Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 12. Kommentár Kételyek és remények Afganisztánról szólva hol a kételyek, hol pedig a remények uralják a világsajtót. Asszerint, hogy az ellenforradalmi bandák újabb és újabb akcióiról, vagy a diplomáciai erőfeszítésekről érkeznek a híradások. Ezúttal az utóbbi hangvé- el a jellemzőbb; Diego Cor- dovez, az ENSZ főtitkár- helyettese járt az afgán fővárosban, hogy az ottani vezetőkkel megvitassa a Pakisztánhoz fűződő kapcsolatok állását. A több mint fél évtizede tartó feszültséget eddig sajnos semmiféle diplomáciai tárgyalásnak nem sikerült feloldania. Pakisztánból .változatlanul érkeznek a ötkos hegyi ösvényeken fegyveresek, folyamatosan áramlik a fegyver- és lőszer-utánpótlás. Iszlámábád és Kabul között létrejött ugyan az ENSZ főtitkárának közvetítésével a kapcsolatfelvétel, de a tárgyalások eddigi fordulóin érdemleges előrehaladás nem történt. Cordovez újabb látogatása a két fővárosban valószínűleg az álláspontok kifürkészését célozza, de a diplomata — miután elhagyta Pakisztánt — meglehetős borúlátással nyilatkozott küldetése eredményességéről. Az afganisztáni feszültségben a törzsi ellentétek legalább olyan jelentőséget képviselnek mint a politikaiak. Sokan pedig — és nem alaptalanul — az ellentétek forrásaként az Afganisztánt Pakisztántól elválasztó kétezer kilométeres határt jelölik meg. Ezt a határvonalat meglehetősen önkényesen 1883-ban sir Mortimer Durand, akkori brit—indiai külügyi államtitkár húzta meg. azzal a nem titkolt céllal, hogy Afganisztánt ütközőállammá tegye a brit világ- birodalom és a cári Oroszország között. Az egykori gyarmatosítók elérték céljukat: a Durand-vonal máig is alkalmas arra, hogy feszültséget szítson a két szomszéd állam között. Más kérdés, hogy Pakisztán mai vezetői — az Egyesült Államok és más országok támogatásával — félreértelmezett érdekeiknek megfelelően pénzelik, fegyverzettel látják el és minden eszközzel segítik a kabuli rendszer ellenfeleit. 'Az ENSZ főtitkár-helyettesének tehát nincs könnyű dolga. Moszkvában nemrég Mihail .Gorbacsov fejtette ki a szovjet álláspontot az SZKP kongresszusán. Elmondta: az afgán féllel egyeztették a szovjet csapatok szakaszos kivonásának időpontját, amint sor kerül a politikai rendezésre, amely biztosítja az Afjgatlisztán belügyeibe való külső beavatkozás tényleges beszüntetését. Ez sajnos, egyelőre még várat magára. Gyapay Dénes FiilSp-szigetek Megbékélési politika, nehézségekkel A Marcos-rezsim utáni átmeneti időszak rendkívül nehéz problémáival és bizonytalanságaival küszködik Corazon Aquino kormányzata. Az elnökasszony — aki tizennégy nappal ezelőtt került hatalomra — igyekszik rendszerét alkotmányos alapokra helyezni, miközben elveti a korábbi rendszertől örökölt, 1973-ban elfogadott, de még érvényben lévő alkotmányt. Több jel utal arra, hogy az Aquino asszony által meghirdetett nemzeti megbékélési politika végrehajtása felettébb nehéznek ígérkézik. Noha az országot végül elhagyó Ferdinand Marcos pártja, a Mozgalom az Űj Társadalomért (KBL) néhány nappal Marcos távozása után támogatósáról biztosította Corazon Aqui- nót, Marcos leghűségesebb szövetségesei azóta jelezték; nem ismerik el a jelenlegi hatalmi képletet. Corazon Aquino keresi a kiutat, s valószínűnek tűnik, hogy az elnökasszony szerdán kormányait „forradalminak” nyilvánítja. Ennek kimondása — mint a Corazon Aquino által hétfőn hivatalosan „birtokba vett” elnöki palotában hangoztatják — lehetővé tenné a hatalomátvétel jellegének Rögzítését, továbbá mindazon kérdések átmeneti tisztázását, amelyek a rendszer alkotmányosságát illetően felmerültek. Az elnökasszony világossá tette, hogy e „forradalmi kormány” elképzelése szerint fél évig maradna hatalmon, s közben lépéseket tesznek alkotmányossá tételére. Ennek útja pedig esy új alkotmány kidolgozása és választások tartása. Részvéttávirat Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét a Dél-afrikai Kommunista Párt Központi Bizottságának Moses Mabhi da, a párt főtitkára elhunyta alkalmából. HNDK-Xnba Fidel Castro elutazott Phenjanbél Fidel Castro kubai elnök kedden befejezte háromnapos hivatalos látogatását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és elutazott Phenjanból. A KCNA koreai hírügynökség jelentése szerint Fidel Castro három alkalommal tárgyalt Kim ír Szén elnökkel. Megvitatták a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és áttekintették, a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket. Minden megvitatott kérdésben teljes mértékben azonos véleményre jutottak. A két ország kapcsolatainak történetében első kubai elnöki látogatás eredményeként barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Kuba és a IKNDK között. A dél-koreai választási rendszer reformját követelik a képen látható tüntetők Szöulban. A demonstrációt az egyik legnagyobb dél-koreai ellenzéki tömörülés szervezte (Telefotó — KS) Lehetséges, hogv megtalálják a „fekete dobozt’ i” Folytatódnak a meghallgatások a Challenger ügyében Kedvezőtlen időjárási viszonyok hátráltatják a Chal- langer űrrepülőgép utaska- binjának és az űrhajósok maradványainak kiemelését a tengerből. Mint jelentettük, az utaskabin roncsaira pénteken bukkantak rá. Bár a hivatalos szervek teljes hírzárlatot rendeltek el a munkálatok befejezéséig s egyelőre azt sem közölték, megtalálták-e valamennyi űrhajós holttestét, értesülések szerint néhány űrhajós maradványát a hét végén felszínre hozták, s azokat most részletes vizsgálatnak vetik alá. Az utaskabin erősen roncsolt állapotban van, de lehetséges. hogy sikerül .megtalálni azokat a hang- és adatrögzítő berendezéseket is, amelyek — ebben a részben voltak elhelyezve és a repülőgépek fekete dobozához hasonlóan — minden adatot feljegyeznek. Közben a szerencsétlenség okát vizsgáló elnöki különbizottság folytatja a meghallgatásokat. A bizottság most azt is meg akarja állapítani, vajon a program erőltetett üteme nem volt-e közvetve kiváltó oka a hét életet követelő katasztrófának. Az Országos Űrkutatási és Űrhajózási Hivatal 1984-ben még csak ötször, tavaly már kilencszer indította el az űrrepülőgépeket, erre az évre pedig 15 rajtot tervezett. A sűrített programmal igyekeztek gazdaságossá tenni a költséges vállalkozásokat, de mint az űrhajósok vezetője, John Young űrpilóta most közzétett feljegyzése utal rá, a felgyorsításnak bizonyos értelemben még a biztonsági ^előírások betartását is alárendelték. Spanyolországban Ma népszavazás a HBTO-tagságről Hétfőn éjfélkor elült a politikai csaták zaja a spanyol fővárosban. Az ország törvényeinek megfelelően pontosan 24 órával a NATO- tagsággal kapcsolatos referendum előtt véget ért a szavazást előkészítő propagandakampány. Ma a spanyol választó- polgárok arról szavaznak, hogy óhajtják-e a NATO- tagság fenntartását a kormány által meghatározott feltételek közepette. Végigtekintve a szocialista munkáspárt energikus és látványos propagandaakcióját, nem túl sok esély van a NATO-tagság megszüntetését jelentő „nem” szavazatok többségére. Önkényes és megalapozatlan lépés (Folytatás az 1. oldalról) azok ülései és tanácskozásai. Továbbá egyetlen nemzetközi megállapodás, köztük az ENSZ központi intézményeiről 1947-ben kötött egyezmény sem jogosítja fel az Egyesült Államok kormányát arra, hogy korlátozza a tagállamok képviseleteinek létszámát. Ezek a missziók nem az Egyesült Államok kormányánál, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezeténél vannak akkreditálva — mutat rá a szóbeli jegyzék. Ennek a legújabb lépésnek, s korábbi amerikai akcióknak a fényében nem véletlenszerűen merül fel a kérdés: helyénvaló-e, hogy az ENSZ székhelye olyan országban van, amely nem tesz eleget a Világszervezettel szemben vállalt kötelezettségeinek. Ezek a lépések a legkomolyabban befolyásolják az országaink közötti kapcsolatok alakulását a legkülönbözőbb területeken. Nehéz például összeegyeztetni őket azokkal az amerikai kijelentésekkel, melyek támogatják az Egyesült Államok és a Szovjetunió főkunzulátusainak megnyitását Kijevben és New York-ban. Szovjet részről nem hagyhatják észrevétlenül az ilyen jogtalan amerikai lépéseket, s kénytelenek lesznek levonni ezekből a szükséges következtetéseket. Az újabb, kihívó és jogtalan amerikai lépés valamennyi következménye az Egyesült Államokat terheli — szögezi le a szovjet külügyminisztérium szóbeli jegyzéke. Thatcher-levél a szovjet békejavaslatrél II brit miniszterelnök előre lépést sürget a tárgyalásokon Margaret Thatcher angol miniszterelnök Mihail Gorbacsov januári javaslataira adott válaszában elutasította a brit nukleáris erők befagyasztását egy, a középhatótávolságú rakétákról kötendő szovjet—amerikai megállapodás részeként. A miniszterelnök levele, amelyet hétfőn este nyújtott át Malcev szovjet első külügyminiszter-helyettesnek Bryan Cartledge moszkvai angol nagykövet, a brit álláspont módosítását lényegében egy szovjet—amerikai hadászati fegyverzetcsökkentési egyezménytől, illetve más leszerelési intézkedésektől teszi függővé. Mint ismeretes, az SZKP főtitkára januári indítványában az atomfegyverek teljes megsemmisítését kezdeményezte 2000-ig. három szakaszban. Figyelembe véve a korábbi francia és brit álláspontot, miszerint a fegyverzetek mérlegébe nem számítható be ezeknek az országoknak a saját atomereje, a szovjet javaslat azt tartalmazta csupán, hogy míg az első szakaszban az Egyesült Államok és a Szovjetunió felszámolja Európában levő közepes hatótávolságú rakétáit, Washington nem a d át más európai orszái- goknak ilyen fegyvereket, illetve Anglia és Franciaország nem növeli atomfegyverzetét. A brit állásfoglalás szerint az atomfegyverzetek terén az erőfeszítéseket „reális, kiegyensúlyozott és ellenőrizhető” korlátozó intézkedésekre kell összpontosítani —■ erre London szemében az amerikai javaslatok nyújtanak módot —, és meg kell szüntetni a hagyományos fegyverek terén a Nyugat szerint a Varsói Szerződés javára mutatkozó aránytalanságot. A Thatcher-levél előrelépést sürget a bécsi tárgyalásokon. a vegyi fegyverek betiltásáról folyó genfi megbeszéléseken és a stockholmi tanácskozáson. Szolnoki iparvállalat gyakorlattal rendelkező TITKÁRNŐT vezetőállású dolgozó mellé lelvesz. ► Jelentkezéseket a kiadóba kérjük küldeni, vagy leadni „Városközpont 48” jeligére. (1548) ▼ AT A francia választási kampány Teljes a hangzavar A hosszúra nyúlt francia választási kampány a végéhez közeledve teljes hangzavarba fúlt. Az államfői tisztségnek de Gaulle óta vitán felül álló tiszteletben tartása is tova tűnt: Michel Poniatowski, a giscardi korszak belügyminisztere „terroristának”, Francois Léotard, a Köztársasági Párt főtitkára, Giscard egyik pártfogoltja papírtigrisnek nevezte Mitterrand elnököt. Minderre az adott ürügyet, hogy az elnök kertelés nélkül kiállt egykori pártja, a Szocialista Párt mellett, sőt két nagyhatású tömeggyűlésen is beszédet mondott. A jobboldali pártvezéreket ingerelte Mitterrand aktív választási szereplése, mert személyes népszerűsége jobb, mint a kormányé és attól tartanak, hogy nyílt kiállása megfoszthatja őket a nagyarányú választási győzelemtől. Ez idő szerint a közvélemény-kutató intézetek kevés eltéréssel 9—11 százalék- pontos különbséget mutatnak ki a választási szándékokban a jobb és a baloldal között. Az arányos választási rendszerben ez még abszolút többséget adhat a jobboldali RPR—UDF párt- szövetségnek, de lehet, hogy csak relatívat. Mivel pedig a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal való szövetkezést nem vállalhatia a polgári koalíció, egy nem tiszta győzelem esetén még inkább előtérbe kerül a köztársasági elnök kulcsszerepe. Így került Mitterrand elnök személye és hivatala fokozatosan a választási vita középpontjába, holott nem elnökválasztást, hanem nemzetgyűlési választást tartanak március 16-án. A hatalomátvételre már türelmetlenül váró jobboldal vezéreinek nagyobb része azzal számol, hogy az elnök pozíciója megingathatatlan, ezért megpróbálják jóelőre politikailag gúzsba- kötni. Ebbe a táborba tartozik Chirac, az RPR elnöke, Giscard d’Estaing volt elnök és az RPR—UDF jó része. Velük szemben Rajmond Barre volt miniszterelnök és hívei azt vallják, hogy a francia államot hatékonyan csak együttműködő elnöki és parlamenti hatalommal lehet vezetni. Ha egyik jobbra, a másik balra húz, abból meddő vetélkedés lesz. Barre azt a következtetést vonta le és hirdeti is fennhangon, hogy ha a Szocialista Párt vereséget szenved. Mitterrand fölött is ítéletet mondanak a választók, tehát mondjon le. Ha bedig nem, a jobboldal egyetlen vezetője se vállaljon kormánytisztséget, s boj- kottukkai buktassák meg az elnököt. Ezt a csendes puccsnak is nevezhető álláspontot vallja egyébként a Nemzeti Front vezetője, Le Pen is. Mivel a jobboldal várható győzelme kétségkívül új helyzetet teremtene az 5. köztársaság történetében, a választási hadjárat a szavazók megnyerésére való törekvésen kívül egyre inkább a taktikai helyezkedés, a március 16. utáni helyzetre való felkészülés felé csúszott el — s háttérbe szorultak a francia társadalom legkomolyabb problémái, így elsősorban a tömeges munkanélküliség. A jobboldal azon manőverez, hogy győzelme esetén kész helyzet elé állítsa az elnököt, leszűkítse mozgásterét, s minden lényeges döntést kicsavarjon a kezéből, hogy zavartalanul végrehajthassa programját. Elsőként abban állapodtak meg, hogy mindannyian Jacques Chiracot, az RPR elnökét támogatják a kormányfői posztra. Másodszor elkészítették az első hónapok kormányzati programját, megfogalmaztak vagy 30 törvényjavaslatot, s ezzel egycsapásra vissza akarják vonni a szocialista kormányzat gazdasági és szociális reformjait. Mitterrand utolsó tévényilatkozatán ban közölte, hogy a kormányfő kiválasztása az ő joga, s a külpolitika meghatározásáról sem mond le. Sok megfigyelő szerint nem Chiracot, hanem Chabanl-Delmast, Pompidou egykori miniszterelnökét nevezné ki kormányfőnek, aki barátja az ellenállás idejéből s akivel simábban tudna együttélni két évig a politikai „társbérletben” mint az RPR nagyratörő elnökével. Chaban- Delmas felkínálkozó értelmű nyilatkozatot adott egy genfi lapnak, majd azt kínosan forgatva a szót, cáfolta. A választási hadjárat összképéhez hozzátartozik, hogy mindkét fő erő, az RPR—UDF és a Szocialista Párt, nagy hangerővel agitált a „hasznos szavazat” mellett, hogy megszerezze magának a kisebb pártok szavazóit. Ez a jobboldalon eredményesnek látszik: Chiracék ügyesen veszik át és szalonképesítik a Nemzeti Front bevándorlásellenes propagandáját, s apasztják annak táborát. A másik oldalon azFKP a jelek szerint jól tartja magát és régi szavazói közül sokan visszatérnek hozzá, mert az az érve, hogy a szocialisták az eddigi politikával csak a jobboldallal való szövetkezést készítik elő, s ezt csak erős kommunista parlamenti képviselet hiúsíthatja meg. Annyi bizonyos, hogy akármi lesz az eredmény március 16-án, a francia politikai rendszer válaszút elé kerül. László Balázs
