Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚNIUS 3. ÚJ forgácsolóműhelyt alakított ki az Üjszászi Vegyesipari Szövetkezet. A műszaki átadás még hátra van. ám az épületbe már felállították a gépeket (TKL) SZOT-beutalóval külföldön Csaknem százezren vehet­nek részt az idén kedvez­ményes külföldi üdülésben. Nydícvanezer személy válla­lati cserebeutalóval utazhat a környező szocialista or­szágokba, míg a SZOT szer­vezésében tizenötezren pi­henhetnek határainkon túl. A SZOT-beutalási létszám mintegy ötezer személlyel kevesebb a tavalyinál, ugyan­is a hatnapos dunai utakra járó két üdülőhajó közül csak az egyik fogadja a ven­dégeket, mert a „Budapest” üdülőhajó negyedszázados működés után az idén már nem üzemelne biztonságosan. A tizenötezer SZOT-beuta- ló nyolcezer alapszervezet között osztódik meg, ezért a külföldi üdülési igényeket jó­val nehezebb kielégíteni, mint a belföldieket. A kivá­lasztáskor a szakszervezeti alapszervezeteknek a szoká­sosnál is nagyobb körülte­kintéssel kell eljárniuk, an­nál is inkább, mivel ennél szociális vagy egészségügyi indok nem jöhet számításba, hanem a hosszabb időn át végzett kiemelkedő gazda­sági vagy közösségi munka alapján kell dönteni. Éppen ezért helytelenül járnak el azokon a munkahelyeken, ahol két-háram éves szak- szervezeti tagsággal rendel­kezők is kapnak külföldi be­utalót. Valamennyi külföldi üdü­lés kedvezményes, de a szo­cialista országokba szóló be­utalók költségének támoga­tása nagyobb, mint azoké, amelyek a nyugati utakra ér­vényesek. A térítési díjak differenciáltak, az árakat be­folyásolja az üdülőhely, az időtartam és természetesen az utazás módja is. A SZOT- beutaltak idén összesen ti­zenkét országot kereshetnek fel: Ausztriát, Bulgáriát, Csehszlovákiát, Finnorszá­got, Jugoszláviát, Lengyel- országot, Mongóliát, NDK-t, Olaszországot, Romániát, Spanyolországot és a Szov­jetuniót. Három és félezren kétféle hatnapos dunai ha- jóúton vehetnek részt. A Du­na felső részén az útvonal Pozsony—Bécs, míg az alsó szakaszon 0 j vidék—Belgrád és a Kazán-szoros. A külföl­di beutalás résztvevői közül legtöbben a szomszédos Cseh­szlovákiát kereshetik fel, ide csaknem négyezren utaz­hatnak. A létszámban a Szov­jetunió következik, ahová többféle útra kétezerötszá- zan jelentkezhetnek. Az NDK különböző üdülőhelyein kétezerháromszázan tölthetik szabadságukat. Ausztriában ezerötszázan, Lengyelország­ban hétszázan üdülhetnek. A többi országba utazók lét­száma kisebb, van ahol szin­te csak jelképes, hiszen a mongóliai, finnországi és a spanyol úton tizennyolc nyolcvankét, illetve kilenc- venkét személy vehet részt. A SZOT külföldi útjai tu­rista jellegűek, tehát a cso­portok tagjai mindig az év­szaknak és az üdülőhelynek megfelelően öltözzenek. A hazaitól természetesen elté­rőek az étkezési szokások, sőt a klimatikus viszonyok is. Ezért a külföldi utazás előtt — főleg az idősebbek­nek — ajánlatos orvosi ta­nácsos kérni. A többnyire változatos, színes programot a beutalójegy mellékleteként kiadott tájékoztató tartal­mazza, mely információt nyújt az elhelyezési körül­ményekről, valamint az uta­zás módjáról is. Minden vendéglátó ország szeretné legnevesebb látni­valóit megmutatni. Emiatt a turistautakra a gyors tempó a jellemző, néha alig jut idő az elmélyült szemlélődésre. Vannak olyan vélekedések is, ha a tempót nem csökkent­jük, lassan ott tartunk, hogy a fényképezőgépeink utaz­nak, és mi csak követjük őket. A SZOT-utak szervezői nem szeretnének hasonló hi­bába esni, ezért a nemzetkö­zi szerződésekben a kirán­dulásokon kívül bőven sze­repel a múzeumok, képtárak megtekintése is. Sőt arra is van mód, hogy a vendéglá­tók által tartott tájékoztatók keretében a beutaltak meg­ismerkedjenek a fogadó