Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

1986. MÁJUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Május utolsó vasárnapién Gyermekek napja ajdnem három évti­zedes hagyomány immár, hogy májas utolsó vasárnapján a világ minden tá­ján a gyermekeket ünnepük. Minden táján, de mégsem minden országban. Sajnos vannak olyan nemzetek, ahol nem vesznek tudomást az ENSZ 1959-es nyilatkozatáról, amely többek között kieme­li, hogy „az emberiségnek kötelessége a gyermekeknek önmagából a legjobbat adni”. S nem vesznek tudomást azokról a gyerekekről sem, akiket felnőtt módra dolgoz­tatnak fillérekért, azokról, akik ínség, járványok, helyi háborúk miatt menekülttábo­rokban, nyomortanyákon, vagy a faji megkülönböztetés miatt valós vagy jelképes gettókban sínylődnek. A haladó világ rájuk is emlékezik persze holnap, ám önmagában mindez nem vál­toztat azon a szomorú té­nyen, hogy a Föld mosto­hább vidékein évente húsz­millió kisgyereknek kell meghalnia azért, mert nem jut neki elég élelem, tiszta ivóvíz, életmentő orvosság, mert hiányoznak életükből a legelemibb feltételek. Miköz­ben más országok óriási rak­táraikban eladhatatlanul tor- nyosodik a tavalyi, tavaly- előtti termés, s az évente fegyverkezésre fordított óriá­si összegek töredéke is elég lenne a húszmillió kisgyer­mek megmentésére. A menekülttáborok, nyo­mortanyák apró lakói leg­feljebb álmukban „élhetik” a mi gyermekeink életét. Mit sem tudnak arról, hogy ná­lunk, miként számos más or­szágban, törvények védik a gyermekek jogait. Társadal­munk gyakran erejét megha­ladó erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosíthassa szá­mukra a tanuláshoz, békés, gondtalan, egészséges élet­hez való feltételeket. S szám­talan formában: segéllyel, intézményekkel segíti a szü­lőket a gyermeknevelésben. S mégis néha panaszkod­nak a mi gyermekeink is. Sokszor bizony joggal érzik úgy, hogy nem kapnak elég teret, időt a család, szüleik életéből, s talán elég szere- tetet sem. „Nagyon bűnösek a nagyok, amikor elfelejtik, hogy ők is voltak kicsinyek. Meg kell érteni a gyermeke­ket, s óvó bizalmas társul kell odaadni nekik a mi vol­taképpen egyazon, csak ép­pen terjedelmesebb felnőtt- lelkűnket” — figyelmeztet bennünket Ady a századelőn írt soraival. A gyermekeink­kel szembeni mulasztásaink, figyelmetlenségünk, elfordu­lásaink, sietségünk örökre pótolhatatlanok maradnak. A játék, s az összevásárolt sok drága holmi a jó szó, a simo- gatás, a biztató mosoly, az okos, figyelmeztető szó nél­kül csak szegényes pótlék marad. A gyermek az életünk leg­drágább értéke a jövő hor­dozója. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miénk, fel­nőtteké a felelősség abban, hogy milyen lesz a holnapi világ, a mai gyermekek mai- dani felnőtt társadalma, ök folytatják majd munkánkat, bennük élünk tovább a har­madik évezredben. Amit tő­lünk látnak, kapnak, az meg­határozza az életüket. S nem lehet számunkra közömbös, hogyan emlékeznek majd ránk. oldog, aki másnak nem adós — idézi a közmondást Sütő András gyermekko­rára való visszaem­lékezésében és sietve hozzá­teszi: „Én boldog vagyok, hogy fölnevelő szüleimnek, szülőfalumnak, szülőföldem­nek örök adósa lehetek”. Bárcsak minden kisgyerek .és kisdiák, akiket holnap ünnepelünk, ugyanígy érezne majd felnőtt fejjel, ugyanígy emlékezne ránk. Tál Gizella Népművelők a szövetkezetekben A Magyar Népművelők Egyesülete és Szolnok me­gyei szervezete, valamint a szövetkezetek megyei szövet­ségei háromnapos országos tanácskozást rendeznek Nép­művelők a szövetkezetekben címmel hétfőtől, a tiszalige- ti KISZ-táborban. Az ese­mény programjában egyfor­ma súllyal szerepelnek köz- művelődési, szakmai problé­mák és a termelés, a gazda­sági élet mindennapjaira vo­natkozó kérdések. A hétfő délután 14 órakor kezdődő megnyitón Drucker Tibor, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke tart előadást A népművelő szere­pe címmel; majd Fodor Pé­ter, az MSZMP KB munka­társa elemzi előadásában a termelés, a társadalmi folya­matok és a művelődés össze­függéseit. Az esti órákban az ország megyéiből érkezett szövetkezeti népművelők ta­pasztalatcsere keretében szól­hatnak eredményeikről, gondjaikról, s továbbadhat­ják bevált, kipróbált ötletei­ket is. A tanácskozás második napján a szövetkezeti moz­galom három ágazatának (termelő, ipari és fogyasztási) képviselői csoportokban folytatják az eszmecserét. A németalföldi festészet remekei Kiállítás a Szolnoki Galériában Vasárnap délelőtt 11 óra­kor nyílik meg a Szolnoki Galériában a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből vá­logatott, a XII. századi né­metalföldi festészet remek­műveit bemutató kiállítás. Köszöntőt mond Godért W. de Vos van Steenwijk, a Holland Királyság magyaror­szági nagykövete, közremű­ködik a Bartók Béla kama­rakórus Vájná Katalin ve­zényletével. Mozart, igőző könnyedséggel Vendégkarmester a Szolnoki szimfonikusoknál A Szolnoki szimfonikus zenekar hétfői koncertjén vendégként Gert Sell dirigált A Nyugat-berlini Oratóriumkórus karmestere, Gert Sell vendégszere- oelt a Szolnoki szimofnikusok élén a Megyei lűvelődési és If­júsági Központ­ban. Megnyerő zeneiséggel, az Otthonosság ér­zésének biztonsá­gával vezényelte a klasszikus szer­zők műveiből ösz- szeállított műsort. A Mozart Titusz nyitányát köve­tően felhangzó Á- dúr klarinétver­senyben hangsze­rének kiváló mes­terét, Kovács Béla klarinétművészt hallhattuk, kit a hazai klarinétosok nagy tábora példaképeként tekint. Hangja éterien tiszta és szép színű, Mozartot megidéző könnyedsége és a dallamot lélegeztető tág szerű dallam­vezetése végig ébren tartotta a figyelmet. A kísérő szerep­körben bemutatkozó Gert Sell beleérző és alkalmazko­dóképességgel hangolódott rá Kovács Béla személyes kisu­gárzására, s a szólistával hallható egyetértésben a Mozart-mű formálásának és hangvételének klasszikus ki­egyenlítettségét fogalmazták meg a mű üzeneteként, meg­ajándékozva a közönséget poétikus pillanatokkal, s a könnyed játékosság örömé­vel. Beethoven II. szomfóniá- jában a karmester koncepció­ját pontosság és a zene ér­zelmi ámyalatváltásainak illetve a koncentráció és a kellő pillanatban felszabadí­tott energia megtalált, egyen­súlya tette megnyerővé. Biz­tos kezű, rutinos karmester, aki ütéstechnikáját a tem­pókarakterek folyamatos kontrolljának és a nagyforma kialakításának szolgálatába állítja. Jelzéseit oly annyira időben és jól értelmezhetően közvetíti a zenekarnak, hogy a zenészeket a zenei folya­matnak nemcsak az adott pillanatban zajló apró törté­néseire, hanem a folyamat logikájára, a nagyobb egysé­gekben való gondolkodásra készteti. Az est művei közül a Bee- thoven-szomfónia atmoszfé­ráját éreztük legerőteljesebb­nek. A karmester — és a zenészek is — itt oldódtak fel igazán, ám nem magamu- togatóan: kizárólag a művön belül. A második tétel álmo­dozásra csábító zenéjének szép megfogalmazása igazán emlékezetes perceket hozott. Szívesen emlékezünk vissza a szép fafúvós színekre, kü­lönösen a fagott megszólalá­saira. A hegedűk együttjá- téka és intonálása most ha­gyott némi kifogásolni valót, de ellensúlyozták ezt szépü­lő fényű hangjukkal, nyu­galmasan kitöltött dallam­vezetésükkel. A közönség lel­kes, elismerő tapssal jutal­mazta az előadókat, a zene­kari tagok pedig vonókopog­tatással fejezték ki, hogy eredményesnek és kellemes­nek találták a Gert Sellel va­ló közös munkát. Labáth Valéria ...az öntömühely vasladik... Győrfi Sándor-szobor Bajcsy-Zsilinszky Endréről A szoborőntés legizgalmasabb pillanata. Perceken belül a formákba kerül az izzó fém. Középen Gyöflfj Sándor szobrászművész (Fotó: T. Katona László) Hogyan lehet az emberfe­letti hitet és erőt, a tévedé­sek közt is szenvedélyes igaz­ságkeresést, a megingatha­tatlan jellem belső vívódása­it: egy ember szenvedései el­lenére is ránctalanul, tisztán megmaradó arcát, alakját; egy teljes életet — hitelesen — másfél tonna hideg bronz­ba önteni? Hogyan lehet az esendő, de megalkuvást nem ismerő ember egyetlen moz­dulatát megmintázva a rom­latlan anyagból — róla min­dent elmondani? A választ egyedül Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szob­rászművész ismeri, akinek készülőben lévő, Bajcsy-Zsi­linszky Endrét idéző emlék­művén egy mozdulatba sű­rűsödik a bármely történelmi időben követendő magatar­tás, a józan érdekek és szá­mítás rideg valóságát elvető, mártíromságot szülő emberi tisztatág. A tervek szerint 1986. jú­nius 6-án, Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. év­fordulóján rendezett ünnep­ségen leplezik le majd az an­tifasiszta ellenállási mozga­lom Sopronkőhidán 1944 vé­gén mártírhalált halt vezető­jének emlékművét Budapest egyik legforgalmasabb pont­ján, a Deák tér és a Bajcsy- Zsilinszky út találkozásánál. A május végi kíváncsisko­dó a Képzőművészeti Alap meghívásos pályázatán első díjat nyert alkotásból gya­korlatilag semmit sem lát még, legfeljebb a műterem egyik polcán megbúvó apró gipszmintát. Az úgynevezett viaszveszejtéses eljárással készülő szobor végleges alak­ját — hét darabban — éppen most öntik formába az egyik csöndes karcagi utcában lé­vő öntőműhely-műterem — e hatalmas méretű, fizikai erőt és ügyességet is igénylő munkának megfelelően át­alakított — udvarán. Zavart nem keltve igyekszünk meg­lesni a bronzöntést: a szob­rász munkájának egyik leg­nehezebb és legizgalmasabb szakaszát. Mint a Csepeli Vasmű meleghengersoránál az izzó anyaggal birkózó vasmunkás, dolgozik a szob­rász és tizenegy segítője: fe­szülő izmokkal, csörgő verej­tékkel az arcán. Ki hitte vol­na, hogy ilyen kemény és emberfeletti koncentrációt, fizikai erőt kíván az a fo­lyamat, amit egy robusztu- sabban megformált alaknál is oly légiesen könnyednek képzelünk: az alkotás? — Sietnünk kell vele — mondja Győrfi Sándor. Csön­des nyugalom és higgadtság takarja a feszültséget az ar­cán. — Napi 10—16 órát dol­gozunk mindnyájan, egy hé­tig éjjel-nappal égettük az öntőformákat, hiszen egy hónap alatt kell bevégeznünk egy féléves munkát. A ja­nuári pályázatra benyújtott terv után mégegyszer meg kellett csinálni a szobrot egy az egyhez méretben agyagból, csak ezután dőlt el, hogy a véglegesen elfoga­dott két szobor közül az enyém áll majd 150 centi- méteres gránittalapzaton azon a helyen. Most a munka legnehezebb fázisában vagyunk. Nem tu­dom még, milyen minőségű bronzot küldtek, ha valame­lyik része az öntésnek nem sikerül, újra kell kezdenem azt mintázni, öntőformát csi­nálni és önteni. De június 6-án állnia kell a szobornak, hisz technikai akadálya nincs — és bár ki nem mondja, a tekintetéből lá­tom, hogy ha rajta és csapa­tán múlik, állni is fog a De­ák téri csomóponton. De már nincs mellettem: egy felhe- vü'lt vascsőtől kigyulladt a tető, percekig tart, amíg el­oltják. A hirtelen támadt ri­adalom hamar véget ér, de a következő rpunkafázis egy kis időt csúszik. Mert a kar­cagi öntöde modernizált, so­kat próbált kemencéi sin­csenek hozzászokva, hogy másfél tonna bronzot hevít­senek közel 1200 fokra. Búcsúzás előtt csak any- nyit mond: Csak azt sajná­lom, hogy ha kész, nem lesz időm eltenni egy hónapra, hogy aztán más munka után friss szemmel vegyem elő újra. — Bálint — Ma és holnap Blföldi pedagóguskórusok találkozója A hét végén jeles zenei esemény házigazdája lesz Szolnokon a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ. Ötödik alkalommal találkoz­nak egymással az Alföld — Pest, Békés, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Szolnok, Sza- bolcs-Szatmár és Nógrád megye — legjobb pedagógus­kórusai. A Liszt Ferenc szü­letésének 175. és halálának 100. évfordulója tiszteletére rendezett kétnapos fesztivál vendége lesz a triesti Mon_ tasiokórus is. Ma délelőtt fél 11-kor Köpf Lászlóné. a Tegnap három megye, Szolnok, Nógrád és Hajdú- Bihar országjáró diákjainak területi találkozóját rendez­te meg Szolnokon a Tisza- ligetben a KISZ megyei bi­zottsága. A három napig tar­tó programon mintegy hat­száz középiskolás vesz részt. A diákok, röviddel Szolnok­ra érkezésük után, akadály­Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének tit­kára nyitja meg a találko­zót, ezt követően három hangversenyen — 11. 15 és 19 órai kezdettel — mutatja be műsorát a tizenöt együt­tes. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor Liszt Ferenc-emlékülés- sel folytatódik a program, ünnepi megemlékezést For­rni Miklós, a Magyar Liszt Ferenc Társaság főtitkára mond. A kórustalálkozó ven­dége lesz — többek között — Fasang Árpád és Karai Jó­zsef zeneszerző. versenyen vettek részt, este a Cintula diszkó és a Híd amatőr színpad vidám műso­ra gondoskodott a fiatalok kellemes szórakozáséról. A program ma tájékozó­dási futással, OSN-bemuta- tókkal folytatódik, vasárnap pedig városismereti verse­nyen mérik össze tájékozott­ságukat. A nemzetközi békeév alkalmából Plakátpályázat Hajdú­böszörményben Az országos amatőrfilm­fesztivál megrendezése után ismét országos jelentőségű esemény színhelye lesz a hajdúböszörményi Sillye Gá­bor Művelődési Központ. A KISZ és a Hazafias Nép­front városi bizottságával összefogva országos plakát- pályázatot hirdetett a nem­zetközi békeév alkalmából azzal a céllal, hogy a művé­szet értékeivel, annak sajá­tos eszközeivel, kifejező for­máival mozgósítson a béke védelmére. A benyújtott pályaműve­ket szakzsűri bírálja el, a díjnyertes alkotásokból — az I—III. helyezettet 5, 4 és 3 ezer forinttal jutalmazzák — a művelődési központban kiállítást rendeznek. A pla­kátterveket augusztus 30-ig lehet elküldeni a központ cí­mére: Hajdúböszörmény, Bocskai tér 4. Országjáró diákok Szolnokon Több százan futottak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom