Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. MÁJUS 10. EGYIPTOM Mubarak a labirintusban A kedélyek — legalább is a felszínen — úgy tűnik, lecsillapodtak. a piramisok környékén ismét egymást érik a turistabuszokf lelkes kíváncsiak róják a világhírű Egyiptomi Múzeum termeit, s a kéretlen idegenvezetők a megszokott módon ajánlgatják csekély baksisért szolgálataikat a Szfinx közelében. Eltérő becslések Vagyis a jelek szerint helyreállt a nyugalom, elmúlt az a hirtelen bizalmi válság, ami a nemrégiben kitört rendőrlázadás után az idegen- forgalom hirtelen visszaesésével fenyegetett. (A véres rébellió éppen a turista- szezon csúcsidejében robbant ki, jelentős bevételtől fosztva meg a Nílus-parti országot.) Lezárták a maguk részéről szomorú események mérlegét április elején nyilvánosságra hozott jelentésében összegezte a rendőrzen- dülés okait és adatait. E szerint a halottak száma 70, a sebesülteké 206 volt. Nem hivatalos becslések ugyanakkor ennél jóval többről szólnak, a károk ö&zegét pedig az elismertnél nagyobbra, mintegy 150—200 millió dollárra teszik. A főeltérés mégsem ebben. hanem az okok elemzésében jelentkezik — s ez már átvezet a jelenlegi helyzet, sőt Egyiptom közelebbi és távolabbi jövőjének felméréséhez is. A kormány részéről nyilvánvalóan szintén szentesített jelentés ugyanis elveti azt a feltevést, hogy a zendülést kívülről (értsd: valamelyik ellenséges arab országból) készítették volna élő, de tagadja annak belpolitikai indíttatását is, és végső soron indokolatlannak, a belbiztonsági erők műveletlen. rossz körülmények között élő sorállománya körében elterjedt megtévesztő híresztelésekre vezeti azt vissza. Iszlám áramlatok A magvasabb elemzések azonban ennél jóval tovább mennék s rámutatnak, hogy a biztonsági erők körében tapasztalható nyugtalanság amely adott esetben, lehet, hogy valóban csupán egy félreértett információ nyomán robbant ki — mélyebb, egyértelműen társadalmi tényezőkön alapult, „ök húst esznek. mi kenyeret kapunk” — idézi'például az US News and World Report tudósítója a feketeruhás, közismerten rosszul ellátott rendőrök jelszavát. akik a gizehi piramisok környékén levő luxus- szállodákat és éjjeli mulatóhelyeket felgyújtották vagy szétverték berendezéseiket. A másik, napjainkban egyre érezhetőbb motívum valószínűleg a muzulmán erők térnyerése volt. A szélsőséges iszlám áramlatok növekvő befolyása Egyiptomban kétségtelenül kényes probléma. Különösen az megválaszolatlan kérdés, mennyire figyelhető meg a hadseregen belül. Az mindenesetre tény, hogy a szigorodó gazdasági körülmények, az éles társadalmi különbségek Mubarak ellenfeleinek malmára hajtják a vizet A megfontoltságáról, kiváló taktikai érzékéről, visz- szafogott stílusáról ismert — a nép körében mindezért méltán .népszerű — elnök persze máshová helyezte a hangsúlyt. Kaürótí éfctékelés szerin a lényeg ott rejlik, hogy a hirtelen lázadás nem terjedt tovább egy-két vidéki megmozdulásnál, vagyis a tömegek távol tartották magukat az eseményektől. Ez a stabilitást bizonyítja, s alátámasztja a mérséklet, a demokrácia politikájának folytatását — hangzik Mubarak érvelése. Sok megfigyelő ennél azért borúlátóbban látja a helyzetet. „Mubarak megtartotta pozícióját, mégis sebezhetőbbé vált” írta például a teMegtalálja-e Ariadné fonalát Mubarak elnök? ségvetési megkötésék, adó- és illetéknövelések egyaránt megtalálhatók a csomagtervben; egy részük máris hatályba lépett, mások még törvényhozási jóváhagyásra várnak. Tény, hogy a kőolajárak esése, a csillagászati terhet jelentő dotációs rendszer — ehhez politikai okokból aligha lehet merészebben nyúlni —, a hazaáramló