Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 19, |A szerkesztőség postájából Mennyit fizetnek a csirkéért? Több kisújszállási és Tö- rökszentmiklós környéki csirkenevelő olvasónk kér­dezte szerkesztőségünktől, hogyan változott a csirkék felvásárlási ára múlt év vé­gén és ebben az évben, mert véleményük szerint már any- nyira „megvariálták” — hó­napokra, szezonokra bontva —. hogy nem tudnak rajta eligazodni. E témában a Tö­rökszentmiklósi Baromfifel­dolgozó Vállalattól kértünk tájékoztatást. Csombordi Ist­ván, a mezőgazdasági osztály vezetője válaszában többek között a következőket irta: Tavaly október 28-án szü­letett központi döntés abban, hogy november 1-től decem­ber 31-ig a csirke kilo­grammja után 2,50 forintot kell fizetnie a felvásárlónak. Ugyanakkor központi döntés született arra is, hogy 1986- ban a téli broilernevelés (1—11—III, illetve XI—XII. hónap) többletköltségeit a felvásárlási árban el kell is­merni. A vállalat gesztorsá­gával működő broilerterme- lő gazdasági társaság múlt év november 4-i igazgató tanácsülése — a termelőgaz­daságok, háztáji integráto­rok javaslata alapján — hozta azt a döntését, mi­szerint a feldolgozó vállalat a vele szerződött partnerek részére 1986-ban baromfiért az alábbi árakat fizeti (a háztáji integrátorok az ebből képzett árrés levonása után maradó összeget fizetik ki a háztáji termelőnek): A broilercsirkéért 34,25 forintot kilogrammonként, ezenkívül időszaki felárat is a következőképp: A tavaly november 10 és ez év febru­ár 8 között telepített napos- csirkéből leadott broiler után 3 forintot kaptak kilogram­monként, a február 9— március 9, továbbá a szep­tember 15—november 9 kö­zött telepített csirke után 1,50-et, egyéb időszakban pedig az átvételi ár 34,25 forint kilogrammonként, s felár nincs. Guggolva férünk a könyvekhez Rendszeresen járok könyvesbol­tokba és az a ta­pasztalatom, hogy Szolnokon kevés a hely a könyvek árusítására. Pedig értékeinkre ki­emelt figyelmet kell fordítani — halljuk nap mint nap. A Ság vári körúti könyves­boltban elszomo­rodva nézem a Képzőművészet címszó alatt lévő könyveket, me­lyek igen repre­zentatívak, és az áruk sem mellé­kes. gondolom, rajtam kívül so­kan vásárolnak ilyen jellegű könyveket, esetleg ajándékba is. Ez utóbbi viszont megfontolan­dó, mert mit szól az ünne­pelt, ha külsőre úgy néz ki, mintha antikváriumban vet­tem volna könyvet. Ugyan­is a borítók szakadtak, ko­pottak, gyűröttek. A műsza­ki, ifjúsági és szépirodalmi könyveknél már jobb az el­helyezés, miért nem lehet a képzőművészeti polcon is rendet teremteni? Javaslom, mivel a hang­lemezbolt közvetlenül mel­lettük van, a hanglemez részt át lehetne engedni a könyveknek. Ezzel is csök­kenthetnék a zsúfoltságot, és nem kellene attól tarta­nunk, hogy míg guggolva könyvet válogatunk, egy má­sik elmélyült vásárló áteshet rajtunk. Sz. K. Szajol Segített a buszvezető Fiatal pár igyekezett má­jus 12-én, hétfőn este 19 óra 10 perekor a Széchenyi lakó­telepen a Rigó úti végállo­másról a város felé induló autóbuszhoz. A féllábú fia­talember lasan haladt, man­kójára támaszkodva, még­sem késték le a járatot, mert a busz vezetője eléjük ment és segített a felszállásnál. Mindezt N. K. szolnoki ol­vasónk azért mondta el szer­kesztőségünkben, hogy ne csak a rossz példák kerül­jenek nyilvánosságra. A BU 91—20 rendszámú autóbusz vezetőjének emberséges magatartása, segítsége az eset szemtanúiból jó érzést váltott ki. Besenyszög volt a házigazda A győzelem napja, vala­mint a béke és barátsági hó­nap jegyében rendezett MHSZ Szolnok városi hon­védelmi nap színhelye Be­senyszög volt május 11-én. A közönség, s a mintegy há­romszáz versenyző jól szer­vezett rendezvény részese le­hetett. Ebben a munkában nagy részt vállalt a Beseny- szögi Kossuth Tsz és a Pa­lotás! Állami Gazdaság hon­védelmi klubjának vezetősé­ge és a takarékszövetkezet. A helyi tanács, a Bőrtex és az Afész pedig külön díjak­kal emelte a verseny színvo­nalát, melyen a következő eredmények születtek: A honvédelmi klubok kö­zül, a tartalékosok versenyé­ben I. a MÁV Körzeti Üzem­főnökség, II. a Tiszamenti Vegyiművek, III. a Víz- és Csatornamű Vállalat. A sor­kötelesek általános verse­nyén I. Martfű, II. Üjszász, III. a Tiszamenti Vegyimű­vek; összetettben I. a tisza- földvári községi klub, II. a tiszaföldvári Lenin Tsz, III. a Martfűi Cipőipari Szak- középiskola honvédelmi klubja. — Az eseményről Gönczi Lajos, az MHSZ szolnoki városi titkára szá­molt be. Egy hónapja ástak három bosszú és mély árkot Szolnokon, a Marcipán cukrászda és a Kunság étterem mellett. Bizo­nyára vízlevezető csatornának szánták, ami igen balesetve­szélyes. A víztől ugyanis nem látni a mély árkot, már 20 gépkocsi csúszott bele, amiket úgy kellett kivontatni innen (N. Zs.) „Nem tévedett, amikor dolgozott?” Szerény nyugdíjamból négy lapra fizetek elő, ezek Címét a levélládámra írtam, mégis előfordul, hogy hol a Füles, hol a Magyar Hírlap nem érkezik meg. De olyan is volt, hogy a Füles helyett Dudás Matyit kaptam. Rek­lamálásomra megígérték, hogy pótlólag megkapom, de a mai napig sem (V. 12.) ér­kezett meg a Magyar Hírlap, amit szívesen olvasok. Hall­gatom reggelenként a rádió sajtótájékoztatóját, milyen írásokra hívja fel a figyel­met és nagyon bosszant, amikor nem tudom elolvas­ni, mert hiába várom az új­ságokat. Beszéltem az újság­kihordóval, akit tisztelek, dé ő válaszul azt kérdezte, „hogy én nem tévedtem, amikor dolgoztam?” Az én tévedésem több ember halálát, vagy egész életre szóló rokkantságát okozta volna. Az az érzé­sem, hogy a dolgozók egy részében nincs elég felelős­ségtudat, szinte azt tartják, megérdemlik a fizetést, ha megjelennek a munkahelyen. Mi pedig a 48 órás munka­hetet ismertük még és a tár­sadalmi munkát csak szom­bat délután vagy vasárnap délelőtt; az éjszakai, föld alatti lapátolásért pedig 88 forintot kerestünk, s ezután állapították meg a nyugdí­jat. Jó, hogy ma másképp van mindez, ennek örülni kell, de jó lenne azt is lát­ni, tapasztalni mindenütt, hogy az emberek felelőssé­get, megbecsülést éreznek embertársaikért, munkáju­kért és munkahelyükért egy­aránt. György Mihály Szolnok A Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat nyomda­üzemének dolgozói és családtagjai kétnapos autóbuszkirán­duláson ismerkedhettek meg jobban egymással — május 10—11-én. Közben megnézték Kecskemét és Szeged neveze­tességeit, a dorozsmai szélmalmot, a kiskunfélegyházi mú­zeumot, valamint az öpusztaszeri Nemzeti Történelmi Em­lékparkot — a képen (L. É.) Levelekből - sorokban Kunhegyesen május 9-én a Kossuth Üti Általános Is­kola pajtásai szovjet bará­taikkal együtt megemlékez­tek a győzelem napjának 41. évfordulójáról. A történel­met idéző ünnepség gazdag színfoltja volt a pionír-fel- nőtt-katona baráti találkozó, melynek résztvevői a kun­madaras i Szovjet Hősök Em­lékművénél elhelyezték a hála koszorúit és virágait. Kovács Jánosné szolnoki olvasónk keserű hangú leve­let írt amiatt, hogy a Várko- nyi tér 13. sz. ház előtt a társadalmi munkával rendbe tett és gondozott zöld, virá­gos környezetüket a kamasz fiúk futballozással tönkre­teszik. Esténként meccset rendeznek itt, a kicsik ját­szóterét is összetapossák, de nem érdemes rájuk szólni, mert azt válaszolják: mi kö­zünk hozzá. Pedig a közeli Kun Béla körúti putballpá- lyán zavartalanul játszhat­nának, amit erre a célra épí­tettek. A munkahelyi könyvter­jesztés tapasztalatairól szá­molt be Bérezi Jenő szolno­ki olvasónk. Többek között a következőket írta: A Pa­pírgyár kollektívája szeret olvasni, amit az is bizonyít, hogy évi könyvforgalmuk megközelíti a 200 ezer forin­tot. Az idei könyvhét köze­ledtével arra buzdít, hogy a rohanó élet, a tudomány és technika világában is legyen elengedhetetlen igényünk az olvasás, ami fejleszti szó­kincsünket, gondolkodásun­|A tárgyalóteremből 1 Munkára fogták a munkakerülőt Nem ivott, nem kártyázott, természetrajzához sem az izgága, inkább a jámbor szó illett igazán. Mégse tudott megbecsült, hasznos tagjává válni környezetének, se meg­bízható támaszává népes csa­ládjának. Hiányzott belőle az, ami legszebb, legneme­sebb erénye minden becsü­letes, jóravaló embernek: a munka szeretete. Kecskeméti Béla, Jászki- sér. Jókai Mór út 8. szám alatti lakos esetében a mun­kaszeretet hiánya különös­képpen nem volt magánügy. A 42 éves Kecskeméti ugyan­is négy gyermek édesapja. Négy kiskorú gyermek ne­veléséről, eltartásáról kellett volna gondoskodnia. Kellett volna, de nem tette. Pedig a maga módján szerette csa­ládját, gyerekeit. Szerette, de rosszul. Az életerős, munkára al­kalmas Kecskeméti éveken át elkerülte a munkát. Nem­hogy állandó munkaviszony létesítésére törekedett volna, de még az alkalmi — az 1 napos — munkára is elvétve vállalkozott. Munkakerülő életmódjával — azon kívül, hogy családja életét keserí­tette — környezetét megbot­ránkoztatta, a rendőrség fi­gyelmét pedig felhívta ma­gára. A Jászberényi Rendőrka­pitányság 1984 júliusában közveszélyes munkakerülés szabálysértés miatt Kecske­métit 30 nap elzárással bün­tette. Mintha mi se történt volna, a büntetés letöltése után a megrögzött munkake­rülő úgy folytatta, hogy to­vábbra se csinált semmit. A szabadulását követő 8 hónap alatt összesen 6 napot dolgo­zott, mindig csak egy-egy napig. Az elmúlt félévben pedig már egyetlen egy napot se „pazarolt” munkára. Pedig családjának nagy szüksége lett volna a segít­ségre. a „családfő” becsüle­tes munkával szerzett pénzé­re. Feleségének ugyanis négy fejlődő és jó étvágyú gyere­ket, meg egy dologtalan fel­nőtt férfit kellett etetni, öltöztetni a családi pótlék­ból és gondozási segélyből. Ez pedig kevés volt Kevés " még azzal a pár forinttal ki­egészítve is, amit a vádlott nevelőanyja — sajnálva az unokáikat — amikor csak te­hette kis nyugdíjából jutta­tott a családnak. A rendőrség ez év április 21-én újból őrizetbe vette a munkával hadilábon álló Kecskemétit. Munkakerülő életmódja ezúttal a vádlottak padjára juttatta. A Jászberé­nyi Városi Bíróság Dr. Iva- nics Erzsébet tanácsa a na­pokban tárgyalta Kecskeméti Béla ügyét. Közveszélyes munkakerülésért 1 év szigo­rított javító-nevelő munká­ra ítélte. Az ítélet jogerős. — illés — kát, gazdagítja személyisé­günket és ismereteinket egy­aránt. Jakucs István mezőtúri ol­vasónk A vásárlók szemével címmel versbe foglalta mindazt, amit a helyi Ifjú­sági ABC-ben látott, tapasz­talt már jó ideje. Ebből ki­derül, milyen ott a forgalom, az áruellátás, a választék, milyenek a vásárlók, az el­adók stb. Néhány sor ízelí­tőül verséből: „A kasszánál is nagy a forgalom, / Főleg délután és piaci napon, / Mindezt tetézi, ha. jön a szombat, / Nem tudni, hogy győzik ezt a forgalmat. / Jók a kiszolgálók, a vevőkhöz kedvesek, / A Szilágyi há­zaspár irányítja őket. / Nagy forgalmú üzlet, sokan ide­járnak, / Hiszen ennél job­bat Túron nem találnak." Válasz cikkünkre Intézkedtek Szemétdomb a két ház kö­zött címmel közöltük május 12-én Urbán Istvánné szol­noki olvasónk levelét, mely­ben szóvá tette, hogy a télen oda került törmeléket, hul­ladékot azóta sem szállítot­ták el. S a lakók egy része már azt hiszi, szemétgyűjtő hely és különböző limlomok­kal szaporítja. László József, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat igazgatója válaszá­ban a következőket írta: A cikk megjelenése után azon­nal intézkedtek, a szemetet elszállították annak ellenére, hogy nem egészen vállala­tuk hibájának róható fel a kialakult helyzet. Az elkö­vetkezendő időben nagyobb gondot fordítanak a kezelé­sükben lévő ingatlanok kör­nyezetére is — irta befeje­zésül. Szerkesztői üzenetek Nagy József, törökszent­miklósi olvasónknak: Vár­juk pontos címét, hogy leve­lére válaszolni tudjunk. Kocsis Sándor, Szolnok: A kiegészítő tevékenységet folytató gmk-tag tíz százalék társadalombiztosítási járulé­kot köteles fizetni, amelynek alapja a tárgyhónapban ki­fizetett jövedelem (bruttó bevétel) ötszázalékos szemé­lyi költséggel csökkentett összege. Ennek ellenében a gmk-tag, ha kiegészítő tevé­kenysége közben üzemi bal­eset éri, baleseti táppénzre, járadékra, rokkantsági nyug­díjra jogosult. A baleseti táppénzt — függetlenül a ténylegesen elért kiegészítő jövedelemtől — havi 3000 fo­rinttal számolva, 65 száza­lékban kell megállapítani. A gmk-tag ebben az esetben főfoglalkozásában — az ál­talános szabályok szerint — csak a szokásos 65 vagy 75 százalékos, tehát nem bale­seti táppénzre jogosult. T. Kálmánná, Karcag: Amennyiben a próbaidő el­teltével más munkakörbe vagy alacsonyabb személyi alapbérrel kívánják foglal­koztatni, erről munkáltató­ja legkésőbb a próbaidő le­telte előtti harmadik napon köteles írásban értesíteni. Ha a próbaidő elteltével to­vább foglalkoztatják, mun­kaköre az értesítésnek meg­felelően alakul. Gajdos László, Jászberény: Ha a vállalat mond fel, új munkahely keresése címén a dolgozó részére meghatáro­zott szabadidőt kell biztosí­tani, ennek időtartamát 15— 30 nap között a kollektív szerződés állapítja meg, a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A fel­mondási idő egy részére, vagy teljes tartamára a vál­lalat felmentheti a dolgozót a munkavégzés alól. A fel­mentés idejére átlagkereset jár. OuxeállUotta: Csankó Mtklómé

Next

/
Oldalképek
Tartalom