Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
1986. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Benyák Jónef császár Szilveszter Kelemen Bili pspp László Sípos Zslgmond Szilágyi László Tóth Lajos A NÉPLAP KEREKASZTALA Adottságok és feladatok a gabonatermesztésben A megyei pártbizottság népgazdasági, ágazati és üzemi jelentőségének megfelelően határolta meg gazdaság- politikai irányelveiben a gabonatermesztés középtávú megyei feladatait. A népgazdasági tervvel összhangban 1990-re az évi 1,4 millió tonna gabonatermés elérését tűzte ki célul a megye közös és állami gazdaságaiban. Milyenek a VII. ötéves tervi gabonatermesztési célkitűzések megvalósításának feltételei, mik a terv teljesítése érdekében szükséges legfontosabb üzemi tennivalók? — kerekasztal-beszél- getés keretében erről váltottunk szót Benyák Józseffel, a Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgató- helyettesével, 0fsás2ár Szilveszterrel, a Tisza- földvári Lenin Tsz termelési elnökhelyettesével, Kelemen Bélával, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság igazgató- helyettesével, Papp Lászlóval, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettesével, Sipos Zsigmonddal, a Te- szöv titkárhelyettesével, Szilágyi Lászlóval, a KITE szolnoki alközpontjának vezetőjével és Tóth Lajossal, a GITR igazgatóhelyettesével. Szerkesztőségünket Te- mesközy Ferenc újságíró képviselte az eszmecserén. Néplap: Elöljáróban mindjárt tisztázzuk: a gyakorló gabonatermesztők és a tevékenység állami felügyeletét, valamint érdekképviseletét ellátók hogyan ítélik meg az öt évre meghatározott gabonatermesztési feladatokat? Tóth Lajos: Ha összevetjük az országos és a megyei elvárásokat, rendkívül feszített terv teljesítése vár a megye gabonatermesztőire. Amíg ugyanis a népgazdasági terv öt év alatti mintegy 16 százalékos növeléssel számol, addig a megyei 1,4 millió tonnás évi gabonatermelés elérése 26 százalékos fejlődést jelent. Elméletileg elképzelhető öt olyan egymást követő esztendő, amikor sorra elérhető az évi csaknem öt és fél százalékos növekedés, de ha csak egy évben is ennek a felére lesz lehetőség, a következő esztendőben már hét-nyolc százalékkal kellene növelni a bázisidőszak eredményét. Fapp László: Kétségtelen, hogy a nagy gabonatermesztési hagyományokkal rendelkező megyénk eddigi eredményeinek úgymond megfejelése nem könnyű feladat. Látványos növekedésre az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem számíthatunk. A IV. ötéves tervhez képest az V. ötéves tervidőszakban 46 százalékos volt az összes gabonatermelés egy évre jutó növekedése, de az azt követő öt évben már csak 5,8 százalékos. Évi 1,4 millió tonna termés elérése tehát valójában rendkívül nagy feladat elé állítja a megye mező- gazdasági nagyüzemeit. Néplap: A feladat, ha nem is könnyű, de adott. Vajon a gabonafélék, elsősorban a kalászosok és a kukorica termesztésére országosan köztudottan jó ökológiai adottságok hogyan alakultak megyénkben, azokat mennyire használják ki, vagy mennyire nem a gazdaságok? Császár Szilveszter: Az országos átlagnál jobbak térségünkben az őszi búza és a kukorica termesztésének ökológiai feltételei. A kalászosoknak nincs különösebb talajigényük, a közepes minőségű földeken is nagy termésátlagok produkálhatok. A kukorica már kényesebb kultúra, termesztésére a 25 aranykorona fölötti minőségű talajok az ideálisak, ösz- szességében a tala j