vendégmunkások serege rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé. Egyiptom, amely az elmaradott mezőgazdaság, a költséges élelmiszer-import. a gyors népszaporulat ezernyi gondjával néz szembe, „gyakorlatilag hadi gazdálkodási intézkedésekre kényszierül”— értékelte a Az Iszlám törvénykezést sürgető szélsőségesek egy csoportja kintélyes nyugatnémet Die Zeit. Számos elemzés mutat rá Ghazala hadügyminiszter megnövekedett befolyására (a zendülést végül is a hadsereg alakulatai verték le), s arra a lehetséges kihatásra, amit a belső bizonytalanság Egyiptom külpolitikai lépéseire gyakorolhat. Sebezhető pozíció? A legtöbb .kérdőjel mégis a gazdaság területén sorakozik. A közelmúltban a kairói kormányzat újabb megszorító intézkedéseket volt kénytelen bejelenteni, hogy csökkentse a fizetési mérleg kínzó hiányát. Áremelések, kölfhelyzetet Mubarak a kormánypárt parlamenti csoportjának egyik legutóbbi ülésén.. Érthető tehát, hogy egyre sűrűbben hangzik el a Nílus partján a kérdés: hogyan tovább? Hogyan tud az államfő előrelépni a gazdasági, társadalmi és vallási ellentétek kusza labirintusában, úgy, hogy ne veszélyekkel, robbanással fenyegető zsákutcába kerüljön, hanem a fejlődést és belső megnyugvást jelentő kiúthoz jusson közelebb? A jelek szerint Mubarak politikai jövőjét épp az fogja meghatározni, milyen feleletet ad ezekre az a lapkérdésekre. Szegő Gábor Hz erőszak Még töprengeni is nehéz és bonyolult róla. Igaz, az emberiség történetét végigkísérte az erőszak, de most úgy érezzük, hogy túl veszélyessé, nyomasztóvá, mindennapivá lett, sürgősen változtatni kellene ezen a helyzeten, gyalási ajánlat viszont tanulmá- De ha a megoldást kutatja az ember, úgy érzi, ez a vállalkozás nem lesz se könnyű, se gyors. Az erőszak a legkülönbözőbb formában nyilvánul meg: egyszer mint reptéri merénylet Bécsben és Rómában; máskor egy nagyhatalom bombatámadásai során; tapasztaljuk, hogy a Közel-Keleten a legtöbb vitát mészárlás kíséri; megölnek egy neves politikust Stockholmban; eltérítenek egy hajót, és még sorolhatnánk. Gondolkozzunk csak el higgadtan azon, amit az Egyesült Államok tett Líbia partjainál, azon a címen, hogy válaszol a terrorizmusra. Még hogy egyetlen ország megfenyegetésével fel lehetne számolni a terrorizmust? Képtelenség! Vagy Talleyrand- nak, a napóleoni kor híres politikusának szavaival élve: ,,Ez több mint bűn, ez hiba!” Néhány évvel ezelőtt egy amerikai írónő könyvet jelentett meg, amelyben „kimutatta”, hogy a világ minden politikai merénylete mögött — a Szovjetunió áll. Most pedig Kadhafi és Líbia. És vannak, akik az ilyesmit el is hiszik. Ügy vélik, néhány bombával rendet lehet teremteni. Nyilvánvaló, hogy aki ártatlan embereket öl meg, arra sújtson le a törvény keze, de ez nem jogosít fel ilyen állításokra, támadásokra. A terrorizmus, az erőszak, úgy tűnik, terjedőben van, vagy legalábbis szűnni nem akaró folyamattá lett. S ha gyógyszert nagyon nehéz is ajánlani, egy biztos ; a nagyhatalmak különös felelősséggel tartoznak a világnak. Elsősorban azért, mert tekintélyük, erkölcsi súlyuk rendkívüli, példájukra mindenki figyel. Másodsorban azért, mert erejük rendkívül nagy és minden lépésük — különösen ha erőszak, vagy fenyegetés rejlik benne — sokszoros hatást tesz. Mit érhetett el Líbia-ellenes akciójával az Egyesült Államok? Bárhol és bármikor a Földön, egy tucat tagból álló kis csoport robbanthat, gyilkolhat, visszacsaphat, a terrorcselekmények folytatódnak. Vagyis az ilyesfajta eljárás nem hoz megoldást, legkevésbé sem járul hozzá a nemzetközi erőszak, a terrorizmus felszámolásához. Nyilván észrevette a világ, milyen higgadt volt tetteiben a