Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-23 / 95. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 23. Egy kiállítás képei Gondolatok a műemlékekről Különös érzés keríti hatalmába a nézőt, elveszti időérzékét az évszázadok között bolyongva. A látvány magával ragadja, mert a képek lenyűgözőlek, és aki nézi, nem is akar szabadulni hatásuk alól. A színek, a formák harmóniája, a beszédes részletek odaszögezik az embert és nézni kell, elmerülni a letűnt idők emlékeiben. Templomok, kastélyok, várak, temetők, romok és parasztházak sorakoznak egymás mellett. Nem a hét-nyolc évszázados faragott kövek, hanem a bennük sűrűsödött, szavakkal nehezen kifejezhető szellemi tartalom, esztétikai érték ejt rabul. Műemlékek, műemlékvédelem, hirdeti a plakát a Jászberényi Jász Múzeum múlt héten megnyílt kiállítását. Közvetlenül a kisterem bejáratával szemben a csa- rodai református templom vakítóan fehér falai és kontrasztod sötét fazsindelyei megadják a 90 kép alaphangulatát. A 13. század közepén épült templom egyszerűségében, tiszta formáiban talán a falusi egyházépítészet legmagyarabb példája. Ezt felirat nem árulja el, mert a műemléki világnap tiszteletére Jászberénybe érkezett kiállítás nem annyira ismertetni akar, mint láttatni, szépet mutatni, és valóban, a képek többet beszélnek minden magyarázó szövegnél. Árpád-kori templom mellett barokk kastélyudvar, majd várfal, templomorom. vízimalom, utcarészlet... a térben és időben rendszertelenül váltakozó műemlékek úgy állnak elénk, mint mindennapi életünkben, ahol békésen együtt élnek a különböző korok építményei. Csakhogy a valóságban nem bukkanunk lépten-nyomon ilyen értékes emlékekre. (Az Alföld különösen szegény műemlékekben.) Éppen ezért keltenek a kiállításra összeválogatott legszebb példák lenyűgöző hatást. Értő szem kell hozzá? Meglehet. Bár mindenki különbséget tud tenni a képen és a környezetében látható jellegtelen vagy egyenesen osünya épületek között. Mennyivel szebb volna az életünk, ha olyan építmények vennének körül, amelyekben összhangban van a funkció és' a forma, a rész és az egész! Ez nemcsak az épségben megmaradt (vagy megmentett) műemlékekre érvényes, mert például a méltóságteljes zsámbétoi, börgicsei ramtemplamok ugyanúgy hatással vannak ránk. Építészeti iskolázottság nélkül is elgyönyörködihetünk a soproni oszlopsoros körfölyosó- ban. a nemesmedvesi haranglábban vagy a Göncön található Huszita-ház szobarészletében. A képeket nem elég egyszer megnézni, érdemes újra körbejárni mert újabb és újabb szépségeket fedezünk fel rajtuk. Magunk is meglepődünk. hogy ez a sok, háborútól szenvedett, kis ország milyen gazdag műemlékekben. Meghatározó szerepe van ebben természetesen a tudományos megalapozottsággal dolgozó, a nemzetközi élvonalhoz tartozó magyar műemlékvédelemnek, amely tapintatos beavatkozással nemcsak értéket ment, hanem újat is teremt. Ilyen műemlékek közelében — sugallják a képek — az ember másként él, másként gondolkozik. bensőségesebb a kaD- csolata a múltjával és a környezetével. Ahogy hagyjuk magunkat a korok és stílusók között vezetni, egyszeresek gyanú támad bennünk: túlságosan is szép az egész. Valóban sehol egy hámló vakolat, ottfelejtett ízléstelen plakát, szemétkupac. Ez is a műemlék- védelemhez tartozna? Nem. Ez Dobos Lajosnak és Miha- lik Tamásnak az Országos Műemléki Felügyelőség fotósainak az érdeme. Gondosan, aprólékosan megválasztott nézőpontból látjuk az épületeket nem rontja semmi a hatást. Lemaradt a képről a vaskerítés, a templom mögé rejtették a hivalkodóan pöffeszkedő házat, betonkan- delábert. A növényzet, ha kell. öltöztet, esetleg lombtalanul époen láttatni enged. A lenyűgöző kének sainos csak egy kiragadott szeletét adják a valóságnak. Ennek ellenére a fotósok nemes szándékával egyetérthetünk. ez a kiállítás az elért és elérhető eredményekkel akar példát szolgáltatni. — Ip — Nyelvművelés toalettpapírról Elkezdődött a turisták áramlása mind a négy égtáj felől. Szinte nincs már nap, midőn ne parkolnának le mindenfelé különböző nemzetközi jelzésű buszok. S egyre-másra kászálódnak elő belőlük a vidám kedvű turisták, akik — miközben megmacskásodott lábukat idomítják gyalogmenésre, — próbálnak eligazodni, mely irányokba rajzanak szét. Ez természetesen nem megy lelkes purparlék. mutogatások nélkül. Ugyancsak hegyezzük idegen nyelvektől eléggé hagyományos „szűzen” megőrzött fülünket; ugyan mely náció gyerekei a kedves vendégek? (A gépkocsik nacioná- léját utóbb szoktuk meglátni). ...Bizony, bizonv — mind nyugtalanítóbb a hiányérzetünk eme fogyatékosságunk miatt. És vigasztaló, hogv mind gyakrabban hallani ilyesféle kesergéseket; „Hej, ha legalább egy idegen nyelvet beszélnék! Mennyivel könnyebb lenne a kapcsolat- teremtés a hozzánk látogatókkal, s mennyivel bátrabban forgolódtam volna „odakint”. — Meg hasonlókat. Mivel már esztendőknek előtte is felfigyeltem ilyen sirámokra, embertársaim — s a magam — érdekében is tüprenkedtem, miként lehetne a szervezett és fakultatív nyelvtanulásra oly rest honfitársaimmal megízleltetni más népek szavainak zamatét. Mígnem csillapíthatatlan olvasási szenvedélyem kihúzott a sárból. Hogy is mondjam csak?... Szóval — azon a bizonyos helyen, ahová az államfők is gyalog járnák, s ahol minden fecni papírt örömmel tanulmányoz a „dolgozó”, egy féltenyérnyi újságpapírról jött a megváltó ötlet. A maradék újságcetlin néhány úgynevezett mínuszos hír között találtam a következő értékes információra: a witzenhau- seni (NSZK) papírgyár egy lélektanilag jól felépített angol nyelvleckesorozatot nyomtatott a nála előállított toalettpapírra. No nem minden tekercsre, hanem— úgymond — az igényesebb fogyasztók szí imára. Olyamoknak, akik felismerve a nyelvtanfolyammal ellátott papír külön eszmei értékét, hajlandók — nyilván nagyobb pénzért — megvásárolni. igazán hagyományos alaposságukra vall a sorozat megtervezése. A tanfolyam 26 leckéből áll, s egy-egy fejezetnek a besulykolása a nehézfej űeket sem állítja nagy megterhelés elé. Hogy ne legyen vita, ha egy családiban többen is ilyen módon akarják elvégezni a nyelvtanfolyamot, a leckék hatna- ponként ismétlődnek. Aligha lehet túlbecsülni a witzenhauseni papírgyár kezdeményezését. Bárcsak a magyar papírgyárak is harapnának az ötletre! Elképzeli az ember, mennyire fellendülne turistaidényben a tcsiettpapírforgalom nálunk. Tóth István A mészkővldék formái és egy sziklatömb tövéből érezhető huzat barlangot sejtetett a mélyben, Aggtelek közelében. Az egri Alpin Klub barlangkutató szakosztályának öt tagja a hétvégén megbontotta a felszíni köveket, és egy 50 méter mély függőleges kürtőbe jutottak. Innen kisebb-nagyobb oldalágak nyíltak, majd tovább folytatódtak a kürtők. Most 95 méter mélységnél tartanak. A kutatást folytatják. As egyelőre név nélküli barlang más kialakulásának látszik, inint a közeli Baradla barlang. Valószínűleg tehát nemegy újabb ág, hanem önálló barlang a mostani felfedezés. A képen: Kutas Tamás barlangász (MTI fotó — KS) Motoros vitorlázót gyártanak Esztergomban Hz úgy volt... Jászberényben Közvetítés az úttöröházból Az úttörőmozgalom születésének 40. évfordulója alkalmából 7 város úttörőinek szereplésével úttörőtörténeti játéksorozat zajlik a rádióban. Az úgy volt... címmel ma délután 4 óra 5 pertakor a Kossuth rádió hullámhosszán kezdődő műsorban, a jászsági úttörőket hallhatjuk. A jászberényi Kókai László Űttörőház