Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-18 / 142. szám
1986. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kisebb tortát több szeletre... Csak a tisztes megbízható munka hozhat eredményt Beszélgetés Kádár Zoltánnal, a Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalatának igazgatójával Az utóbbi években folyamatosan csökken az állam által felépíttetett lakások száma. Éppen ezért manapság az új otthont remélők népes táborának tagjai többnyire csak saját erejükben bízhatnak. De azok a tanácsi cégek is, amely többek között az állami lakások tervezésével, bertuházásával foglalkoznak. Ilyen helyzetben hogyan lehet mégis talpon maradni, sőt nyereséget elérni? Erről beszélgettünk Kádár Zoltánnal, a Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalatának igazgatójával. — Ebben a szakmában — kezdte válaszát az igazgató — s különösen a műszaki tervezésben és lebonyolításban, a dolgok közgazdasági oldalát tekintve hallatlan nagy kettősség uralkodik. Egyrészt a beruházások általános visszaesése és a kisvállalkozások terjedése szűkítette a piacokat, másrészt nem változott a többletelvonási szisztéma, mely szerint ha valamilyen tevékenység túl nyereséges, az így képződött pénzeket el kell vonni. Ez a mi esetünkben úgy néz ki, hogy az árbevételünk 12 százalékát termelési adóként befizetjük. Ilyen nagy elvonásuk még a gmk-knak sincs. A számok nyelvére lefordítva pedig a helyzet a következő: míg tavaly kifizettünk 10 és fél millió forint munkabért, addig az államnak különféle adók címén 17 és fél milliót fizettünk be. Tehát 100 forint munkabér után 166 forintot adóztunk. S ez a géemkák- nál csak 32 forintot tesz ki. — De a szabályozásnak van egy másik oldala is. Konkrétan a keresetszabályozásra gondolok... — Valóban, mivel a tervezőket eddig kitiltották a keres etszint-szabályozásból, most meg bele akarnak kényszeríteni bennünket. Ez pedig nekünk nem lenne jó, mert nálunk viszonylag magasak a bérek, hisz 80 ezer 500 forint a cégnél az átlag- kereset. De ez érthető is, hiszen a százötven dolgozónk egyharmada főiskolát, egyetemet végzett. Visszatérve az előbbi gondolathoz, ha a jelenlegi keresetnövekmény szabályozásból átkerülünk a keresetszint-szabályozásba — aminek lényege, hogy minden egyes kifizetett átlagbér után adót kell fizetnünk, ellentétben a keresetnövekmény-szabályozással, ahoí van egy bázis, s csak a növekmény után kell adózni — akkor 1 millióval többet kell befizetnünk adóként az államnak. Ehhez pedig 3 millióval több árbevételt kellene elérnünk. — Szóval nincsenek köny- nyű helyzetben. De minden gondjuk ellenére a cég él és dolgozik... — Így igaz. De ezit csak úgy tudtuk elérni, hogy érdekeinket alávetettük a lehetőségeinknek. Most különösen érvényes ez a képlet: hiszen ha van munkánk, akkor talpon tudunk maradni, ha viszont nincs, akkor pedig teljesen mindegy, hogy milyen a közgazdasági háttér. Kerestük a lehetőségeket, s szerencsére eddig mindig találtunk munkát. Ennek köszönhetően tavaly például 7 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. Nem panaszként mondom, de még ez is kevés, mivel valójában 1978 óta nem tudunk lépést tartani az árak növekedésével. — Jelenleg milyen a piaci helyzet? — Munkáink jelentős részét a tanácsi megbízású épületek — lakások, iskolák, óvodák, különböző intézmények — tervezése, beruházása teszi ki. De, mint már említettem, jócskán visszaestek az állami lakásépítések. Ennek igazolására egy példa: míg ’83-ban ezer lakást terveztünk, addig tavaly már csak huszonötöt. Ezzel egyidőben megnövekedtek a magánerős lakásépítések, csakhogy azoknak a terveit magántervezőkkel, géemkákkal készíttetik el a kivitelezők, mivel mi jóval drágábban tudnánk megcsinálni, éppen magas adózásunk miatt. Viszont a mi elégünk nagyobb garancia mint egy gmk, mivel az mondjuk egy év múlva föl is oszolhat. Mi pedig még akkor is megleszünk, s ha valamilyen gond jelentkezik az általunk tervezett épületnél, a hibát kijavíthatjuk, ellentétben a