Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

Megye/ ünnepség Szolnokon Elismerés, kitüntetések pedagógusoknak Kalmár Pálné átveszi a pedagógiai díjat ürmössy Ildikótól A pedagógusnap alkalmá­ból ünnepségeken köszöntöt­ték tegnap és köszöntik ma a nevelőket a megye városai­ban, községeibén. A diákok műsorai és a megemlékezé­sek után a hagyományoknak megfelelően kitüntetéseket adtak át a nevelő-oktató munkában kimagasló teljesít­ményt nyújtó pedagógusok­nak. Az idén a megye nevelői közül ötszáznegyvenkilencen részesültek kitüntetésben. A pedagógusnapi megyei ünnepséget tegnap délelőtt tartották meg Szolnokon, a megyei tanács nagytermében. A megye százezernyi óvodá­sa, kisdiákja és középiskolása nevében a szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskola és Óvoda, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, a Varga Katalin Gimnázium, valamint a Tiszaföldvári Gimnázium és Szakközépis­kola tanulói bensőséges han­gulatú műsorral köszöntötték a nevelőket. Ezt követően Ürmössy Ildikó, a megyei ta­nács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Elismerés­sel szólt a nevelésben-okta- tásban elért eredményekről, a pedagógusok munkájáról. A további teendőket elemez­ve tájékoztatta az ünnepség résztvevőit a VII. ötéves terv­ben megvalósulásra váró fel­adatokról. Mint ismeretes szeptemberben életbe lép az új oktatási törvény, s elkez­dődik a közoktatás ezredfor­dulóig terjedő fejlesztési programjának valóra váltása. A megyében több mint 1,6 milliárd forintot fordítanak a következő öt esztendő alatt a kulturális ágazat fejleszté­sére. A közeljövőben mintegy 30 millió forint értékben gya­rapodnak számítógéppel az iskolák, s létrehozzák a me­gyei oktatásfejlesztési tudo­mányos alapot, amelyből a kísérletező, tudományos te­vékenységet folytató intéz­mények munkáját segítik. A tárgyi feltételek javítá­sa mellett azonban megúju­lásra vár a nevelő-oktató munka tartalma, minősége is — hangsúlyozta a megyei ta­nács elnökhelyettese. Többek között az esélykülönbségek csökkentésére, a tehetség- gondozásra, a hatékonyabb idegennyelv-oktatásra, a munkára és az egészséges életmódra nevelésre, az álta­lános és szakmai műveltség színvonalának emelésére hív­ta fel a figyelmet. Végül kö­szönetét mondott a pedagó­gusoknak eddigi munkáju­kért, és segítségüket kérte a közoktatás előtt álló felada­tok végrehajtásában. Az ünnepi beszéd után Ür­mössy Ildikó kitüntetéseket, szolgálati emlékérmeket adott át. A Szolnok Megyei Tanács Pedagógiai Díját Ba­konyi Pál, az OPI nyugalma­zott főigazgató-helyettese, Kalmár Pálné, a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola igazgató­ja, valamint a szolnoki Újvá­rosi Általános Iskola tantes­tülete kapta meg az idén, a közoktatás fejlesztésében végzett munkáért. A kitüntetett nevelőket Ja- katics Árpád a megyei párt- bizottság osztályvezetője kö­szöntötte. Ezután Oláh Vin­ce, a tiszafüredi Kiss Pál Ál­talános Iskola igazgatója, aki Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át, köszönte meg az elismerést. Négy nap — ezer esemény Országos últörö-lalálkozó Tegnap megkezdődött a fő­városban a nyolcadik orszá­gos úttörő-találkozó. Ebből az alkalomból délután hatezer vidéki gyerek érkezett Bu­dapestre. A pajtásokat a pályaudvarokon a vendég­látó kerületi iskolák fogad­ták. Este tábortüzet gyúj­tottak az úttörőcsapatoknál, dallal, tánccal emlékeztek az úttörőmozgalom megala­kulásának negyvenedik