or­szág társadalmi, gazdasági és kulturális életével. Emellett érdemes azonban előre ké­szülni a külföldi utazásra, amihez segítséget nyújtanak az utóbbi években szép szám­ban megjelent útikönyvek. K. S. Egyedül a megyóben Foglalkozása: bukósisak-javító Kevés olyan felnőtt ember akadhat Martfűn, aki nem is­meri Bíró Jánost, vagy aho­gyan szólítják: Jani bácsit, a bukósisakok reparálóját. Fura mesterség ez, nincs is belőle másik széles e környé­ken. A dolgok megértéséhez be­le kell lapozni a család his­tóriájába. Az apja cipész volt, és a szakmát ő is kita­nulta. Ügyességét az édes­apjától örökölte, megjavítja a szakadt bőrfocit, a táskát, még az autó ülését is, de egy néma rádió vagy egy sötéten hallgató televízió sem fog ki rajta. '69-ben váltotta ki az ipart, az akkori tanácselnök javas­latára, aki kérte: könnyű ke­zed van szinte mindenhez, János, de ha bukósisak-, meg járműülé<s-javító lennél, nem bánnánk, mert itt nincs, aki ehhez értene. Bólogatott, három nap gondolkodási időt kért, de már másnap kopo­gott az iroda ajtaján: alud­tam rá egyet, rendben van, sisakjavftó leszek, összesen negyvenkét esztendőt húzott le a Tisza Cipőgyárban ahon­nan hatvanévesen, tavaly áp­rilis elején került nyugdíjba. Addig munkaviszony mellett esténként, azóta jószerével látástól vakulásig „gyógyít- gatja” á beteg sisakokat. A háza előszobája a mű­hely. Akad abban minden, akár a jó boltban: temérdek szög, ragasztó, csavar, tucat­nyi kalapács, számtalan fúró, mellettük varrógép, néhány lyukas foci» pár szakadt fü­lű táska társaságában. A bukósisakokról nem is beszélve, amelyek, bármilyen gyorsan is reparálja őket, nem akarnak fogyni. Ez nem véletlen, hiszen a me­legebb, kánikulai hetekben a megrendelők szinte egymás­nak adják a kilincset. Jaj, Jani bátyám, holnapután, műszaki vizsgám lesz, nem jó a sisak, meg az ülésem is olyan, hogy lecsúszik róla a cipóm. Ilyenkor morog egyet: látom fiam, nem sür­gős, de jó lesz tüstént is — és nekilát a munkának. A sisakkal nem bajlódik, akad belőlük néhány tartalék, így nincs az a nagyfejű moto­ros, aki ne találna megfele­lőt, amíg a sajátja elkészül. A legtöbb baj a sisakok belső részével van. Az izzad­ság szétszedi a bélést, elsza­kadnak a pántok. Ezeket a feleségével együtt — aki so­kat segít neki — leszedi, majd újakat erősít, nyitói a külső, kemény burokhoz, közhasználatú szóval fogal­mazva: a tökhéjhoz. A felső meg az alja részt felerősíti, a pántokat a megfelelő helye­ken összevarrja és a fizetség felébe. harmadába kerül, mintha újat venne az illető. Ha kell, ki is kalapálja, sőt kívülről is lefesti a mester- művet. Ez így roppant egy­szerűen hangzik, de a való­ságban nagyon szemrontó, aprólékos munkát, pontossá­got kíván. Mivel ezekben a napokban szinte örökös az ügyfélforgalom az Arany János úti portán, a várakozá­si idő is több: egy-két hét. Rengeteget dolgozik, de szerencsére az egészségével nincsen baj. A jókedve is töretlen; kiegyeznék vele ha ilyen lenne még vagy ötven esztendeig, mondja, és akkor már az sem érdekelne, ha a nyugdíjintézet ajánlott levél­ben reklamálná, mikor aka­rom az egészet abbahagyni. D. Sz. M. Újjászületés előtt amikor megszületett a döntés a körzetesítés­ről, az új koncepció­nak nagy jövőt jósol­tak. Ma már tudjuk, a het­venes években útra bocsátott elképzeléseknek számos vi­tatható pontja volt. Ezek korrigálása sok időt és még több pénzt igényel. Az alapelv az volt, hogy központosítják a fejlesztés­re fordítható forintokat, a szolgáltatást, az egészség- ügyi, a kulturális ellátást, mondván: így magasabb színvonalat tudnak biztosíta­ni az állampolgároknak. En­nek érdekében kategorizál­ták a községeket, az A cso­portbeliek kapták a több anyagi támogatást, a na­gyobb beruházási