Szovjetunió, bár mélyen elítélte a Líbia elleni támadást. Az ő hajói és repülőgépei is ott vannak a Földközi-tengeren, de nem avatkozott be. Mi több, éppen e napokban jelentette ki Mihail Gorbacsov, hogy készül a csúcstalálkozóra, és országa hajlandó az atomfegyverek csökkentése mellett a hagyományos eszközök korlátozásáról is tárgyalni. Ezek a javaslatok nemcsak tartalmuk miatt fontosak, hanem azért is, mert éppen most hangzottak el. Tatár Imre AMAZONAS Kincsvadászat és népirtás „Egy maroknyi arany többet ér, mint egy maroknyi indián” — minitha a XVI. század conquistadoraiinafc, vagy az észaik-amerikai Vadnyugat elvét hallanáník. Az új aranyásók története azonban napjainkban játszódik, Észak-Brizíliában, a „zöld pokolban”, az Amazonas! és mellékfolyóit övező dzsungelek gyilkos párájában. Az aranyláz .betegsége ezen a vidéken évtizedek óta a malária súlyosságával vetekszik. Naponta érkeznek ide újabb és újabb „kincskeresők” akikkel szemben az őslakos indiánok egyre remény - telenebbül védik földjeiket. Az egyetlen jog a fegyverek joga, és. az aranyásók szerint ez a föld legalább annyira az öv£k is. Az erőviszonyok egyenlőtlenek, de még ma is előfordul, hogy a hódítók mind egy szálig odavesznek az indiánok mérges nyilaitól. Akik megmaradnak, kettőzött erővel térnek vissza.. Kik ezek az új szerencse- vadászok? Ritkák a szépiái- kek, mint amilyent Werner Herzotg festett le itt játszódó filmjében, a „Fitzcarraldo”- ban. A „garimperio”-k. ahogyan portugálul nevezik őket, többnyire magányos otthontalan, a társadalom peremién tengődő emberek, akiknek egyetlen esélye, hogy aranyra .bukkannak. Ricardo Kotschkio barzil író Amazó- nia vidékét a „vissza nem térés” földjének nevezte: akik nem találnák semmit, legtöbbször elpusztulnak, mert innen már nincsen hová menniük. A területet természetesen nemcsak a kétségbeesettek fedezték fel maguknak, hanem a különféle transznacionális vállalatok. — főleg angolok, amerikaiak és dél- afrikaiak — és a kutatók is. A legszerényebb becslések szerint is 18 milliárd tonna vas, 80 millió tonna mangán, egymilliárd tonna arany lápul a buja erdők sűrűjében ne|m is beszélve a .bauxitról, az uránércről, az ezernyi drágakőről, nemesfáról. A környék városai, ameny- nyiben egyáltalán városnak lehet nevezni ezeket az „oázisokat” Jack London és B. Traven képzeletét is felülmúlják. A lepusztult településeken, ahová egyébként a legmodernebb légi taxik járnak, aranyásók, kábítószer- csempészek, a nagy társaságok fegyveresei, misszionáriusok, „civilizált” indiánok adnak egymásnak rendevút a mocskos .bárokban. Marabá, ahonnan a civilizáció 600 kilométernyi „fényévre” van, a világ leg- erőszakosabb városa, Atlantic City hozzá képest ájtato- sok gyülekezete. Bankok, fegyverüzletek. .karateiskolák, nyilvánosházak virágzanak itt, a 60 000 lakosra 15 000 prostituált jut. A bordélyházaikban tábla szólítja fel a vendégeket: „Kéretik a fegyvert letenni.” Az Utcákon hivatásos gyilkosok sétálnak, a3dk „meg akarják tisztítani a várost”. Egy ezredes, akit azért küldtek ide, hogy rendet csináljon, lemondóan nyilatkozott az olasz lapnak: „Többezer ember érkezik ide nap. mint nap, és rá kell döbbenniük, hogy EldOradot csak néhányon érik el1. Vagy meghalnák, vagy bűnözők lesznek. Más út nincs.” „Szodoma és Somorra birodalma” Itaituba is, innen 1000 kilométerre, ahol az aranykirály, „Ze Arrara” a korlátlan úr. Itt még a taxit is arannyal fizetik. Hivatásos üzletemberektől profi pókerjátékosok próbálkozik a szerencsével, idejár Dél- Amerikában, a legtöbb magánrepülőgép, egyenes járattal Floridába, amely sokaknak még maga a paradicsom. Gyalogos tolvajok viszont