Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
Megye/ ünnepség Szolnokon Elismerés, kitüntetések pedagógusoknak Kalmár Pálné átveszi a pedagógiai díjat ürmössy Ildikótól A pedagógusnap alkalmából ünnepségeken köszöntötték tegnap és köszöntik ma a nevelőket a megye városaiban, községeibén. A diákok műsorai és a megemlékezések után a hagyományoknak megfelelően kitüntetéseket adtak át a nevelő-oktató munkában kimagasló teljesítményt nyújtó pedagógusoknak. Az idén a megye nevelői közül ötszáznegyvenkilencen részesültek kitüntetésben. A pedagógusnapi megyei ünnepséget tegnap délelőtt tartották meg Szolnokon, a megyei tanács nagytermében. A megye százezernyi óvodása, kisdiákja és középiskolása nevében a szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskola és Óvoda, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, a Varga Katalin Gimnázium, valamint a Tiszaföldvári Gimnázium és Szakközépiskola tanulói bensőséges hangulatú műsorral köszöntötték a nevelőket. Ezt követően Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Elismeréssel szólt a nevelésben-okta- tásban elért eredményekről, a pedagógusok munkájáról. A további teendőket elemezve tájékoztatta az ünnepség résztvevőit a VII. ötéves tervben megvalósulásra váró feladatokról. Mint ismeretes szeptemberben életbe lép az új oktatási törvény, s elkezdődik a közoktatás ezredfordulóig terjedő fejlesztési programjának valóra váltása. A megyében több mint 1,6 milliárd forintot fordítanak a következő öt esztendő alatt a kulturális ágazat fejlesztésére. A közeljövőben mintegy 30 millió forint értékben gyarapodnak számítógéppel az iskolák, s létrehozzák a megyei oktatásfejlesztési tudományos alapot, amelyből a kísérletező, tudományos tevékenységet folytató intézmények munkáját segítik. A tárgyi feltételek javítása mellett azonban megújulásra vár a nevelő-oktató munka tartalma, minősége is — hangsúlyozta a megyei tanács elnökhelyettese. Többek között az esélykülönbségek csökkentésére, a tehetség- gondozásra, a hatékonyabb idegennyelv-oktatásra, a munkára és az egészséges életmódra nevelésre, az általános és szakmai műveltség színvonalának emelésére hívta fel a figyelmet. Végül köszönetét mondott a pedagógusoknak eddigi munkájukért, és segítségüket kérte a közoktatás előtt álló feladatok végrehajtásában. Az ünnepi beszéd után Ürmössy Ildikó kitüntetéseket, szolgálati emlékérmeket adott át. A Szolnok Megyei Tanács Pedagógiai Díját Bakonyi Pál, az OPI nyugalmazott főigazgató-helyettese, Kalmár Pálné, a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, valamint a szolnoki Újvárosi Általános Iskola tantestülete kapta meg az idén, a közoktatás fejlesztésében végzett munkáért. A kitüntetett nevelőket Ja- katics Árpád a megyei párt- bizottság osztályvezetője köszöntötte. Ezután Oláh Vince, a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskola igazgatója, aki Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át, köszönte meg az elismerést. Négy nap — ezer esemény Országos últörö-lalálkozó Tegnap megkezdődött a fővárosban a nyolcadik országos úttörő-találkozó. Ebből az alkalomból délután hatezer vidéki gyerek érkezett Budapestre. A pajtásokat a pályaudvarokon a vendéglátó kerületi iskolák fogadták. Este tábortüzet gyújtottak az úttörőcsapatoknál, dallal, tánccal emlékeztek az úttörőmozgalom megalakulásának negyvenedik évfordulójára. A vidéki gyerekek elhelyezését budapesti családok vállalták. Az úttörőszövetség szorgalmazza, hogy a nyári szünetben a mostani vendégek fogadják otthonukba a fővárosi pajtásokat. A találkozó négy napja alatt több mint ezer esemény lesz a különböző helyszíneken. Tegnap délután az úttörőszövetség székházában kitüntetéseket adtak át azoknak a felnőtteknek, akik a legtöbbet tették a gyerekekért. Ugyanitt az MTI fotóiból rendeztek tárlatot, a Mabeosz székházában pedig bélyegkiállítás nyílt. A nyolcadik országos úttörő-találkozó ma városligeti majálissal folytatódik. Például Zsámbékon Galéria a Tanítóképzőben Negyedik évadjába lép idén a Zsámbéki szombatok elnevezésű rendezvénysorozat, június 14. és július 26. között rendezik meg. Az este 9 órakor kezdődő műsorokat mindig a Ram- templomná 1, ked vezőt len id ő esetén — mint például a győri színház előadásának meghirdetésében is észlelihe- tő —, egy nappal később rendezik meg. Állandó programként kínálkozik a Budakeszi Vadaspark, a perbáli •Falusi Galéria, a Szőlészeti- borászati Múzeum, a Tanítóképző Galériája és a Lámpamúzeum látogatása. A toki Patkócsárdánál lovasbemutatókkal szórakoztatják a Zsámbéki szombatok látogatóik Ezekben a napokban elbúcsúznak „alma materüktől” a legkisebbek is. Képünk a szolnoki Jókai úti óvodások ballagásán készült; a búcsúzók köszöntik szeretett óvónőjüket Mint tiszta forrásból ■ pedagógusnap alkalmából me- ' leg szívvel emlékezünk vissza ■■ óvónéninkre, tanítónkra, aki ;1I első kis félelmeinket, izgalmaid inkát türelemmel, jó szóval csillapította. Azokra, akik gyermeki kíváncsiságunkat, ifjúi értelmünket tágra nyitották a tudás végesvégtelen világa előtt, akik a szavak metszőollójával nyesegették, formálták jellemünket, hogy felnőttként szilárd gerinccel, biztos meggyőződéssel, humánus szellemben éljünk és dolgozzunk, formáljuk, építsük szocialista hazánk jelenét és jövőjét. Szeretettel és tisztelettel gondolunk tanárainkra, tanműhelyünk mestereire, professzorainkra. Minden pedagógusra, akiből mint tiszta forrásból meríthettünk igazságot, tudást, emberséget. Az iskolából az ünnepségekről haza igyekeznek az óvónénik, tanítónők, tanárok. Karjuk roskadozik a virágoktól, szívük telve a gyermekek, diákok szeretetével. Ridegebbé vált hétköznapjainkban, az emberi kapcsolatok lazulása közepette mindenkinek szüksége van melegségre. Jó, hogy a pedagógusnap sokunknak alkalmat ad rá. A gyermekek szeretete és hálája mellé mi felnőttek se szégyelljük átnyújtani köszö- netünk jelképes virágcsokrát! Ne egy napra szóljon a megemlékezés azoknak, akik „ifjú szívekben élnek” tovább. A megye pedagógustársadalma — többségében nők — nagyon keményen dolgozik, a vállára nehezedő terheket áldozatkészen viseli. Nagy érdeme, hogy a tanítványok a fáradtságukból — ha észre is vesznek valamit — de szellemi-testi-lelki fejlődésük azt nem szenvedi meg. Sok „váltást” ért meg az iskola. A mind nagyobb nevelői önállóságra való felkészülés igyekezete, súlya — átmenetileg — ma is nagyobb szellemi és fizikai erőfeszítéseket kíván tőlük. Sok a gond, hiszen ma még hatnapi munkát öt alatt végez el nevelő és diák. Fárasztó mindkettőjük számára. És eközben erősödött, virágzik az újító szellem, melyből lehetőségei szerint valamilyen mértékben szinte mindegyik iskolánk részt vállalt. Ahol jobbak a feltételek, nagyobbat, ahol kevésbé, ott annyit, ameny- nyit reálisan elbírnak a mindennapi munka során és mellett. Közös örömünkre vannak kiemelkedő tudású pedagógusaink, már országosan, sőt nemzetközileg elismert intézményeink, sikeres diákjaink. És joggal dicsérhetők a szorgalmas, szerény, mindennapi munkájukat megbecsülésre, tiszteletre méltóan ellátó nevelők, példás eredményekkel dolgozó tantestületeink. Nem árt ezúttal sem hangsúlyozni: az iskola lehetőségeinek, teljesítményének mérlegelése, megítélése ugyanolyan szigorú realitásérzéket követel meg, mint életünk bármely más területe. A társadalom elemi érdeke és kötelessége az iskola működtetéséhez szükséges feltételek megteremtése, a nevelők élet- és munkakörülményeiről való folyamatos, lehetőségeinkhez igazodó gondoskodás. Jelentős erőfeszítéseket tettünk és teszünk a jövőben is ennek érdekében — kézzelfogható eredményekkel. Ámde a hiányzó feltételekről sem hallgathatunk, hisz nem várható el egy elviselhető határon túl, hogy az iskola, a pedagógustársadalom hidalja át az effajta gondjainkat. A realitás megköveteli annak elfogadását is,' hogy az iskola, a pedagógus nem képes a nevelőmunkájával teljes egészében kivédeni, elhárítani társadalmi gondjainkat, a negatív jelenségeket, a morális problémákat. Az élettel együtt ezek is beszűrődnek a tantermekbe, szembesülnek az eszményivel, megmutatják, hogy társadalmunk nincs „kész", nem tökéletes. A társadalom határozza meg az iskolát és nem fordítva. Az ellentmondások megviselik a nevelést-oktatást is. A pedagógus igyekszik a szépre, a jóra, a szocialista szellemű gondolkodásra és magatartásra felkészíteni a jövő nemzedékét, a valóságot és önmagát tudatosan megváltoztatni képes és akaró ifjúságot nevelni. Ám a társadalom ellentmondásait nem tudja kikerülni. Az iskola nem mindenható, de áz egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a nevelés minden szála benne összpontosul. Ezért valóságos érdeke — nemcsak neki, hanem a szülői háznak is — ha nevelési elveibe, elgondolásaiba beavatja a családot, törekvéseihez társakat keres. A pedagógusok napját ünneplő társadalmunknak, a szülőknek tisztában kell lenniük, hogy a jövő szempontjából döntő kérdés: a mai viszonyok között miként valósul meg a gyerekek, a diákok, az ifjúság találkozása és azonosulása a szocializmussal. Anélkül, hogy a pedagógusok felelősségét kisebbítenénk: tudjuk, hogy ez a folyamat nemcsak az iskolában zajlik. Hanem otthon, az utcán, a tömegkommunikáció útján, s a gyerek szigorúan azonosítja a hallottakat, a tanultakat a látottakkal, a tapasztalataival. A saját szemének hisz, és saját elhatározásból választ. Ám, az önálló döntéshez nem nélkülözhetik szerető segítségünket. Felelősek vagyunk azért, hogy a szocializmust ne úgy fogadják el, hogy „ez van, ezt kell szeretni”, hanem úgy: hogy ismerik, meggyőződnek múltunk értékeiről, céljaink értelméről, helyességéről, s azokat őszintén a magukénak vallják és sorsuknak vállalják. Óriási a felelősségünk tehát abban, hogy mit és mennyit tudunk hitelesen és vonzóan megmutatni valóságunk, negyvenévi munkánk gyümölcséből. Az elmúlt negyven évben elért sikereinket, felhalmozott értékeinket — beleértve, hogy emberileg is megváltoztunk — ahhoz a súlyos történelmi elmaradottsággal terhes mélyponthoz kell mérnünk, ahonnan 1945-ben elkezdtük hazánk nagyszabású szocialista átalakítását. Mire tanít történelmünk a szocializmus fejlődéséről? Nekünk a múltunkat nem egyszerűen „bevallanunk kell”, hanem hitelesen, vonzóan megismertetnünk. A tegnapba és a mába úgy kell beavatnunk az ifjúságot, hogy azzal elősegítsük alapos felkészülésüket a rájuk váró küzdelmes, szép feladatok megoldására. A legteljesebb, legbecsületesebb őszinteségre, hiteles magyarázatra van szükség mai hibáinkat, gyengeségeinket illetően is. A párt politikájának kulcseleme az őszinteség. A munkáshatalom megvédésének nehéz napjaiban arra vállalt kötelezettséget, hogy igazat és ne Szépeket mondjon. Az akkor adott szavát minden körülmények között betartja. Árt tehát a nevelésben, aki ezt az elvet megsérti. Az iskolát körülölelő társadalmi erők összefogása természetesen jelenthet és jelentsen is támogatást a tanteremépítéshez, segítséget egyéb téren. De a társadalmi támogatás valódi értelmét a példa adja. Eszméink igazak, vonzóak, azonban a gyerekek sem nélkülözhetik gyakorlati igazolásukat. Fiainkból, lányainkból művelt, jó hazafiakat, internacionalistákat szeretnénk nevelni, olyan szilárd jellemű embereket, akiknek szocialista céljaik vannak. Kisgyermek kortól táplálni kell bennük, hogy a haza iránt kötelességeik vannak, hogy cselekedeteikért felelősséggel tartoznak neki. Jó hazafivá az lesz, aki művelt, képzett, elsajátítja képességei szerint a tudományos-műszaki haladás új eredményeit, aki a közösséggel együtt becsületes munkával akar boldogulni. Csak ilyen jó hazafiak válhatnak igazi internacionalistává. Gyermekeink nevelésében azonban nem nélkülözhető a személyes élmény és az aktív cselekvés lehetősége. Az iskola egymaga a teljesség igényével erre nem képes, noha természetes, de csak egyik színtere a gyermekek életének. Ezért elsőrendű ügyünk, hogy minél tökéletesebb, szocialistább örökséget hagyományozzunk rájuk. Mindennapi harcunk társadalmunk javításáért, a békéért tehát nemcsak azért folyik, hogy mi éljünk jobban, emberibben, boldogabban, biztonságban, hanem gyermekeink holnapjáért is. A pedagógusnap — ünnep a számunkra. Meggyőződésem, hogy a nevelők munkájának elismerése, őszinte méltatása nem szenved csorbát amiatt, hogy köznapi kérdések is hangot kapnak ilyenkor. A virágok, szép szavak mellett felelősségérzetünkről, segítő szándékunkról, közös igyekezetünkről illik és lehetséges szólni. Megértő szellemről, gyakorlati támogatásról kell biztosítanunk nevelőinket azért, hogy érezzék: munkájuk, hivatásuk köztiszteletnek örvend. Nemcsak mi számítunk rájuk, hanem ők is számíthatnak ránk. A közoktatásért érzett közösségi felelősségnek, miként eddig, mindenütt tanújelét kell adnunk a jövőben is, sőt még inkább. zeretnénk segítséget, bátorítást nyújtani ahhoz is, hogy az iskola belső életének változásai ne újabb terheket jelentsenek, hanem — összhangban a társadalmi fejlődés folyamatával — a demokratizmus tökéletesebb gyakorlatához vezessenek, szabadítsanak fel újabb emberi értékeket, pedagógiai alkotókészséget. Természetesen egyetlen*cél érdekében; gyermekeink szocialista neveléséért. Tisztelet és megbecsülés övezze a megye óvónőit, tanítóit, tanárait, szakoktatóit. Ez az üzenet egykori nevelőinknek, iskolánknak is szól. Fogadják gyermekeinktől jó szívvel a virágokat, a csókot, a kis kezek tapsát, a kamaszok kicsit zavart — talán szegletes köszöntését. A mi nevünkben is ünnepük Önöket. Fábián Péter a megyei pártbizottság titkára
