Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

1986. MÁJUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tevékenységük építümunkánk pótolhatatlan erőforrása Munkásör-parancsnokok III. országos tanácskozása — Grósz Károly mondott beszédet A Munkásőrség Országos Parancsnokságán szombaton megkezdődött a munkásör- parancsnokok III. országos tanácskozása, a kétnapos ér­tekezleten részt vevő mint­egy félezer hivatásos és tár­sadalmi állományú parancs­nok, illetve a közéletben kie­melkedő tevékenységet vég­ző munkásőr értékeli a tes­tület tevékenységének ta­pasztalatait. és megvitatja az elkövetkező időszak főbb fel­adatait. A tanácskozás el­nökségében foglalt helyet Gr ősz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság el­ső titkára, valamint Laka­tos Ernő, az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztá­lyának vezetője. Jelen voltak a megyei pártbizottságok képviselői is. Borbély Sándor, a Mun­kásőrség országos parancsno­ka vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a mun­kásőrség az elmúlt időszak alatt a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának cselekvő, elkötelezett része­seként eredményesen ellátta feladatait. Tovább javult a munkásőrállomány kiképzé­sének, felkészítésének szín­vonala, korszerűbbé vált a munkásőr egységek szerveze­ti felépítése, s intézkedése­ket hoztak a kiképzésre for­dított idő hatékonyabb fél­használására. A fegyveres szolgálat mel­lett a testület tagjai helytál­lásukról tettek tanúbizony­ságot munkahelyeiken, és aktívan részt vállaltak a társadalmi munkában is: ta­valy a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaverseny­ben 857 ezer óra önként vállalat munkát teljesítettek. A tanácskozás délutáni ülésén felszólalt Grósz Ká­roly. elöljáróban az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, s átadta Kádár János főtitkár üdvözletét a munkásőrség teljes személyi állományának részére. Az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja ezután a testület munkáját értékelve elmondta: a Magyar Szoci­alista Munkáspárt vezetése nagyra becsüli azt az áldo­zatkész helytállást, amelyet a testület tagjai tanúsítanak a mindennapi termelőmun­kában, politikai közéletünk­ben, illetve a szolgálati fel­adatok teljesítésében. Tevé­kenységük rendszerünk szi­lárdságának, szocialista fej­lődésünknek pótolhatatlan erőforrása — mondta Srósz Károly, majd a mun­kásőrség megalakulásának történelmi körülményeit idézte fel. Az MSZMP Központi Bi­zottságának értékelése sze­rint a munkásőrség személyi állománya politikailag szi­lárd, elkötelezett, fegyelme­zett. Ez a testület tevékeny­ségének legfontosabb politi­kai jellemzője, Ennek forrá­sai közé tartozik mindenek­előtt a párt egyértelmű, vi­lágos politikája; ugyancsak itt kell számba venni a mun­kásőrök történelmi ismerete­ken nyugvó tudatosságát, meggyőződését és nem utol­só sorban a parancsnokok hozzáértését, közösségalakí­tó képességét, nevelő mun­káját is. Grósz Károly ezután idő­szerű politikai és gazdasági kérdésekről, a társadalmunk előtt álló legfontosabb fel­adatokról tájékoztatta a ta­nácskozás résztvevőit. Az értekezlet tegnap a munkasör-parancsnofcok hoz­zászólásaival folytatódott. Válasz az importkorlátozó intézkedésekre {Folytatás az 1. oldalról) rí termékek fontos vásárlói, semmilyen korlátozással nem élnek most már? — Most már semmilyen globális, abszolút korlátozás­sal nem élnek. És az is na­gyon lényeges, hogy ezek fe­lé az országok felé a tranzit útvonalaink is szabadok. Amikor mi megtudtuk, ér­tesültünk a Közös Piac mi­niszteri tanácsának a dön­téséről: hogyan reagáltunk erre? — Elhatároztuk, hogy írás­beli tiltakozást nyújtunk be