Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Színészetről majális után Beszélgetés Sebestyén Évával régi májusokról, zenés vígjátékokról, hakniról Május elsején a tiszaligeti stadionban felharsant a biztatás a kétezres közönség soraiból: — Hajrá ripacsok! Nyilván a szolnoki színész—újságíró rangadó ismertebb (kedveltebb?) csapatát buzdították így. A színészek csapatkapitánya — Fekete András — lobogó gatyában végezte el a kezdő rúgást, aztán a zöld gyöpre heveredett; gondolatban már a délutáni fellépésre készült. A fellépésre — nem a ripacskodásra! —, amely évtizedek óta színfoltja, eseménye a tiszaligeti majálisnak. A szervezőnek, az élharcosnak, a társaiba lelket öntő színésznőnek, Sebestyén Évának, a mostani volt a 29. majálisa Szolnokon. Vele beszélgettünk. — Kérdezne jövőre, a 30-as kerek szám! — szabadkozott, aztán mégiscsak kötélnek állt. — Milyenek voltak azok a régi, két évtizeddel ezelőtti majálisok? Jobban összetartott a színésztársaság? — Másabbak voltunk, mint ahogy a világ sem ilyen volt! Az biztos, hogy a jegyszedő néniktől az igazgatóig mindenki fölvonult, aztán a klubban megettük a vislit, megittuk a pohár sört, csillogtunk, villogtunk egymásnak, egymásért egy kicsit, és készülődtünk a délutáni föllépésre. Mit éreztem, mit érzek most? Az emberek váltudtam összeszedni; Czibulás Péter, Hollósi Frici, Halász Laci, Szombathy Gyuszi, Ba- ranyi Ibi, Ojlaky Lacus — mind-mind jókedvű, jó humorú emberek, kitűnő komédiások, rengeteget léptünk föl együtt. Azzal a csapattal csinálta meg Berényi Gábor, hogy műsorváltozás miatt 10 nap alatt tanultuk meg a Ne szóljatok bele című zenés vígjátékot. Tíz napra beköltöztünk a színházba, ezt szó szerint értse! Igaz, Bor Józsefnek, az ország legjobb zenés rendezőjének irányításával. De azt nem lehet elfelejteni, amikor Budapesten a városmajori szabadtéri színpadon tízszer tapsoltak vissza mindannyiunkat a fényfüggöny elé, estéről, estére. — Nem kényeztetnek el bennünket! Igazából nem is születnek mai magyar komédiák, szégyelli magát az az író, aki nem valami „súlyosat” alkot, hanem „csak” zenéset, „csak” komédiát ír. Legfeljebb szatírát írnak, de az kötéltánc! Ha kabarétré- lát akarunk elővenni, Nóti- lioz, Heltaihoz kell visszanyúlni. — Pedig hogy a közönség mennyire „veszi” a zenéset, annak bizonyítékául elég csupán az idei évadra, a Táncdalfesztiválra vagy a Tatárjárás sikerére utalni. — Igen, az emberek szeretik a jó, zenés darabokat. Két emlék: egy borongós és egy derűs május elsején együtt a színészcsapat tozatlanul szeretik a május elsejét, reggeltől estig zsúfolt a Tiszaliget, mindenki az utcán tolong. Csak most valahogy nincs az a zászlólobogtató jókedv. — Nyilván a színész is akkor érzi jól magát, ha részese lehet az ünnepnek. De munkával ünnepel. Ünnepi hangulatban? — Halálfélelemben! Elmossa-e az előadást az eső, megszólal-e a mikrofon, milyen távolról kell belebeszélnem. Ha elviszi a szél a hangomat és értetlenül áll a közönség, az blama. Ha meg beleordítok a mikrofonba, hol a művészet? — Az idők változtával változtak a társak, Sebestyén Éva maradt. — Régebben isteni gárdát — Hol „bujdosnak” a mai komédiások? — A mai színészgenerációból talán hiányzik a clown, aki szórakoztat. Manapság szerencsétlennek érzi magát az a színész, aki egymás után kétszer, háromszor zenés darabot kap. Mi az oka? Ebben az országban hosszú-hosszú éveken keresztül lekicsinylőnek számított szórakoztató darabban játszani. Ez az egész műfajt leértékelte. Olyannyira, hogy aki tudott énekelni, táncolni, az is letagadta. Pedig a zenés színház nevel is. Gondoljon csak Egri Katira! A Kaktusz virága, a Zsákbamacska — utána egy dráma, a Sötét galamb — és országos hírű színésznő lett. — Hogyan viszonyulnak a műfajhoz, a komédiázáshoz a mostani szerzők? ez az első két-három előadáson kiderül. — Milyen közönség vagyunk mi, szolnokiak, Szolnok megyeiek? — Lehet, hogy sokan megköveznének, de akkor is azt mondom: igényes ez a közönség! Igaz, a pesti színészeket talán jobban szereti, talán többet el is néz nekik. Bennünket, „vidékieket” meg talán őszintébben kritizál. — Ha gyakoribbak lennének a színházon kívüli, közvetlenebb hangulatú találkozások — talán még közelebb kerülhetne a színész a közönséghez, a közönség a színészhez. Magyarán: több színházon kívüli fellépésre, önálló estekre