lehetősé­get. Ugyanakkor a C kate­góriába sorolt települések útépítésre, csatornázásra vagy hasonlókra nem is gon­dolhattak. Még a családi há­zak felújítását is megtiltot­ták, új lakás egyáltalán nem épülhetett. (A tanyákra vo­natkozó, ma is érvényes ti­lalmak feloldásán most dol­goznak). Ezek a szigorú korlátok szinte „terelték” az embere­ket a nagyobb településekre. A falvakban élők. hogy meg­élhetést találjanak, könnyeb­ben boldoguljanak, elköltöz­tek az A kategóriás közsé­gekbe és a városokba. Két­ségtelen, van igazság abban, hogy a „központosított”, te­hát nagyobb összegű pénzzel jobban lehet gazdálkodni, több mindenre futja belőle. Csakhogy! Az erőteljes el­vándorlás következtében to­vább apadt a kistelepülések lélekszáma. Szaporodtak a sorvadó falvak, más községek és városok viszont egyre ne­hezebben tudták befogadni a bevándorlókat. Növekedett a zsúfoltság, egyre lehetetle­nebb körülmények alakultak ki. Mind a városokat, mind a falva,kát felkészületlenül érte a sok „új lakó”. Rá kellett ébredniük a ve­zetőknek. a költözködőknek, hogy ez így nem mehet to­vább! Egyik oldalon a halál­ra ítélt, a másik oldalon a csordultig telt települések. Egyfelől a fejlesztések elle­nére a kielégítetlen igények, másfelől a területek elha­gyásával kihasználatlanul maradt lehetőségek. Ekkora pazarlást az ország nem en­gedhet meg magának. A fordulat éve: 1980. Ami­kor is feloldották az építési tilalmat a C kategóriás fal­vakban. Ahol volt új út, bolt ott szinte napok alatt új gaz­dára leltek a gazzal benőtt, elhagyott falusi házak. Az 53 négyzetméteren zsúfolódó, a szmogtól, a panellakásoktól fulladozó városiak ezekbe az elhagyott, olykor csupán egy­két őslakost megtartó falvak­ba menekültek. Felújították, átalakították a régi paraszt­házakat és hétvégeken, nya­ranta itt pihenték ki a fá­radalmakat. A „halálra ítélt” falvak ilymódon szép csen­desen üdülőfalvakká alakul­tak, illetve alakulnak át. Aztán mind gyakrabban és hangosabban esett szó a falvak népességmegtartó ere­jéről. Az i_re a pontot -az Országgyűlés tette fel,, 1985- ben. amikor elfogadta és jó­váhagyta a terület- és tele­pülésfejlesztés több évre szó­ló programját. Az anyag elő­készítésekor a Tervhivatal „feltérképezte” az ország „peremterületeit”. Szinte va­lamennyi megyében van ilyen. Ezek közül kiválasztot­ták a legkedvezőtlenebb, a többszörösen hátrányos tele­püléseket. Szám szerint öt- százhetvennégyet. Ez az or­szág területének tíz százalé­ka, 431 ezer emberrel, akik Baranya, Békés, Borsod- Abaúj-Zemplén. Somogy, Szabolcs-Szatmár. Vas és Zala megye területén élnek. Ez a „feltérképezés” teljes képet nyújt a szóban forgó településekről, és láthatóvá teszi, saját erőből már nem képesek kellően fejlődni, mindenképpen állami segít­ségre szorulnak. Talán vala­melyest érzékelteti a jelenle­gi helyzetet néhány kiraga­dott példa. Baranyában ti­zennégy települést egyáltalán nem lehet autóbusszal, ko­csival megközelíteni, sok fa­luban még segélykérő telefon sincs. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 148 falu rendkívül elmaradott. Az itt dolgozó Szövetkezetek negyven szá­zaléka veszteséges, tizenöt gazdaság helyzete kritikus, Száznyolc községben csak egészségre ártalmas víz van. Szabolcs-Szatmár megyében 125 települést soroltak a hal­mozottan hátrányos helyze­tűek közé- Hatvanöt faluban nincs körzeti orvos, százban pedig a gyógyszertár hiány­zik. Zalában 96 település érintett, közülük csaknem öt- venben egészségre ártalmas ivóvíz van. ötben még bolt sincs. A megyei vezetők már dol­goznak azon a fejlesztési programon, amelyek előse­gítenék, a felzárkózást, Vagy­is: olyan komplex elképze­lést vetnek papírra, amely a gazdasági megerősödésen kí­vül az infrastruktúrális