Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 1. I Arcképvázlat I Misa, a rádióhullámlovas Addig nincs baj, amíg baj nincs! Lados Mihály, a Mezőgép szolnoki gyárának hegesztője nem tartozik a bizalmas barátaim közé. hogy a róla szóló írás címében mégis a becenevén szerepel, mindössze azzal magyarázható, hogy a rádióamatőrök egymást az utónevükön, annak is általában a becézett formájában ismerik és hívják. „Alighogy megkezdtem az általános iskolát, a kezembe akadt egy rádióalkatrész, amely felébresztette bennem a kíváncsiságot és a kedvet a rádiók iránt. Szinte még olvasni se tudtam, a rajzokon viszont úgy-ahogy eligazodtam, megépítettem az első rádióvevőmet”. Az utolsó mondatot bizonyára fennhéjázónak érzi, mert elpirul és azonnal sza- bódni kezd, hogy persze az a rádió korántsem volt még rádió, hiszen elegendő „áramforrást” adott a működéséhez a vaskerítés is.. Arra azonban megfelelt hogy a hét év körüli beseny- szögi kisiskolás egy életre eljegyezze magát az éter hullámaival. „Faltam a szakfolyóiratokat és szakkönyveket. csekély zsebpénzemből sose vettem édességet, helyette olcsó alkatrészeket vásároltam és a tanítás után büty- kölgettem a rádiót. Igazán szólásképes készüléket ötödikes koromban építettem, aminek a legnagyobb haszna az volt, hogy az általános iskolában végig ötöst kaptam fizikából”, A mindig mosolygó harmincéves fiatalembert észrevehetően nem érdekli, hogy ki kérdezősködik a rádióamatőr! tevékenységéről, egyszerűen imádja a témát — mondhatnánk a rögeszméjét — másokkal megosztani. Kiderül, hogy amikor a kortársai, barátai valami eldugott zugot kerestek, ahol rágyújthattak életük első cigarettájára, ő sietett haza, hogy a hobbijának élhessen. Egyébként soha nem dohányzott, egy fillért se költött még italra, annál többet a rádióalkatrészekre. Nem törődött a gúnyolódó nevetésekkel, igazán akkor érezte jól magát, ha a saját gyártmányú készülékén újabb és újabb állomásokat fogott meg. „Nyolcadikban már a televíziókészülékek érdekeltek jobban, szerencsére értettem a kapcsolási rajzokat, így odáig eljutottam, hogy a rokonok, ismerősök engem hfvtak, ha elromlott a tévéjük”. Magától értetődőnek vélné az ember, hogy ha egy kamaszt ennyire lekötnek az elektromos készülékek, természetesen a mániája kiélését segítő pályát választ. „Szívem szerint rádió-tévészerelő lettem volna, csakhogy a tanulmányi eredményem alapján szóba se jöhetett ez a szakma. Hiába voltam mindig kitűnő fizikából. a többi tantárgyra nem fordítottam időt, így maradt a kevés továbbtanulási lehetőségből a hegesztői szakma”. Fanyar mosoly kíséri szavait, csendesen-meg is jegyzi, hogy szereti a munkáját, de a hegesztés nem elégíti ki. Többre vágyik. „A szakmunkásbizonyítvány megszerzését követően, amikor már kerestem, a fizetésem nagyrészét a hobbimra áldoztam A Magyar- országon fellelhető valamennyi szakfolyóiratra előfizettem, bárhol jártam, az első utam a könyvesboltokba vezetett, ahol szép summákat hagytam ott a rádiózással és az elektronikával foglalkozó szakkönyvekért. Sikerült is összegyűjtenem egy kisebb könyvtárra valót belőlük. Otthon, Beseny- szögön, kialakítottam a műhelyemet. 17 méteres antennát építettem, és csaknem hulladékból állt egybe az első valódi rádióm”. Aztán La- dos Mihály — annak rendje- módja szerint, mert eljött az ideje — bevonult katonának, s a honvédségnél híradós lett. Szívesen emlékszik vissza a katonaságnál „lehúzott” hónapokra, ugyanis ott tanulta meg a rádiózás másik elemét, az adást. „Leszerelésem után megkerestem az MHSZ rádiós szakosztályát, ahol előadtam vágyam, hogy szeretnék adóengedélyhez jutni. Ehhez klubtagnak kellett lennem másként szó se lehetett az engedélyről. A klub leggyakoribb látogatója voltam hamarosan szakosztály- vezetővé választottak”. Ebben a minőségében feladatként kapta, hogy általános iskolás gyerekeket oktasson a rádiózásra. Élete egyik fájó emléke, hogy nem akadt kellő számú érdeklődő az iskolások között, akiket „megfertőzhetett” volna a rádióamatórködés szépségeivel. „Jópár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkapjam az adóengedélyt, amelyet igen szigorú feltételekkel szerezhet meg az amatőr rádiós. Mindenekelőtt a Postánál kellett levizsgáznom műszaki és rádióforgalmi ismeretekből. Ez utóbbiak például azt tartalmazzák, hogy miről szabad és miről tilos beszélgetni az éteren át. A vizsgák három különböző fokozatra jogosítanak: Az „A" fokozatban a vizsgázó URH sávon adhat, valamint rövidhullámon. de morzézva. Az URH 10 wattos. A következő fokozatokban a sávok megegyeznek, de mind nagyobb teljesítményűek”. Lados Mihály 1982-ben tette le az „A” fokozatú vizsgát, és a maga gyártotta készülékén először az MHSZ rádiótechnikai főelőadójával vette fel a kapcsolatot .Szabályosan mikrofonlázam volt, később se merészkedtem tovább huszonöt kilométernél. Mígnem egyszer kőrbehivtam az ország legkülönbözőbb pontjain élő rádiós társakat, és bemutatkoztam. Így lettem Misa. Besenyszögről. A vezetéknevünket nem vagyunk kötelesek bemondani. Izgalmas élményem maradt, amikor az első külföldi kapcsolatom létrejött egy csehszlovákiai kollégával. Ezután Ausztria, Jugoszlávia és Románia következett. Olyan beszélgetőtársakat kellett keresnem, akik tudnak magyarul, mert én sainos nem bírok más nyelvet. A rádióamatőrök körében az angol a nemzetközi nyelv, és újabban az eszperantóval is elboldogulhat az ember. Jómagam az eszperantót tanulom jelenleg. de tervezem, hogy leteszem az angol nyelvvizsgát is. A legtávolabbi kapcsolatom négyszáz kilométer volt, de szerettem volna szót váltani azokkal a magyar vitorlázókkal, akik tavaly indultak el hároméves Föld körüli utazásra. Sajnos, nagy a sorban állás a velük teremthető kapcsolatért, hiszen ez egy rádióamatőr számára igen értékes trófea. így én lekéstem róluk". Történeteket mesél: hogyan szereznek gyógyszert és segítenek szükség esetén a rádiósok. Azt is megemlíti hogy a berhidai földrengést kővetően egy ott élő és kárt szenvedett rádióamatőrre! beszélt, akinek mással nem. csak néhány biztató és együttérző mondattal se élhetett. Hamarosan házasságot köt, és mindenképpen ráveszi majd a feleségét, bogv lépjen be a ..rádióhullámlovasok” táborába. ,.Nagyon jó érzés több százkilométerre lévő embertársainkkal beszélgetni, az amatőr kollégáknak boldog új évet kívánni, ismeretlenül is ismerősként találkozni az éter hullámain. A felügyelő Trabantjában ülök, Jászberény felé gurulunk. Otitársam vezet és közben néhány szóban felvázolja utunk célját, a vizsgálat programját és menetét. Reggel nyolcra jelentkeztünk be, így nem kell különösebben sietnünk, s a jászapáti elágazás után szembejövő szórványos köd sem veszélyezteti ígéretünk betartását. A Jászberényi Kossuth Termelőszövetkezetben először Nagy Kálmán elnök irodájában beszéljük meg a napi programot Üti társam. Németh János munkavédelmi felügyelő elmondja jövetelünk célját: egy országos vizsgálat részeként, a gépek és gépi berendezések tervszerű megelőző karbantartását, és a karbantartás munkavédelmi követelményeinek érvényesülését nézzük meg. Az elnök szabadkozik: a munkavédelmi vezető sajnos nem lehet itt, mivel épülő házához éppen ma hozzák a cserepet. Németh János megnyugtatja: nekünk most úgyis a gépesítési főmérnökre van szükségünk, lévén ez az ő munkaterülete. A főmérnök azonban éppen vizsgáztat valahol. Akkor talán a helyettese... — kockáztatjuk meg. De ő sincs. Ö is vizsgáztat... A szövetkezet központi géptelepén végül egy fiatalemberhez kerülünk, ö itt az energetikus. Igaz, hogy munkaköre révén sem a munkavédelemhez, sem a karbantartáshoz nincs sok köze, viszont most éppen ráér. És ez is szempont! A sok papír veszélyei Otitársam felsorolja mindazokat a szabályzatokat, technológiai leírásokat, s bizonylatokat, amelyekre a vizsgálat elvégzéséhez szükségünk van. A fiatalember azonnal lázas keresésbe kezd. Nagy halom poros, kifakult dosszié közt turkál, rakosgatja őket egyik helyről a másikra, s közben fiókokat is húzgál nagy csattogással. Némelyiket tízszer is nyitja- qsukja. Sajnálom szegényt, most meg kell indokolnia, hogy miért nem találja, ami nincs. És ráadásul ez az egész nem is az ő dolga lenne! Kisvártatva hátradől a széken, s lemondóan le. gyint: nem lesz meg.. (Mármint az éves karbantartási terv.) Ülünk az irodában, s várunk egy embert, aki már itt volt, de elment valahová, és aki talán tudja, hogy hol vóin mindaz, amit az energetikus nem talál. Útitársam megszánja. A múlt évi baleseti jegyzőkönyveket kéri, gondolván, hogy ezeket a legalapvetőbb munkavédelmi bizonylatokat talán elő tudja venni az alkalmi pótm unkavédelmis. Fel is csillan a tekintete. Aztán ezeket sem találja. Kínjában azt mondja: — Menjünk ki talán a műhelybe, azt szívesen megmutatom. De ez a sok papír az agyamra megy! A reggeli beszélgetés részletei jutnak eszembe. Üti. társam, a munkavédelmi felügyelő rajzolt általános képet — saját tapasztalatai alapján — a termelőszövetkezetek munkavédelmi tevékenységéről. E szerint, a tée- szekben rosszabb a munka- védelem helyzete, mint az ipari üzemekben. Sok helyen még mindig egy hibás szemlélet uralkodik: a termelés fékjének tekintik a munka- védelmist. A szövetkezetek jó részében kapcsolt munkakörben biztosítják e terület ellátására az embert. Végre megjön, akit vártunk: a műhelyfőnök. Hosz- szan mossa olajos kezét, s közben szentségek hogy mennyi a dolga. Aztán ö is kereséshez lát. Akkurátusán alaposan feltúrja a fiókjait, mígnem fél óra múltán siker koronázza igyekezetét: előkerül a téli gépjavítás írott ütemezése. Igaz, ez nem egy átfogó karbantartási terv, hanem csupán a mezőgazda- sági erő- és munkagépek téli javításának rendje. Egy ilyen délelőttel a hátunk mögött azonban már ezt is becsülni tudjuk. Miként a nem sokkal később megkerült munkavédelmi oktatási naplót is. Igaz, hogy hiányos, de van! Kora délután még bejárjuk a géptelepet, s ezzel be is fejeződik a vizsgálat első napja. Bár ez, a téesz „jóvoltából”, inkább csak paródiához hasonlított. Mór a rend is gyanús Másnap reggel csatlakozom aznapi társamhoz. Szabó Béla, munkavédelmi felügyelőhöz. A Jászkun Volán Vállalat műszaki igazgató- helyettesével, Benis Ferenccel, valamint Brezvai Sándor munkavédelmissel ülünk négyesben. Az asztalra már ki van készítve a tekintélyes irathalmaz. A még friss előző napi élmények hatására, gyanakodva figyeltem: mi történik. Szabó Béla — a vizsgálat tematikája szerint — sorra kéri a szükséges anyagokat: a vállalati munkavédelmi szabályzatot, az átfogó karbantartási tervet, a karbantartás munkafolyamataihoz részletes technológiai utasításokat, a munkavédelmi oktatások tematikáját, s még vagy tucatnyi mást. Átvizsgálja, s nekem is kezembe adja a kért (és megkapott!) dokumentumokat. — Minek köszönhető ez a már-már „gyanús” rend? —• fordulok házigazdáinkhoz. Az igazgatóhelyettes válaszol. — Ez nálunk létkérdés! Mi ugyanis veszélyes üzem vagyunk, s tevékenységünk olyan, hogy itt csak tökéletesen karbantartott, kifogástalan műszaki állapotú gépeket lehet használni. Ez a gépjárművekre és egyéb eszközökre egyaránt vonatkozik. Ebből következik a munkafegyelem kérdése is. A kettő ugyanis szorosan összefügg: ahol fegyelmezett munkát végeznek, ott a munkavédelem is rendben van. Nálunk például, ha valakit ittasság miatt kiállítanak a munkából, már kapja is a munkakönyvét. Ezt másként nem lehet! Az persze más kérdés, hogy ez az ember másnap már egy másik cég autóját vezeti, s a szemünkbe nevet... (Minden külön méltatás helyett: a több mint 3000 dolgozót foglalkoztató vállalatnál 198'3-ben összesen 63 üzemi baleset történt. .Ebből 13 a munkába menet, illetve munkából jövet következett be. Az 50, úgynevezett munkabalesetet véve figyelembe, 15,8 volt az ezer dolgozóra jutó üzemi balesetek száma. Vannak olyan gazdálkodó szervezetek, főként téeszek, ahol ez a szám a többszöröse a Volánénak.) — Persze, ez nemcsak a két főállású és hat kapcsolt munkakörű munkavédelmi szakember munkáját dicséri — fűzi a statisztika: adatokhoz a másik házigazda. — Azon is rengeteg múlik, hogy a munkahelyi vezetők szemléletmódja mennyire „munkavédelmis". Nálunk nincs ezzel gond. Délután, a javítóműhelyekben nemcsak az előírás- szerű szabályozásról, hanem a szabályok pontos végrehajtásáról is meggyőződhettünk. A karbantartási terv végrehajtásáról, a technológiai utasítások létezéséről és alkalmazásáról, s a kapcsolódó munkavédelmi szabályok betartásáról. Rend van a „portán”! Ha a vizsgálat első két napján a két véglethez segített a jó szerencse, akkor a harmadikon a középútnak kell következnie — gondoltam és így is lett. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál ugyanis fellelhető a gondosság és a munka- védelmi gondoskodás minden jele, ami egy ekkora létszámmal dolgozó munkáltatónál szükséges. Célvizsgálatunk témájában azonban a szabályozásnak csak egy bizonyos szintjéig jutottak el: részletes karbantartási tervüket és ütemezésüket nem egészítették ki, s nem konkretizálták technológiai utasításokkal. Bencsik Ferenc gépészeti főüzemvezető, a hiányosságok elismerésén túl, így érvelt: — Vállalatunknál hozzávetőleg 500 géptípus található. Ennyiféle kezelési és karbantartási utasítást kell tehát készítenünk. Ehhez azonban nincsenek meg a személyi feltételek, kevesen vagyunk. Ennek ellenére megcsináltuk tíz gép anyagát, s cserével megszereztük még ötvenét. Persze, a hiányzókat meg is lehet vásárolni, de az nagyon drága. Nincs rá pénze a vállalatnak. Elöregedtek a gépek Árajánlatokat ráknak elém, az ÉGSZI számítóközpontjából, a Budapesti Lakásépítő Vállalattól, s a Practklub nevű cégtől. A számítások szerint kétmillióhoz közelítő összegbe kerülne ez a kétkilónyi papír. — S a gépek gyártói, illetve a külkereskedők nem biztosítanak technológiai segédanyagot? Úgy lenne logikus, hogy ezt a gyártó készítse. — ök csak gépkönyvet adnak, amely tartalmaz ugyan a javításra és a karbantartásra vonatkozó előírásokat, de ezek nem felelnek meg az érvényben levő szabványoknak. Így nekünk újra bajlódni kell velük. A vizsgálat mindhárom napján, óhatatlanul szóba került a gépek és gépi berendezések magas amortizációs foka, elöregedése. (Az ÁÉV-nél 45,6 százalékos!) Köztudott, hogy a szűkös beruházási lehetőségek miatt nem biztosítható a gépek szükséges ütemű cseréje, s ez fokozottan aláhúzza a tervszerű megelőző karbantartás szerepét. A gépek „hadrafoghatósága" ugyanis csak így biztosítható továbbra is. Három napon át betekintést nyerhettünk, nemcsak a munkavédelem mindennapi gyakorlatába, ' hanem jogi szabályozásába is. Minderek után, e szabálytömegben eligazodók előtt kalapot emelve, egy mondás jut eszembe az angol vasutasokról: ha minden szabályt betű szerint betartanak, leállnak a vonatok. Lehet, hogy egyes esetekben Anglia nincs is olyan messze? L. Murányi László Bendó János is tadják, hogy a főiskolások boltja a „néhai" Palermo, ha nevet nem is, de részben arculatot változtatott. Idén például engedményes áron kínál kötött pulóvereket. ruhaanyagokat, apókét, táskákat. A tervek szerint nemcsak leértékelt holmikat lehet majd ott vásárolni, hanem bővítik a teljes áru ruházati és egyéb cikkek választékát is. A kínálat havonta más-más jellegű árukkal gyarapodik, így például műszaki cikkekkel is fotó; Hargitai Himn aai — munkavédelmi szabályait klzitt