gondolok. — Darázsfészek! Nézze, ebben a színházban Takács Gyulán, Vallain és rajtam kívül nem vállalnak fellépéseket. Borzasztóan cseng a „hakni” szó, és sokan azt gondolják, minden „hakni”, amit a színész nem a színházban tesz. Pedig olyan természetes volna, hogy vállalati, városi, bármilyen ünnepségen a színész szavaljon, ő lépjen fel. Hát ki más? A színésznek ez a mestersége, ez is hozzátartozik a hivatásához! Nem? Egri Sándor A Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat dekorációs műhelyében Budapest mozijainak reklámanyagát készítik. Az egy hétig tartó moziműsor reklámjain, a dekorációs osztály hat grafikusa dolgozik. A képen Temesvári Ferenc a Balekok című film grafikáját festi. (MTI fotó: Pólya Zoltán) ) Zenei bőség — színházi ínség Készülőben a nyárra Mit ígér a megyeszékhely kulturális kínálata? A közművelődésben, a kulturális, művészeti élet különböző területein dolgozók számára a május az igazán „bolond” hónap. A színházak egyszerre készülnek a zajló évad méltó befejezésére, s folyik a következő előkészítése; a művelődési otthon hálózat intézményeiben a kiscsoportok tagjai, az oktatáshoz kapcsolódó sorozatok résztvevői szintén az évzárás jegyében találkoznak. Eközben kell, kellene elvégezni az utolsó simításokat a nyári szórakoztató, művészeti rendezvénysorozaton, hogy azután május végén, június elején a „nagyérdemű” plakátokról, programfüzetekből, szórólapokból, tájékozódhasson, mérlegelhessen. Gazdag zenei program A megyeszékhely idei nyárra szóló kínálatából kétségkívül az első helyre kívánkoznak a zenei események, még úgy is, hogy van egykét kérdőjeles, a napokban, vagy az utolsó pillanatban tisztázódó program. Nem dőlt még például el, hogy föllép-e Szolnokon — a Budapesti Fesztiválzenekar, s ha föllép mikor, véglegesük viszont a tavaly nyáron oly nagy síikért aratott orgona- hangversenyek idei sorozata, úgy. hogy a tavalyihoz képest egy előadással nőtt az események száma. Az első hangverseny június 9-én lesz a belvárosi templomban, Sebestyén János orgonaművész és a szolnoki Kodáiy-kórus föllépésével; a következő június 23-án — Lehotka Gábor és Sziklai Erika énekes közreműködésével. A további — július, augusztusi és szeptemberi — hangversenyeken Virág Endre (orgona), Szenthelyi Miklós (hegedű), Elekes Zsuzsa (orgona), Matúz István (fuvola), Peskó György (orgona), Zeke Lajos (orgona) játékát élvezheti a közönség. Június 1-én — soha rosz- szabb kezdést az első nyári hónapnak — a Musica Antiqua Hungarica együttes ad ízelítőt a Szolnoki Galériában a 14—17. századi magyar és németalföldi zenéből, abból az alkalomból, hogy megnyílik a Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő középkori németalföldi festményeket bemutató nagyszabású kiállítás. (A kiállításra egyébként a megyei múzeumi szervezet és a Szépművészeti Múzeum együttműködési megállapodása keretében került sor — a nagy sikerű jászberényi Taulouse- Lautrec kiállítás folytatásaként). Ugyancsak júniusban a zeneiskolába ad hág versenyt a Szolnoki szimfonikus zenekar, Szenthelyi Miklós közreműködésével. A szabadtéri színpadon Nem hiányoznak az idén sem a fiatalok — és kevésbé fiatalok — tömegeit vonzó szabadtéri rendezvények. A szabadtéri színpadon május 23-án nagy show-nak ígérkezik az Edda, a Bikini, a Tátrai—Török Tandem és a WU—2 koncertje. A folytatásban föllép itt az Ergo (jú lius 25-én). a Dolly RoiLl (augusztus 12-én), az Omega (augusztus 26-án). Július 5-én pedig az Országos Rendező Iroda programjaként nótaénekesek lépnek a színpadra. Hagyománynak számítanak a Benkó-Dixiéladn nyári szolnoki vendégszereplései — idén augusztusban két ízben, a Damjanich uszodában lép közönség elé a világhírű együttes. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előterében és klubjaiban a nyári hétköznapokon a vakációzó fiatalokat érdekes, vonzó programokkal várja az ismét megnyíló Diákcentrum, míg az általános iskolások a nyári játékok háza június 16-tól július 11-iig tartó eseményeire válthatnak bérletet. Miért kevés a színházi esemény? Böngészve a nyári szolnoki prograimelőzetest, két hagyományos színházi esemény hiánya tűnik fel. A zenés színházi találkozó elmaradásának okairól érdeklődve megtudtuk, hogy szó sincs a rendező szervek, intézmények — elsősorban a Szigligeti Színház — igyekezetének hiányáról. Több színházat is felkértek a júniusi szolnoki vendégszereplésre — többek között a Nemzeti Színházat az István, a király előadására —, de anyagi okok, illetve a mexikói labdarúgó vébé miatti szervezési kétségek következtében nem jött létre a találkozó. Ami nem jelenti azt, hogy nem lehet része a szolnoki közönségnek zenés produkci okiban: június 5-én a Bábjátékost mutatja be a Szigligetiben a Rockszánház, két nappal később a Szegedi Nemzeti Színház előadásában a Hair-f, a szolnoki társulat Tatárjárás című produkcióját pedig bérletszünetá előadás keretében láthatják a nézők. (Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy tavaly a tiszaligeti sportcsarnokban a Rodkszfn- ház már szerepelt a Bábjátékossal). Elmaradnak az idén a múzeumiudvarban immár hagyományosnak mondható színházi estók, prózai ok miatt: megkezdődik a létesítmény fölújítása. Mindez természetesen érthető. Más kérdés, hogy az emiatt keletkező nyilvánvaló nyári szolnoki színházi űrt valamiképpen be kellett volna tölteni. V. J. A Liszt-év jegyében Kádár Kata balladája Szentandráson Pávakörök új repertoárral Az idén újra összesereglett néhány jászsági község pávakor e Jászszentandráson, hogy a már hagyományos éva találkozón bemutassa frissen tanult műsorát, A Jászapáti és Vidéke Afész helyi pávakörén kívül a rendezvényre eljött a Jász- fényszarui Petőfi Sándor Művelődési Ház pávaköre, a jászároksziállásíiak Rozmaring névre hallgató köre, a Jászapáti Velemá Endre Termelőszövetkezet, valamint a szomszéd Heves megyéből a Gyöngyszöv Afész és a Gyöngyöspatai Tsz közös fenntartású páváköre. A korábbi években nem ■ volt példa arra, hogy más megyéből is részt vettek volna a találkozón, a mostani alkalommal azonban a gyöngyöspataiak bővítették a jászsági mezőnyt, műsoruk üde színfoltot jelentett: többek között agy regöléshez hasonlítható János-napi köszöntővel mutatkoztak be — természetesen a kellő palócossággal fűszerezték számukat. A többi csoport népdalcsokrot adott elő. Merész vállalkozásba kezdtek a házigazdák a Kádár Kata című népballada színpadra vitelével. A visszhangról Kunráth Sándor 'nyugdíjas pedagógussal, a jászszentandrási pávakor vezetőjével beszélgettünk. — Az igazsághoz hozzátartozik — mondja —, hogy korábban ezt a népballadát már Szentendrén bemutattuk — bízvást (mondhatom: sikerrel. A hatás itt, Szentandrá- son sem maradt el. Egyébként a mű előadását illetően több változat is született: az egyikben szavaló mondta el a balladát, a másikban a pávakör énekelte el. A dolog nehézsége talán abban rejlik, hogy ilyen módon mi állítottuk először színpadra a Kádár Katát. — Akad-e még több ehhez hasonló sikeres műsor- számuk? — Egyelőre csak terveink vannak, ám a helyi népszokásokat továbbra is feldolgozzuk. Nem szeretnénk, ha elfelejtenék az emberek a valamikor tipikusan jászságinak tekintett „pendzsomot”, amely tulajdonképpen taposóbált jelentett. Vasárnap délutánonként összeverődtek a mulatozni vágyók, és estig ropták a táncot citera- szó mellett, de ugyanakkor énekeltek, tréfálkoztak is. Farsangkor mindig megrendezzük a házasok bálját, Andrés-napkor pedig férfi, nőnapkor női klubestet tartunk. — ön már 27 éve vezeti a pávakört. Mi az oka a hűséges ragaszkodásnak? — Egyszerűen a közösség. Mert már szinte családnak számít a mi pávakörünk. Pedagógusok, tsz-tagok, nyugdíjasok hosszú évek óta jól kijövünk egymással és segítünk, ha kell. Éppen a (tavasszal betegedett meg egy társunk, a kör tagjai azonnal siettek megkapálni a szőlejét. — A közel három évtized alatt merre jártak? — A megyében már szinte mindenütt megfordultunk, (többször készült velünk rádiófelvétel, Külföldön pedig a csehszlovákiai Pelsőcön szerepeltünk öt évvel ezelőtt, örülünk, ha hívnak (bennünket, igyekszünk is mindig eleget tenni. A jászszentandrási páva- kört fenálilása óta már többször díjazták aranyminösí- téssel, sőtt egy ízben megkapták a Szocialista Kultúráért kitüntetést is. Az április utolsó napjaiban megrendezett szentand- rási pávakörök találkozóján természetesen nem hagyták figyelmen kívül a Liszt-centenáriumot sem. Fazekas József, a Jászapáti és Vidéke Afész elnöke meleg szavakkal szólt a nagy magyar zeneszerzőről, s emlékeztetett arra. hogy az idén a találkozót a Liszt-év jegyében rendezték (meg. A fellép» p>á- vakönök egy-egy dallal adóztak Liszt Ferenc emlékének. — jurkovics —
