Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
1986. MÁRCIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nehezen megfejthető titkokat rejt első olvasásra — hisz remélhetően mindenkinek a kezébe kerül egyszer — Vörösmarty Mihály halhatatlan, filozofikus mélységű remeke, a Csongor és Tünde. Bonyolult, földöntúli régiókban lebegő világa, rejtett drá- maisága okán sokszor mondjuk rá: inkább könyvdráma. Vagyis költőiségé- nek, jelképekkel teli gondolatai mélységeinek megfejtése a dráma mélyebb megértése olvasva köny- nyebbb, mert — mint egy lírai verset többször ízlelgetve — így tárja fel igazán titkait. A mesedráma színpadi megjelenítéséhez fokozottan szükséges hát a gondolati és hangulati egységet teremtő-sugárzó elképzelés. Hisz a cselekményben a szépség és harmónia rendjében kapcsolódnak össze az égi álomvilágban és a földi környezetben történő események. A főhős és a szereplők bolyongását — egymás keresését, kergetését — követő helyszínek gyakori változását a valós és képzelt tájon egyszerre kell láttatnia a színpadi díszletnek. S benne a szereplők — a tündérien légies, ledér és vaskosabb földi alakok, ördögök, nemtők, boszorkányok — hirtelen átváltozni képes sokaságát is a meseí illúziókat megtartva — mondhatnánk: trükkösen —kell elénk vetíteni. A dramatizálás nehézségeit fokozza az akciók per- gését lassító monológok — a főhős sorsában fordulatot hozó három vándor és az Éj kiránynője megjelenésének — stati- kussága. S emellett ott van még a tiszta, szép, árnyalatosán sokrétegű, finom költői nyelv, melynek csak erőteljes, élvezetes és tiszta színészi tolmácsolása indít el a hallgatóban gondolati rezgéseket — túl az esztétikai élményen. E romantikus formagazdagságot — a mesedráma külsődlegesnek tetsző sajátosságait — sem lehetne egységes koncepció nélkül érvényre juttatni. Hogyan lenne hát megjeleníthető enélkül a szövevényes képzettársításokat, az örök és egyetemes emberi törekvéseket, vágyakat magában foglaló — a tündé- ries históriák tanulságain messze túllépő — tartalom? (Az emberi élet tündérhonának — a boldogságnak — bolyongások és tévelygések, gonosz ármánykodások leküzdése árán egyszerre elért és elvesztett illúziórikus illú- ziótlansága. A Szigligeti és az egri Gárdonyi Géza Színház közös produkciójaként színpadra állított Csongor és Tünde — ha nem is hibátlan, remekbe szabottan egységes értelmezést, személetet, hangulatot hordoz és közvetít: a totális színháznak nevezett törekvés legnemesebb példája. Az eszményi szépség utáni vágy gondolati költőiség- gel megfogalmazott dráI Csongor és Tünde a Szigligetiben mája szemet-fület-szívet gyönyörködtető szépségű tündérjátékká válik a díszlettervező Jovanovics György által megálmodott álombéli tájon. Az egyszerre démonikus és idilli erdő tisztásán középütt áll az élet vizét rejtegető va- rázskút, egy korhadt fa tövén mint új élet szökkent szárba Tünde szerelmének záloga, a „Csillag, gyöngy és földi ágból,) (Három ellenző világból,) Űj jelenség, új csoda” tündéralmafa, a robosztus földi tárgyak közül ide tévedt karosszék és zongora. Közöttük sívó homok: a lábak nyomát őrző ma- radandóság, s az eltűnt idők nyomában járó múlandóság pora. El Kazovsz- kij sajátosan egyedi festői világát — a gótikát és a keleties, egzotikus hatásokat egyaránt — idéző sokszínű, a drámai szerepeket finoman érzékeltető jelmezek egyszerre adnak égi és földi lebegést az alakoknak. S ebben a látványban is gyönyörű képben, tájban meg-megszólal a születés csodáját, az élet kimeríthetetlen gazdagságát és a halál szomorúságát szívszorítóan egységben sugárzó zene, a madárdal és a csengő hangú emberi ének. Azt, ami a drámában tündérjáték, mese-gazdag képzelőerővel, nagy mesterségbeli tudással, tehetséggel, sok ötlettel és finom kedvességgel tudta megvalósítani Szikora János, a darab rendezője. A romantika érzésvilágát megőrizve tökéletesen át is tudta formálni azt a maga képére — az ember mesékre vágyó örök