már feloszlott géemkával. Lehet, hogy ez is szerepet játszik abban, hogy van mit csinálnunk. Ezek mellett nem elhanyagolhatóak az állami beruházások sem. Így többek között Szolnokon a terveink szerint átépül a Tabán, felújítják a HNF székházat, épül a Mártírok úti lakótelep, s a Széchenyin az orvosi rendelő. De a megye más településein is jelen vagyunk. Például Jászberényben javában folyik az általunk tervezett főiskolai kollégium építése, s most készül a bíróság épületének rekonstrukciós terve. Karcagon befejeződik a Kórház úti 70 lakás építése, s készen van a törökszentmiklósi 50 lakás és üzletsor terve is, amelyet a főtéren építenek fel. Abádszalókon és Tisza- kürtön pedig iskola épül terveink alapján — hogy csak néhányat említsek. — Ezek szerint nem unatkoznak. .. — Nem is szabad, hiszen a tavalyi 35 millióval szemben az idén 37 millió forint árbevétel mellett 7 milliós nyereséget kell hoznunk ahhoz, hogy dolgozóinknak erre az évre tervezett 4 százalékos bérfejlesztését biztosíthassuk. Erre azért is megvan minden reményünk, mivel idei munkáink 90 százaléka már ismert. — Az ön által elmondottakból is kitűnt, hogy az utóbbi években sokféle hatás érte a szakmát. Végül is hogyan összegezhető jelenlegi helyzetük? — A beruházások csökkenése mellett manapság sokkal több szerv foglalkozik tervezéssel, mint pár évvel ezelőtt, így mondhatnánk azt is, hogy a kisebb tortát több szeletre kell felosztani. Ilyen helyzetben tisztes, megbízható műszaki munka és társadalmilag elismert építészeti színvonal szükséges ahhoz, hogy hosszú távon is megéljünk. Ebbe természetesen beletartozik a korrektség és a rugalmas vállalkozáspolitika is. Ha ezek adottak, akkor a jövőnk is biztosítva van. N. T. Üzempróba a gázszárítóban Bevált az örvónycsöves berendezés Fejlesztések az NKFV üllósi földgázüzemében Részlet a NKFV üllési gázüzeméből A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat földgázüzemeinek egyike Üllésen található. Eddigi beruházási költsége egy- milliárd körül alakul. Ebben a létesítményben mindig van valami új. 1985. őszén kezdett dolgozni például az örvénycsöves berendezés. Addig két egységgel óránként 25 ezer köbméter gázt jelentő teljesítményt produkáltak, az új berendezéssel pedig ötvenezret. A gázszárító üzempróbája most van, két hónap múlva fejeződik be. Jóvoltából Al- győre hidrátmentesen küldik majd a gázt. A berendezés naponta hárommillió köbméter gázt készít elő. Ami pedig a jövőt illeti: művelésbe állítják a környező olajtelepeket, és akkor felépítik az üzemben az olajgyűjtőt is. Az olajat is Algyőre szállítják majd innen. Hogy mikor? Az anyagi lehetőségektől függ az új beruházás. A tervek közül még any- nyit: a gázoldalon léhűtőberendezést terveznek, és szó van kénmentesítőről is. Az előbbi építése jövőre várható, az utóbbié még csak „programszinten” van. Épül viszont egy tizenkét befutós gyűjtősor, ahová egyelőre nyolc kutat kötnek be. A vezetékek nagyjából készen vannak, folynak a nyomáspróbák. A gyűjtősor elkészülte augusztusra várható. Számttóstoohn/ko Szolnok megy óbon f. A lyukkártyától a mikroszámítógépekig Az elektronika alkalmazása, az ember környezetének elektronizálása egyre inkább a társadalmi és a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen elemévé válik. Az e területen kibontakozó verseny kihívás minden ország, így hazánk számára is, mert .a versenyben kivívott helyezés lényegesen befolyásolja az adott ország világgazdasági szerepét. Népgazdaságunk fejlődése során a hetvenes évek köA megyében 1974-ig 461 szakembert: rendszerszervezőt, folyamatszervezőt, számítógép-programozót, számítógép-karbantartó műszakit és számítógép-kezelőt képeztek ki. Ezek döntő része itt is maradt és az üzemekben, intézményeknél helyezkedett el. Megyénkben a fejlődés második szakasza a harmadik generációs számítástechnikai eszközök telepítésével kezdődött, a KGST keretében kifejlesztett közepes- nagy ESZR gépek kerültek a megyébe: 1974-ben egy R—20-as, 1977-ben egy R— 22-es a SZÜV-be és egy R— 20-as a jászberényi Hűtőgépgyárba. Az üzemek is több számítástechnikai eszközt vásároltak, megjelentek a külföldi és hazai mini számítógépek is. A számítástechnika alkalmazását a központi irányítás nem megfelelően koordinálta, ezért az üzemekben különböző — a legtöbb esetben egymással ellentétes, egymást kizáró, vagy kizárónak vélt — adatfeldolgozási megoldásokat alkalmaztak. Így egyaránt jellemző ma az ügyviteltechnikai középgépek, a számítógépes bér- feldolgozás és a többcélú felhasználásra alkalmas saját számítógépek igénybevétele. A számítástechnikai központi fejlesztési program az ágazati és regionális fejlesztési célkitűzések összehangolását nem oldotta meg, ezért a megye szellemi és számítástechnikai műszaki zepén érkezett ahhoz a szakaszához, amelyikben a hatékonyság, a minőségi tényezők kerültek előtérbe. Az „intenzív fejlődési pályára” történő átállás alapvető feltétele a vezetés színvonalának és a gazdálkodás kultúrájának magasabb szintre emelése. Ezeknek a feladatoknak a megoldása viszont nem képzelhető el a számítástechnika segítsége nélkül. bázisa csak néhány területen segítette egymást. Megyei szintű koordinációra hivatott szerv nem volt. A szakmára kedvezőtlen hatással volt az úgynevezett „irányzat-féltékenység” is. Pozitív példaként azért kiemelhető a Víz- és Csatornaművek, a Szolnoki Papírgyár, a Kőolajkutató Vállalat és a Zagyvarékasi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet együttműködése. Hasonló példaként említhető a SZÜV együttműködése a jászberényi Hűtőgépgyárral és az NKFV-vei: a SZÜV számítástechnikai erőforrásaira épülő kooperáció tette lehetővé a két nagyvállalatnál a saját számítóközpont üzemeltetésre történő tervszerű felkészülést. A kezdeti időszaknak a gondok ellenére is voltak pozitív eredményei. Valamennyi anyagi ágazatban, továbbá az államigazgatásban és egyes pénzintézeteknél (OTP, AB) is „megjelent” a számítástechnika. Négy üzemben épült ki számítóközpont, 14—15 megyei üzem vette igénybe a SZÜV, 8—10 üzem pedig a megyén kívüli, többségében budapesti székhelyű ágazati számítóközpontok, számítás- technikai intézetek szolgáltatásait. Az alkalmazások köre bővült: az anyaggazdálkodási és ügyviteli feladatok mellett mind több értékesítési, készletgazdálkodási, állóeszköz-gazdálkodási, kalkulációs, bérszámfejtési, szárruakészítési, műszaki számi cási, technológiai információs, geodéziai számítási, veszteségelemzési feladatot oldottak meg számítógépekkel. Az NKFV szegedi üzemében számítógépes folyamatirányítás is megkezdődött, e munka során kihasználják a távadatfeldolgozásra kínálkozó lehetőségeket. A számítógépek ma már a korábbinál korszerűbb adathordozókon kapják a feldolgozandó anyagot és a feldolgozás eredményét is korszerűbb eszközökön rögzítve továbbítják a felhasználókhoz. Javult az adatbiztonság. További, mintegy 400 szakembert — elsősorban folyamatszervezőt — képeztek ki a megyében. A főiskolákról, egyetemekről is több számítástechnikai ismeretekkel rendelkező fiatal érkezik az üzemekbe, intézményekbe. A TIT is bekapcsolódott az alapképzést segítő oktatásba és szervezésbe. 1977-ben a megyében is megalakult a Neuman János Számítógéptudományi Társaság helyi szervezete, amely jelentős szerepet játszik a számítástechnikai kultúra terjesztésében, a gyakorlati tapasztalatcserékben. Komputer az iskolákban Korábban egy meghatározott időszak adatait egyszerre, „kötegelve” dolgozták fel. Ebben a rendszerben az alapadataival közvetlen kapcsolatban nem levő feldolgoztató (felhasználó) az operatív (napi) döntéseit sok esetben a működő számítógépes rendszerrel megalapozni nem tudta, eredményeket általában csak egy már „lezárt” időszakról kapott. Ezért a gépi feldolgozással ' párhuzamos kézi, hagyományos feldolgozást is megtartotta. A fejlődés harmadik szakasza, amely jelenleg is tart, 1982-től számítható. Gyorsult a mini gépek terjedése, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál például az elsők között