év­fordulójára. A vidéki gyerekek elhe­lyezését budapesti családok vállalták. Az úttörőszövetség szorgalmazza, hogy a nyári szünetben a mostani vendé­gek fogadják otthonukba a fővárosi pajtásokat. A találkozó négy napja alatt több mint ezer esemény lesz a különböző helyszíne­ken. Tegnap délután az út­törőszövetség székházában kitüntetéseket adtak át azok­nak a felnőtteknek, akik a legtöbbet tették a gyereke­kért. Ugyanitt az MTI fo­tóiból rendeztek tárlatot, a Mabeosz székházában pedig bélyegkiállítás nyílt. A nyolcadik országos út­törő-találkozó ma városli­geti majálissal folytatódik. Például Zsámbékon Galéria a Tanítóképzőben Negyedik évadjába lép idén a Zsámbéki szombatok elnevezésű rendezvénysoro­zat, június 14. és július 26. között rendezik meg. Az este 9 órakor kezdődő műsorokat mindig a Ram- templomná 1, ked vezőt len id ő esetén — mint például a győri színház előadásának meghirdetésében is észlelihe- tő —, egy nappal később rendezik meg. Állandó prog­ramként kínálkozik a Buda­keszi Vadaspark, a perbáli •Falusi Galéria, a Szőlészeti- borászati Múzeum, a Taní­tóképző Galériája és a Lám­pamúzeum látogatása. A to­ki Patkócsárdánál lovasbe­mutatókkal szórakoztatják a Zsámbéki szombatok látoga­tóik Ezekben a napokban elbúcsúznak „alma materüktől” a legkisebbek is. Képünk a szolnoki Jókai úti óvodások ballagásán készült; a búcsúzók köszöntik szeretett óvónőjüket Mint tiszta forrásból ■ pedagógusnap alkalmából me- ' leg szívvel emlékezünk vissza ■■ óvónéninkre, tanítónkra, aki ;1I első kis félelmeinket, izgalma­id inkát türelemmel, jó szóval csillapította. Azokra, akik gyer­meki kíváncsiságunkat, ifjúi értelmünket tágra nyitották a tudás véges­végtelen világa előtt, akik a szavak met­szőollójával nyesegették, formálták jelle­münket, hogy felnőttként szilárd gerinccel, biztos meggyőződéssel, humánus szellem­ben éljünk és dolgozzunk, formáljuk, épít­sük szocialista hazánk jelenét és jövőjét. Szeretettel és tisztelettel gondolunk taná­rainkra, tanműhelyünk mestereire, pro­fesszorainkra. Minden pedagógusra, akiből mint tiszta forrásból meríthettünk igazsá­got, tudást, emberséget. Az iskolából az ünnepségekről haza igye­keznek az óvónénik, tanítónők, tanárok. Karjuk roskadozik a virágoktól, szívük tel­ve a gyermekek, diákok szeretetével. Ride­gebbé vált hétköznapjainkban, az emberi kapcsolatok lazulása közepette mindenki­nek szüksége van melegségre. Jó, hogy a pedagógusnap sokunknak alkalmat ad rá. A gyermekek szeretete és hálája mellé mi felnőttek se szégyelljük átnyújtani köszö- netünk jelképes virágcsokrát! Ne egy nap­ra szóljon a megemlékezés azoknak, akik „ifjú szívekben élnek” tovább. A megye pedagógustársadalma — több­ségében nők — nagyon keményen dolgo­zik, a vállára nehezedő terheket áldozatké­szen viseli. Nagy érdeme, hogy a tanítvá­nyok a fáradtságukból — ha észre is vesz­nek valamit — de szellemi-testi-lelki fej­lődésük azt nem szenvedi meg. Sok „vál­tást” ért meg az iskola. A mind nagyobb nevelői önállóságra való felkészülés igye­kezete, súlya — átmenetileg — ma is na­gyobb szellemi és fizikai erőfeszítéseket kíván tőlük. Sok a gond, hiszen ma még hatnapi munkát öt alatt végez el nevelő és diák. Fárasztó mindkettőjük számára. És eközben erősödött, virágzik az újító szel­lem, melyből lehetőségei szerint valami­lyen mértékben szinte mindegyik iskolánk részt vállalt. Ahol jobbak a feltételek, na­gyobbat, ahol kevésbé, ott