Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
4 jíOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 1 Eltérő adottságok, azonos célok Mire jutottak, merre tartanak Jászapátit! és Csépán? KITÜNTETETT BRIGÁDOK Összetartozás és felelősséggel végzett munka Az előző két évinél kedvezőbben alakult a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek tavalyi gazdálkodása, és az 1985-ös jobb eredményeket is magában foglaló ötéves mérleg azt mutatja, hogy összességében előző középtávú tervüket is sikerült teljesíteniük megyei szinten a közös gazdaságoknak. A térséget az elmúlt tervidőszakban több esztendőben is sújtó aszály okozta kiesések pótlásának, a középtávú tervek teljesítését célzó törekvéseknek jó lendületet adott tavaly a felszabadulási—kongresszusi munkaverseny is, amelyben megyénk öt téesze elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezet címet. Az úgynevezett üzemsoros értékelések természetesen differenciált képet mutatnak a megye nagyüzemeiről, a gazdálkodási adottságokban és a termelés színvonalában meglévő különbségek miatt. Az új ötéves tervben, az előző évek tapasztalatai alapján hogyan, mivel igyekeznek még inkább kihasználni adottságaikat, javítani a gazdálkodásuk színvonalát? — erről érdeklődtünk két olyan szövetkezetben, amelyben eltérőek az adottságok, de azonosak a célok: a megyei pártbizottság gazdaság- fejlesztési határozatait végrehajtva teljesíteni a népgazdaság 1990-ig meghatározott tervéből adódó helyi feladatokat. Beérett és tervezett fejlesztése le Jó passzban kezdett előző ötéves tervének teljesítéséhez a Jászapáti Velemi Endre Tsz: az 1981. évi gazdálkodási mutatók alapján a közös gazdaságnak Kiváló Tedmelőszö vetkezet címet adományozott az ágazati miniszter. Ugyanezt az elismerést kapta a felszabadulási- kongresszusi munkaversenyben tavaly elért eredményei alapján is a kevés híján ezer tagot és alkalmazottat számláló szövetkezeti kollektíva. A két kiváló cím között — hasonlóan a többi jászsági gazdasághoz — nehéz esztendőket értek meg az apáti és a jásziványi határ művelői, de a rendkívül agzályoSi, a tervidőszakban mélypontnak számító 1983-as év 23 milliós eredményével szemben tavaly már 73 és fél milliós nyereséget értek el. Hogyan sikerült a nehezebb gazdálkodási feltételek közepette öt év alatt 8b0 millió forinttal növelni a termelést? — erre valamiféle receptet aligha tudnának adni a szövetkezet szakvezetői. Azt viszont vallják, hogy két dolog meghatározó volt az öt év alatti 1,4 milliárdos termelésük elérésében. Az egyik: az aszályos években is minden igyekezettel azon munkálkodtak, hogy a két legfontosabb nép- gazdasági feladatból, a gabona- és a húsprogramból adódó kötelezettségeiket teljesíteni tudják. A másik: a pénzszűke időszakában is, lehetőségeikhez mérten, folytatták a hosszabb távon jó eredményekkel biztató beruházásokat. Amíg például az őszi búza vetésterületét a tervidőszakban a vetésváltás miatt mindössze tíz százalékkal tudták növelni, addig a kenyérgabona ötéves hektáronkénti termésátlagát a kedvezőtlen időjárás ellenére az 1976 és 1980 közötti 4,6 tonnáról 5,2 tonnára növelték. Szaktelep építésével megduplázták a sertéskibocsátást, a lúdágazatban megvalósított fejlesztésekkel ugyancsak megkétszerezték a törzslúdállományt a pecsenye-, máj- és húslibaértéke- sítés növelése érdekében. Az utóbbiak révén az V. ötéves terv 55 ezer tonnájával szemben a VI. ötéves tervidőszakban 88 ezer tonnás 100 hektárra jutó húskibocsátást értek el. A februári zárszámadó és tdrvtárgyaló tanácskozásukon a nyereség lehetőség szerinti szinten tartásával a termelés további növelése mellett tették le voksukat a Velemi Tsz tagságát képviselő küldöttek: az 1985-ös 485 millióval szemben évi 600 milliós termelési érték elérését tűzték ki célul 1990- ig. Ennek érdekében jónak mondható termőhelyi adottságaikat — nyolcezer hektárnyi szántójuk átlagos aranykorona értéke 22,9 — színvonalasabb és hatékonyabb tápanyag-gazdálkodással, a gazdaságtalan ágazatok fölszámolásával igyekeznek még jobban kihasználni. Folyékonyműtrágya; üzemet építenek', konaerv- toorsó termesztésére vállalkoznak a korábbi, nagy munkaerőszükséglete és veszteségessége miatt megszüntetett, dohányágazatban hasznosított területeken, és a jásziványi térségben meliorációval javítják mintegy 3500 hektáron a föld termő- képességét. A tehenészetben kiadták a jelszót: cél az évi 5 millió liter tej! A jelenlegi 4600 literes fejési átlagot a tervidőszak végére 5200 literre kívánják növelni. Minőségi keresztezést hajtanak ezért végre a tehénállománynál, és élve a központi intézkedések nyújtotta lehetőségekkel, már a tervidőszak elején sort kerítenek tehenészeti telepeik rekonstrukciójára. Terme- lésfejlesztés-eentrikus közép távú tervének meghatározásakor szociális és a két település lakosságát érintő községpolitikai kötelezettségeiről sem feledkezett meg a jászapáti termelőszövetkezet: üzemi konyha, zöldség-, hús- és tejbolt építése is szerepel a VII. ötéves tervi beruházási elképzeléseik között. A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben nagy hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. A szövetkezet kezdettől fogva részt vesz az országos versenymozgalomban, méghozzá kiemelkedő eredménynyel: tizennyolc alkalommal érte el a Kiváló Szövetkezet címet, 1982-ben pedig megkapta a MÉM Termelési Nagydíját. A tavalyi Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a termelőszövetkezetet az előző öt évben elért eredményei alapján teljesítménydíjjal jutalmazták. A szövetkezet ezeregyszász dolgozójának több mint fele szocialista brigádban dolgozik. A brigádok közötti versenyben a Május 1. MHSZ Szocialista Brigád évek óta vezető, meghatározó szerepet tölt be. Az erő- és munkagépjavító műhely dolgozóinak szocialista brigádját, Múzsái János vezeti. Magáról keveset beszél, szívesebben szól a brigádról. A brigádtagok és mindazok, akikkel beszélgeti tem, szeretik, tisztelik, elismeréssel említették a nevét. Azt mondták: nagyszerű, öntudatos munkás, aki a munkapad mellett is a legjobbak közé tartozott, és most, amikor művezetőként irányít^ tekintélyes vezető, akinek adnak a szavára. Izzig-vér- rig közösségi ember, bátran és keményen szóvá teszi a szövetkezetben tapasztalt gondokat, de a megoldásban is élen jár. Nemcsak beszél, cselekszik is. — A brigád a hetvenes évek elején alakult meg — mondja. — A szervezésre Bokor Ferenccel vállalkoztunk. Mivel a brigád április végén alakult meg, úgy döntöttünk, hogy már csak emlékeztetőül is, a Május 1 nevet vesszük fel. Szigorú alapszabályt dolgoztunk ki, s csak azokat vettük fel, akik hajlandók voltak a'brigádért dolgozni. Azóta kiemelkedő munkát végeztek. Lajkó László elnökhelyettes szerint erre a brigádra mindig, mindenben számítani lehet. A többi számára húzóerőt jelent a társadalmi munkában, az újításban, a közéleti tevékenységben egyaránt. Az elnök- helyettes elismerő szavait mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Május 1 MHSZ Szocialista Brigádot 1981-ben a Magyar Népköz- társaság Kiváló Brigádja címmel tüntették ki. Amikor erről beszélgettünk, Múzsái János így idézte fel az előzményeket: — 1977 volt a fordulópont. Ezt megelőzően a kezdeti sikerek után némi megtorpanás volt a brigád életében. A jogos kritikából nem csüggedtünk el, azzal válaszol; tunk, hogy megdupláztuk a vállalásainkat és ezek teljesítését. A brigádvezetésben egyre több segítőtársra találtam: Bohus László, Sinka Gyjula is bekapcsolódott a vezetésbe. Később Szekeres László, Vincze Zoltán, Popp Ferenc és Mucsi Pál munkájára is számíthattam. így aztán magasabb mércét állíthattunk magunk elé. Sikerült az élre törni, s ott megmaradni. A huszonöt dolgozóból álló brigád elsősorban a gépjavítási munka hatékonyságának növelését tűzte ki célul. A gazdaságosabb javítás érdekében huszonegy újítással csökkentették a költségeket. Közülük csak a legfontosabbat említi Szekeres László, Sinka Gyula, Vincze Zoltán, akik a Kiváló Újító kitüntetés tulajdonosai, és Múzsái János, aki kétszer nyerte el ezt a címet. Nevükhöz fűződik a teljesítménydíjas gépjavítási normakönyv megalkotása. A brigád kezdeményezésére és közreműködésével 1982—83- ban teljesítménybérezésre tértek át. Ennek eredményeképp tizenöt dolgozóval csökkent a műhely létszáma anélkül, hogy a javítás színvonala visszaesett volna. — Ez az újítás — tájékoztatnak — országos érdeklődést váltott ki. Eddig 458 tiermelőszövetkezet illetve állami gazdaság vezette be a mi normarendszerünket. A termelőszövetkezetnek ez 1983—85 között csaknem 2,5 millió forint bevételt eredményezett, ugyanakkor a műhely dolgozóinak egy órára eső jövedelme 6—10 forinttal növekedett. A brigád a társadalmi rmmkából is kiveszi a részét, emellett sokan tovább tanulnak, miközben a kulturális és sportrendezvények szervezésében is jeleskednek. A brigádnapló tanúsága szerint az elmúlt öt évben 4 ezer óra társadalmi munkát végeztek. Szaktudásukat iskolák, óvodák és az MHSZ- sporttelep berendezéseinek elkészítésében és felszerelésében hasznosították. Patronálják az Öszőlői Általános Iskola 7. osztályát. Az évente augusztus 20-án megrendezésre kerülő szövetkezeti spartakiád is a brigád ötlete volt, csakúgy, mint a felszabadulási vetélkedők megtartása. A község határán is túltekintenek: a Nemzeti Színház és az SOS gyermekfalu építéséhez egyaránt 2 ezer 100 forinttal járultak hozzá. A brigádtagok építkezésein közösen vesznek részt, s évente többször kirándulnak családostul. összetartozásuk, felelősséggel végzett munkájuk valóban példát ad, amelynek lényegét így fogalmazták meg: -1 — Úgy érezzük, becsületünk van, mert amit vállalunk, azt véghez is visszük. A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet Május 1. MHSZ Szocialista Brigádját tegnap a Parlamentben a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki — E — Akik a kenyér ízét adják Megtartani a hasznot és a népességet Az együttesen hatezerhét- száz lelket számláló három tiszazugi településen — Csépán, Tiszasason és Tiszaúgpn — élők egyharmadának biztosít helyben munka- és kereseti lehetőséget a Csépai Tiszamenti Termelőszövetkezet. A 7126 hektáros közös gazdaság — ellentétben a jászapátival — a gyenge adottságú üzemek közé tartozik, hiszen átlagos aranykorona értéke 16 alatt, 100 hektárra jutó eszközértéké 40 ezer forint alatt van. Gazdálkodásának eredményességét tekintve viszont a középmezőnyben „jegyzik" a megye téeszei között a Tisza- mentit. A félezres szövetkezeti kollektíva nem tudott látványos eredményeket produkálni, de ha csak apró léptekkel is, igyekezett növelni termelését az elmúlt tervidőszakban. A szántóterület 62 százalékán termelt gabonafélék közül a búza termésátlagát például sikerült 3,8 tonnáról négy tonnára növelni és stabilizálni, a sertéshústermelést évente négy, a tejtermelést hat százalékkal növelni. Kedvezőtlen adottságainak ellensúlyozásában a szövetkezetnek évtizede nem volt partnere a természet: 1976 és 1980 között három árvizes, az előző ötéves tervben egy árvizes és két aszályos esztendő mérlegét rontották a kiesések. Mégis, szűkös fejlesztési lehetőségeink sajátos kihasználására vállalkozott a téesz: jövedelmének kisebb részét a napi feladatokat segítő gépesítésfejlesztésre fordította, nagyobb hányadát egy kockázattal járó vállalkozásba fektette: az utóbbi öt évben 92 millió forintot invesztált szőlőtelepítésbe és egy szőlőfeldolgozó kombinát építésébe. Ahogyan Jászapátin, úgy Csépán is fontos népgazdasági és megyei érdekeket szolgált a téesz párt- és gazdaságvezetősége, ar/ikor a termelésnöveléssel és a megtérüléssel csak hosszabb távon biztató fejlesztés ügyének megnyerték a tagságot. A termőhelyi adottságok jobb kihasználására kínált lehetőséget az évszázados hagyományok, a szőlőtermesztés felélesztése. Mintegy ezer hektárnyi olyan homokos területtel rendelkezik a szövetkezet, amelyen vagy csak rozsot lehet termelni, mindössze két-háromtonnás átlaghozammal, vagy szőlőt, de azt jó közepes évben is legalább hét-nyolctonnás átlagterméssel. Az utóbbi tevékenység jövedelmezősége tízszerese az előbbinek. A szőlőfeldolgozás helyi feltételeinek megteremtésével pedig azt szeretnék elérni, hogy a nagyobb értékű végtermék nagyobb haszna úgymond a megyehatáron innen maradjon. Már elkészült a mórlegház, a fogadógarat, a tárolók egy része, a szociális helyiségek, a készáruraktár, és a zúzóbogyózó. Folyamatban van az óránként 4000 palack kapacitású töltőüzemrész és a 20 ezer hektós tárolóterű pince kialakítása. Hogyan tovább az új ötéves tervben? A csépai, a tiszaugi, és a tiszasasi szövetkezeti gazdák — ahogyan az elnök fogalmazott — teszik ezentúl is csendben a dolgukat. Szeretnék megtartani a termelés és a jövedelem növelésében az eddigi ütemet: az előző tervidőszakban 41 százalékkal nőtt a téesz termelése, megdüplázódott a nyeresége. . A rét-legelőterületekből az intenzív öntözéssek a szálastakaxmány-hozamok növelésével visszahódított mintegy 300 hektáron úgynevezett pénzes árunövényeket termelnek. Az olyan munkaerőigényes, de az országnak fontos termékeket pedig, mint például a hibrid- kukorica és a fűszerpaprika, a háztájiban állítják elő. És nem csökkentik természetesen a szőlészeti-borászati vertikum megvalósításának ütemét. Még akkor sem, ha idő közben a hitelkamatokat a korábbi hét százalékról 13 százalékra, a szőlőtelepítés hektáronkénti költsége 294 ezerről 320 ezer forintra emelkedett. Nyolcvanegy millió forintot fordítanak — egyrészt most már hitelből — a fejlesztésre 1988-ig. A tervidőszak utolsó két esztendejében már 530 hektár saját szőlőültetvény termésével és 30 ezer hektoliter bor — 80 százalékban palackozva, húsz százalékban hordósán történő — értékesítésével számolnak. Ezáltal 1990-re megduplázódhat a téesz jelenlegi termelési értéke és nyeresége is. Mivel a talajmunka, a növényvédelem és a feldolgozás gépesítése ellenére nagy e tevékenység munkaerőigénye — a szőlészeti-borászati vertikumnak a népességmegtartó szerepe is legalább ilyen fontos a három tiszaugi településen. Temesközy F. Kánikulát bocsátott a karcagi kenyérgyár udvarára a bolondos április; lehet úgy 28 fok — árnyékban. De az emeberek nem az árnyékba húzódnak, tűrik a napot, ingujjra, trikóra vetkőzve. Tucz János gereblyével egyengeti a porhanyós földet, Molnár Sándor a fűoso- mókat ritkítja, Jobbágy Sándor, Kálmán Sándor meg Virág József lapáttal gyalulják simára a betonkaréj magasságáig fölterített padkát. Virág megáll, szájához emeli a sörösüveget, amit Nagy János, a brigád vezető kínál oda neki. Nem iszik többet három-négy kortynál — pedig lecsúszna! — hisz körülállják a többiek. Négyen, öten osztják el az üveget. Mielőtt bárki üzemi rendészért vagy az alkoholellenes bizottságért kiáltana, siessünk tisztázni; napi műszakjának befejezése után társadalmi munkában rendezgeti az udvart a Lőwy Sándor Szocialista Brigád, a szabadidejében. Persze nemcsak ennyien vannak, hanem tizenheten. A többiek vagy hazamentek már, — nem kaptak szemrehányást, tudják a lapátosok, hogy hamarosan kiegyenlítik a tartozásukat — vagy éppen most, délelőtt 11 körül kezdték a „délutános” műszakjukat. A hét végén, meg ünnep előtt, mindig több a munka, ezért jöttek ma is korábban, egyébként délután egykor kezdenének. Majd valamikor késő este végeznek. Ha sietnek haza, még megnézhetik a Híradó 3. kiadását -és a Képújságot. Átlagban naponta száz mázsa kenyeret sütnek Karcagon 150 mázsa lisztből. — Jó lisztből, azt mondják könnyű jó kenyeret sütni — adom a mindenhez értő laikust. — Igen ám, csakhogy amilyen mértékben a búza hektáronkénti átlagtermése nő (márpedig a kiváló mennyiségi mutatók kit nem ejtenek ámulatba?), úgy csökken a liszt „sütőipari értéke” — int mértékletességre a brigádvezető. Alighanem igaza lehet, ért hozzá. Húsz éve dolgozik a kenyérgyárban. De sok kenyeret megsüthettek ezalatt! Nagy Jánosné technikus. Munka mellett érettségizett, úgy szerzett magasabb szakmai képesítést is. Igen, munka mellett. Nem újság ez közöttük. — Mi tartja leginkább össze a brigádot? — A munka. Egymásra vagyunk utalva, és ez össze- florrasztja az embereket. Húsz év alatt összeszokik a társaság. — Azért kirándulni is elmegyünk közösen minden évben, meg összehozunk egykét brigádvacsorát — nyugtatnak meg, nehogy valami puritán atyafiaknak gondoljam őket. De ha már maguk ennyire előtérbe helyezik a munkát a közösség szervezésében, kövessük hát őket a liszt, a kenyér útján! Háromemeletes a kenyérgyár, vele szemben a karcagi malom. Az úttesten tartálykocsik viszik át a lisztet, s máris a gyár legfelső emeletén találkozunk vele. Furfangos járatokon, csőrendszereken ereszkedik lejjebb, majd ott találja magát Szikszai Imre „intenzív dagasztógépében”. .Szikszai fehér nadrágban, fehér tunikában, fehér sapkában tüsténkedik, sőt a sapka alól is kikandikál egy-két (fehér hajszál a halántéka fölött. Szikszai Imréről dől a verejték. 95—100 kiló tésztát dagaszt két és félpercenként az „intezív dagasztógép”. A tartálynak is megvan a súlya. Két és félpercenként elhúzni, odakészíteni a má- zsányi terhet a tizenévesek fürgeségével... Nem is csodálkozom, hogy (csak annyit vet oda a fogai közül: — Hát oda kell figyelni! — amikor szakmai fortélyokról tudakozódom. De baktassunk lejjebb, oda, ahol a liszt már nem liszt, de még nem is kenyér, hanem tészta. Érezték már a friss kenyér illatát, közvetlen közelről? A kemecéből előbukkanva két-három órát hül a kenyér, aztán tároló kocsikra vagy szállító rekeszekbe kerül és Marika néni — Győrfi Sándorné — árukiadó raktáros a szállítók gondjaira bízza a fehér kenyeret, az új savós-rozsost vagy az OMÉK-aranyérmes Tiszatájt. — Mi adja igazából a kenyér ízét? — igyekszem búcsúzóul valami okosat kérdezni. — Az ízt? A kovász, a só, az érési idő megválasztása, hisz érés közben alakul ki az íz és aromanyag — kapom a szakszerű választ. Ahogy hétfőn hírűi adtuk, a munka ünnepe alkalmából a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel jutalmazták a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat karcagi kenyérgyárának Lőwy Sándor Szocialista Brigádját Sz. Gy.