volt és megkezdődött a mikrogépek tömeges alkalmazása. Emellett közepes-nagy számítógépekkel is bővült a megye eszközállománya: két R—35 az NKFV-nél, illetve a Mezőgépnél, egy SIEMENS a SZÜV-nél és egy folyamat- szabályozásra alkalmas AC- CURAY gépet a papírgyárban helyeztek üzembe. Megkezdődött az elektronikai ipari tevékenységre való felkészülés a Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezetben. A gazdálkodók és az intézmények erőteljesebben törekedtek az önálló számító- géppark kialakítására, megindult a számítástechnika alkalmazásának decentralizálása. Igen jelentős az igény a távadat-feldolgozás lehetőségeinek a megteremtésére. De nemcsak a felhasználóknál találkoztunk új törekvésekkel. A számítás- technikai oktatás bevezetése az iskolákban mintegy 15 éve kezdődött el Magyarországon, Szolnok megyében pedig 1982-t követően. 1983- ban új lendületet kapott ez a folyamat az iskola-számítógépprogram hatására. A program az informatika, a számítástechnikai ismeretek elterjesztését, az oktatásnevelés hatékonyságának fokozását tűzte ki célul. Most 11 középiskola rendelkezik külön számítástechnikai szaktanteremmel és mintegy 100 általános iskolai pedagógus végezte el a számítástechnikai alaptanfolyamot. Az iskolai számítógépek száma közel 200. (Folytatjuk.) Dr. Jemei Bálint Ellentmondásos fejlődés Hazánkban — így megyénkben is — a „számító-, gépesítés” megkésve kezdődött. Gyorsulást az 1971-ben kormányhatározatba foglalt számítástechnikai központi fejlesztési program (SZKFP) végrehajtásának megkezdése hozott. Szolnok megyében az SZKFP megjelenése előtt egy, úgynevezett második generációjú számítógép működött, a számítástechnikát csak szórványosan alkalmazták, intézményesen szakembereket nem képeztek. A megyében a „kezdetet” az 1970 és 1974 közötti évek jelentették. Az 1970-es nép- számlálás helyi adatfeldolgozási feladatainak megoldására 1970. január 1-én Szolnokon, megalakult a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) Szolnoki Számító- központja. Ez volt az ország ötödik vidéki, úgynevezett regionális számító- központja. Az itt működő két kis kapacitású lyukkártyás technológiájú számítógéppel együtt akkor már három komputer dolgozott a megyében. Ez a helyzet 1974- ig lényegesen nem változott. A szerény megyei technikai lehetőségek nem korlátozták a megye üzemeinek törekvéseit, hisz a vállalatok és intézmények kezdetben egyrészt ágazati keretek között, Budapesten vettek igénybe számítástechnikai kapacitásokat (például: a Tisza Cipőgyár az Egyetemi Számítóközpontban és a Könnyűipari Szervezési Intézetnél, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat a NIM IGÜSZI-nél), másrészt a KSH—SZÜV-vel fejlesztették ki rendszereiket és végeztettek bérmunkában feldolgozást (például Szolnoki Tejipari Vállalat). Persze a kezdeti feladatok aránylag egyszerűek voltak: többségük az anyagkönyvelésre, az anyagnyilvántartásra szorítkozott. A legnagyobb gondot akkoriban a számítógépes rendszerek ki- fejlesztéséhez, a „gépre vitelhez”, az üzemeltetéshez és az eredmények felhasználásához értő szakemberek hiánya okozta. A nehézségeket szaporította, hogy az üzem- és ügyvitelszervezés során nem vették figyelembe a számítástechnika speciális igényeit, lehetőségeit például a feldolgozásra szánt adatokat nem a komputeres felhasználás igényei szerint gyűjtötték. A Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ a KSH —SZÜV kezdeményezésére a megyeszékhelyen 1971-ben megkezdte a számítástechnikai szakemberek képzését. A fejlett oktatástechnikai eszközök, a mostoha körülmények, a képzésben résztvevők és a tanfolyamokat szervezők lelkesedésének ellentmondás „rendszere” mutatta a megyében, hogy a számítástechnika alkalmazásának „szükségességét” felismerték. Sajnos, akkor még kevés olyan intézmény volt, mint a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola, melyiknek vezetői a lehetőségeiknek megfelelően segítették a számítástechnika terjedését. Üzemi számítóközpontok