már több ízben fogadta a rádiót. Első szereplésük éppen 20 évvel ezelőtt, az úttörőmozgalom születésének 20. évfordulója alkalmából volt. A mai közel 1 órás műsorban jászberényi, alattyáni, jászárokszállási pajtások mikrofonja előtt felnőttek elevenítik fél mozgalmi élményeiket. Káplár József, a Tv-híradó szerkesztője 22 évvel ezelőtti jászberényi úttörős emlékeiről, Czakó Viktor, a Hűtőgépgyár osztályvezetője úttörőtitkári éveiről. Guba Imre tanár az 1973-as segesvári kerékpártúráról beszél. A műsorban szerepel a Pajtás Kupa egyik volt gólkirálya, a Gyermekekért plakettet kapott szocialista brigád vezetője, valamint szerepelnek a jászkiséri Cse- te Balázs honismereti szakkör tagjai is. Kísérőn Is Tovább nii a burkolt utak hossza Idén 36 millió forinttal gazdálkodik a Jászkiséri Nagyközségi Tanács, ebből a tavalyinak több mint kétszerese, 5,6 millió jut fejlesztésére. A legtöbbet útépítésre költenek. A korábban társadalmi összefogással épült útalapok záró rétegének elkészítésére 3,7 millió forint áll rendelkezésre. Az összesen 7 kilométernyi út burkolásában a lakosság 5 millió forint értékű társadalmi munkával vesz részt. Űj útalap is készül 500 méteren, ennél a lakók pénzét a tanács 150 ezer forinttal egészíti ki. Az előző évi tartalékok felhasználásával az idén megkezdődik a könyvtárépítés, pontosabban csak az előkészítése. A könyvtár a művelődési ház mellett kap helyet. Magyar—osztrák kooperációban készült könnyűszerkezetes motoros vitorlázó- gép prototípusát mutatták be hétfőn az esztergomi repülőtéren. A sportrepülésre és utazásra egyaránt alkalmas új típusú gép rendkívül mozgékony, könnyen kormányozható és vontatásra is alkalmas. Használhatják még légi felvételek készítésére, vadszámlálásra, környezetvédelmi és mezőgazdasági megfigyelésekre. A kétüléses gép kevés üzemanyagot fogyaszt, konstrukciója lehetővé teszi, hogy motor nélkül — vitorlázva — is nagy távolságokat repüljön. Az új motoros vitorlázót az esztergomi Labor Műszeripari Művek készítette el egy osztrák céggel együttműködésben. A továbbiakban is Esztergomban gyártják majd, mégpedig sorozatban, s az osztrák céggel közösen értékesítik. Az esztergomi gyár jogelődje, az egykori Sportáru Termelő Vállalat korábban már készített sportrepülőket, de 1957-ben termékszerkezet-váltás miatt megszüntette ezek gyártását. Az utóbbi időben azonban külföldön és hazánkban egyaránt annyira megélénkült az érdeklődés a sportolásra és ipari célokra egyaránt használható, viszonylag olcsó könnyűszerkezetes motoros vitorlázók iránt, hogy kifizetődőnek ígérkezik sorozatgyártásuk. A régi gyárban számos nagy tapasztalattá és kiváló konstruktőr dolgozott. Most valamennyinket visszahívták a gyárba. A Dél-alföldi Pincegazdaság tiszakürti pincészetében töltik a díszes üvegkulacsokat minőségi borokkal (T. Z.) Az egyetem ajándéka Heverők — egyhatod áron Régi igazság, hogy sok minden múlik a személyes kapcsolatokon. Erre jó példa a jászapáti gimnázium és szakközépiskola, amelynek tanárai évek óta gyümölcsöző kapcsolatban állnak a Budapesti Műszaki Egyetemmel. Az egyetem a jászapáti „kisöccsnek” számtalan kiselejtezett szemléltetőeszközt átadott már, könyvjóváírással. Legutóbb az egyetem kollégiuma örvendeztette meg a jászapát* kollégiumot: hetven heverőt adott ajándékba. A heverőket a középiskola tanulóinak közreműködésével felújítják, fémkerettel látják el, a betétek pedig új huzatot kapnak. A takarékosság idején és a tanintézmények szűkös anyagi keretei között nagy nyereség az egyetem „ajándéka”, hiszen önerőből történő átalakítással a heverők körülbelül ötvenezer forintba kerülnek, ha újonnan vásárolják meg őket, háromszázezer forint lett volna a számla végösszege.