belső igényét tükrözve. Ez a mese így a miénk is. De vajon mennyire tudott többet adni a néző számára, mint akár egy egy mondatban megfogalmazható, egyszerű tanulságú, tőlünk távol álló példázat? Vajon ez az előadás tökéletes formai szépsége mellett képes volt-e kibontani számunkra azt a sokrétű belső titkot, amit a korábban könyvdrámának mondott Csongor és Tünde rejt? Bizonyosak vagyunk benne, hogy csaknem háromórás játék gondolati mélységeiben is a teljességet igyekszik visszaadni, s ezzel a lehetetlent kísérli meg. Maradéktalan hűséggel ragaszkodik a mű szövegéhez, így nem egy önkényes húzásokkal dolgozó erőszakolt rendezői koncepció, hanem a színészek játékának kifejezőereje kell, hogy megadja a nézők számára saját rejtett vagy megfogalmazott érzéseik, gondolataik vissza- tükrözésének örömteli felismerését. Ez a csoda meg is történik. Csongor hitét, az illúzióvesztéssel együtt megtalált boldogság már rezignált örömét szép orgánumát, tiszta, — helyenként kevéssé átélt — szövegmondással, de tehetséget sej- tetően játssza el a főiskolás Bal József. Egyszerre gyermek és férfi ő, méltó tárgya Tünde szerelmének. Eszenyi Enikő varázslatos Tünde: kecses és törékeny, gyönge tündérlány és nő, akiben ennek ellenére csak egyet látunk: a végtelen kitartást és erőt, ahogy a megcsalattatás poklában is kitart az egyedül menekítő, üdvözítő érzés, a szerelem — Csongor — mellett. Talán ő érezte meg leginkább a versforma zenei lüktetését — beszédében is hitelességgel tudja visszaadni Tünde szenvedését. összeillő pár — egyszerre ember és tündér — Ilma és Balga, akik ebben a játékban nem „népies” ellenpontjai hűséggel követett gazdáiknak. Juhász Róza és Tardy Balázs finoman jelenítik meg a földi vaskosságot: tréfáikban, mozdulataikban — ahogy Juhász Róza szár- nyaszegetten mászik Üdlak felé — a házasságban megszelídült, de néha pórias evés-ivásba fulladó, pofonoktól sem mentes szerelem — a mindennapok összetartozása nyilvánul meg. Egyedül Mirigynek — Takács Katalin alakítja nem hisszük el, hogy öreg, ráncos, vén anyó; s azt legkevésbé, hogy gonosz: ettől lesznek erőtlenek, a mesei valóságnál köny- nyebben áthághatók a szerelmesek előtt álló legyőzhetetlen akadályok. S lesz erőtlenebb, mint lehetne, a drámai konfliktus is. Mirigy a drámában kulcsszerep : hátborzongatónak kell lennie, hogy — akarata ellenére — a Tündérhonról való lemondásig segítse ellenségeit. Vásott kölykök az ördögök : Kurrah, Berreh, Duzzog: Mucsi Zoltán, Mészáros István és Tóth József. Pajkosak és kedvesek; minden megjelenésük élményszámba megy. tiedér viszont — Leviczki Klára úgy tűnik unalmában teszi amit tesz, s ez játékára is érvényes. A hősök sorsát megváltoztatható három vándor: Pusztay Péter, Philippovich Tamás, Tóth Tamás és az Éj — Bafcsay Mária — alakítása pontos és hiteles. A kiszolgáltatottság hangtalan drámáját játssza el a rókalány szerepében Szabó Edit. A végletes ellentétek utolsó megnyilatkozása a zárójelenet. A horrorfilmbe illő csontváz, a halál megjelenése hozza meg Csongor és Tünde számára az egyetlen lehetőséget, az életet: az apró kis szobában leélhető csendes hétköznapok illúziótlan napjait. Csak remélhetjük, bogy a dráma szokatlan befejezése (Csongor és Tünde bábuként emelkedik az égbe fel) nem a sors reménytelenségét, csak a beletörődés nyugodt bölcsességét sugallja nekünk nézőknek. Bálint Judit A vörös doktor Száz éve született ár. Guth Antal, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa Az egykori szolnoki vendéglős és pincérkirály Károlyi János még nekem is emlegette hajdani „gazdája” és Ady különös játékát. Tör- ttént, hogy a költő a reggeli kolozsvári gyorsról leszállva betért az „úri restibe”. Károlyi ekkor még pikoló volt, vagy éppenhogy pincér. A lényegi: a nagy tekintélyű költőt, a forradalom viharmadarát, a vendéglő tulajdonosa „jó reggelt nagyságos uram, mit hozhatunk nagyságos uram” zsolozmázással — pincérszleng — ültette le. Mire a költő: „jó reggelt kegyelmes uram, hozhat nekem kegyelmes uram egy jó hamm and eggs-et, meg ami jár hozzá .. A történet hitelesnek tűnik, tény, hogy Ady többször volt a szolnoki vasúti resti vendége. Károlyi János és mások visszaemlékezései szerint a háború alatt — természetesen az I. világháborúról van szó — egy Szolnokon katonáskodó orvos barátja kedvéért szakította meg olykor utazását. Ki lehetett ez az orvos? Károlyi Jánostól az 1960-as évek elején hallottam a történetet, amelyet ő az 1910-es évekhez kötött. De hát egy félévszázad nagy idő, néhány évet tévedhet az emlékezet. Az viszont tény, hogy dr. Guth Antal, akit 1916 első hónapjaiban vezényeltek sebésznek a szolnoki katona- kórházba, betegeinek sűrűn olvasott fel Ady forradalmi verseiből, s a költőt barátjaként emlegette. Az is biztos, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 20-án történt megalakulását követő napokban Kun Béla első útja Szolnokra vezetett, Guth Antalhoz. Ügy beszéltek egymással — a szolnoki polgári fiúiskolában, ahol a kórház működött — a szem- és fültanúk szerint mint két, régi jó barát. Az a tény is ismert, hogy Ady Kun Béla korrepetitora volt a zilahi „öreg iskolában”, ekkor kezdődött életre szóló barátságuk. Miért dr. Gut Antalt kereste meg elsőnek Kun Béla a vidéki pártszervezetek megalapításának nagyon fontos feladatával?! Honnan ismerhette? Dr Guth Antal a budapesti orvostudományi egyetemen szerezte meg diplomáját, 1912-ben. Kezdőorvosként Diliinger Gyula klinikáján működött, majd az Oj Dologház utcai kórházban kapott segédorvosi állást. Ezidőben ismerkedhetett meg Kun Bélával? Nem valószínű. Kun Béla ezekben az években — néhány hónap kivételével — Nagyváradon és Kolozsvárott élt, 1914 nyarán meg már bevonult katonának. Elképzelhető — esetleg — hogy a 68-as szolnoki gyalogezred orosz hadifogságba esett katonái — köztük Sík Endre, a későbbi külügyminiszter — beszéltek Kun Bélának. valamelyik hadifogolytáborban a forradalmat váró szolnoki orvosról? Lehet, de még inkább valószínűsíthető, hogy a későbbi nagy triumvirátus Ady— Kun Béla—Guth Antal — barátsága még Zilahon született. Guth Antal is a zilahi gimnázium vonzáskörébe tartozó falucskában, Szamos- koródon látta meg a napvilágot 1886. márcuis 29-én, az évben, amikor Kun Béla. Hogyan került kapcsolatba dr. Guth Antal a szolnoki munkássággal? A sebesült katonák és a kórház kisegítő személyzete révén. Szolnokon kevésbé érvényesülhetett a kormányzat bevált módszere, hogy az elégedetlenkedő, szervezett munkásokat behívták katonának. A városban a MÁV-műhely munkássága forradalmi munkásréteg jelentett, szava a környező üzemekben is érvényesült. A hatóságok nemigen folyamodhattak radikális eszközökhöz — behívás, bebörtönzés — mert a hadiüzemben szükség volt a jól képzett szakmunkásokra- Ráadásul — pl. a cseh nemzetiségű katonák — a hadsereg Szolnokon állomásozó alakú laítai sem léptek fel kellő eréllyel a munkások ellen. Dr. Guth Antal és F. Bede László, a MÁV-műhely- béli munkások vezetőjének mozgalmi kapcsolata, elvtársi barátsága ezekben az években szövődött. 1918. december 12-én — Kun Béla előzetes közreműködésével — már megalakulhatott Szolnokon a KMP A* egyetlen fellelhető archív felvétel dr. Guth Antalról — egy csoportképből kiemelve és felnagyítva. Más, a kommunista orvos-népbiztos emberi arcát bemutató fényképet a kutatók mindezidáig nem találtak. helyi szervezete, amely akkor megyei hatókörű volt. A párt Központi Bizottsága és a szolnoki szervezet között dr. Guth Antal volt az összekötő, aki ekkor már tag' ja volt az úgynevezett második Központi Bizottságnak. Kun Béláék jól számítottak arra, hogy adandó, lehetséges alkalommal a kormányzat letartóztatja a párt vezetőit, s elhatározták a második vezetőtestület megszervezését. Amikor 1919. február 20— 21-én Kun Bélát és elvtársait letartóztatták, dr. Guth Antalt a fővárosba szólította a párt, de kapcsolata a szolnoki munkássággal nem szakadt meg. A Tanácsköztársaság kikiáltása után helyettes népbiztos,1 |majd június 24-től népjóléti és közegészségügyi népbiztos. Fáradhatatlanul járta az országot, szervezte, segítette az egészségügyet. A szolnoki Kossuth téren április 8-án egy népgyűlésen a következőket mondotta: — Ahhoz, hogy uralkodni tudjunk, elsősorban önmagunkon kell tudni uralkodni. Példát kell mutatnunk, hogyan kell dolgozni, szabályozni kell a termelést, munkafegyelmet kell tartanaink .:.! A tanácsválasztáskor a 72 tagú szolnoki tanács elnökének választották meg. Ez persze inkább csak jelképes volt, a város iránta érzett rokonszenvét fejelte ki. Április 12-én Mezőtúron járt, orvosokat vitt a városba, segélyekről intézkedett. Nevéhez fűződik a prole- tárgyerekek nyaraltatásá- nak megszervezése is. 1919 júliusának utolsó napjaiban még beszédet mondott Szolnokon. A visszaemlékezések szerint komor volt, de bizakodó. Ekkor már tisztában volt azzal, hogy a proletárdiktatúrának már csak napjai vannak hátra, ezt meg is mondta, de hozzátette: „Minden kommunista elsődleges kötelessége, hogy cselekvőkész legyen, amikor újra forradalmi helyzet alakul ki Magyarországon!” Más visszaemlékezések szerint még augusztus végén is Szolnokon volt, a „Téglaház” környékén bújtatták a munkások. A mai Durst János utca egyik azóta már lebontott házában olvasgatott naphosszat, amikor kiabálásra. jajszóra figyelt fel. A kert kapujában érdeklődött az őt bújtatok egyikétől: mi történt. — Egy román trénkocsi a sorompónál elütött egy állapotos asszonyt, ott fekszik szegény a vérében ... Az orvos visszaszaladt a házba a táskájáért. A sebesültet elsősegélybe részesítette, ő maga is felült a lófogatú mentőkocsi bakjára, s az asszonyt kórházba szállította. Ott a „vörös doktort” azonnal felismerték. Másnap elfogatóparancsot adtak ki ellene. Egy héttel később már Bécsben volt, álnéven dolgozott egy fogorvos mellett. Az illegális párttól megbízást kapott a Tőke magyarra fordítására. Mairx művét nagy gonddal és hozzáértéssel fordította le. A könyv 1921-ben meg is jelent Bécsben. Életét ez időben naponta veszélyeztették az Ausztriába „átránduló vörösfogó” ellenforradalmárok. A bécsi rendőrségnek is terhes volt a személye: Prágában majd Berlinben próbált letelepedni. Nincs maradása, újra visszatér Bécsbe, majd a hitleri csapatok bevonulásakor Párizsba menekült. A hitleri Németország bukását, Magyarország fel- szabadulását már nem érhette meg. Halálának körülményeiről, időpontjáról semmit sem tudunk. Valószínű, hogy a francia ellenállás tagjaként álnéven élt és harcolt, amíg élt. Már nem reménykedhetünk, hogy valaha is visszatér szeretett városába, a Tisza partjára, hiszen száz évvel ezelőtt született. Valahol névtelen sírban nyugszik — „azonosíthatatlan”-ként, hiszen ha megélte volna a háború végét, öntörvényeitől vezetve hazajött volna. Tiszai Lajos Múzeumaink 1985-ben Negyedmillió látogató a megyében A Múzeumi Hírlevél idei második számában tette közzé a magyar múzeumok 1983- ös legfontosabb közművelődési adatait. Az ösz- szesítésből az derül ki, hogy 1984- hez képest több mint 160 ezerrel nőtt a látogatók száma, annak ellenére is, hogy a megyei múzeumi szervezetekhez tartozó intézmények látogatottsága mintegy húszezerrel kevesebb, mint tavalyelőtt volt. (A budapesti múzeumok iránti megnövekedett érdeklődésnek köszönhető az emelkedés.) összesen 19 millió 360 ezer látogatója volt múzeumainknak. A múzeumok látogatottságának megyei sorrendjében Szolnok megye egy hellyel lépett előre — a 19-ről a 18- ra úgy, hogy több mint 30 ezerrel nőtt a megye kiállítóhelyeinek látogatottsága az előző évihez képest. (E sorrend közel sem jelent rangsort, hiszen az egy-egy terület múzeumai iránti érdeklődést számos tényező határozza meg: lélekszám, idegenforgalom, kiállítóhelyek száma és így otvább.) E növekedéssel a megyei múzeumi szervezet intézményeinek látogatottsága megközelítette a negyedmilliót. „Elérhetetlen vágv^ az emberé!” 3