annyit, ameny- nyit reálisan elbírnak a mindennapi mun­ka során és mellett. Közös örömünkre vannak kiemelkedő tu­dású pedagógusaink, már országosan, sőt nemzetközileg elismert intézményeink, si­keres diákjaink. És joggal dicsérhetők a szorgalmas, szerény, mindennapi munká­jukat megbecsülésre, tiszteletre méltóan el­látó nevelők, példás eredményekkel dolgo­zó tantestületeink. Nem árt ezúttal sem hangsúlyozni: az iskola lehetőségeinek, teljesítményének mérlegelése, megítélése ugyanolyan szigorú realitásérzéket követel meg, mint életünk bármely más területe. A társadalom elemi érdeke és kötelessé­ge az iskola működtetéséhez szükséges fel­tételek megteremtése, a nevelők élet- és munkakörülményeiről való folyamatos, le­hetőségeinkhez igazodó gondoskodás. Je­lentős erőfeszítéseket tettünk és teszünk a jövőben is ennek érdekében — kézzelfog­ható eredményekkel. Ámde a hiányzó fel­tételekről sem hallgathatunk, hisz nem várható el egy elviselhető határon túl, hogy az iskola, a pedagógustársadalom hidalja át az effajta gondjainkat. A realitás meg­követeli annak elfogadását is,' hogy az is­kola, a pedagógus nem képes a nevelő­munkájával teljes egészében kivédeni, el­hárítani társadalmi gondjainkat, a negatív jelenségeket, a morális problémákat. Az élettel együtt ezek is beszűrődnek a tanter­mekbe, szembesülnek az eszményivel, meg­mutatják, hogy társadalmunk nincs „kész", nem tökéletes. A társadalom határozza meg az iskolát és nem fordítva. Az ellentmondások meg­viselik a nevelést-oktatást is. A pedagógus igyekszik a szépre, a jóra, a szocialista szellemű gondolkodásra és magatartásra felkészíteni a jövő nemzedékét, a valóságot és önmagát tudatosan megváltoztatni ké­pes és akaró ifjúságot nevelni. Ám a tár­sadalom ellentmondásait nem tudja kike­rülni. Az iskola nem mindenható, de áz egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a nevelés minden szála benne összpontosul. Ezért valóságos érdeke — nemcsak neki, hanem a szülői háznak is — ha nevelési elveibe, elgondolásaiba beavatja a családot, törekvéseihez társakat keres. A pedagógusok napját ünneplő társadal­munknak, a szülőknek tisztában kell len­niük, hogy a jövő szempontjából döntő kérdés: a mai viszonyok között miként va­lósul meg a gyerekek, a diákok, az ifjúság találkozása és azonosulása a szocializmus­sal. Anélkül, hogy a pedagógusok felelős­ségét kisebbítenénk: tudjuk, hogy ez a fo­lyamat nemcsak az iskolában zajlik. Ha­nem otthon, az utcán, a tömegkommuni­káció útján, s a gyerek szigorúan azonosít­ja a hallottakat, a tanultakat a látottak­kal, a tapasztalataival. A saját szemének hisz, és saját elhatározásból választ. Ám, az önálló döntéshez nem nélkülözhetik sze­rető segítségünket. Felelősek vagyunk azért, hogy a szocializmust ne úgy fogad­ják el, hogy „ez van, ezt kell szeretni”, ha­nem úgy: hogy ismerik, meggyőződnek múltunk értékeiről, céljaink értelméről, helyességéről, s azokat őszintén a maguké­nak vallják és sorsuknak vállalják. Óriási a felelősségünk tehát abban, hogy mit és mennyit tudunk hitelesen és vonzó­an megmutatni valóságunk, negyvenévi munkánk gyümölcséből. Az elmúlt negyven évben elért sikereinket, felhalmozott érté­keinket — beleértve, hogy emberileg is megváltoztunk — ahhoz a súlyos történel­mi elmaradottsággal terhes mélyponthoz kell mérnünk, ahonnan 1945-ben elkezdtük hazánk nagyszabású szocialista átalakítá­sát. Mire tanít történelmünk a szocializ­mus fejlődéséről? Nekünk a