adottságokat és a napsütéses órák számát tekintve mindkét növény sikeresen termeszthető megyénkben. Egyetlen hátrányos adottságunk van, hogy Szolnok az ország egyik legaszályosabb megyéje. Papp László: Ugyanakkor a víznyerési lehetőségeit tekintve a legjobban ellátott megye. A VII. ötéves tervi gabonatermesztési célok meghatározásakor a megyei vezetés nyilvánvalóan számolt az ökológiai adottságoknak a tudatos, mesterséges javításával is. Gabonaegységben mérve hektáronként legalább egytonnás hozamnövekedési tartlék van a komplex meliorációs programban, amely 1981-ben kezdődött, és 1990-ig a Jászságban, a Tisza II térségében és a Kunságban 90—100 ezer hektáron javítja a vízgazdálkodást, a talajadottságokat. Néplap: Váltsunk szót a termelés. feltételrendszerének egyik fontos eleméről: a megyei adottságok között milyen a kenyér és takarmánygabona-termesztés köz- gazdasági helyzete? Az ágazat termelésfejlesztésének országos igényével összhangban vannak-e üzemi érdekek? Császár Szilveszter: Aki ismeri és reálisan meg tudja ítélni a mezőgazdasági nagyüzemek jelenlegi helyzetét, az világosan látja, hogy nem minden tekintetben esnek egybe az országos és az üzemi érdekek. Nincs olyan gazdaság és nincs olyan szakvezető, aki ne tudná és ne értené meg, hogy a népgazdaságnak több gabonára van szüksége. Csakhogy a szövetkezetnek, az állami gazdaságnak akkor érdeke a termelés növelése, ha ezáltal több jövedelemre tesz szert. Amíg az országos érdek egyértelműen a hozam- növelés, addig a gazdaságosság a hozamok optimatizálá- sára készteti a nagyüzemeket. A gabonatermesztési célok elérésének egyik kulcskérdése a takarmánygabona vetésterületének növelése. Csakhogy a kukorica a jobb termőhelyi viszonyok között, nagyobb költséggel, tehát nagyobb kockázattal termelhető, ezért jövedelmezőségben jóval megelőzi a búza, a cukorrépa és a napraforgó is. A szabályozóktól éppen azt várják a termelők, hogy közelítsék egymáshoz a nép- gazdasági és az üzemi érdekeket. Tóth Lajos: Szeretném alátámasztani a kukorica jövedelmezőaégével kapcsolatosan elhangzottakat termelési rendszerünk néhány adatával. A jövedelmezőséget leginkább kifejező adatokat a különböző gabonafélék esetében hasonlítottam össze. Hét év és 50 ezer hektár átlagában a 100 forint termelési költségre jutó jövedelem búzánál 30—35 forint, őszi árpánál 23—25 forint, ugyanakkor kukoricánál hat forint ötven fillér. Papp László: Kétségtelen, hogy az utóbb elhangzottak döntően közrejátszottak a megye gabonatermesztésében bekövetkezett strukturális átrendeződésben: amíg a nagyobb biztonsággal és jövedelemmel termeszthető kalászosok vetésterületét 140 ezer hektár körül stabilizálni tudtuk, a kukorica vetés- területe csaknem a felére csökkent. Hiányzik a kukoricaterületből az a háztáji és illetményföld is, amin a jobb közgazdasági pozíciójú, úgynevezett pénzes növények termesztésére tértek át a téesztagok, az állami gazdasági dolgozók. Csakhogy közben a nagyüzemekben és a háztájiban is megnőtt a jószágállomány, ezért fontos, hogy megyénk a jelenleginél nagyobb mértékben önellátó legyen abraktakarmányból. Éppen az utóbbi aszályos években igazolódott be, hogy az a kukorica a drága, amit nem termeltünk meg. Néplap: A termelés feltételrendszerének — biológiai alapok, tápanyagutánpótlás, növényvédelem, öntözés műszaki-technikai háttér — megyei színvonala összhangban van-e a termelésfejlesztési elképzelésekkel ? Mely