nincsenek, mert a városból csak a pusztába vezet út. A kalandok vágyak és félelmek eme forgatagában könnyen megfeledkeznék az indián őslakókról. Nemrégiben. ugyan nagy vihart kavart a sajtóban, hogy „megtorlásképpen” megöltek 60 indiánt, de az itteni misszionáriusok szerint naponta százak halnak meg. Az elmúlt század végén ötmillióan voltak, ma már alig 150 ezren. Egyes törzseket, mint a Waimirokat, vagy a Yanouna- molkat a kihalás fenyegeti. Az ananykeresők egyre jobban beszorítják őket az erdőbe, és ott nemcsak a fegyver, hanem a -betegségek, a nélkülözés is végez velük. „Emberi mozgás As órlntkezós” Világkiállítás Vancouverben A kiállítás színhelye madártávlatból „Emberi mozgás és emberi érintkezés” — így lehetne nagyjából lefordítani az idei világkiállítás mottóját, amely egyben elárulja az Expo ’86 fő témáját is. Ez alkalommal ugyanis a közlekedés és a kommunikáció, az emberek közti kapcsolatok állnak annak a joggal gigantikusnak nevezhető rendezvénysorozatnak középpontjában, amely már május 2-tól várja a látogatókat. A házigazda ezúttal Kanada, pontosabban a Csendes- óceán parti, napjainkban már milliós nagyvárossá nőtt Vancouver. A mostani Expo (akárcsak elődje, az 1985- ben rendezett, de már a következő század technikáját is felvillantó, emlékezetes sikert aratott cukuhai világkiállítás) csaknem fél esztendeig tartja nyitva kapuit. Az október 13-ra kitűzött zárásig a szervezők mintegy 15 millió érdeklődőt várnak a világ minden tájáról. A rendezők számítása jelen esetben, annál is indokoltabb, mert csupán elővételben eladtak már körülbelül 13 millió belépőt, így a látogatók számának végső becslése egyáltalán nem tűnik túlzottnak. A résztvevő országok száma egyébként 52, köztük találunk számos szocialista államot is. Jelentkezett például a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Románia. Jugoszlávia — és hazánk is. A magyar cégek ipari-kereskedelmi bemutatót ugyanúgy összeállítanak, mint ahogy idegenforgalmi, kulturális és tudományos ismeretekkel is szeretnék ellátni az érdeklődőket. A legnagyobb súllyal természetesen a házigazdák képviseltetik magukat: a közvetlenül kiállító cégek tucatjain kívül mintegy 20 ezer kanadai vállalatról készült elektronikus adatszolgáltatás, s a hatalmas anyag perceken belüli hozzáférhető egy üzlet- központ épületében. Akadnak persze színesebb látványosságok is. Készen áll az „égi vasút” becenevet kapott egysínű expressz-vo- nat; Japán pedig (amely a Szovjetunió után a második legnagyobb pavilont tervezte) mágneses elven működő vonatot konstruált. Kupolamozi, ahol a nézők a teljes mennyezetet betöltő képernyő alatt .tökéletes élethűséget élvezhetnék; nemzeti és Ez a magyar találmány, Kovács Ádám hangágyúja Is részt vesz az Expo ’86-on nemzetiségi kultúrasemé- nyek, néprajzi bemutatók — hosszan lehetne még sorolni „Égi vasút” — földközelben (Fotók: Horizont—MTI—KS) az érdekességeket. (A magyar napot június 2-án tartják.) A szerencsés jegytulajdonosok a brit Királyi Balett tánckarának éppúgy tapsolhatnak majd, mint a moszkvai Kirov Színház vendégszereplésre érkező társulatának. A holnap ma kezdődik címmel tizennégy témában szerveznek tudományos szimpóziumot — valamennyi a közlekedés én a hírközlés alapproblémáihoz, a közelebbi vagy távolabbi jövő ló hívásaihoz kapcsolódik mondanivalójával. Mindkét terület tagadhatatlanul rohamosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, mégis várható e folyamat további gyorsulása. E tendenciát segítheti elő hatékonyan a szakemberek és a „laikus” látogatók által valószínűleg megkülönböztetett érdeklődéssel kísért eseménysorozat a nyugat-kanadai nagyvárosban.