meg­újulást is magában foglalja. Az az alapgondolat, hogy úgynevezett térségi szemlé­letnek kell érvényesülnie. Másként fogalmazva: lesznek olyan falvak, ami­ket nem karolnak fel, vagyis leinek kell érvényesülnie, települések megújulnak, a felzárkózáshoz azonban idő kell, azonnali változásra nem lehet számítani. Min­denesetre az tény: a kor­mány 'külön juttatással, köz­ponti eszközökkel és intéz­kedésekkel kívánja segíteni a falvak, a térségek újjászüle­tését H. T. Melioráció Zalában A Balaton védelmére Betétek és hitelek Az Országos Takarék- pénztár adatai szerint a la­kosság takarékbetétekben el­helyezett pénze április 30-án 253,3 milliárd forintot tett ki, az év elejétől 9,1 milliárd forinttal növekedett. Ugyan­ebben az időszakban 100 fo­rint pénzbevételből havonta átlagosan 4,43 forintot) he­lyeztek el a takarékban, szemben az elmúlt évi 3,84 forinttal. Változatlanul a legnépszerűbbek a magasabb kamatozású betétek, vala­mint a gépkocsi -nyeremény­betétkönyvek. A lakosságnak nyújtott hi­telek állománya az év első négy hónapjában 7,1 milliárd forinttal emelkedett, s ápri­lis végén meghaladta a 211,7 milliárd forintot. A termelési hitelek közül változatlanul a mezőgazda- sági kölcsönök iránt élénk az érdeklődés. Az év első négy hónapjában 60 300-an vették igénybe ezt a lehető­séget, összesen 1,1 milliárd forint'' értékben. Az egyéni és társasvállalkozásokat a pénzintézetek 2300 esetben, összesen 230 millió forinttal támogatták. Bács-Kiskun megyéből Szállítmányok külföldre Tegnap ismét megindultak az exportszállítmányok az ország egyik legfontosabb élelmiszertermelő vidékéről, Bács-Kiskun megyéből is. Svédországba fejes káposz­tát, Finnországba karfiolt, Ausztriába pedig meggyet küldtek. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezet nyúl- feldolgozójában három kamiont megtöltő házinyúl- húst csomagoltak és továbbí­tottak olasz és belgiumi meg­rendelőknek. Meliorációs-talajjavító, te­rep- és vízrendező-munkák kezdődtek öt zalavölgyi gaz­daság területén. A Zala fo­lyó vízgyűjtőjének egész te­rületére kiterjedő program célja: megszüntetni az eró- zióveszélyt, vagyis a dombol­dalak talajának lemosódását, hogy ne vékonyodjék a ter­mőréteg, s hogy minél keve­sebb szennyező anyag jusson a Zala folyóba, amely a Ba­laton vízutánpótlásának fe­lét szállítja. A tervek hosz- szú távra szólnak: a megye 43 nagyüzemi gazdaságában mintegy 170 ezer hektár te­rületet érint a térségi meli­oráció. A munkálatok során gyepterületeket vonnak szán­tóföldi művelésbe, az erózió- veszélynek kitett dombolda­lakat viszont füvesítik, illet­ve erdősítik; a meredek domboldalak fásításával 8000 hektárral növekszik a megye erdőterülete. A művelési ágváltozások következtében nem változik a szántóterület nagysága, vi­szont intenzívebbé válik a gazdálkodás. Az általános vízrendezés, talajjavítás, va­lamint a hozamnövelő tech­nológiák alkalmazásának eredményeként 20—25 szá­zalékos termelésnövekedés­re számítanak az érintett gazdaságok. A Zala folyó felső szaka­szán területi vízrendezéssel kezdődtek a munkák. Zala- lövő térségében — később több helyen is — víztározót alakítanak ki, ennek környé­ke lesz a község szabadidő- központja. A FORMA—1 verseny iránti nagy érdeklődésre, a Magyar Autóklub TÖBB SZÁZ BELÉPŐJEGYET SORSOL KI a vasárnapi versenyre július 25-én. A sorsolásban azon klubta­gok vesznek részt, akik 1986. évre érvényes klubtagsági Igazol­vánnyal rendelkeznek, és azok az autósok, AKIK JÚNIUS 30-IG BELÉPNEK A KLUBBA. Egy nyeremény két belépőt tartalmaz! Bővebb felvilágosítást a MÁK megyei szervezeténél lehet kér­ni: Szolnok, Thököly u. «8—56. Telefon: 18-662. Sok szerencsét kíván a Magyar Autóklub Szolnok megyei szervezete (6529)

Next

/
Oldalképek
Tartalom