területeken van a legtöbb változtatni való a nagyüzemekben annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljenek a középtávú célhoz? Szilágyi László: A tápanyag-visszapótlással kapcsolatban termelési rendszerünk működési területén meglehetősen kedvezőtlenek a tapasztalatok. Búza alá 1982-ben még 347 kilogramm hatóanyagot szórtak ki a gazdaságaink, ez 1984-ben hektáronkénti 284 kilogrammra csökkent. Az elmúlt év őszén pedig már csak 224 kilogramm műtrágyát juttattak ki a búzatáblákra 70 ezer hektár átlagában. Kukoricánál sem jobb a helyzet, három év alatt 335 kilogrammról 282 kilogrammra csökkent a felhasznált hatóanyag. Ki kell mondanunk, hogy a megye gazdaságainak 30 százalékában kizsákmányolják a földet, még annyi tápanyagot sem pótolnak vissza, «menynyit a növények fölélnek a talajból. Tegyük persze hozzá rögtön, hogy nem szakmai igénytelenségből. hanem kényszerűségből, a gazdaságok anyagi helyzete miatt van ez így. Benyák József: Az viszont már szemléletbeli probléma, ami a növényvédelemben tapasztalható. Indokolatlanul gyomirtóznak például a gazdaságok többségében ott is, ahol a kalászosgabona ötmillió fölötti tőszámának tudvalevőleg jó a gyomelnyomó hatása. Ugyanakkor a gombabetegségek elleni nagyon fontos védekezést sok helyen elhanyagolják. Tóth Lajos: Még néhány szót az egyik meghatározó feltételről, a vízről. A jelenlegi jó víznyerési lehetőségeink az olyan-amilyen öntözési kapacitásunk önmagában semmiképpen nem szolgáltathat alapot a tervezett nagy gabonatermés eléréséhez. Ha a gazdaságaink a lehető legalacsonyabb ráfordítással akarnak elfogadható nyereséget elérni, lényegesen jobban kell gazdálkodniuk a természetes csapadékkal. Benyák József: Hadd csatlakozzam ehhez a gondolathoz is néhány számadattal. Az elmúlt gazdasági évben kevés híján 60 ezer hektárnyi gabonatermesztéssel hasznosított területet forgatással készítettek elő a vetéshez. 78 ezer hektárt oe- d'g forgatás nélkül. Az előbbi. ener ein igényesebb módszerrel művelt táblákon 4.7 tonnás búzahozamot értek el. a forgatás hélküli talaj- művelés esetében pedig hektáronként 4,9 tonnát. A 200 kilós többlettermés jól érzékelteti, milyen nagy szerepe van a természetes talajnedvesség megőrzésének. Sipos Zsigmond: Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kihatással van az ágazati jövedelmezőségre az öntözés. Számításaink szerint száraz körülmények között 3,3 tonna feletti hozam esetében már nyereséges a búzatermesztés, ha viszont öntözve termesztik 1,2 tonnával nagyobb átlagtermés esetén tudja csak megtartani a gazdaság az ágazat jövedelemszintjét. Kukoricánál ez a következőképpen alakul: öntözés nélkül az 5,5 tonnán felül termett takarmánygabona már hasznot hoz, öntözéses körülmények között viszont csak ennél másfél-két tonnával nagyobb hozam esetében jövedelmező a termesztése. Kelemen Béla: Vetőmag- termelő és -értékesítő gyakorlatunkban kedvezőtlen tapasztalat, hogy a már any- nyiszor felemlített anyagi problémák miatt egyre több gazdaság a szükséges vetőmag egyre nagyobb hányadát igyekszik maga megtermelni. Tehát a gabonatermesztés biológiai alapjainak „felhígulása” tendencia. Nem szóltunk itt még a megnövekedett feladatok elérésének egy nagyon fontos feltételéről, az emberi tényezőről. A jó gazda azt mondja, nem annyi a termés, ameny- nyi a kalászokban, a kukoricacsöveken érik. A növekvő gabonatermés mennyiségi és minőségi veszteség nélküli betakarításában, szállításában, szárításában és tárolásában — a műszaki-technikai háttér színvonalán túl — jelentős tartalékot látok a gabonatermesztésben részt vevőknek; az irányító szakvezetőktől a szérűmunkásokig bezárólag mindenkinek a jobb hozzáállásában. Szükség van természetesen a többlethozamok elérése és a jövedelmezőséget javító megtakarítások érdekében a termelés különböző fázisaiban közreműködők megfelelő anyagi érdekeltségének megteremtésére is. Néplap: Beszélgetésünk közben többször szó esett arról. hogy a feszített terv teljesítése érdekében mindenkinek szét kell néznie a portáján hasznosítható tartalékok után. Hallhatnánk a jelenlévőktől néhányat a kiaknázatlan lehetőségek közül? Szilágyi László: Szemléletváltozást kell elérnünk a kukorica öntözését illetően. Az üzemek jórészében csak a szárazságnak, mint elemi csapásnak az elhárítására használják a vizet és nem öntözéses gazdálkodást folytatnak. Elhangzott már ebben a körben is. hogy csak magasabb átlagterméssel fi- zetődik ki az öntözés, mert tnagával hozza más tényezők — például a magasabb tőszámhoz szükséges több vetőmag, az öntözést kellően megháláló jobb fajta, a jobb vetőmag potenciális értékeinek kihasználásához szükséges több műtrágya — költségeinek növekedését is. Termelési együttműködésünk 1986-ra a kunszentmártoni és a kengyeli téeszbe kihelyezett egy-egy nagy teljesítményű öntözőgépet és hozzá a komplex termesztési technológiát, amellyel minimum 13 tonnás kukoricaátlagtermés elérését garantáljuk. A termelőktől a csak a 13 tonna feletti hozam nyereségéből kérünk visszatérítést. Kelemen Béla: A gabonaprogram megvalósítása során nagyon körültekintően kell kialakítani a mennyiség és a minőség arányát. Gazdaságunk a GMV-vel és a Martonvásári Kutatóintézettel együttműködve az idén 100 hektáron egy nagy sikértartalmú búzafajtát próbál ki. A beltartalmi minőség, az új szabvány alapján történő búza átvételéhez igazodva szeretnénk bővíteni a fajtaösszetételt, de ismét érdekellentéttel találkozunk. Növeljük a sikértartalmat, amiért több pénzhez jut a termelő, ugyanakkor a fajta jellegéből adódóan csökken a hozam, ami viszont nem jó az országnak. Az emberi tényezőkkel való jobb gazdálkodásban is megnő a szerepe a minőségi és mennyiségi arányok helyes megválasztásának. Nem biztos, hogy az a jó, ha minél nagyobb napi szemmennyiség betakarításában érdekelt a kombájnos, mert lehet hogy a nagy hajrában mázsányi búzát elszór egy-egy hektáron. Papp László: Más árunövények magasabb jövedelmezősége miatt vetik föl a gazdaságok: rendben van, növeljük a kukorica vetés- területét, de minek a rovására? A középszerű siló- és lucernahozamok miatt indokolatlanul nagy területet köt le megyénkben a szántóterületből a tömegtakarmány- termesztés. A béltartalom és a hozamok javításával mintegy 10—12 ezer hektár terület felszabadítható. Jelentős tartalék ez, de tegyük hozzá: ehhez is nagyobb hatóanyagfelhasználás, intenzívebb öntözés és korszerűbb technika tehát pénz kell! Tóth Lajos: A termelési rendszereknek nagy a felelősségük a gabonaprogram megvalósításában, hiszen területileg a búza 83, a kukorica 99, az árpa 60 százalékát, és a rizst teljes egészében a rendszerek koordinálásával termelik a megye nagyüzemei. Fontos feladatnak tartjuk a termelés biztonságának fokozását, olyan technológiák kidolgozásával, szállításával és karbantartásával, amelyek a legjobb összhangban vannak az adott üzem ökológiai adottságaival, anyagi lehetőségeivel. A jövőben még nagyobb gondot kívánunk fordítani arra hogy a jó eredménnyel biztató tudományos-kutatási információk — bár ez a termelők fogadókészségétől és képességétől is függ — mielőbb eljussanak az üzemi szakemberekhez. Sípos Zsigmond: Ebben es a helyi adottságoknak legjobban megfelelő fajtapolitika kialakításában az üzemi igények gyorsabb közvetítésével igyekszik partnere lenni a rendszereknek a Teszöv. Ogy gondolom, a megyei szövetségnek a maga sajátos eszközeivel mielőbb gyökeresen meg kell változtatnia a gazdaságok szakvezetőinek és közgazda- sági szakembereinek a kukoricatermesztéssel kapcsolatos szemléletét. Nem szabad csak a mostani közgazdasági feltételek miatti mostoha árunövénynek tekinteniük a kukoricát, hanem a nagylétszámú abrakfogyasztó állomány fontos takarmánybázisának. A szemléletváltozást természetesen az ágazat jövedelempozícióját 80—90 forinttal javító központi intézkedés tudná leginkább elősegíteni. Az arra legjobban rászoruló gazdaságokban a gabonatermelés feltételrendszerének folyamatos biztosítását 30—40 millió forint üzemviteli hitellel szövetségünk is segíteni fogja a megyei kölcsönös támogatási alapból. Néplap: Az idei gabona- termesztési eredményeket már tavaly ősszel megalapozták a nagyüzemek. Hogyan telelnek a vetések és az üzemi tervek szerint biztosítottnak látszik-e a többi gabonaféle vetésterületének olyan mértékű növelése,-ami a megyei célkitűzések időarányos teljesítéséhez szükséges? Papp László: Az előző évben betakarítotthoz hasonló területen, 155 ezer hektáron vetettek a gazdaságok őszi búzát és árpát. A kalászosok jelenlegi állapota még nem mérvadó a termés szempontjából mindenesetre a télvégi hótakaró jól jött a későn kelt vetésekre. A belvizek miatt várhatóan a szokásosnál több lesz a táblákban a foltszerű kipusztulás, ennek mértékétől is függ. hogy tavasszal mennyi árpát, zabot vetnek még a gazdaságok. Az üzemi tervek a háztájival együtt 51 ezer hektár kukoricát irányoztak elő, ami 2500 hektárral több az előző évinél, de a talajok mostani, átlagosnál jobb vízellátottsága alapján bízhatunk abban, hogy ennél nagyobb területen kerül földbe tavasszal a takarmánygabona vetőmagja. Az idei gabonatermesztési eredményeink nem lehetnek meghatározóak a VII ötéves tervi célkitűzések teljesítésében, hiszen öt év alatt még sok minden — remélhetőleg az ágazat köz- gazdasági helyzete is — megváltozhat a termelés feltételrendszerében. Néplap: Az elhangzott véleményekből egyértelműen kitűnik, hogy a megyei gabonaprogram teljesítésében kulcsfontosságú kukorica- termesztés közgazdasági feltételeinek javítására központi intézkedések szükségeltetnek. A takarmánynövény vetésterületének számottevő növelésére az ágazat jövedelempozíciójának javulása ösztönözheti leginkább a termelőket, de kiderült a véleményekből az is, hogy az előző évinél már eleve mintegy 2500 hektárral több kukorica vetését tervezik most tavasszal megyénk gazdaságai. Bízhatunk tehát abban, hogy a termelés feltételrendszerének még meglévő hiányosságait az adottságaik jobb kihasználásával ellensúlyozva a megye nagyüzemei idén is. a jelenlegi közgazdasági környezetben is biztonsággal megtermelik az egymillió tonnánál több gabonát, mint ahogy már meg tudták azt tenni az előző, aszályos évekkel terhelt tervidőszakban is. Köszönjük a beszélgetést, a sok hasznos információt! (Fotó: Koréayl 8.)