múltunkat nem egyszerűen „bevallanunk kell”, ha­nem hitelesen, vonzóan megismertetnünk. A tegnapba és a mába úgy kell beavat­nunk az ifjúságot, hogy azzal elősegítsük alapos felkészülésüket a rájuk váró küz­delmes, szép feladatok megoldására. A leg­teljesebb, legbecsületesebb őszinteségre, hiteles magyarázatra van szükség mai hi­báinkat, gyengeségeinket illetően is. A párt politikájának kulcseleme az őszin­teség. A munkáshatalom megvédésének ne­héz napjaiban arra vállalt kötelezettséget, hogy igazat és ne Szépeket mondjon. Az akkor adott szavát minden körülmények között betartja. Árt tehát a nevelésben, aki ezt az elvet megsérti. Az iskolát körülölelő társadalmi erők összefogása természetesen jelenthet és je­lentsen is támogatást a tanteremépítéshez, segítséget egyéb téren. De a társadalmi tá­mogatás valódi értelmét a példa adja. Esz­méink igazak, vonzóak, azonban a gyere­kek sem nélkülözhetik gyakorlati igazolá­sukat. Fiainkból, lányainkból művelt, jó haza­fiakat, internacionalistákat szeretnénk ne­velni, olyan szilárd jellemű embereket, akiknek szocialista céljaik vannak. Kis­gyermek kortól táplálni kell bennük, hogy a haza iránt kötelességeik vannak, hogy cselekedeteikért felelősséggel tartoznak ne­ki. Jó hazafivá az lesz, aki művelt, kép­zett, elsajátítja képességei szerint a tudo­mányos-műszaki haladás új eredményeit, aki a közösséggel együtt becsületes munká­val akar boldogulni. Csak ilyen jó hazafi­ak válhatnak igazi internacionalistává. Gyermekeink nevelésében azonban nem nélkülözhető a személyes élmény és az ak­tív cselekvés lehetősége. Az iskola egyma­ga a teljesség igényével erre nem képes, noha természetes, de csak egyik színtere a gyermekek életének. Ezért elsőrendű ügyünk, hogy minél tökéletesebb, szocialis­tább örökséget hagyományozzunk rájuk. Mindennapi harcunk társadalmunk javítá­sáért, a békéért tehát nemcsak azért fo­lyik, hogy mi éljünk jobban, emberibben, boldogabban, biztonságban, hanem gyer­mekeink holnapjáért is. A pedagógusnap — ünnep a számunkra. Meggyőződésem, hogy a nevelők munkájá­nak elismerése, őszinte méltatása nem szenved csorbát amiatt, hogy köznapi kér­dések is hangot kapnak ilyenkor. A virá­gok, szép szavak mellett felelősségérze­tünkről, segítő szándékunkról, közös igye­kezetünkről illik és lehetséges szólni. Meg­értő szellemről, gyakorlati támogatásról kell biztosítanunk nevelőinket azért, hogy érezzék: munkájuk, hivatásuk köztisztelet­nek örvend. Nemcsak mi számítunk rájuk, hanem ők is számíthatnak ránk. A közok­tatásért érzett közösségi felelősségnek, mi­ként eddig, mindenütt tanújelét kell ad­nunk a jövőben is, sőt még inkább. zeretnénk segítséget, bátorí­tást nyújtani ahhoz is, hogy az iskola belső életének változá­sai ne újabb terheket jelentse­nek, hanem — összhangban a társadalmi fejlődés folyamatá­val — a demokratizmus töké­letesebb gyakorlatához vezessenek, szaba­dítsanak fel újabb emberi értékeket, peda­gógiai alkotókészséget. Természetesen egyetlen*cél érdekében; gyermekeink szo­cialista neveléséért. Tisztelet és megbecsülés övezze a megye óvónőit, tanítóit, tanárait, szakoktatóit. Ez az üzenet egykori nevelőinknek, iskolánk­nak is szól. Fogadják gyermekeinktől jó szívvel a virágokat, a csókot, a kis kezek tapsát, a kamaszok kicsit zavart — talán szegletes köszöntését. A mi nevünkben is ünnepük Önöket. Fábián Péter a megyei pártbizottság titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom