Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
1986. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 F&lazabaduláaunk évfordulójáról Megemlékezés Palotáson Tegnap délután a Palotá- si Állami Gazdaság központjában bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 41. évfordulójáról. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Besenyszögi Általános Iskola úttörői irodalmi műsorral kedveskedtek a résztvevőknek, majd Bogi Károly, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket: Fábián Pétert, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának titkárát; Baljaszinszki Izlaszov Gen- rilovicsot, a Szovjetunió debreceni főkonzulját; IgAz év végi beszámoló párttaggyűléseket általában azzal zárták le, hogy az azokon elhangzott érdemi javaslatokat hasznosítani fogják. Mennyiben váltak valóra ezek az ígéretek? Erre kerestünk választ a kunhegyesi nagyközségi pártbizottságon. Nagy Lajosné pártbizottsági titkár szerint nemcsak a taggyűléseken, hanem az azokat megelőző pártcsoport-ér- tekezleteken elhangzottak sem bizonyultak pusztába kiáltott szónak, márcsak azért sem, mert a markánsabb javaslatok gyakrabban hangzanak el kisebb kollektívák előtt. Általában ez a jellemző megyeszerte, ezért a kun- hegyesiek példája máshol is gyakorlat. És nemcsak abban az, hogy visszatérnek a pártcso- port-értekezleteken elhangzottakra, hanem egyéb tekintetben is. A taggyűléseken kifejtett jószándékú észrevételek, javaslatok általában a munkahelyek gazdasági helyzetére vonatkoztak. A gondok ebből adódóan mindenhol másként vetődnek fel, és elsősorban az ott dolgozó párttagok kötelessége, hogy keressék megoldásuk módját, legyen szó az anyagellátásról, a társadalmi tulajdon védelméről, a munkaidő jobb kihasználásáról, vagy egyébről. Példaként említve: termelőszövetkezeti párttaggyűlésen elhangzott az a javaslat, hogy jobban kell segíteni a háztáji gazdaságonasov Tyimojej Petrovicsot, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének mezőgazdasági attaséját és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselőjét. Ünnepi beszédet Oláh János, az üzemi pártbizottság titkára mondott. Megemlékezett a Szovjetunió kiemelkedő szerepéről a hitle- rizmus elleni harcban, a szovjet hadsereg hősi harcairól, a felszabadulás nehéz napjairól, az új élet indulásáról. Méltatta az elmúlt 41 esztendő gazdasági és kulturális eredményeit, mekat. Ebből kiindulva elhatározták, hogy az állattenyésztés mellett a zöldség- és gyümölcstermesztést is segíteni fogja a háztáji főágazat. Szükség is van erre, mert a nagyközség önerőből történő ellátása megoldatlan. A beszámoló taggyűléseken elhangzottakból kitűnt az is, hogy több olyan feladat adódik, amelyiknek megoldása túlnő egy-egy alapszervezet, avagy az üzemi pártbizottság hatókörén. A községi pártbizottság több tanulságot vont le ebből és azokat hasznosítja idei munkatervében. Többen szóvátették például, hogy a nagyközség területén nem eléggé hatásos a pártszervek és -szervezetek rétegpolitikája. A községi pártbizottság ezért napirendre tűzi az idén az idős párttagok helyzetét, amit természetesen nem lehet elkülöníteni a többi öreg sorsától. Bár tavaly a község kommunistái tárgyaltak az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásáról, érdemi változás helyileg nem tapasztalható, ami kiderült az év végi számvetéskor is. Több párt- szervezet ezért ismételten napirendre tűzi az idén ezt a témát. A beszámoló taggyűlések azzal a tapasztalattal is szolgáltak Kunhegyesen, hogy az információkból változatlanu’ kevés jut el a körzeti párt- szervezetekbe. Ezért is tér, jedtek megalapozatlan szó beszédek a községfejlesztésleg szavakkal szólt a Palo- tási Állami Gazdaság dolgozóiról, akik odaadóan veszik ki részüket a gazdasági építőmunkából. Ezt követően kitüntetéseket adtak át. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter eredményes gazdasági, társadalmi munkája elismeréseként Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Bagi Zs. Kálmán mezőgazdasági gépszerelőt és Nagy Jánost, a növénytermesztési ágazat főmérnökét. A gazdaság tíz dolgozója pedig a Kiváló Dolgozó kitüntetést vette át. ről a lakosság körében. Ezt felismerve tette helyesen a községi pártbizottság, hogy a tanáccsal együtt összehívták a körzeti pártszervezeteket, és részletes tájékoztatót adtak a fejlesztési elképzelésekről. Figyelembe véve, hogy a községi vezetők közvetlenül adott információjára a továbbiakban is igényt tartanak ezek a pártszervezetek, a területfelelősök mellett közvetlen kapcsolattartásra kérték meg a tanácselnököt, a vb-titkárt és a