Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 22. És ön hogyan vélekedik a takarékosságról? A mezőtúri Fazekasok Népművészeti Házit ipari Szövetkezete erre az évre 40 millió forint termelési értéket irányzott elő. Az idei év nehezebben indnlt, mint a tavalyi, főleg a tőkés exportot tekintve. Képünk a csomagolóban készült. Pro Űrbe díj a „kunszenti” postásoknak Ha azt mondom, pazarlás — nappal is égő villanyok-' ra, nyitva felejtett vízcsapokra, kukából kikandikáló kenyérvégekre gondolok. Ha azt hallom, takarékosság — betétkönyvek, visszaváltásra váró üvegek, stoppolt zoknik jelennek meg a szemem előtt. Pedig az élet továbbra is kerüli az ismétlődéseket ezt bizonyítják a válaszok is, melyeket a fenti kérdésre adtak írásunk szereplői. Nagy László órásmester, Tiszafüred. — íln ma már az energiámmal takarékoskodom. Nem volt ez mindig így. Amikor a házépítésbe fogtunk — ingyen kapott telken, kőműves apósommal — nem számoltam a ledolgozott órákat. Reggel 8-tól délután 4-ig a műhelyben javítottam az időmérő szerkezeteket, este 5-től 11-ig diszkót vezettem a Vadász étteremben. A feleségemmel csak percekre találkoztunk, s ez a hajszoltság oda vezetett, hogy ha valamit mondtak, 5 perc múlva elfelejtettem. Ma sem élünk luxusnítunk szakszervezeti beutalót, pedig szinte minden esztendőben kértünk. A szórakozás ma is a rádió, a tévé, és nem tudjuk megengedni magunknak azt, hogy rendszeresen étteremben ebédeljünk. Korábban nagy segítséget jelentett az egy hold háztáji föld: a termelőszövetkezet 26 holdat miért ki, mert annyian voltunk. Ma több mint ötven a pedagógusok száma Jászal- sószentgyörgyön, így fejenként még fél hold sem jut. Nemcsak mi vagyunk takarékosak, de erről híres az egész község is: ma már megyeszerte úgy ismerik a falut, hogy „ahol azok a szép házak vannak”. — Miként bánnak a pénz. zel az iskolás gyerekek? — Azok, akik jó anyagi környezetből jönnek, köny- nyelműbbek, ám a pedagógusok igyekeznek „megfogni” a zsebpénz eltévelygő forintjait. Van olyan osztály, amelyiknek 30 ezer forint is összegyűlt a takarékban, az iskolában pedig több mint 200 ezer forintért vásároltak bélyeget. A jászalsó- szentgyörgyi gyerekek alighanem a szüleik példáját követik majd. Vincze Gyuláné Kunhegyes. — Egy nyolcvanéves tanya szoba-konyhájában lakunk, nyugdíjas mamánkkal, az élettársammal és három gyerekkel. Ha takarékosságnak számít az, hogy se villanyt, se vizet nem használunk, — mert nincsen, úgy meglehetősen spórolósan élünk. A vizet a faluból hordjuk kerékpárral 2 kilométerről, a villanyt talán aggregátorral tudjuk majd pótolni. Jelenleg 60—70 baromfi van az udvarban, de nyaranta 3—400 is kapirgál a tanya körül. Idefészkelt egy vad- kacsapár, kiköltöttek, itt is maradtak. Egy-egy fészekalja 10—15 vadkacsa, ami elvegyül a házi kacsák között. Ezek a szárnyasok jelentik a megélhetési forrást, mivel én nem dolgozhatok a beteg gyerekem miatt. Az élettársam halőr Bánhalmán, az ő fizetése és a mama nyugdíja jelent még segítséget. — Milyen példákat látott az életben a takarékosságra? — Ha valaki, hát én megtanultam miként kell beosztani a ,.vant”: Tiszaroffon laktunk, tizenhármán voltunk testvérek, hál’ isten életben vagyunk valameny- nyien. Apánk fogatos volt az állami gazdaságban, később portás a Compacktnál. Egy főzésre jó 20 liter levest tett oda anyám, bele 4—5 levél tésztát, s hatalmas vájling- ban keverte a fánkot. Naponta 4—5 kétkilós kenyér elfogyott. Egyetlen szerencsénk volt, hogy apánk nem volt kocsmajáró ember. Ma is az a véleményem, hogy az a család jut a csőd szélére, ahol az ember italra költi a keresetét. Palágyi Béla A kunszentmártoni posta- hivatalt a közelmúltban ritkaságszámba menő elismerés érte. A kollektíva a városért, a várospolitikai célok érdekében kifejtett tevékenységéért Pro Udibe díjat kapott. Az egyik legrégibb kézbesítő Veres József, aki 13 évesen került a postára, és ennek már harmincöt esztendeje. SúIyos a táska — Százhetvenhét Néplap, 110 Népszabadság, 10 Népszava. 14 Népsport, 5 Magyar Hírlap, 5 Magyar Nemzet kerül naponta a táskába, a heti- és havilapokat, kiadványokat. leveleket nem is említve. — Ezért kapták a szép díjat? — Aligha. Inkább azért, mert munkaidő után sürgősen kihordtuk a tanács értesítéseit. akár a településfejlesztési hozzájárulásról, akár meghívókról volt szó. — Kétszeres kiváló dolgozó, és kapott már igazgatói dicséretet is. Hírlik, sok minden történt már magával a pályán. Mondana egy esetet? — A vőlegény katona volt. de a nagy szerelmet mi sem bizonyította jobban, hogy a két év alatt a ményaszony 200 levelet kapott Ezeket kivétel nélkül mind én kézbesítettem a címzettnek. A véletlen úgy hozta, hogy azon a szombaton, amikor az esküvőjüket tartották szembe találkoztam velük a járdán. A menyasszony kivált a násznép közül, hosszú ruhájában odatipegett hozzám, és az arcomra nyomott két puszit. Ezeket azért adom. mert érzem, valahol a kézbesített leveleknek is köszönhetem az esküvőt. Mi volt ez, kérdezte az álmél- kodó vőlegény. Ah, semmi hangzott a felelet, csak a tartozásom. Azóta biztos megmagyarázta az esetet, hiszen mindkettőjükkel jó köszönőviszonyban vagyok. — Mondják, a Néplap „kritikusa”. — Szeretem, mert a mi újságunk. Jó lenne ha a sportról, meg a hozzánk hasonló egyszerű emberek véleményéről, sorsáról még többet írnának. Ugye nem neheztel érte? Társa, Samu Máté táviratkézbesítő sem mostanában kopogtatott először a postán, hiszen augusztus elsején lesz húsz éve, hogy felöltötte az egyenruhát. — Alig várom hogy elkészüljön az új épület, mert ebben úgy szorongunk, akár az egér a lyukban. Jószerével kezet mosni sem lehet idébenn. Szerencsére munka van,, nem unatkozom. Egy műszakban átlagosan 25—30 táviratot viszek ki. de Erzsébet- Katalin-napok előtt meg a Sándorok, Józsefek körül a dupláját is. — Elégedett? — Igen, mert szeretem a munkám, meg jó kis közösség a mienk. Ha éjjel jönnek értünk, felkapkodjuk a ruhánkat, és már megyünk is, mert tudjuk, sürgős a feladat. Az újságkihordó autó valahogyan elhullajtotta már a csikófogát Így aztán előelőfordul műszaki hiba, és akkor azután csúszik a kézbesítés. Ma is 6.45 helyett 9.30-ra ért ide, s ezen úgy tudunk segíteni, hogy fürgébben kapkodjuk a talpunkat II munka és a sport a mindene (Bognár György 49 éves létére már 28 éve postás, és a rossz nyelvek szerint any- nyira rajong a hivatásáért, hogy az teljesen lefoglalja: így emiatt még megnősülni sem maradt ideje, ö ezen csak nevet. — Az tényleg igaz, hogy ha nagyritkán véletlenül kimarad egy lap. még a vacsora sem csúszik úgy. A minap is azon tanakodtam; kié lehet még az az egy Képes Üjság miközben este a szalonnát falatoztam a konyhában. Hirtelen eszembe jutott, hagytam csapot, papot, és kerékpárra pattanva vittem neki. Szegény, várta már, így is késett egy napot. — Mondják, él-hal a sportért... — Nekem nincs egyéb kérésem a főnökeimhez, csak az. hogy az olimpiák, meg a foci-világbajnokságok idején mehessek szabadságra. Ilyenkor aztán szinte reggeltől estig a tévé előtt izgulok. A főnökökről jut eszembe, hogy a sors, vagy a véletlen úgy hozta, hogy ezen a postán a kirendeltségvezető, de a helyettese is nő. Az utóbbi Bencsik Béláné. — Annyira összeszokott, munkaszerető ez a kis kollektíva, hogy innen csak gyes, vagy nyugdíjazás esetén megy el valaki Fegyelmire nem is emlékszem. Panasz is csak olykor, ritkán fordul elő: például valaki a helyettesítések következtében nem kapott Néplapot. Elnézést kérünk tőle, pótoljuk a hiányt, és igyekszünk kiküszöbölni a tévedést. — Mit kaptak a szép elismerésért? — Oklevelet, meg háromezer forintot a városi tanácstól. Ezen. a kollektíva döntése értelmében birkát vásárolunk, és május 1-én valahol a Körös partján, egy árnyékos helyen közösen megfőzzük. A hivatalos tanácsi indoklás szerint a kunszentmártoni postahivatal dolgozói jelentős szerepet vállaltak az elmúlt időszak község-, majd várospolitikai célkitűzéseinek megvalósításában. Segíti a helyi célokat Tavaly például a választásokkal kapcsolatos értesítéseket társadalmi munkában kézbesítették, s az idén is hasonló módon hordták ki a településfejlesztésre vonatkozó küldeményeket, de lelkiismeretesen teljesítenek bármilyen postai szolgáltatást. Gondolom, mindez nemcsak a múltra, a jelenre és a jövőre is egyaránt vonatkozik. D. Szabó Miklós vón; három fiunk van, amit megengedünk magunknak: havi egyszeri tankolás az autóba, de mostanában el sem használjuk hónap végére a benzint. Aztán évi egy alkalommal két hét üdülés a családdal. A feleségem otthagyta korábbi munkahelyét, kisegítő családtagként a műhelyben dolgozik, neveli a gyerekeket, vacsorát főz — ami jóval kifizetődőbb, mint a hidegen vásárolt ennivaló — ígv ez valami pluszt hoz a konyhára. Nem vagyunk „eljárók”, kávé. cigaretta. alkohol hiányzik az életünkből. — Hogy látja az órás nagyítóján keresztül: mit spórolhatnának meg mások a környezetében? — A szakmám alapvetően megváltozott: régen az emberek meghitt kapcsolatba kerültek az órával. Jeles alkalomra, szeretett hozzátartozóktól kapták, így addig használták, amíg javítani lehetett. Ma a kvarcórák arcnélküliek, szinte fogyasztási cikké váltak. Behozzák javítaná, aztán felé sem néznek, mert egy új majdnem olcsóbb, mint a javíttatás. Pedig az órák frontján örök igazság: az a drága, ami olcsó. Zajákné, Korda Júlia fej. lesztési csoportvezető, Jászberény. — Kapcsolt munkakörben újítási előadó is vagyok munkahelyemen, a Műszeripari Szövetkezetben, így számokkal tudom bizonyítani, mennyit hoz a konyhára egy-egy jó ötlet. Az újítás együk kritériuma a hasznos eredmény. A Kiszöv évente megfürdeti az újítási versenyt, és mi rendre az első három között végzünk. Ügy számoltuk, az elmúlt esztendőben, hogy egymillió forint volt a szellemes ötletek haszna, ám valójában ennél jóval több az értékük. A munkánk arra kényszerít, hogy sok tőkés importanyagot — elek tr ©pneumatikus elemet — használjunk. Ezeket kell kiváltani hazai vagy szocialista piacról származó alkatrésszel. Szakembereink elmennek a vásárokra, prospektusokat forgatnak és ha azt látják, hogy valamelyik szocialista országban is gyártanak ilyen készüléket, behozunk néhány darabot, kipróbáljuk, ha kell módosítunk rajta, s ha beválik, használjuk. Természetesen az sem baj, ha a munkahelyen eloltják azt a villanyt, amire nincs szükség vagy nem töltik fel ok nélkül a hőtárolós villanykályhát, de hát ez inkább szimbolikus jelentőségű. Az igazi spórolás szövetkezetünkben az, ha devizát tudunk megtakarítani. — ön, mint háziasszony, ugyanígy „gazdálkodik” odahaza is? — Olyan családban nőttem fel, ahol nem volt túl sok kidobni való, így véremmé vált a józan takarékosság. Van egy fiunk, hétéves és mindig visszaküldöm, ha a szobájában égve marad a villany. Olykor már ő figyelmeztet, ha mi felejtjük el leoltani. Késői és egy szem gyerek, így sokkal többet megkap, mint én kaptam ilyen idősen, ám biztos, hogy érettségire nem lepjük meg autóval, s haszontalan ajándékokkal sem neveljük a korai nagyvonalúságra. Sándor János tanár, Jász- alsószentgyörgy. — A fizetésrendezés óta könnyebb a helyzetünk, mivel én is, feleségem is pedagógusok vagyunk. Amikor 1973-ban építkezni kezdtünk, bizony a 140 ezer forintos kölcsön csak a munkák egy részére volt elég, így állattartással kellett pótolni a fizetést. Hajnalban keltem, megetettem a hízókat, szabadnapokon tápért szaladgáltam, így tudtunk jutni az ötről a hatra. Harminc év alatt két alkalommal kapArcok egy jó kis közösségből
