Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

1986. ÁPRILIS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Divat és hiány a szakmákban Május végéig jelentkezhetnek a nyolcadikosok szakmunkástanulóknak Jóllehet, véglegesen május 31-én zárják le a jelentkezé­seket a megye szakmunkás- képző intézeteiben, annyi azonban már most is látszik, hogy milyen szakmák iránt nagy az érdeklődés és melyek azoik, amelyekre egyáltalán nem vagy csak igen kevesen jelentkeztek. Szolnok megyében az idén •több mint ötezerhatszázan végeznek az általános isko­lákban. közülük 2750-et vár­nak a szakmunkásképző in­tézetek. Általában a helyzet az előző évekhez képest alig változott: továbbra is túlje­lentkezés van a fodrász szak­mára (huszonkilenc helyre száztizenhatan adták be az igényüket) és azoknak a szakmáknak a köre is meg­maradt. amelyekre senki se jelentkezett. Ilyen például a vasbetonkészítő, a marós, az üvegfúvó, a cipőfelsőrész-ké­szítő és a bőrruhakészítő. De csekély népszerűségnek ör­vend a géplakatos, a villany­szereié és néhány mezőgaz­dasági jellegű szakma is. Ez utóbbiak közül elsősorban lá­nyokat várnak baromfi- ser­tés-, és szarvasmarha-te­nyésztőnek, szőlő- és gyü­mölcs-termesztőnek Jászapá- tin. Meglehetősen sok üres hely található még a szakmunkás- képzőkben. A megyében hat­van különböző szakmát sa­játíthatnak el a fiatalok és bizonyára a rossz beidegző­désnek betudhatóan a lá­nyok a régi slágerszakmák­hoz vonzódnak, mint a már említett fodrász, nőiruha ké­szítő, bőrdíszműves. Pedig korántsem csak fiúknak va­ló az esztergályos, a marós vagy a férfiruha-készítő szakma. Ám a lányok, vagy inkább szüleik ódzkodnak ezektől a mesterségektől. A fiúk körében is akad sláger- szakma. mint például az au­tószerelő. Csupán egyetlen adat: a jászberényi szakmun­kásképzőbe harminckét au- t«ós'ze(re!lőit tutinak felvenni, de ötvenen jelentkeztek. Ér­dekes viszont, hogy a rádió- tévészerelés veszített a nép­szerűségéből: ugyanabban az iskolában tizenhárom elsős­nek lett volna helye, viszont mindössze négyen jelentkez­tek. Megtartotta közkedvelt­ségét a szobafestő és mázo­ló szakma, a túljelentkezés általában kétszeres, őrzi elő­kelő helyét a szakmák sorá­ban a ruházati eladó foglal­kozás, amelyre bizonyság, hogy a mezőtúri kereskedel­mi szakmunkásképző intézet hatvanas keretére százheten jelentkeztek. A szolnoki 633-asban évek óta gondot okoz, hogy egyet­len érdeklődő sincs a vas­betonkészítő szakmára, holott köztudomású, hogy nem ne­héz fizikai munka, ugyanis csaknem teljesen gépesített. Érthetetlen az is, hogy a bőr­ruhakészítő szakma alig ta­lál jelentkezőt: a huszonkét helyre csupán hatan adták be az igényüket. Az ősi üvegfú­vó mesterség is sokat veszí­tett népszerűségéből, a Kar­cag—Berekfürdőn működő üveggyár vezetőinek nagy fejtörést okoz az utánpótlás hiánya. Nem vonzza a gyere­keket a cipőipar sem: Mart­fűn a szakmunkásképző in­tézetben kilencven elsőst sze­retnének beiskolázni, de csak hatvanegyen jelentkeztek. Ugyanott a szakközépiskola hetvenkét fiatalt vár s mindöissze huszonnégyen küldték el jelentkezési lap­jukat. A nagymúltú Szolnoki Jár­műjavítóban is fő a fejük a vezetőknek, hiszen például dízelmozdony-szerelőnek a harmincnégy helyre csupán tizenkilencen, erősáramú be­rendezés szerelőnek a hu­szonnyolc helyre nyolcán je­lentkeztek. Csökkent az ér­deklődés a géplakatos és a vasúti járműszerelő szakma iránt is. Nem tekinthetők végleges­nek az adatok, mert bizonyá­ra többen is döntenek úgy május 31-ig, hogy szakmun­kásképző intézetbe jelentkez­nek. Sőt, ha valaki még ad­dig sem határozza el magát, lehetősége van augusztus 15úg jelezni továbbtanulási szándékát. B. J. JA tanácsok az utódnak Kulturális seregszemle búcsúzóul Valétanapok Mezőtúron Csütörtökön dél­után a DATE me­zőtúri mezőgazda- sági főiskolai ka­rán megkezdődtek a valéta ünnepsé­gek. Az idén het- venhárom nappali és huszonnégy le­velező tagozatos hallgató végez a főiskolán, s a vá­rostól, az alma matertói vidám ünnepségsorozat­tal búcsúznak. A valéta napok ide­jére új, természetesen diák­igazgatót választottak a hall­gatók. Csütörtökön este hat és hét óra között dr. Patkós István hatalma már igencsak megingott, s néhány napig exigazgatóként maga is kény­telen használni a blokkoló­órát. Vivát közfelkiáltással Kö- vesi Géza lett a főiskola új „igazgatója”, akinek elsőként az exigazgató gratulált, s na­gyon korrekten néhány jó tanáccsal látta el az új „ural­kodót". Felhívta például a figyelmét arra, hogy ne szer­ződtessen maga mellé „for­matervezett” titkárnőt, mert akkor nem tud soha dolgoz­ni, annyi lesz a vendége. Fi­gyelmébe ajánlotta Patkós exigazgató ifjú utódjának azt is, hogy döntéseit úgy hozza meg, ha nem sikerül­nek, rögtön lehessen mire hivatkozni. A diákigazgató megválasz­tását kulturális seregszemle követte. A főiskola előcsar­nokában a képzőművészeti és a fotószakkör kiállítását néz­hették meg a vendégek. Tegnap a gépkarnevállal folytatódott a valéta napok rendezvénysorozata. Az üzemmérnök-jelöltek és di­áktársaik különböző fogato­kon, szekereken, járgányo­kon, kis és nagy traktoro­kon, erőgépek és lovak há­tán barangolták végig a vá­rost, lassan tovatűnő diák­életük színhelyét. Az esti órákban került sor a gépészhordó csapra veré­sére. Érdekes, hogy a bor kiválasztását a diákok nem a Köves! Gésa átveszi a hatalom jelké­peit az exigazgató tói demokratikus úton válasz­tott vezetőjükre, hanem az exigazgatóra bízták. (Ügy tűnik, jó az „öreg” a háznál!) Roppantak a gyűrűk a túri kupákban, csobogott rájuk a szakértő ítész választotta bor, egy kortyintás s a gyű­rű „felavattatott”. A gyűrűavató szakestély jó hangulatú műsorral ért vé­get, a diákok bemutatták — a Magyar Televízió után sza­badon — a Vakablak című műsorukat. Ma gépészbál lesz a főis­kolán, tehát folytatódik a vidám valettálás, az igazgató csak hétfőn reggel kapja vissza a hatalmát, de addig mindig, mindenhol pontosan alá kell írnia a jelenléti ívet. Fogyatkozó zenekarok Szórakoztató zenészek értekezlete A héten tartotta éves mun­kaértekezletét a Pelikán Szálló bárjában az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltsége és a szórakoztatózenószek megyei szakszervezeti bizottsága. Az értekezleten Schaff László, az OSZK megyei ki- rendeltségének vezetője tá­jékoztatta a megjelent zené­szeket és munkáltatóikat az idea év szerződéshosszabítá- sainak általános tapasztala­tairól, a vendéglátóipari egy­ségeikben működő zenészek kollektív szerződéskötéseink kérdéseiről, egyéb munkajo­gi problémákról, valamint az 1988. évi ideiglenes működé­si engedélyek felülvizsgála­táról. Beszámolójában kü­lön megemlítette az élőzene háttérbe szorulását a gépze­nével szemben; a megyei ze­nekarok fogyatkozását, s ezen belül a népi zenekarok számának rohamos csökke­nését amely országosan is jellemző. Végezetül pedig szólt a külföldi munkavál­lalás lehetőségéről, mint a zenészpálya egyik legvon­zóbb perspektívájáról. Ezután Nádasi Miklós, a szakszervezeti bizottság tit­kára beszélt az alapszervezet eredményeiről, gondjairól, pénzügyi helyzetéről. A hozzászólások során hat zenész vetett fel különböző javaslatot, többek között Fa­zekas László, a Szolnok étte­rem zongoristája arra kérte kollégáit, hogy egynapi gá­zsijukat ajánlják fel az idős, beteg zenészek javára. A tagság egyhangúlag elfogad­ta a javaslatot. Zala Népfőiskola Ezzel az elnevezéssel új­donságnak számító, önköltsé­ges tanfolyamot szervez a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A kilenc hónapon át tartó, 800 órás kurzus során sokirányú kép­zést kapnak a hallgatók. A tananyag főbb témakörei: társadalomismeret, család, házasélet, gyermeknevelés, háztartási tudnivalók — sü­tés-főzés, szabás-varrás, ké­zimunka, lakáskultúra, ker­tészkedés, állattartás —, jo­gi ismeretek, sport, német vagy angol nyelv tanulása. Terepszemle — föntről ilyen jó a közmű­velődós P.-ben! — hallottam megyejá­ró riportútjaimon. Persze, tették hoz­zá, a művelődési ház sokat köszönhet annak, hogy a ta­nács mellette áll, mindenben támogatja. Három faluval ar­rébb: „Alig van itt valami kulturális élet, amióta X. ke­rült a művelődési otthon élé­re. Pedagógusnak ugyan ki­váló volt, de szervezni, ren­dezvényeket lebonyolítani egyáltalán nem tud”. M-ben azt jegyeztem meg, hogy a község vezetői irigységgel elegy rosszindulattal viseltet­nek a klubkönyvtár-vezető sikeres tevékenysége iránt. K.-ból arra emlékszem, hogy az általános iskola fiatal igazgatójaként esténként a közművelődés valóságos bá­zisává tette a kisközség ok­tatási épületét. Eltérő gyakorlat, eltérő eredmények, eltérő véleke­dés. Hol kereshető az elté­rés oka? Művelődéspoliti­kánkban semmiképpen sem, hiszen az világos, egységes alapelveken nyugszik. Sok­féleképp a közművelődési törvény sem értelmezhető, a közoktatást is körültekintő­en szabályozzák. Vizsgálód­junk tehát tovább. A műve­lődéspolitika elveinek gya­korlati megvalósítója a Mű­velődési Minisztérium. Az ágazati szakigazgatás a ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gai útján történik. Hogyan? Platthy Iván és Kopp Lász­ló írta az Állam, és Igazgatás egyik tavalyi számában: „A településeken a művelődés­politika jelentős mértékben a tanácsi szervek irányításával valósul meg. A feladatok nagyságrendje és felelősség- teljes végzése, valamint az intézményhálózat sokfélesége elképzelhetetlen az ágazat minisztériumi irányítása és a területi, helyi tanácsi irá­nyítás jól összehangolt, terv­szerű, elvi kapcsolata — együttműködése nélkül”. Hogy mit jelent „az in­tézményhálózat sokfélesége?” Óvoda, általános iskola, ki­segítő iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmun­kásképző intézet, művelődési ház, könyvtár, levéltár, mú­zeum, nevelőotthon, diákott­hon, színház — a sor foly­tatása nélkül is látható, hányféle intézménytípust ölel fel a tanácsok végrehaj­tó bizottságainak fenntartá­sában. általános és szakmai irányításában lévő művelő­dési terület. Arról nem is be­szélve. hogy például egy me­gyei város gimnáziumán hár­man „osztoznak”: a tanári, igazgatói kinevezéseket, a fenntartást, az általános fel­ügyeletet és a szakmai irá­nyítást tekintve egyaránt il­letékes bizonyos mértékig a városi tanács, a megye ta­nácsa, illetve a minisztéri­um is. Milyen feladatok el­végzésében elengedhetetlen a minisztérium és a tanácsok szoros együttműködése? Töb­bek között a szakigazgatási szervezet kialakításában, a személyi alkalmasság és a munkaköri kritériumok meg­fogalmazásában, aztán a mű­velődéspolitikai célok helyi adaptálásában, a tartalmi munka meghatározásában, a művelődési intézmények irá­nyításában. nemkülönben pe­dig a tárgyi és személyi, a továbbképzési feltételek megteremtésében. Ez a te­rület van annyira széles, hogy a szóródás törvénysze­rűségeiből következően a bevezetőben említett különb­ségek is megférjenek rajta. Miképpen hat hazai kul­turális életünkre, közoktatá­sunkra a művelődési tárca és a tanácsok kapcsolata? A tárca nem köti meg a taná­csok kezét. Hátráltató jog­szabályok persze akadnak, de ezek korszerűsítése jó ide­je folyik. A minisztérium szakmailag folyamatosan el­lenőrzi a tanácsi, irányítást, s „föntről” elégedettek is ez­zel, bár egy-egy terepszem­le során néha azt tapasztal­ják, hogy késlekedés, ne­hézkesség jellemzi a gyakor­latot. Máskor arra figyeltek fel, hogy nem mindig a leg­alkalmasabbak kapnak meg­bízást vezetői teendők ellá­tására, és arról győződhet­tek meg. hogy nagyobb gond fordítandó az ágazat káder- politikájára, Az egyes tele­püléseken — a tapasztalha­tó csekély javulás ellenére is — még mindig igen külön­bözőek a kulturális teljesít­mények. Ezeket, persze, eg­zakt mutatókkal igen nehéz tisztességesen mérni, és ösz- szehasonlításna alkalmassá tenni. zámadatokkai is jól S kimutatható vi­szont, hogy az az összeg, amit a mi­nisztérium évente beruházási támogatásként tud adni a tanácsoknak, nem elég. Az 1990-es évék köze­péig ezért a kulturális ága­zat igencsak érezni fogja az erőforrások, szűkösségét. An­nál is inkább fontos tehát, hogy másban — sem szak­mai támogatásban, sem pe­dig a kapcsolat kölcsönössé­gében — ne szenvedjenek hiányt művelődésügyünk irá­nyításának felelős gazdái. — juhar! «— Rokkant katona 1975. A mester munka közben (Archiv felvétel) Fába faragott álmok Hat évvel ezelőtt halt meg a kiváló népi iparművész, Asztalos Johák. Párádon dolgo­zott, és már gyermekkorában vonzotta a fa művészete. Szakmája kőműves volt, de dol­gozott ácsként, s később az üveggyárban is. Többször szerepelt országos tárlatokon élet­nagyságú szobraival. Szerette a betyárvilág mondáját és a palóc népszokásokat. Ezeket a témákat álmodta fába. Képeink Párádon, a Hársfa u. 6. sz. alatti bemutató teremben készültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom