogy nélkülünk... — gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát a fiatalabb férfi. — Tudod mit mondott a múltkor a nagyfőnök? Ha mi nem vagyunk nem tudjuk teljesíteni a tervet. S mégis kik kapták a nagy pénzeket? Hát a termelők. A túlórákat igaz kifizették, de egy kis prém- csi nekünk is jól jött volna... — Miért nem mentetek a főnökhöz? — így az idősebb. — Ugyan már ne viccelj! Némelyikük még a köszönésünket se fogadja. Szóval mindenképpen kevés a pénz. Hiszen mi az a huszonhét forintos órabér, amikor most építkezem, nyakig úszom az adósságban, s ott a két gyerek is. Jó jó, tudom, hogy neked is van kettő. — A fiatalabb munkásból tovább árad a szó: — A gazdasági munkaközösség sem jött össze, pedig hányszor fizettünk több S2áz forintot csak az illetékbélyegekre. Igen, háromszor, s mindig visszautasították. Jobb is, hogy vége lett annak a féléves hajcihőnek. Még szerencse, hogy az újításokból mindig csurran-cseppen valami. Azért rendes ember az a mostani újítási felelős. Nem? Közben fokozatosan nő a zaj, indulnak a gépek. ök ketten is összecsomagolják a reggeli maradékát, s ki-ki megy a munkája után. Útközben még egy utolsó mosoly: — Most aztán jól kibeszélgettük magunkat — veregeti meg az idősebb hátát a fiatalabb. — Na és hogy vagy? — kérdezi a másik. — Jól. persze, hogy jól, csak ezek a tüskék ne lennének... — n. t. —