fejlesztési csoportvezetőt. Kunhegyesen tehát van értelme a jobbító szónak. Mégis azt hiszem, az ottani párt- bizottság tiltakozna először, ha azt írnám, hogy ott minden rendben, minden javaslatra megtették a megfelelő intézkedéseket. Elmondták gondjaikat is. Azt például, hogy hiába javasolták a párttagok az alapszervezetek jobb segítését, hiába bízott meg nagy tapasztalattal rendelkező kommunistákat területi munkával a községi párt- bizottság, ez a tevékenység még nem olyan hatékony, mint ahogy szeretnék. Persze, egyik napról a másikra nem is lehet mindezt elérni. Nem a gyors siker a fontos minden tekintetben, hanem az alapos helyzet- elemzésen alapuló következetes munka, aminek végső soron minden esetben megvan az eredménye. S. B. Gáspár Sándor köszöntése Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 50. évfordulója alkalmából kedden Kádár János, az MSZMP főtitkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A köszöntésen jelen volt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Kínában Hazai szerszámgépek sikere Jelentős exportszerződéseket kötött a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat Pekin gbe-n az egyidőben megrendezett két nagyszabású kiállításon; a nemzetközi szerszámgépipari vásáron és a magyar külkereskedelmi vállalat eddigi legnagyobb önálló szakkiállításán. Minderről a Technoimpex üzletkötői hazatértük után számoltak be. A nemzetközi vásáron a Csepeli Szerszámgépgyár a japán együttműködéssel készülő Yasda megmunkáló központját és a Szerszámgépipari Művek számjegyvezérlésű esztergáit, köszörűgépeit és megmunkáló központjait mutatták be. A Technoimpex önálló bemutatóján több mint 500 négyzetméter területen, 16 magyar iparvállalat, szövetkezet és intézet exportkínálatát állították ki. A szerszámgépeken kívül csomagológépeket, hidraulikaelemeket, különféle szerszámokat és műszereket, elektronikus vezérlésekét, építőipari szerkezeti elemeket, valamint turbina- és élelmiszeripari gépsorokat kínáltak értékesítésre. A kiállítással egyidőben video- és diavetítéseket tartottak, és fotódokumentációs kiállítást rendeztek. A magyar szakemberek szakmai előadásokon is felvilágosítást adtak az export- lehetőségekről. A Technoimpex egyre nagyobb szerepet kap a kínai vállalatok szállítói között. A ké/t kiállításon kötött több tízmillió forintos üzletkötésekkel együtt a Technoimpex az idén mintegy 320 millió forint értékben szállít, jórészt szerszámgépeket Kínába. A pártmunka hétköznapjai Nem a gyors siker a fontos Kunhegyesi tapasztalatok A veszprémi kutatóból ti növényvédüszerek Űj termékeket gyárt a tavaszi növényvédő szezonra a Veszprémi Nehéz vegyipari Kutatóintézet kísérleti üzeme, amelyben a saját fejlesztésű szerek kis mennyiségű előállítására rendezkedtek be. Egyik fő termékük a Nevifosz nevű rovarölőszer, amely kiválóan alkalmas a cukorrépa, takarmányrépa, kender, len, repce, lucerna, borsó és gyümölcskultúrák védelmére. Előnyei közé' tartozik, hogy megkíméli a méheket. Ebben az esztendőben 2500 hektárnyi terület védelmére elegendő szert állítanak elő a nagyüzemi kipróbáláshoz, de a fűzfői Nitrokémiánál már épül az évi 400 tonna kapacitású Nevifosz-üzem. A veszprémi kutatóintézet kísérleti üzemében készül — az idén 150 tonna, — a Nevirol is. Ez a szer a virágzáskor a terméskötődést segíti. Gyártják továbbá a Nevibesz nevű hatékony vadriasztó szert. A Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz agroelektronikai részlege ultrahangos rágcsálóriasztó berendezéseket készít belföldre és külföldre. Ezen kívül az NDK Fortschritt cégnek kombájnokhoz különböző elektronikai berendezéseket gyártanak T. Z. Az állam és a vállalatok I minisztertanács március 27-i üléséről megfogalmazott közlemény röviden, tömören adja tudtul, miről tárgyalt a kormány csütörtökön. E kommünikében olvashatjuk a következő — nem éppen szívderítő — mondatokat is; „a minisztertanács megállapította, hogy az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem kielégítő az előrehaladás. így többek között elégtelen az export árualapok termelésének növelése, lassan javul a hatékonyság, egyes gazdálkodó szervek a teljesítményeket meghaladó béremeléseket hajtanak végre” . .. Hogy mi rejlik e mondatok mögött, az többé-kevésbé már ismert. Az Országgyűlés közelmúltban befejezett tavaszi ülésszakán Rácz Albert bér- és munkaügyi államtitkár részletesen szólt a túlzott mértékű bérkiáramlásról. Elmondotta például, hogy 23 százalékos béremelés történt decemberben az iparban (példátlan eset!), s az 1986. évi béremelési lehetőségeket a gazdálkodó szervezetek tetemes része már az év elején realizálta, nem gondolva arra, hogy a béritömeg kisebb-nagyobb részét év közben a teljesítmények fokozására, ösztönzésére kellene felhasználni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy — amivel különösen nem békélhet meg az igazságérzetünk — egyes alap- hiányos, sőt veszteséges vállalatok is „élenjártak” ebben a bérversenyben, nem törődve azzal, hogy ennek következményeit a költségvetésnek, más szavakkal az egész lakosságnak kell majd vállalnia. Az átlagos magyar állampolgár közgazdasági műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, így jól tudja: a megalapozatlan fizetésemelés igencsak veszélyes „játék”. Ha a gazdaságirányítás tétlenül nézné ezt a folyamatot, ingatag alapokra épülne azantiinflációs politika, az a lakosságunk körében már népszerűvé vált cél, hogy a fogyasztói árak emelkedése ebben az esztendőben ne haladja meg az 5 százalékot. Mi rejlik az említett vállalati magatartások mögött? Betartották-e az írott és íratlan játékszabályokat, nem sértették-e meg az állam és a vállalatok közötti partneri viszonyt? Hogy e viszony alatt mi értendő, arról az utóbbi hónapokban mind többet írnak a jeles közgazdászok. Sár- közy Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékének tanára például „a gazdasági alkotmányos lehetőségéről” címmel tanulmányt írt a Valóság folyóirat idei februári számában. A többi között a következőket olvashatjuk: . . . „ A központi gazdaságirányítás és a vállalatok között alkotmányjogi keretjogviszony elemei jöttek létre, amelynek lényege a központi gazdaságirányítás részéről a vállalatok részére törvényben, tehát az államhatalmi szervek által biztosított jogok garantálása, a gazdaságirányító tevékenység vállalati önállóságot biztosító, vállalati jogokat nem sértő gyakorlása, a másik oldalon a vállalatok részéről a vállalati kötelezettségek teljesítése és a vállalati önállóság keretét képző jogok visszaélések nélküli gyakorlása”, A professzor kölcsönös jogokról, kötelezettségekről és az ehhez fűződő garanciákról ír a továbbiakban. Ismeretes, hogy a vállalati vezetők is sokat beszéltek erről a témáról, az elmúlt nehéz gazdasági esztendőkben. Szóvá tették például, hogy túlságosan gyakran változnak, kiszámíthatatlanok a .gazdasági szabályozók. A balátóbbak elismerték, hogy a sokat emlegetett külgazdasági egyensúly megteremtése, megszilárdítása érdekében kényszerhelyzetbe került a kormány, s voltaképpen nem volt más választása, ám mégis azt kérték: ha egy kicsit enyhül a helyzet, ha jobban áll az ország „szénája”, akkor tegyék le- hdtővé számukra, hogy hosz- szabb távon tervezhessenek, gazdálkodhassanak... Köztudott az is, hogy sokminden történt e jogos kívánságok teljesítése cél- jtából1. A gazdaságirányítás 1985. január 1-én életbe lépett új szakasza jelentősen bővítette a vállalatok önállóságát, mozgásterét. S bár a kor mányzat az elmúlt évben is nyomatékosan és ismételten hangsúlyozta, hogy a több lehetőség több felelősséggel jár, az év végi és 1986. elejei fejlemények azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek kisebb-nagyobb köre — tisztelet a kivételnek — ez utóbbit már nem érzékelte megfelelően. Kertelés nélkül fogalmazva: rosszul vizsgáztak nagykorúságból. Többet, gyakran lényegesen fizettek ugyanannyi vagy még kisebb teljesítményért, vagyis olyasmire vállalkoztak, amit még a nálunk sokkal gazdagabb országok sem képesek megtenni. Kérdés: mi történjék ezután? Az-e, amiről Rácz Albert szólt az Országgyűlésen? A „teljesítménnyel alá Inem támasztott, taktikai megfontolásokon alakuló keresetnövekedés előbb-uitóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől”. Kétségtelen, hogy ilyen előzmények után nehéz, sőt nem lehet ki- és elkerülni ilyen döntéseket sem. Erre utalt a minap, a televízió képernyőjén Lázár György miniszterelnökünk, s ugyanezt olvashatjuk a Minisztertanács ülését követő közleményben is: „a kormány ebből kiindulva és figyelembe véve a külgazdasági feltételek újabb módosulásait, pótlólagos intézkedéseket határozott el az 1986. évi tervben előírt követelmények érvényre juttatásának elősegítésére”. Nyilvánvaló hogy csak a kényszer szülte, átmeneti jellegű döntésekről lehet szó. Hosszabb távon valóban csak a gazdasági alkotmányosság érvényre juttatása jelenthet kiutat ebből a helyzetiből. Az, hogy a versenyszféra egyetlen vállalata se éljen vissza a többi joggal és lehetőséggel, egyszerűbben szólva: a tisztességes, korrekt partneri viszony követelményeinek megfelelően tartsa be az írott és íratlan szabályokat. A saját, jól felfogott érdekei is azt kívánják, hogy így tegyenek.
