Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
Hatékony, fegyelmezett munkával a gyorsabb haladásért! Esős hétvége a földeken Csak a dinnyések voltak talpon a vidéken A nagyüzemek behozták a lemaradást Dáayiék két hét múlva már ilklóta alá szeretnék kiültetni ezeket a sárgadinnye-palántákat Tavaszi hajrá lett volna a hét végén, ha az időjárás engedte volna a határban, a földeken. Ilyenkor üzemlátogatás a hétvégi programjuk a mezőgazdasági nagyüzemek érdekképviseleti, szakigazgatási szerveinél dolgozó szakvezetőknek. Most Nagy Istvánhoz, a mezőgazdasági osztály csoportvezetőjéhez szegődtem szombaton kunsági határjárásra, abban a reményben, hogy hátha nem mosta el a témámat az előző éjszakai eső. — Éppen csak annyi csapadékot kaptunk — fogadott a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban a hétvégi ügyeletet ellátó termelési igazgatóhelyettes —, ami lehetetlenné tette a vetőgépek munkáját. Tegnap még nagy erőkkel, tíz nagy teljesítményű, speciális vetőgéppel dolgoztunk mind a három kerületünkben. Napi 250— 300 hektáros ütemben vet- ihetnénk a '.hibridkukoricát, ha nem ragadna a föld. Elmondta Kelemen Béla, hogy nemcsak azért igyekeznének a tavalyinál 200 hektárral többre tervezett kukorica vetésével, mert a tavasziaknak szánt 3525 hektárnak a nagyobb részét teszi ki a 2115 hektár hibridkukorica. — A vetőmag-előállító üzemünkből évente nyolcezer tonnányi árut értékesítünk. A kikészítésre szánt vetőmag 40 százalékát a gazdaságunk csorbái, szenttamási és surjáni kerületében termeljük meg, a többit a 25 partnergazdaságunk állítja elő. Ha késésben vagyunk is, csak lépésben haladhatunk ezzel a munkával, mert hideg még a talaj. A négyvonalas, a hűvös időre kevésbé érzékeny fajták vetését kezdhettük meg. * • * Esőtócsák fröccsentek szét a gépkocsink kerekei alatt végig, amíg Tiszaburára értünk. A Lenin Tsz-ben is hiába állt munkába szombat reggel hat erőgép, a vizes gyümölcsfák védelmét nem folytathatták. Szalóczi Sándor főkertész gyorsan intézkedett: vegyszeres tartályok le, tárcsák, pótkocsik föl! — A fák közül, a homokosabb talajon hordhatják ki a nyesedéket, tárcsázhatják a sorközöket. A 180 hektárnyi gyümölcsösünk egy részében, a legkorábban termő fákról sajnos részben már le is szüretelt az időjárás. Nézzék itt van egy csomóban nyolc cseresznyevirág ! öt közülük megfagyott a hét elején. Hogy a többi megfázott-e, az majd egy-két nap múlva derül ki. A hét-nyolc milliméternyi esőtől ellágyult szántóterületeken a tiszaburaiak sem végezhettek érdemi munkát szombaton. Csak a dinnyések 'voltak talpon a vidéken, Dá- nyi László hatvani dinnyés és felesége az öt palántanevelő fóliasátor egyikében szorgoskodott. — Itt nem késett még eddig a tavasz — mutatja a párás melegben szépen fejlődő palántákat a dinnyésgazda. — Második alkalommal szegődtünk ide a burai té- eszbe, a tavalyi jó közepes év után nem sok jóval biztat az idei időjárás. A szövetkezet 40 hektár dinnyetermő területéből 15 hektárt mi vállaltunk föl az asszonnyal. Ezeket a sárgadinnye-palántákat április utolsó, vagy legkésőbb május első napjaiban szeretnénk kiültetni a síkfólia alá. Csakhát ahhoz, éjjel sem süllyedhet tíz fok alá a hőmérséklet. * * ♦ A Nagykunsági Öntözőcsatorna mellett fázósan toporogtak a horgászszerencsét kitartóan kísértő pecások. Kenderesnél már látszott, Kisújszállás fölött lóg az eső lába. — Kevéssel dél előtt állt el — hallottuk Veres Jánostól, a Nagykun Tsz termelési elnökhelyettesétől —, legalább hét milliméter eső áztatta a határrészeinket. Idejében előkészítettük pedig a vetőágyat a napraforgónak, a kukoricának, a hétvégén nagy területet bevethettünk volna. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a már földben levő koratavasziak keléséhez, a szépen soroló és a hét eleji fagytól sem károsodott borsónk fejlődéséhez jól jött ez a kis csapadék. Egy száraz, szeles nap elég ahhoz, hogy folytathassuk a vetést, a rizstelepek elmunkálását. Az utóbbit már nagyon időszerű lenne befejezni, hiszen a jövő héten vetni szeretnénk a rizst. A megyei tanács csoport- vezetőjétől, hazafelé tartva, megtudtam, hogy a hét közben megtartott hasonló határszemlék tapasztalatai alapján nincsenek rosszabb helyzetben a megye nagyüzemei a tavaly ilyenkorinál. — Március 28-án — emlékezett vissza Nagy István —, amikor az első vetőgépek megindulhattak a megyében, még kéthetes késésről beszéltünk. Azóta a gazdaságokban jól kihasználtak minden, a szántóföldi munkára alkalmas napot és órát. Meg is lett az eredménye a nem egy helyen éjszaka sem szünetelő talaj-előkészítésnek, a megyeszer te nyújtott műszakban végzett vetésnek. Mindenütt földben van már a borsó, az árpa, a zab, és a lucernatelepítés is befejeződött. A cukorrépának is az utolját vetik az üzemekben, bár lehet, hogy a már kikelt táblák egy részében, mintegy 300 hektáron a hét eleji fagy miatt újra kell vetni a növényt. Huszonnyolc gazdaságban a kukoricát is vetik, azaz vetnék, ha nem szólt volna közbe az eső, és a 47 ezer hektár napraforgótábla felén is földben várja a jobb időt a vetőmag. Utólérték tehát magukat a nagyüzemek, a mezőgazdák mindent megtettek, hogy behozzák a kései kitavaszodás miatti lemaradást. A többi már nagyobbrészt a természet dolga! Vasárnap már tette is a dolgát az időjárás: a kisújszállási elnökhelyettes „óhaja” szerint több órás napsütés, élénk szél szikkasztotta a földeket. Folytatódhatott a tavaszi hajrá a határban. T. F. A Szolnoki Bőr és Textilipari Szövetkezet besenyszögi részlege jelenleg a Triál részére 1500 sporttáskát szállít. Ezenkívül az NDK-nak is gyártanak ebből a termékből (T. Z.) Lenin születésnapján Gondolkodónak, politikusnak, államalapítónak egyaránt aránylag fiatalon, ötvennégy éves korában halt meg. Ma, születésének száztizenhatodik évfordulóján mégis élőbb s fiatalabb, mint bármikor ifjú korában, amikor — nem is oly paradoxon — „öregnek” nevezték elvtársai, barátai : elsőségét, tudását, tudományos és szenvedélyes forradalmiságát ismerve el a kedves szóval maguk között. Azt, hogy mindig pontosan tudta, mi a teendő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — „Sto gye- láty?”, a többféleképp fordítható címmel, ezzel az adott pillanatban kristályélesen egyértelmű művel kifejezve. Mindig pontosan tudta azt is, mit nem szabad, mit nem lehet tenni. Tizenhét éves, amikor szeretett bátyját, Alexandr Uljanovot — akinek könyvespolcáról először emelt le, kíváncsi gimnazistaként, ízlelgetni Marx- kötetet — kivégzik a cár elleni merényletben való részvételért. S ő — Vlagyimir, Vologya — egy életre szólóan megérti-megtanulja, hogy ezt- nem szabad, nem lehet tenni, az anarchista összeesküvés nem járható út, ettől nem dől meg sem a cári önkényuralom, sem a kapitalizmus, nem mozA gósítja a tömegeket, csak kompromittálja az ügyet, a terrorcselekményeknek semmi közük a forradalomhoz. És tudta harminc évvel később, tizenhét nyarán, rifet nem szabad tenni: nem szabad objektív feltételek nélkül, forradalmi helyzet nélkül, a tömegek többségének támogatása nélkül kalandor módon beleugrani a fegyveres felkelésbe. És tudta néhány hét múlva, tizenhét októberében is, mit nem szabad tenni: nem szabad tovább halogatni a fegyveres felkelést. Tudta, hogy abban a konkrét helyzetben, abban a konkrét pillanatban mi a teendő. Aki évtizedek távolából „szentírásként” olvassa Lenint, kiragadott idézetekkel mindent igazolhat. És mindennek ellenkezőjét is. (Csakugyan, mint a Bibliával lehet tenni.) Legfeljebb a lényeget nem látja, nem érti az idézethalmaztól: a dialektikát. Nemcsak a tanulmányozó utókort, de saját kortársait, legharcedzet- tebb forradalmár követőit és társait is zavarba tudta ejteni azzal, hogy rövid időn belül — hajlékonyán alkalmazkodva a konkrét helyzet megváltozásához — homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el, mint nem sokkal korábban. Tizenhét februárjától októberig a központi bizottságban vagy tízszer leszavazták; elvtársai nem mindig s mindjárt tudták követni; rengeteget kellett vitáznia legközvetlenebb munkatársaival is. Leszavazták többször ezerki- lencszáztizennyolc februárjában is, nem értették meg a breszti béke megalázó, kényszerítő kompromisz- szumát: ő kierőszakolta mégis, mert az életet jelentette, a túlélést, a lélegzet- vételt. Hat és fél éve volt rá, (abból is kettő súlyos betegen), hogy az emberi történelem legnagyobb sorsfordulatát végbe vigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, amelyet ő készített fel erre, s ő vezetett. Előtte három évtizedig készült a feladatra, a lehetőségre. Készült illegális találkozókon, börtönben, szibériai száműzetésben, ügyvédként és újságíróként, London, Párizs, Zürich könyvtáraiban, parasztoktól és munkásoktól tanulva, és milliókat tanítva, -tömegeket mozgósítva kellemetlenül éles, racs- csoló hangján, mégis ellenállhatatlan vonzerővel. Hazájában halálos ítélet várta volna a forradalom győzelme előtt; utána merényleteket kíséreltek meg ellene. Eszméit, művét azonban már nem lehetett — s már soha nem lehet — elpusztítani. Pedig ölik eszméit a világban naponta azóta is eleget. Azzal, hogy ma már, a huszadik század végefelé — úgymond — „érvényét veszítette” tanítása, hogy az általa-vele létrejött létező szocializmus, a tőle elindult nemzetközi mozgalom — úgymond — „kimerítette fejlődési lehetőségeit”. Kimerítette volna? Nevetséges. Akkor honnan az erő, a belső energia az általa alapított párt szüntelen megújulásához? Honnan a frissesség az olyan politikai és erkölcsi megifjodás- hoz, amilyennek — nem először — a jelen időszakban is tanúi lehetünk? A Téli Palota ostrománál tíz ember halt meg. Vérte- len forradalom volt. A forradalmak — ha nem ka- landorságból, hanem valóban forradalmi helyzetben és feltételek mellett, a nép legmélyebb akaratából születnek — többnyire vértele- nek. Vér akkor folyik, amikor a forradalmat vérbe akarják fojtani. A szocializmus minden harca önvédelmi harc volt. Krasz- nov tábornok ellen, intervenciós hadak ellen, fehérgárdisták, és anarchisták ellen. És aztán huszonnégy év múlva az akkori világ legfélelmetesebb hadereje, a hitleri fasiszta hadsereg ellen. A szocializmus nem agresszív, nem expanzív természetű. A szocializmus mindig önvédelmi harcot vívott — a Volgánál épp úgy, mint a Jang-ce vagy a Mekong vidékén — és mindig győztesen és megerősödve. De a szocialista békepolitika axiómája: ma egy újabb világháborúnak nem lenne, nem lehetne győztese senki. Imi a távoli jövőt illeti, sokan álmodozónak tartották s gondolják ma is. öt, a legrealistább tervezőt, a legprecízebb társadalomtudóst, statisztikai adatok legagályosabb ellenőrét, makacs tények legmakacsabb számbavevőjét. Álmodozó? Tény — Krupszká- jától tudjuk — hogy álmában gyakorta beszélt. Ez veszélybe is sodorhatta. Amikor a cárizmus bukásának hírére Zürichből azonnal haza akart utazni a világháborús Európán keresztül, fantasztikus ötleteket ötölt ki. Például, hogy svéd útlevéllel (persze hamissal) megy, s hogy gyenge svéd nyelvtudása miatt le nelep- leződjék, majd némának tetteti magát. Csakhogy... — vetették el a bizarr tervet — mi lesz, ha álmában megszólal? Mert álmában sem tudott hazudni. Álmodva is az igazat mondta. Koncz István Egy hónap múlva nyit a BNV Központi fejlesztési és szervezési programok Cél az elektronika elterjesztése Egy hónap múlva, május 21-én nyitja meg kapuit a tavaszi BNV, a beruházási javak szakvására. Az idén minden eddiginél nagyobb az érdeklődés a kiállítás iránt: már márciusban minden fedett kiállítói területet lefoglaltak a hazai és a külföldi cégek. Több mint ezer vállalat hozza el termékeit, vagy képviselteti magát a tavaszi vásáron. A BNV-n 97 ezer négyzetméternyi kiállítási területen 14 árucsoportban mutatják be újdonságaikat a beruházási javakat gyártók. A magyar vállalatok közül mintegy 450-en vesznek részt a BNV-n, a korábbinál több kisvállalat, ipari szövetkezet és számos gazdasági munka- közösség is kiállít. A külföldi kiállítók 28 országból és Nyugat-Berlinből érkeznek. A szocialista országok közül Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió vállalatai vesznek részt a vásáron. Közülük a legnagyobb kiállítást az idén Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia rendezi. A legnagyobb tőkés kiállítók, az osztrák vállalatok mintegy 9,5 ezer négyzetméternyi, az NSZK-beli cégek pedig 9 ezer négyzetméternyi területen népszerűsítik termékeiket. Az előző esztendőhöz képest lényegesen nagyobb területen mutatkoznak be a francia, az egyesült államokbeli, az olasz és az angol cégek is. A VII. ötéves tervidőszakban folytatódik az elektro- ronikai alkatrészek és berendezések gyártását, illetve azok széles körű elterjesztését szolgáló központi fejlesztési, illetve szervezési prog- romok megvalósítása. A hazai elektronikai ipar fejlesztését a gépgyártók és más ipari, mezőgazdasági stb. felhasználók igényeinek növekedésével összhangban tervezték meg. Ennek megfelelően növelik az elektronikai alkatrészek választékát és azok termelése is tovább bővül. Az e célt szolgáló központi fejlesztési program a következő évekre előirányozza az ipar versenyképességének fokozásához szükséges alkatrészek, elemek előállításának korszerűsítését, továbbá azt, hogy a gyártásban érdekelt vállalatok, mindenekelőtt a Mikroelektronikai Vállalat az eddiginél is aktívabban kapcsolódjék a nemzetközi munkamegosztásba. 1986—90 között olyan új technológiákat honosítanak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy; több területen lényegesen t tettebb, egy ge- nerációv a korszerűbb termékeket észítsenek nagy soro7 atban. Az elektronikai alkat íszek gyártását öt év alatt 80 százalékkal növelik, s így a belföldi igények kielégítésében a hazai alkatrészek aránya már 50 százalék lesz. Számottevően bővíteni kívánják a szocialista kivitelt is ezekből a termékekből, cserében itthon nem gyártott korszerű cikkekért. A termékszerkezet további korszerűsítésére, a termelés bővítésére új gyártó üzem létesítését is tervezik a következő években. A nem mikroelektronikai alkatrészek, mint például a kerámiahordozók, mikrotokozású áramkörök és induktív chip- pek előállításához is új eljárásokat és gépsorokat alkalmaznak majd és fejlesztik az elektromechanikai alkatrészek gyártását is. Az elektronika hasznosításának felgyorsítása szinte minden ágazat számára fontos; ezt felismerve dolgozták ki a gazdaságirányító szervek azt a programot, amely az elektronika társadalmi-gazdasági alkalmazását és elterjesztését fogja át. Megvalósítása tavaly megkezdődött. Az Ipari Minisztériumban részletes tervezetben összegezték az egyes iparágaknak a programból adódó feladatait. A programot a társadalmi szervekkel is megvitatták, köztük a vasasszakszervezettel, amely nemrég állást foglalt a mielőbbi megvalósításról. Egyben a szak- szervezeti mozgalom segítségét, hatékony támogatását is felajánlotta.