az Európai Gazdasági Kö­zösség tagországainak a kor­mányaihoz, valamint az Eu­rópai Gazdasági Közösség­hez. Ez az írásbeli tiltakozás megtörtént. Ez milyen erős diplomá­ciai lépés? — A diplomácia nyelvén, ez erős tiltakozás. Válasz-in­tézkedést még nem jelent, ez megfontolás tárgyát képe­zi. Jelenti viszont azt, hogy ebben a jegyzékben mi fel­soroljuk azokat az indokain­kat, amiért ezt az intézke­dést — és most majdnem hogy idézem — önkényes­nek, megalapozatlannak és indokolatlanul diszkrimina­tívnak tartjuk. Mit jelentenek ezek a ki­tételek? — önkényes lépés ez azért, mert bár látszólag objektív- nek tűnik az az indoklás, hogy a Csernobiltől 1000 ki­lométeres körzetet tekinti az Európai Gazdasági Közösség szennyezett területnek, ez a látszólag objektív mérce azonban tudományosan nem megalapozott, és a mérések nem támasztják alá. Ezen a körön belül vannak terüle­tek, amelyek egyes idősza­kokban csak részben és sok­kal kevésbé voltak szennye­zettek. mint a körön kívül. Nem kerülheti el az ember figyelmét az, hogy az 1000 kilométer az pont Csernobil­től a csehszlovák—osztrák— magyar határ találkozáséig terjed. Azonos helyzetben lévő országokat azonos mó­don kellene kezelni. Márpe­dig például Ausztriára — ahol időnként és most már hosszabb ideje, miként ezt az osztrák újságok is publi­kálták, — sokkal magasabb volt a szennyezettség szint­je, mint Magyarországon ,— ezek az intézkedések nem vonatkoznak. Mi lehet a válasz egy ilyen tiltakozásra? Tehát a diplo­máciai csatornákon hogyan folytatódhat tovább ez a „mérkőzés"? — Mi nagyon reméljük, hogy ez a mérkőzés nem a diplomáciai csatornákon fog tovább folytatódni. A bizott­ság javaslatában szerepel, hogy május 20-án felülvizs­gálják az intézkedéseket. A május 20-i felülvizsgálat eredményezheti azt, hogy az általunk kifogásolt intézke­déseken lazítanak, vagy el­törlik, és egyébként is má­jus 31-e pillanatnyilag a kor­látozások határideje. Való­színűnek tartom, hogy má­jus 31-e után ki tudunk ala­kítani egy olyan együttmű­ködést az Európai Gazdasá­gi Közösség tagországaival, amelynek segítségével az exportunk újra meindulhat. A Közös Piac országain kívül tettünk-e máshol hi­vatalos lépéseket? — Minden ország irányá­ban hivatalosan eljártunk olyan módon és annak mér­tékében, ami megfelelt a ve­lünk szemben bejelentett, és a gyakorlatban alkalmazott intézkedéseknek. Természe­tesen mi az együttműködést kezdettől fogva minden part­nerünknek felajánlottuk: nem kifogásoljuk az ellenőr­ző méréseket, kívánság sze­rint szállítmányainkat ellát­juk az illetékes magyar ha­tóságok által végzett ellen­őrzést és annak adatait tar- tartalmazó hivatalos tanúsít­vánnyal — fejeződik be a nyilatkozat. Befejeződött a harmadik Országos Szakmunkástanuló Napok rendezvénysorozata (Folytatás az 1. oldalról) megemlítette, hogy nem a kérés és annak elutasítása a téma, hanem hogy a dohány­zás mennyire káros az egész­ségre. A parlament döntött: rendezzenek kiállítást a ci­garetta ártalmainak bizonyí­tására. Aligha kell magya­rázni: a kiállítást minden diák nagy érdeklődéssel néz­te végig. A szekciófoglalkozásokon, amelyeket az SZMT és az ágazati szakszervezetek ifjú­sági titkárai vezettek, igen sok ötlet szóba került, hiszen a szabadidő hasznos eltölté­sébe „bevonult” a technika, mint például a video, amely meglehetősen költséges. Látogatás a Mfivésztelepen, a Chiovlni emlékszobában Két mázsa virsli lemondva Mielőtt a jelzett „bőség” bárkit is zavarba ejtett vol­na — ebéd után szakadni kezdett az eső. A művelődési központ előtt fölállított szín­padra fólia került, aki tu­dott, tető alá menekült, a közeli kis étkezde tulajdono­sa pedig gyorsan lemondta a két mázsa virslire szóló megrendelését. Kátay Zoltán — a Dinnyés József helyett beugró, medvehangú ének­mondó — nemcsak amiatt panaszkodott, hogy esik az eső, hanem arról is, hogy fo­galma sincs, mikor és hol fog fellépni. Egyszóval: „bo­rult” a tervezett .program. A rendezőket dicséri: percek alatt elkészült az új menet­rend. A Pelikán Szálló és a művelődési központ ezekben az órákban meghökkentő láto­gatottságnak örvendett. A Pelikánban megnyílt a pol- casino, a művelődési központ színháztermében annak rend- je-módja szerint — a terve­ket kicsit átalakítva — szín­padra lépett az OSZSZSZK- ból érkezett néptáncegyüttes, a Vadrózsák és a Bihari; mi­közben az előtérben egy fia­talokból álló dixieland­együttes mutogatta az orosz­lánkörmeit, vagy a két disco- jockey — Arató és Cintula — valamelyike bizonygatta, hogy a gépzene sem kutya, megfelelő tálalásiban. Itt volt Faházi „Janika” a pingpong- zsonglőr, s a Furkó Kálmán vezette szolnoki karatézók és a Rand őri kaszkadőr­csoport egymás utáni bemu­tatkozásából kiderült. hogy miért és mennyire kell ko­molyan venni a távolkeleti harci sportokat. Kár, hogy csak négyévenként Vége jó: minden jó. Késő estére a felhők elvonultak, a művelődési központ előtti téren pompás koncertet adott az Old Boys és az Első Eme­let együttes. Vasárnap volt, mire a rendezők és a segítő­társaik— illesse dicséret őket. mert kifogástalan munkát végeztek — megkezdhették a folytatás előkészítését. A késő éjszakába nyúló beszél­getéseken csupán egyetlen kritikai megjegyzés hangzott el: kár, hogy csak négyéven­ként van ilyen rendezvény. Eső előtt a „mesterek utcájában" „Őrizd a békét!” Vasárnap a koradélelőtti órákban a város különböző pontjain gyülekeztek a szak­munkástanulók, hogy részt vegyenek a békefelvonuláson és az azt követő békenagy­gyűlésen. Mintegy hangulat­teremtésként a Fóti Gyer­mekváros Folt együttesének zenéje, dala töltötte be Szol­nok központját, a fiatalok laza, de fegyelmezett sorai a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ előtt „felbom­lottak”. régi és új ismerősök találtak egymásra, tarka léggömbök szálltak fel, a ta­lálkozó emblémás kék nyak­kendőire nevek, címek ke­rültek, felszabadultan folyt az emlékcsere. Nagy taps fo­gadta Déri János tévéripor­tert aki ismét bebizonyítot­ta, hogy remekül ért a fiata­lok nyelvén. Köszöntötte a békenagygyűlés résztvevőit, és átadta a mikrofont Ba­rabás Miklósnak, az Orszá­gos Béketanács főtitkárának, a nagygyűlés szónokának, aki többek között elmondta: napjainkan a világban talál­kozunk embertelen tervek­kel. amelyek azt a célt szol­gálják, hogyan lehetne el­pusztítani az emberiséget. A fegyverkezés ma már nem csupán a Földet hanem a világűrt is veszélyezteti. Vannak azonban biztató je­lek is. Társadalmunk, ahol igyekszünk jól érezni ma­gunkat, igenli a békét, amelyre bizonyságot adtak a szakmunkástanuló napok résztvevői is. A társadalom azt várja a leendő munká­soktól, hogy szaktudásukat, mesterségüket a béke céljai­ra használják fel. És mert a munkához békére van szük­ség, a békemozgalom igény­li mindén egyes ember tá­mogatását. Barabás Miklós után a fia­talok nevében Mészáros Bé­la, törökszentmiklósi autó­szerelő-tanuló, a legutóbbi politikai szövegmondó ver­seny győztese lépett a nagy­gyűlés mikrofonja elé. Arról beszélt, hogy a tizenhat éve­sek nemzedéke, amely béké­ben született, néha értet­lenül tapasztalja, hogy a szüleik, nagyszülőik ossze- rettennék, ha a tévében há­borús filmet vetítenek. Ezért kell mindenáron elkerülni egy újabb háborút, hogy so­ha ne kelljen a ma fiataljai­nak félni. Tanulni és dolgoz­ni csak békében lehet, és ha minden haladó gondolkodású ember összefog, megőrizhető a béke. A szónokokat a Folt együt­tes váltotta fel a színpadon, és együttes éneklésre hívta a gyűlés közönségét. Zengett a lelkesült dal a Művelődési és Ifjúsági Központ előtti parkban: többször is elis­mételték John Lennon örök­becsű szerzeményének ref­rénjét: őrizd a békét! A közös éneklés után Iván- csik Imre, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára a szakmunkástanuló napok zárásaként megkö­szönte, hogy szűkebb pátri­ánk adhatott otthont egy ilyen jelentős eseménynek, és jó tanulást, jó munkát kí­vánt a fiataloknak. A béke nagy gyűlés szónokai: Barabás Miklós és Mészáros Béla Villáskulcs ás kompjuter Villáslétulcs (ami megtar­tó kezet is jelenthet), csa­varanya és könyvlapok — ennyit foglal magába a III. országos szakmunkás- tanuló napok jelvényre, trikóra, kendőre, kiad- ványborítóra egyaránt adaptálható embléméja, Tóth Lajos grafikája. En­nél egyszerűbbet, kifeje­zőbbet, a nyomdai lehető­ségeknek, a nagyításnak, a kicsinyítésnek is megfele­lőt kitalálni — nem volna könnyű feladat. Munka, tanulás, a munkához és a tudás lehetőségéhez való viszony: nem egyszerű ezt néhány grafikai jel segít­ségével visszaadni. Mégis: lehet, lehetne mit hozzátenni. Szombat délben emblémás kendős Gyór-Sopron megyéből ér­kezett pedagógusok „ele­mezték" a grafikát, nagy­jából a következő vég­eredménnyel. — Pontos, de kicsit túl­haladott. A kalpács, a fo­gaskerék. a csavar és a villáskulcs — ne felejtsük el — egy-egy gazdasági, technikai korszak egyez­ményes szimbólumai. Ma már a számítógép is a termelés és az oktatás mindennapjaihoz tartozik. És ez hiányzik erről a grafikáról. lói éreztük magunkat Szolnokon Hadd álljon itt néhány vé­lemény a harmadik országos szakmunkástanuló napokról. A vélemények természetesen az „érintettektől”, közülük is a nem szolnoki résztve­vőktől származnak: Malomhegyi Zsolt, a sal­gótarjáni 211-es intézet har­madéves központifűtés-sze­relője: — Nógrád megyéből össze­sen tizennyolcán, az isko­lámból hárman jöttünk Szol­nokra. Számomra emlékeze­tes marad a szombat dél­előtti találkozó az idősebb szakmunkásokkal, akik sok, eddig ismeretlen tényt mu­tattak be a múltról. A szer­vezés kitűnő volt, a szombat délutáni programból nekem a néptáncegyüttesek műsora és Furkó Kálmán karate-be­mutatója tetszett. Koltai Nándor, a balaton­füredi Kertészeti Szakközép- iskola és Szakmunkásképző másodéves tanulója; — A gyönyörű Tiszaliget- ben laktunk, számtalan új barátot szereztem. Most már nem leszek idegen Vas, Csongrád vagy Szabolcs me­gyében sem. Az iskolánkból ketten jöhettünk el a talál­kozóba, a választás azért esett ránk, mert aktívan részt veszünk a KISZ-ben és a szakszervezeti munkában. A rendezőknek csak gratu­lálni tudok. Aranyosi András, a nyír­egyházi 107-es szakmunkás­képző intézet másodéves nagyvasúti villamosjármű- szerelő tanulója: — A szabadidő hasznos felhasználásáról szóló ta­nácskozáson ismét megerő­södött bennem az elhatáro­zás, hogy tovább tanuljak; technikumot szeretnék vé­gezni. Ügy vélem, a Szolno­kon eltöltött napokat sokára felejtem el, egyelőre „rend­szerezem” az itt hallottakat. Nagy Franciska, a mező­túri kereskedelmi szakmun­kásképző intézet harmadéve­se: — Feledhetetlen élmény volt a Művésztelepen tett lá­togatásunk. Még soha nem láttam azelőtt műterrrVet be* • lülről. De hasznos tudniva­lókat szereztem a honvédel­mi klubban rendezett politi­kai beszélgetésen is. A szom­bat délutáni műsorból leg­inkább az Első Emelet és az Old boys együttes koncertje tetszett. De hogy a tökéletes rendezésről is mondjak va­lamit: kár, hogy egy valamit nem tudtak elintézni: azt, hogy ne legyen eső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom