Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. MÁJUS 24. Ausztria Tájkép, Nyugati szomszédunk, fővárosában beszélgetőpartnereim közül sokan beValották: enyhén szólva nem örülnek aniniak, hogy az első fordulóban nem ért véget az Osztrák Köztársaság háború utáni történetének legviharosabb elnökválasztása. A második ütközetig hátra lévő nem kevés idő alatt folytatódik az osztrák belpolitikai porond alaposan vibráló feszültsége. Ez természetesen megnehezíti a politikai (és részben a gazdasági) gépezet normális működést, magától értetődően további konfliktusokhoz, vádaskodásokhoz, sőt egyéb gondokhoz is vezethet. Ezekre az egyéb gondokra jó példa a hazánkat is igencsak közelről érintő határmenti paraszt- mozgalom, és a vele járó „traktorzár” kellemetlen ügye. A kampány meghosszabbodása — mondták a bécsi elemzők — kedvező közeget teremt a nehezen, vagy alig teljesíthető követelésekkel fellépő gazda-mozgalom prognálásához. Két kézenfekvő okból is. Egyrészt a „zendülők”, talán nem alaptalanul, úgy gondolják, ügyüket segítheti a kampány miatt Ausztriát tovább pásztázó rivaldafény, vagyis a nemzetközi érdeklődés. Másrészt arra számítanak — és valószínűleg szintén némi okkal —, hogy a hatóságok ebben a helyzetben (amikor júniusban a két jelölt mögött álló két nagy pártnak valóban minden szavazat számíthat), óvakodnak majd az erőszakos fellépéstől, vagyis a rengeteg voksot jelentő parasztság elidegenítésétől. A választási vihar és a kampány hatása nem korlátozódik Ausztria területére. Mivel a Waldheim múltjával kapcsolatos vádakat egy New York-i központú szervezet szellőztette, és az ügybe közvetlenül „beszállt” az amerikai igazságügyiminisztérium, sőt az izraeli kabinet is, érthető, hogy az osztrák rádió riportere feltette a kérdést Leopold Gratz szövetségi külügyminiszternek: okozhat-e kampány további nehézségeket az ország diplomáciájának. „Bár a nemzetközi kapcsolatok nem személyékhez, hanem államokkét csata között Traktorzár Hegyeshalomnál (Fotó: Matusz Károly felvétele — MTI—KS) Waldheim (Fotó: Time—KS) hoz fűződnek — hangzott a diplomatikus válasz — nem kizárható, hogy a kérdésre igennel kell felelni”. Alois Mock, a Néppárt (ÖVP) vezetője pontosan erre hivatva javasolta a kampány lerövidítését. Nála azonban alighanem az a meggondolás is (fő) szerepet játszhat, hogy minél több idő telik el, annál inkább elolvadhat az első fordulóban győztes, a csaknem bűvös ötven százalékot is elért Waldheim, és az őt támogató Néppárt mintegy hat százalékos előnye. Mivel a nagy ellenfél, dr. Steyrer mögött álló Szocialista Párt éppen ebben reménykedik, természetesen, hogy a párt elnöke, Fred Sinowatz kancellár ragaszkodik a második csata eredeti időpontjához, június 8-hoz. „A lapokat újra osztják, az idő nekünk dolgozik” — jelentette ki a kormányfő. Nem lehetetlen, hogy a most alulmaradt szocialisták bizakodása nem alaptalan. Az okok következők: Rendkívül sok volt a határozatlan és az érvénytelenül szavazó. Mindkét faktor — elméletben — Steyemek is kedvezhet. A környezetvédő - liberális programmal induló Freda Meissner-Blau asz- szony, aki a második fordulóban már nem indulhat, meglepően sok voksot kapott, eredménye 5,5 százalék. Logikus, hogy híveinek zöme a politikailag hozzá közelebb álló szocialistákat támogatja. Ez egyedül elég lehet Waldheim hat százalékos vezetésének alapos csökkentéséhez, netán kiegyenlítéséhez. persze megintcsak e! méletben. Végül, de korántsem utolsósorban van még egy nem lebecsülhető ok, amiért a szokásosnál is jóval fontosabbnak tartják a második csata kimenetelét. 1987 tavaszán az országiás szempontjából igazán döntő erőpróbára, parlamenti választásokra kerül sor nyugati szomszédunknál. Érthető, ha sokan úgy vélik: a második forduló eredményei akár előzetes szeizmográfnak is tekinthetők. Harmat Endre Amerikai orvos véleménye Csernobiirói „Bárhol megtörténhetett volna” Robert Sale, a csontvelőátültetés nagy tekintélyű szakértője, a inemzetközi csontvelő-bank igazgatója, a sugárfertőzést szenvedett betegek gyógyítását szovjet kollégáikkal együtt végző amerikai orvoscsoport vezetője interjút adott az APN sajtóügynökség munkatársának. — Segítenünk kell egymásnak, hiszen ez bármelyik országban megtörténhetett volna — mondta Robert Gale. — Ez az orvosok szent kötelessége. — Tudja, amikor otthon, Los Angelesben autózunk és Robert meglát az utcán egy balesetet, vagy egy embert, aki éppen elesett, azonnal megállítja az autót, kiszáll és megkérdezi: „Miben segíthetek, orvos vagyok?” — teszi hozzá Gale doktor felesége. Az amerikai orvosok magánkezdeményezését támogatta a neves amerikai üzletember, Armand Hammer is, aki immár 65 éve szoros kapcsolatban áll a Szovjetunióval. A szovjet egészségügyi minisztérium 6. számú klinikáján a szovjet gyógyszerek és műszerek mellett hasznosítják azokat is, amelyeket Armand Hammer küldött. „Kérem, fogadják el az általam felajánlott segítséget” — írta Mihail Gorbacsovhoz intézett levelében Hammer — „Az amerikai és a szovjet orvosok együttműködése a legjobb bizonyíték arra, hogy békében kell élnünk és segítenünk kell egymásnak.” — A szovjet kollégákkal azonos körülmények között dolgozunk, s csak egy valamiből van kevés — az időből. Ennek ellenére eredményesen kezeljük a Moszkvába szállított sérülteket. Minden betegünk egyéni gyógymódot igényel. Nehézséget okoz a baleset közvetlen közelében tartózkodott betegek diagnosztizálása. Meg kell jegyezzem, hogy a szovjet orvosok kiváló diagnoszták, de a jelenlegihez hasonló helyzetben minden eset egyéni megközelítést igényel'. Az, am,i Csernobilban történt, bármelyik atomerőművet üzemeltető országban megtörténhet. Mi, csakúgy, mint a szovjetek, nem rendelkezünk kellő tapasztalatokkal ezen a téren. Szovjet kollégáink, természetesen. nélkülünk is megbirkóztak volna mindennel, azonban rendkívüli lélektani jelentősége van az együttes munkának. Egy mentőosztag tagjai vagyunk. Nagyon so kát tanultunk a szovjet kollégáktól, és a közös munka során szerzett első tapasztalatok rendkívül értékesek. Ma már felkészültebbek vagyunk. Mindannyian reméljük, hogy a nukleáris energiát csak békés célokra fogják használni, és az atom mindig megbízható ellenőrzés alatt fog állni. Jellemző momentum, hogy amikor Los Angelesben megtudták, hogy a Szovjetunióba készülünk szovjet betegeket gyó- gyítaini, sokan jelentkeztek telefonon és ajánlottak fel átültetésre csontvelőt. Visszatérve a balesetre, úgy vélem, hogy a Szovjetunióban felelősségteljesen közelítettek a kérdéshez, és am: nt pon tosan fe 1 mérték, mi is történt valójában, meg-» bízható és bcsületes információkat adtak, amelyek elősegítették a baleset következményeinek nyugodt és pánikmentes felszámolását. Néhány napos otthoniét után Moszkvában folytatjuk a munkát. A szovjet kollégákkal együtt követjük nyomon a betegek műtét utáni gyógyulási folyamatát, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy mielőbb visz- szatérjenek a köznapi életbe. Mihail Bruk Közép-amerikai csúcstalálkozó Esquipulas városában fl közép-amerikai földszoroson egyetlen olyan hely található, ahol három országhatár fut össze: Guatemala, Honduras és Salvador e közös határpontjának közelében,, a guatemalai Esquipulas városában adnak randevút egymásnak ma és holnap a közép-amerikai országok államfői. A csúcsértekezlet résztvevői nem kevesebbre vállalkoznak, mint arra, hogy a világpolitika egyik feszültség- gócának számító térségben megkeressék a békés egymás mellett élés, és a gazdasági együttműködés lehetséges módozatait. Az öt résztvevő állam (Guatemala, Honduras, Costa Rica, Salvador, Nicaragua) történelmében közvetlenül az 1820-as években megszerzett függetlenség után volt egy másfél évtizedes időszak (1839-ig), amikor fennállt egy sajátos, közép-amerikai egyesült tartományoknak nevezett, laza politikai szövetség, oly formában, hogy az egyes országok megtartották önállóságukat. A mostani középamerikai törekvések formai szempontból annyiban hasonlíthatóak össze a másfélszáz évvel ezelőtti helyzethez, hogy a csúcsértekezlet céljai között szerepel egy közép-amerikai parlament létrehozása. Ezt Vinicio Ce- rezo, Guatemala kereszténydemokrata elnöke javasolta januárban, amikor több évtizedes katonai diktatúra után átvette az ország irányítását. Javaslatát azonnal kedvezően fogadták K özép-Ameri ka-szerte. A közép-amerikai parlamentben az elképzelések szerint valamennyi ország 10—10 törvényhozási képviselőjét delegálná. A parlament legfelső szerve a közgyűlés lenne, amely megválasztja irányító testületet. Emellett megalakul egy végrehajtó bizottság is, melynek az öt alelnök lenne a tagja. Mindezek a testületek az egyes országok közötti rendszeres konzultációs gépezet kialakítását tennék lehetővé. Ha lehet, még nagyobb érdeklődés előzi meg a csúcstalálkozónak a politikai-biztonsági kérdéseket felölelő napirendi pontját, a közép-amerikai békefolyamat helyzetének áttekintését. A térségbeli válságban közvetítő Contadora-orszá- gok június 6-át javasolták a közép-amerikai békeszerződés aláírásának időpontjául. Nicaragua csak olyan békeokmány aláírásához hajlandó hozzájárulni, amely egyidejűleg szavatolja az ellenforradalmárok amerikai támogatásának beszüntetését is. Ez olyan alapelv, amelyet nem módosíthat sem a csúcstalálkozó megtartásának ténye, sem akármilyen diplomáciai manőver. A diplomáciai patthelyzet ellenére is az államfőknek állást kell foglalniuk ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok rövid pórázon tartja térségbeli szövetségeseit, akik jobbára Washington óhajait közvetítik a béke tárgyalásokon. Nicaragua számára viszont megadatik az a lehetőség, amit diplomáciai csatornákon hónapok óta nem sikerült elérnie: tárgyalóasztal mellett fejtheti ki véleményét egymásnak Nicaragua és az ellenforradalmárok többsége számára bázisként szolgáló Honduras legmagasabb szintű vezetője. Hírek szerint megfigyelőként jelen lesznek Esquipulasban a Contadora-csoport és az Egyesült Államok képviselői is. (A panamai elnök meghívottként vesz majd részt a tanácskozáson.) Esquipulas — a politikaiideológiai ellentéteken felülemelkedve — minden bizonnyal nagyobb esélyt ad a közös hang megtalálására a valamennyi országot sútjó gazdasági gondok, az eladósodás problémájának elemzésekor. A csúcstalálkozó egyik kimondott célja a közép-amerikai gazdasági integráció újraélesztése. Az 1960-ban washingtoni ihletésre alakult közép-amerikai közös piac az 1969-es salvadori—hondurasi háború, majd a sandinista forradalom győzelme után szétesett, s ma már csak formailag létezik. A résztvevők áttekintik majd a közép-amerikai országok, valamint a térségben politikailag egyre aktívabbá váló, ám gazdaságilag korlátozott szerepet játszó Európai Gazdasági Közösség gazdasági kapcsolatait is. Esquipulasban jelen lesznek a térségbeli országok hadügyminiszterei ás. Megbeszélésükre egy olyan időpontban kerül sor, amikor az amerikai kormányzat megpróbál ismét életet lehelni — ma már természetesen Nicaragua nélkül és éppen ellene irányuló szándékkal — a kezdeményezésre 1964-ben létrehozott, ám a sandinista győzelem által 1979-ben megrendítő csapást szenvedett közép-amerikai védelmi tanácsba (Condeca). a szandinísta forradalom óta első ízben megrendezendő csúcsértekezlet napirendi pontjait az öt ország alelnöke véglegesítette május elején. Ekkor Sergio Ramirez nicaraguai alelnök így fogalmazott: az a puszta tény, hogy az államfők tárgyalóasztalhoz ülnek közös érintkezési pontok felkutatása reményében, már önmagában is győzelmet jelent Közép-Amerika számára. Simándi Tamás A Pentagon civil irányítója Miniszterek jöttek, politikusok mentek, de Gáspár Weinberger, a Reagan-kor- mányzat szilárd pontja maradt. Igaz, lemondásáról, távozási szándékáról nem kevés híresztelés kapott lábra 1981 óta, ám ezek a pletykák mindeddig úgy végződtek, hogy vette a kalapját és — maradt. A kalapot lehet szó szerint is érteni, hiszen ruhatárából hiányoznak a megszokott katonakellékek, az egyenruha, a katonasapka: Weinberger a civil hadügyminiszterek egyike. És ez nem csak a külsőségekre értendő, hanem arra is, hogy sohasem készült katonai pályára. A második világháborús szolgálat volt az az egyetlen rövid intermezzo, amikor — miként korosztálya többi tagja — mundértöltött. Amikor végétért a második világháború, még nem volt harminc éves: a kiválóan képzett jogász a politikai pályafutás mellett döntött és szülőföldjén, Kaliforniában lépett a tettek mezejére. A ritka politikai pikantériák között emlegetik személyével kapcsolatban, hogy mint a helyi törvényhozás, a kaliforniai Parlament képviselője hevesen ellenezte egy bizonyos Ronald Reagan nevű illető kormányzóvá választását. . . A mostani elnök azonban úay látszik Weinberger esetében hamar fátylat borított a történtekre. — mert Kalifornia kormányzójaként — a helyi kabinet pénzügyi kulcsposztjába helyezte Weinbergert. A választás telitalálatnaik bizonyult, mert a deficites költségvetés egycsapásra nyereségessé változott, és ezzel „Bicska Gáspár” olyan országos hírnevet szerzett Weinberger, hogy meghívást kapott Washingtonba, a Nixon-kormányba. Előbb egészségügyi miniszter lett, majd a Fehér Ház költség- vetési ügyeiért volt felelős. 1975-ben átmenetileg megvált a politikától és engedett az üzleti élet csábításának. Igaz, az ajánlatot nehéz is lett volna viszsautasítani, hiszen az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vállalkozása, a Bechtel korporáció hívta meg az alelnöki székbe. Az addig sem koldus- szegény Weinbergert azóta tartják számon a milliomosok klubjában. Ronald Reagan 1981-ben alakult kormányában a had- ügymi- niszteri posztot ajánlotta fel Wein- bergernek, aki a Pentagon vezetőjeként azóta' vált világszerte ismert személyiséggé, és azóta viseli a „Bicska Gáspár” gúnynevet. Nem véletlenül. Erőszakos, kemény, héja — ezek azok a jelzők, amelyeket a szupenfegyver- kezési programok céltudatos, erőszakos kiharcolójaként érdemelt ki. A korábbi takarékos, minden centet szigorúan megfogó Weinberger rendkívül nagyvonalú és pazarló, ha a katonai költség- vetésről van szó. Talán egyetlen más adat sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy hadugyminisztersége alatt az Egyesült Államok katonai költségvetése éppen a duplájára növekedett, ám „Bicska Gáspár” szerint még ez is kevés. Az eltelt öt esztendőben nem volt olyan katonai program, a hagyományos fegyverzetektől az MX rakétákon keresztül az űrhadviselésig, amit Weinberger ne tartott volna „létfontosságúnak”, az „Egyesült Államok hemietzbiztioinsáífi szempontból kulcskérdésnek”. Követeléseit sorra-rendre azzal próbálja a törvényihozás és a közvélemény számára „meg- ideológizálni”, hogy azt állítja: a Szovjetunió messze maga mögött hagyta az Egyesült Államokat katonai erő tekintetében, és ez már csak azért is tűrhetetlen, mert „az oroszokkal csak az erő nyelvén lehet beszélni”. Időnként felrepennek olyan híresztelések is, hogy ellentétek vannak a hadügy- és a külügyminisztérium, azaz személy szerint Weinberger és Shultz mögött. Nos, nehéz a kulisszák mögé látni, — annál is inkább, mert esetenként. így például legutóbb a Líbia elleni akciónál, viszont állítólag Weinberger képviselte a „mérsékeltebb” álláspontot. Az is igaz, hogy a nagy diplomáciai szerep- osztásban' az a logikus, ha a külügyminiszter a diplomatikus, a hadügyminiszter pe- dik a harcias. Kinek-kinek miire van jogosítványa.. . Mindenesetre Caspar Weinberger politikai pályafutását, mimdenelőtt ötesztendős had- ügyminiszterségét nagyító alá véve, igazán elmondható, hogy azt a szerepét, amit tiszte kínál, a legjobb tehetsége szerint játssza... Összeállította: Majnár József
