Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
1986. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Egy maréknyi dollárért Rubens és Rembrandt szellemében XVII. századi németalföldi festők művei a Szolnoki Galériában Egy idegen bekocog — öszvéren természetesen — a számára idegen kisvárosba vagy faluba és elszabadítja a poklot. Itt aztán tényleg a coltok beszélnék. Az idegen persze győz, sok-sok rémség közepette. Valahogy így kocogott be Sergio Leone az olasz, úgynevezett makaróni western mágusa is az agyoncsócsált vadnyugati filmek amerikai arénájába, és győzött. A legmeggyőzőbb bizonyíték erre a Volt egyszer egy vadnyugat, A Jó, a Rossz és a Csúf és a jókora késéssel hozzánk is eljutott Egy maréknyi dollárért című filmje. Sergio Leone nagy varázsló, felismerte, hogy a mesére mennyire vágynak az emberek, ezért potenciálisan mind mozinézők. Nem kellett mást tennie az olasz rendezőnek, csak csupán — s ez nem kevés! — megújítania a népmesévé nőtt amerikai westernt. Az alapképlet maradt, ahogy a mozilátogatók százmilliói várják: végül is a „jó” legyőzi a gonoszát. De Sergio Leone igazi művész, nem tucatfilmek gyárosa. Mert netán — jól meggondoljuk — a sablon westemek alapképletét a saját belső mozinkban — van ilyen! — pillanatok alatt „leforgathatjuk”. Jön az erős, de karcsú, kék szemű fiatalember, aki igazságot oszt, rendet teremt — közben persze kiszabadítja Kanlcsal Pedró bandájának karmai közül a szépséges Maryt. Mi sem természetesebb: elnyeri a gazdag farmerlány kezét. Sergio Leone tartalmat „lehel” a történetbe, az ő filmjeit nem tudnánk szempillantás alatt kitalálni, nem tudnánk magunkban „lejátszani”. Nem véletlen hogy az ő filmjei számítanak világsikernek, s az sem, hogy az amerikai western- szakma igyekezett a makaróni western titulussal „komolytalanná” tenni Sergio Leone filmjeit. Az elnevezés ugyan megmaradt — talán azért mert szellemes — ám ez ma inkább rangot jelent. Ha úgy tetszik: az olasz makaróni westemek — tisztelet a kivételnek — jobbak az „eredetinél”. Az amerikai műtermekben forgatott western ritka kivételtől eltekintve mind gyengébbek — legalábbis mostanában — Sergio Leone filmjeinél. A film főszereplője Cíint Eastwood ma is „hat”, különösen úgy, hogy Henry Fonda, Charles Bronson is ott van mellette. S micsoda jelenlét, mekkora színészi bravúrok! De nem marad el tőlük Gian Maria Volonte sem! Aki szereti a műfajt, élvezettel nézheti ezt a Sergio Leone-fiimet is. Egerben Tanfolyam diszkAsoknak Mindnyájunk érdeke az, hogy a diszkó, mint szórakozási, kikapcsolódási lehetőség ugyanolyan kulturált és színvonalas legyen, mint bármely más, a tartalmas pihe- - nést szolgáló program. A Szabolcs-Szatimár megyei KISZ-esek kezdeményezését követően ezért vállalta el az Egri Városi KlSZ-bizottság, hogy június 22—28 között ebben az évben házigazdája lesz az amatőr lemezlovasok számára .meghirdetett intenzív tanfolyamnak. amely vizsgával zárul, a megszerezhető bizonyítvány egyben 1987 december 31-ig érvényes működési engedély. Szendrey Júlia szobra Kiskörösön Szombaton Kiskőrösön a Petőfi szülőháza melletti parkiban felavatták a költő szerelme, felesége, Szendrey Júlia egészalakos bronzszobrát. A finomművű, klasszici- záló szobor — Domonkos Béla szobrászművész alkotása — Bányai János adományából jött létre: Kiskőrös idős polgára, volt szabómester, majd a földművesszövetkezet egyik helyi vezetője vá- rosszeretétének nemes gesztusaként 200 ezer forintot ajánlott fel erre a célra. A Szépművészeti Múzeum és a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága közötti együttműködés eredményeképp — a korábbi Vasarely- és Toulouse-Lautrec-kiállítás után — ismét különlegesen szép képzőművészeti gyűjte- méhyt láthat megyénk tárlatlátogató közönsége. Tegnap délelőtt a Szolnoki Galériában Godért W. de VOS van Steenwijk, a Holland Királyság magyarországi nagykövete nyitotta meg a Szépművészeti Múzeum barokk festészeti anyagából válogatott Németalföldi festészet a XVII. században című kiállítást. A Hollandia aranykorának roppant sokoldalúan kibontakozó, valóságcentrikus, művészi eszközeiben is újat teremtő festészetét reprezentáló gyűjtemény megnyitóján részt vett Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese, Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke, valamint az állami, .pártszervek és művészeti életünk több más személyisége is. A mintegy negyven — reprezentatív barokk arcképet, csendéletet, tájképet, bibliai példázatot ábrázoló — kompozíció között találjuk többek között Ferdinánd in- fiáns olajportréját, amely Rubens műhelyében készült, valamint Rembrandt arcképét, melyet egy követője festett meg. A XVII. századi Európában saját helyét kereső független fiatal állam, Hollandia reneszánsz eszmekincsét tükröző tárlat megnyitóján közreműködött a Bartók Béla kamarakórus, Vájná Katalin vezényletével, A tárlatot három hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. — ti — Kulisszák mögött Korrepetitor rivaldafényben Egy-egy színházi előadás alkalmával ritkán adatik meg, hogy a kulisszák mögött dolgozók a rendez» elképzelései folytán rivaldafénybe kerüljenek. Darabok jönneknmennek, azonban a súgót, a kellékest és még jó- néhány háttérmunkást szinte örök „balladái homály” fedi, a nézőnek csupán sejtése lehet arról, hogy voltaképp hol is helyezkednek el. A tisztelt nagyérdemű valamivel többet láthat a zenekarból, legalábbis a karmester „mellszobrát” hátulról mindenképp. és talán a világot jelentő deszkák alól időnként előbukkanó hegedűvonók ütemes cikázását. Az idei évadban a Táncdalfesztivál ’66 című zenés darab koncepciójának megfelelően a zenekari árok muzsikusai „felemelkedtek” a színpadra, s a közönséggel szemtől szembe játszottak. A billentyűs hangszerek mögött HaránVi Márton, a színház zenei korrepetitora ült. A jeles muzsikus már 21 éve a Szigligeti Színház szolgálatában áll, s kezdettől fogva a színész-énekeseket a zenés darabok dalbetéteire tanítja, gyakoroltatja a kórust, a táncpróbákon zango- rakísé.retet ad és nem utolsósorban a zenekarban billentyűs! teendőket lát el. Otja hosszabb-rövidebb kitérők után vezetett jelenlegi hivatásához. Bár édesapja színházi csellista volt, mégsem ez jelentette a döntő lökést pályára állásában. — A zeneiskola elvégzése után, gimnazista koromban Szegeden három évadot énekeltem kórusban a Szabadtéri Játékokon, ekkor kezdett érdekelni az egész. A gimnáziumban pedig klubdélutánokon zongoráztam, éppen akkor, amikor feljövőben volt a beatzene. Érettségi után mégsem a muzsikával lépett frigyre, hanem rádió-tv műszerésznek ment. Közben azért kedvtelésből zongorázott agy szegedi szórakozóhelyen, ahol már apróbb hangszerelési munkákat is végzett. Majd később a Konzervatórium fagott szakára járt egy ideig. — A budapesti Orion gyárban dolgoztam, amikor Rózsa Sándor barátom Szolnokra szerződött bonviván- nak, és megemlítette a korre- petitori állást. A próbajátékot az Állami Hangversenyzenekar vezető állású karmestere, Sulyok Tamás hallgatta meg, s alig egy hónap mú lva már a Mari - ca grófnőt vezényelte Hará- nyi Márton tájelőadáson. Akkoriban sokat jártak tájra, külön erre a célra speciális díszleteket is építettek. Az egyik legkínosabb pillanat is tájelőadáson, Mezőtúron következett be: — A Leányvásárt vezényeltem, amikor a második finálé kezdetét, a Balladát, Rózsa Sanyi négy taktussal hamarabb kezdte énekelni — alaposan megzavarva ezzel a zenekart. Végül is úrrá lettem a helyzeten, csak akkor szorult ökölbe a markom és vágtam egy kényszeredett mosolyt, amikor az előadás után jónevű, Zeneakadémiát végzett kollégám azt kérdezte tőlem: „Miért halkult el a zenekar?”.... Az elmúlt évek során két zenés művet önállóan oldott meg Harányi Márton, a Lilla és a kísértetek, valamint a Csokoládékatona című darabok jelzik türelmes munkáját. Mert — mint az talán sejthető is — ez a hivatás nem kevés toleranciát igényel, különösen egy olyan színházban, amely elsősorban prózai darabokra rendezkedett be. — A több mint két évtized alatt rengeteg kellemes élmény ért, de a legfeleme- lőbb mindig az, ha színpadon jól szólal meg a mű, amit betanítottam. Rossz érzésem támad olyankor, ha elmúlik egy premier, mert azzal az én munkám is véget ér. Utána már sínen van az egész, és — úgymond — megy magától. — jurkovics — Alföldi pedagóguskórusok találkozója Szóljon a dal mindnyájunk örömére...” A szépség, a humánum, a közösség mással nem pótolható érzését; a zene, az együtténeklés és a baráti találkozások örömét élhette át az alföldi pedagóguskórusok találkozójának mintegy nyolcszáz résztvevője mellett minden hallgatója is: akik a hétvégét Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban töltötték. Ötödik alkalommal találkoztak Pest, Békés, Hajdú- Bihar, Bács-Kiskun és Szolnak megye, valamint Nógrád és Szabolcs-Szatmár legjobb pedagógiuskórusai, hogy Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulóján hitet tegyenek a zeneköltő, „a hangok nagy tanárja” munkásságának szellemében a legfontosabb emberi érték: a béke mellett. Szombaton délelőtt a művelődési központ színháztermében ezekkel a gondolatokkal köszönReprezentatív kiállítás nyílt a bét végén Szolnokon, a Táncsics Mihály úti Helyőrségi Művelődési Otthonban, Képes levelezőlap régen és ma címmel. A színes, szép kiállítású tárlatot Gerőly Tibor, a Képzőművészeti Kiadó propaganda osztályának vezetője nyitotta meg, az érdeklődők június 7-ig tekinthetik meg, vasárnap kivételével naponta 10—18 óráig (Fotó: Mészáros) A nyitóünnepség szép pillanata: az Smzkart Fasang Árpád zeneszerző vezényli Fotó: H. L. tötte a kórustalálkozót Köpf Lászlóné, a pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára, s nyitotta meg a seregszemlét, melynek vendégei között volt Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára, Tófehpól József, a Kóta főtitkára és Tóth László, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára. A hangversenysorozat zsűrijében — hisz a találkozó egyiben a kórusok megmérettetését is jelentette — köszöntötték Karai József és Fasang Árpád zeneszerzőket, zeneszerzőket. Majd felhangzott — ősbemutatóként, eredeti német nyelven — Liszt Ferenc Magyar ünnepi dala, valamint Vörösmarty Mihálynak a nagy zeneköltőhöz írt ódája, s ezzel kezdetét vette a fesztivál. Ezen a napon három hangversenyen mutatkozott be a 15 kórus — a ceglédi, a törökszentmiklósi, a hajdúböszörményi, a Békés megyei, a jászberényi, a hajdúnánási, az érdi, a tiszafüredi, a debreceni, a hajdúszoboszlói, a salgótarjáni, a tápiósze- csői, a vásárosnaményi, a kecskeméti, valamint a házigazda Kodály kórus — igényesen összeállított, egységes hangzású, kulturált énekmódot tükröző műsorral. Csaknem minden együttes előadásában megszólalt egy-egy Liszt-mű, ezenkívül Kodály, Bartók, Bárdos Lajos, Karai József, valamint a zeneirodalom klasszikusad: Palestrina, Bach, Händel, Mozart, Mendelssohn és Brahms művei: hol drámai feszültséggel, hol lágy lírai- ságot tükröző tolmácsolásban. Az esti hangversenyen lépett pódiumra a triesti Mon- tasio kórus, Aldo Policardi vezényletével: madrigálokat, korátokat, canzonettákat adtak elő nagy stílusérzékkel. Az élményt adó koncertsorozat baráti esttel és tapasztalatcserével zárult. Vasárnap délelőtt a Liszt- emlékezés jegyében találkoztak a kórusok, elénekelték a zeneszerző Prometheus című művének egyik részletét, majd Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára beszélt személyes hangon Liszt Ferenc életéről és arról a hivatásról, amit a pedagógus karvezetők önzetlenül szolgálnak. A kórustalálkozó emléklapok és ajándéktárgyak átadásával ért véget.
