Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. MÁJUS 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben elért eredményekért A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a terme­lőmunka területén kifejtett kimagasló tevé­kenységük elismeréseként élenjáró dolgozók­nak a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, kollektíváknak pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozott. A ki­tüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tegnap adta át a Parlament kupolater­mében. Az ünnepségein jelen volt Havasi Fe­renc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Losonczi Pál elismeréssel szólt azokról a szocialista brigádokról és a kimagasló egyé­ni teljesítményt nyújtó dolgozókról, akik példás munkájukkal kiérdemelték a magas elismerést. Mint mondotta az eredmények közös ösztönzője a szocialista munkaverseny, amelynek fontos jellemzője, célja a többlet­teljesítmény, a minőséget óvó jobb munka, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a költségek csökkentése, a műszaki, technoló­giai fejlődés gyorsítása, a munka- és üzem- szervezési módszerek fejlesztése. A szocialis­ta munkaversenynek, a szocialista brigád­mozgalomnak nemcsak közvetlen gazdasági haszna jelentős, hanem mozgósító hatású a közéletben, s a személyiség - formálásában is nagy a jelentősége — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál ezután átnyújtotta a kitünte­téseket. Kitüntették a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságot Szűrös Mátyás adta át a zászlókat Szűrös Mátyás átadja Hegedűs Lajos igazgatónak a Kongresszusi Zászlót és a Miniszterta­nács és a SZOT elnökségének Vörös Zászlaját Esély a boldogulásra A VI. ötéves tervben, a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben elért eredményei alapján a Közép­tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság kollektívája elnyerte az MSZMP Kongresszusi Zász­lóját, valamint a Miniszter- tanács és a SZOT elnöksége Vörös Zászlaját. A kitünte­tési ünnepséget tegnap dél­után tartották Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. Az elnök­ségben foglalt helyet Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Majo­ros Károly, a megyei pártbi­zottság első titkára, Kovács Antal államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke, Mohácsi Ottó megyei tanács­elnök, Varga György, a ME- DOSZ titkára, valamint a megye és Szolnok város párt, állami, társadalmi vezető személyiségei. Az ünnepsé­gen részt vettek hazánk víz­ügyi vállalatainak és a társ­igazgatóságoknak a vezetői is, hiszen az ágazatban ezt a kitüntetést csak a Közép­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság dolgozói kapták meg. Semsei Imre üzemi párt- bizottsági titkár megnyitója után Hegedűs Lajos igazgató mondott beszédet. Elmondta, hogy a VI. ötéves terv ter­melési előirányzatát az igaz­gatóság 111 százalékra telje­sítette. A tervezett 153 mil­liós nyereséggel szemben 178 millió forintot értek el. A tervidőszakban a termelé­kenységi mutató 54 száza­lékkal, a bérhatékonysági 8 százalékkal nőtt. öt év alatt 184 igazgatósági dolgozó ka­pott lakásvásárlási, vagy épí­tési kölcsönt, közülük hetve­nen pályakezdők, illetve harminc évnél fiatalabbak. A fizikai dolgozók 1985. évi átlagbére meghaladja a 72 ezer forintot, a nem fizikaia­ké pedig a 91 ezret. Az igazgató szólt az idei évkezdésről is: a belvízvé­delem hatvanhat napon át tartotta készültségben a dol­gozókat, jelenleg pedig 9 árvédelmi szakaszon, több mint 450 kilométeren árvíz- védekezésben teljesítenek szolgálatot. Szűrös Mátyás a kitüntetés átadása előtt a párt Közpon­ti Bizottságának üdvözletét tolmácsolva kijelentette: — Nem ez az első eset a Közép­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság történetében, hogy eredményes munkájuk után szép kitüntetésnek örvend­hetnek. Mégis jogos büszke­ség tölthet el valamennyi víz­ügyest, hiszen a mostani el­ismerés azt jelenti, hogy a felszabadulás negyvenedik évfordulója, valamint a XIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenyben kimagasló eredményeket értek el, az elsők között jeleskedtek. Be­Tegnap a megye több más vállLala tlánáí, intézménjyénél és szövetkezeténél is tartot­tak kitüntetési ünnepséget. Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Házban a Kun­ság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat kol­lektívája jött össze abból az alkalomból, hogy a vállalat karcagi fiókjának Május 1. Szocialista Brigádja magas elismerésben részesült. A brigádtagok tegnap dél­előtt a Parlamentben vették át a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, a délutáni szolnoki ünnepségen pedig a kongresszusi és a felszaba­dulási munkaversenyben el­ért eredményeikért kaptak kitüntető oklevelet. Ez utób­bit Simon Józsej, a megyei pártbizottság titkára adta át L. Kiss Lajos brigádvezető­nek. Az eseményen részt vett Zagyi János, a Karcag Vá­rosi Pártbizottság első tit­kára is. A Debreceni AgrártUicá- mányi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Karának tanüze­szédében érintette az elmúlt év, s a mostani évkezdet gazdasági nehézségeit, ame­lyek nem irányváltásra, ha­nem az elhatározott gazda­ságpolitikai célkitűzések kö­vetkezetes és szigorú teljesí­tésére kötelez minden dolgo­zót és gazdasági szervezetet. A zászlók átadása után Kovács Antal államtitkár a Kiváló Munkáért kitüntetést tíz, az OVH elnöki elismerést öt dolgozónak adományozta. Hegedűs Lajos vízügyi igaz­gató a Vállalat Kiváló Bri­gádja kitüntetést 13 szocia­lista brigádnak, a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja ki­tüntetést egy kollektívának adta át. Kiváló Dolgozó jel­vényt huszonnyolcán, igaz-; gatói dicséretet húszán kap­tak. méhen dolgozik a Lendület Szocialista Brigád, amely tegnap ugyancsak kitünte­tést kapott: eredményes munkájáért kiérdemelte a Magyar Népköztársaság Ki­váló Brigádja címet, egyút­tal a felszabadulási munka­versenyben való sikeires részvételéért járó oklevelet. A kitüntetéseket Fábián Pé­tertől, a megyei pártbizott­ság titkárától vette át Ju­hász István brigádvezető. A kisújszállási Kunszöv a múlt esztendei kiemelkedő tevékenységéért az Ipari Mi­nisztérium és a Szövosz által adományozott Elismerő Ok­levelet kapott, amelyet a művelődési házban adott át Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára Somlyai Ar- pádnénak, a Kunszöv elnö­kének. Az eseményen részt vett Tóth András, a kisúj­szállási városi pártbizottság első tikára és Ponyokai 'Bá­lint tanácselnök. Április 30-án Budapesten vette át Nyitrai Ferencné államtitkártól, a KSH elnö­kétől a Magyar Népköztár­saság Kiváló Brigádja ki­tüntetést a SZÜV Szolnoki Számítóközpontjának Asembler ’74 Szocialista Brigádja. A BVM Szolnoki Gyára a tavalyi szocialista munka­versenyben elért eredményei alapján kiérdemelte a vezér- igazgató elismerő oklevelét, melyet Gazdik László vezér­igazgató-helyettestől vett át Petrik Sándor gyárigaz­gató. Kiváló OTP-fiókot ünne­peltek Jászárokszálláson. A helyi fiók dolgozóinak Szűcs Ferenc megyei igazgató adta át a kitüntetésről tanúskodó oklevelet. A múlt évre meghirdetett megyei településfejlesztési versenyben a városok kate­góriájában Mezőtúr a máso­dik helyen végzett. Teljesít­ményéért a tegnapi tanács­ülésen a város nevében Papp János tanácselnök vette át az oklevelet és a vele járó 650 ezer forintot Ürmössy Ildikó megyei tanácselnök­helyettestől. Az OKGT Érdemes Vállalata A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ta­valyi eredményei alapján el­nyerte az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Érdemes Vállalata kitüntetést. A vál­lalat kollektívája a kong­resszusi és a felszabadulási mn>ikaversenyben elért eredményei elismeréseként megkapta az Ipari Miniszté­rium és a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete elnöksé­gének oklevelét. Mindkét kitüntetetést tegnap, a vál­lalati központban rendezett ünnepségen adták át. Wap- Pel László, a tröszt gazda­sági vezérigazgató-helyette­se méltatta az NKFV jelentős szerepét, amit fémjelez az is, hogy a hazai energiater­melés 43,5 százalékát bizto­sította tavaly. Az ünnepi beszéd után Wappel László átadta a tröszti kitüntetést Pápa Aladárnak, az NKFV vezérigazgatójának, Relbl László minisztériumi osz­tályvezető pedig az Ipari Minisztérium és a BDSZ el­nökségének oklevelét nyúj­totta át. Ünnepi állományi gyűlés az MHSZ-ben Tegnap délelőtt az MHSZ Szolnok Megyei Vezetősége ünnepi állománygyűlést tar­tott a szövetség székházá­ban, ahol Vass Lajos ezredes, megyei titkár az elmúlt évi nevelő-, kiképzési és sportte­vékenységért az Élenjáró ki­tüntető címet nyújtotta át az alábbi MHSZ-kluboknak, gépjárműiskoláknak, kiren­deltségeknek : Mészáros Lő­rinc Gimnázium és Szakkö­zépiskola klubja, Jászapáti; Zalka Máté Honvédelmi Klub. Jászberény; Magyar— Bolgár Barátság klubja, Kar­cag; 629. sz. Ragó Antal Szakmunkásképző Iskola klubja, Karcag; Mező Imre Területi Honvédelmi Klub, Kisújszállás; József Attila Modellezőklub, Kisújszállás; Községi Honvédelmi Klub, Mesterszállás; 605. sz. F. Be­de László Ipari Szakmunkás- képző és Szakközépiskola klubja, Szolnok; Titász Ragó Antal Honvédelmi Klub, Szolnok; Köti vízig Könnyű­búvár Klub, Szolnok; Lenin Tsz honvédelmi klubja, Ti- szaföldvár; MHSZ . Szolnok Megyei Gépjárműv'ezetőkép- ző Iskola; MHSZ Szolnok Megyei Gépjárművezetőkép­ző Iskola kirendeltsége, Kis­újszállás. ® A tizenhárom kitüntetett közösségen kívül a megyei titkár további 18 klubot múlt évi eredményes munkájáért elismerő oklevéllel jutalma- zott. minden esztendő­ben a munkát ünnepel­jük, tisz­telgünk a minden­napok fáradságát a maga és a közösség gyarapodásának szentelő ember előtt. Időn­ként azonban mintha megfe­ledkeznénk arról, hogy nem maga a fáradozás, például a „'becsülettel eltöltött” min­dennapi nyolc óra érdemel elismerést. Bármily keméí- nyen hangzik, a legfáradsá­gosabb tevékenység is csak akkor érdemel tiszteletet ha a lehetséges és szükséges mértékben járul hozzá „gaz­dagodásunkhoz”. Ez persze azt jelenti, hogy időről időre más és más­fajta erőfeszítések érdemel­nek megbecsülést. Ma pél­dául az ünneplésre, csak azért, mert sikerült a koráb­binál többet termelni, egyet­len vállalatnak sem lehet oka. Még akkor is így van ez, ha az elkészített áruk nem a raktárak készletét duz7<asztják, sikerült vevőt találni rájuk. A növekedés­nek csak ott van értelme, ahol a.több munkával szer­zett haszon bőségesen kár­pótol a nagyobb erőfeszíté­sekért. Az ilyen eredményt hozó gyakorlati megoldásokat ter­mészetesen nem könnyű megtalálni, talán még nehe­zebb elfogadtatni. De, hogy csak ezen az úton szabad járni, azt néhány megyei vállalatunknál már felismer­ték. A Tisza Cipőgyárban például a VII. ötéves terv kidolgozását előkészítő gaz­dasági számítások egyértel­műen bebizonyították: a fej­lődéshez szükséges pénzt csak jövedelmezőségét javít­va képes előteremteni a vál­lalat. Az átlagosnál nagyobb nyereséget pedig csak a leg­divatosabb, igényesen terve­zett és elkészített láb­belikért adják meg a vevők. A martfűieknek le kell tehát mondaniuk meg­szokott, óriási rutinnal ké­szített gyártmányaik jó ré­széről, helyettük értékesebb cipőket kell kínálniuk, ha a mainál jobban akarnak bol­dogulni. Az értékesebb terméket persze nehezebb megcsinálni, bonyolultabbak elkészítésé­nek műveletei. Többet kell tehát dolgozni a cipőgyár­ban (ezt az igényesebb láb­belik készítésére már áttért műhelyek munkásai bizo­nyíthatják), a lényeg azon­ban mégsem ez. Fontosabb, hogy Martfűn tulajdonkép­pen a meglevő üzemek adott­ságait, a jól képzett szakem­bergárda tudását kamatoz­tatják a korábbinál jobban a termékszerkezte-váltással. lényegében ugyanaz a mun­ka értékelődik fel. A jobb minőségért jobban fizet a vevő, készülhet akár semmivel se több erőfeszí­téssel, mint a hagyományos­nak számító gyártmány. Persze, a termelés új felté­teleinek kialakítására a martfűihez hasonló esetek­ben is költeni kell. Csakhát ugyanakkora nyereségnöve­kedéshez kevesebb forintot kell beruházásra fordítani, ha a fejlesztéssel a minőségi munka féltételeit teremtik meg, meglevő termelési le­hetőségek, szaktudás kiakná­zására találnak módot. A Tiszamenti Vegyimű­vekben például nem vélet­lenül dolgoznak a mérnökök a nagy tisztaságú kénsav vagy az értékesebb foszfor­sók előállítására alkalmas eljárások kidolgozásán: ezek a vegyi anyagok nem túlsá­gosan sokba kerülő techno­lógiai módosítások után, a most is dolgozó üzemekben gyárthatók. Áruk viszont sokkal több nyereséget tar­talmaz, mint az átlagos mi­nőségű termékeké. Ma a munka minőségét javítva, a minőségi munka megőrzésére alkalmas felté­teleket teremtve járulhat hozzá minden dolgozó közös­ség leginkább a maga és az ország gyarapodásához. Ezt az évek óta ismételt, már- már frázissá váló igazságot azonban sok helyütt mintha csak felmondani” tudnák. Elgondolkodtató például, hogy évtizedes termelési ta­pasztalattal rendelkező ipari szövetkezeteink közül — tisztelet a kivételnek — jó néhányban évek óta semmi nem történik egy több jöve­delmet biztosító profil ki­alakítása, az ebben a szférá­ban is ott dolgozó jó szak­emberek munkájának jobb kamatoztatása érdekében! Pedig néhány jó példa bizo­nyítja, hogy nem megoldha­tatlan dolgot kíván, aki itt is a „jövedelemtermelő ké­pesség” növelését kéri szá­mon. Persze, a jó példák ar­ról is tanúskodnak, hogy legalább bátornak, értelmes kockázatot vállalni merőnek kell lennie annak, aki a jö­vőbeni jobb boldogulásnak valami esélyt kíván adni. A Szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet pél­dául soha nem őrzi meg — a szakma értékesítési lehe­tőségeinek romlása közepette pozícióit, a konvertibilis va­lutával fizető piacokon, ha visszaretten a korábban ná­luk nem készített úgyneve­zett társasági öltönyök gyártásától, ha nincs bátor­sága még a világhírű Pierre Cardin cégnek is ajánlani saját tervezésű férfizakóit. A mun­kának szerves része az efajta merészség, kezdeményező­készség is, mind kevesebbet ér manapság csak a szokvá­nyos, „mindennapi” teendő­ket — bármilyen tisztessé­gesen is — elvégezni. Nem­csak a vezetőknek kevés csu­pán ennyit tenni, a munka- padok, a gépek mellet dol­gozóknak is. Űjítókedvük felélénkítése — sajnos, ha eredményességük javul is, az újítások száma évek óta csökken — előrelépésünk kulcsfontosságú kérdése. Most iskább mint bármi­kor, csak a legjobb minőség elérésére törekvő, az állandó megújulásra képes munkát, munkást szabad ünnepel­nünk. A termelés minden mennyiségi többletét a segít­ségével elért haszon tükré­ben kell értékelnünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az üzemekben csupán „minőségi kérdések” várnak válaszra. Hiszen a munka­idő kihasználása, pontosab­ban kihasználtsága nagyon is mennyiségi probléma. Legalábbis amig — mint ahogy feltétlenül meg kell tennünk — a munkával, il­letve a tétlenül töltött órá­kat vesszük számba. Ezt a „felmérést” azonban remél­hetőleg veszteségek okának kutatása követi, majd annak eldöntése, hogy a „plusz­ként” nyert órák eltöltésére valóban abban az üzemben van-e szükség? Érdemes-e őket a termelés növelésére fordítani, vagy a fölösleges­nek bizonyult embereknek más feladatot találva, inkább a költségeket hasznosabb csökkenteni. a gondolatot, az igen sok helyen már elodázhatat­lan létszám- csökkentésig eljutva per­sze van, aki attól retteg, hogy újra — mint a felszabadulás előtti május elsejéken — a mun­kához való jog érvényesíté­séért kell majd harcolni. Ta­gadhatatlan, hogy gazdasá­gunk hatékonyabbá, jövedel­mezőbbé tétele nem egysze­rűen közgazdasági, semmi­lyen értelemben véve nem csupán technikai feladat — esetenként társadalmi, sőt politikai feszültségeket szül­het a célok elérése érdeké­ben elodázhatatlan teendők következetes elvégzése. Eze­ket a feszültségeket azonban muszáj vállalnunk, feloldá­sukra pedig módot kell ta­lálnunk, ha esélyt akarunk adni mindannyiunk jövőbeni boldogulására. V. (Szász József brigádoknak, üzemeknek Május első napján így végig­vívó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom