Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 29. I Arcképvázlat I n számítástechnika csak „megálló” Jászság, Nyírség, Szolnok — az alig több mint fél emberöltőnyi sors írta vargabetűs megállóit, így szedi sorba a Szolnok Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás fiatal adatfeldolgozási csoport- vezetője Jánvári József. — Jászberényben születtem. Ott dolgozott az édesapám az Aprítógépgyárban, ahol alapító munkásnak számított. Egyéves koromban kerültünk el a Nyírségbe; annak a fővárosában, Nyíregyházán voltam középiskolás. A debreceni egyetemen nyolcvanban kaptam kézhez az alkalmazott matematikusi oklevelet, a Szolnoki Mezőgép Vállalat ösztöndíjasaként. Nem hinném, hogy egyedi eset lenne az enyém: az első munkahely „nem jött be”. Sem anyagilag, sem szakmailag nem elégített ki a vállalatnál a számítógépes rendszerszervezői beosztás. A MÉM növényvédelmi és agrokémiai hálózatát országosan 1982- ben „csapta meg” a számítástechnika szele, akkor építették ki mostani cégem távadatfeldolgozási rendszerét. A három helyiségből álló kis számítóközpont, egy ügyviteli számítógép — része egy országos hálózatnak. A hazaj számítástechnika élvonalát képviselhetné, ha... Ha a megyékben és a fővárosban kiépített mind a húsz állomás kommunikálni tudna egymással. És ha ugyanezt tehetnénk a KSH Államigazgatási Számítógépes Szolgálatának budapesti nagy számítógépével. Szolnok telefonvonaladottságai ezt egyelőre nem teszik lehetővé. Már csak az ország három megyéjében gond ez. Az állomásunknak és személy szerint nekem sem mindegy, hogy „csak lebillsa- tyűzöm” az adatokat, vagy rendre autózom Pestre az adathordozó mágneslemezekkel. Ilyenkor, az év első negyedében még csak megjárja, de az állomás mezőgazdasági jellegéből adódóan a mi adatfeldolgozási munkánkban is vannak csúcsidőszakok. Most sincs persze holtszezon, hiszen a csoportomban dolgozó adatrögzítő és kódoló munkatársaknak és jómagámnak épp elég munkát ad a megye nagyüzemeiből beérkezett adathalmaz elemzése, a táblatörzskönyvekben történt változások átvezetése. Talajtípus, vetésszerkezet, tápanyaghelyzet — csak három a tucatnyi adatból, amelyeket a téeszek, az állami gazdaságok táblatörzskönyvei tartalmaznak, és amelyek a szolnoki állomás adatbázisát képezik. Hogy mi célból? — A talajelőkészítéstől a vetésen, a növényápoláson és a növényvédelmen keresztül a betakarításig minden termesztéstecnnikai információt rendszeresen megküldenek nekünk a gazdaságok szakemberei. Az összesített megyei adatok és azok elemzése alapján tudunk tanácsot adni a termelőknek a szükséges agrotechnikai beavatkozáshoz, a hatékonyabb növényvédelemhez, a célszerűbb tápanyagvisz- szapótláshoz vagy éppen az öntözéshez. Számítógépre vittük már a nagyüzemek háromévenkénti kötelező talajvizsgálatával kapcsolatos adatokat is. Ad majd feladatot bőven az új földértékelés is, készülünk a számítógépes talajtani rendszer kialakítására. összegezzük, elemezzük, készülünk — a következetesen használt többes szám, mondja a fiatalember, nemcsak az általa irányított háromtagú kis csoportnak szól. Csapatmunka részesei az adatfeldolgozók: száznál többen vannak az állomás szakemberei, akik nekik közvetítik a feldolgozandó adatokat, és akiknek a munkáját ők elemzéseikkel segítik. Az adat- feldolgozók csoportvezetője tavaly január óta egy nagyobb közösség, az állomáson dolgozó huszonhét kommunista bizalmát js élvezi. — Ahogyan az előző és egyben az első munkahelyemen, úgy itt az állomáson is igyekeztem véleményt nyilvánítani minden olyan fórumon, ahol érdemes volt, ahol érdemben lehetett vitatkozni. Lehet, hogy ezért bízták rám az alapszervezeti titkári teendőket párttag elvtársaim? Túl az első úgymond mozgalmi évemen — az első beszámoló taggyűlés hangulatának ismeretében — úgy gondolom, talán nem csalatkoztak bennem. Jelentős politikai feladat előtt áll pártvezetőségünk az új ciklusban: az országos állomáshálózatunkban sorrakerülő munkaerő-racionalizálás emberséges, a dolgozókkal teljes egyetértésben történő végrehajtásában kell hogy segítő, jó partnerei legyünk a gazdaságvezetésnek. Ügy szeretnénk véghezvinni a tízszázalékos létszámcsökkentést, hogy megőrizzük az állomás szakmai színvonalát, és hogy biztosítani tudjuk majd a feladatokat kevesebben ellátók jobb anyagi-erkölcsi elismerését. Kedvelt második munkahely, csoportvezetői beosztás a tanult szakmájában, jó munkahelyi kollektíva — hogyne lenne elégedett egy fiatalember, az élete delén innen. Vagy mégsem ? — Elégedettebb lennék bizonyára, ha elégedettnek tudnám a gyesen lévő. a két kisfiúnkat nevelő feleségemet is. Pedagógus szülők indíttatására szerzett hetvenkilencben kémiafizika szakos tanári diplomát. de azóta sem sikerült Szolnokon, a pályán elhelyezkednie. Vegyészként dolgozik a Mezőgép laboratóriumában. Tudom, sokan az én koromban a pályakezdés első éveiben még semmilyen lakást nem tudhatnak magukénak. Én mégis egy kétszobásra vágyom a mostani másfélszobás helyett. Nagyon hiányzik egy zug, ahová elvonulhatnék, ahol a két sráctól elkülönülve tanulhatnék. Mert bár tisztában vagyok a számítás- technika jövőjével, de csak eszközrendszernek, határtudománynak tartom. A művelése mellett. ami nekem csak megálló, szeretnék elmélyülni az államigazgatás, a közgazdaságtan vagy a politika tudományában is. Szeretném filozófiai szempontból tanulmányozni mondjuk például az információelméletet, vagy a kibernetikát. És nagyon érzem a hiányát az angol nyelvvizsgának is. Adatok, adalékok — az adatfeldolgozó munkájáról, életéről. Aki alig túl a harmincon bírja munkatársainak — nemcsak a vele egyívásúaknak — a bizalmát, és aki telve ambícióval, a még tartalmasabb élethez vezető reális tervekkel. Temesközy Ferenc Több hónapos zárva tartás után új kiállításokkal nyitotta meg kapuit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A kínai kerámia és a porcelántárgyakat, valamint az indiai iparművészet legszebb darabjait mintegy négyszáz tárgy reprezentálja. A képen az Újdelhi Baba- múzeum ajándéka a kiállításon. (Fotó: Fényes Tamás —KS) Tovatűnő Tabán A Tabán átépítésre ítéltetett Északi részén már befejezéshez közelednek az első sorház munkálatai. A parádés ..palotasor” kiáltó ellentéte a városrész egyetlen műemlék épületének, ami a Tabán 7. szám alatt található. A nádtetős házikó gazdája Fodor Tibor: — Jobban élünk itt, mint a lakótelepiek. Itt minden közel van. Az összkomfortot meg tudom pótolni, fürdeni eljárok a gyerekeimhez. Ez a ház is kétszáz éves, bár vályogból van és nincs alapja. Gazdája mégis elégedett vele: — Télen jó fűthető, nyáron meg nem romlik meg a kolbász a nádtető alatt Egyelőre csak a nagy pusztítást látjuk. Bizonyságul mutatják: Bó- zsó Andrásék még el sem költöztek, máris leszaggatták fészerük hátulját. — Montu Feri bácsi padlására én hordtam fel a Monte Cristo első kiadását Volt ott mindenféle könyv, még Révai lexikon is, aztán a bontáskor eltüzelték azokat — méltatlankodik Kanyó Sándor. — Nem kellett volna itthagyni Feri bácsinak azt a azonban még sehoL Pedig év elején a munkahelyünktől is nagyobb támogatást kapnánk mint később, amikor kimerülőben a kassza. Itt állunk elakadva. Az öreg Tímár magabiztos: — Kőműves vagyok. Ha egy fél nap alatt nem készítek el egy ilyen tervet a költségvetéssel együtt, akkor a kezem vágom le. Dönteni ebben az ügyben sem tudok. Az öreg folytatja: — Azért is sürgős volna a terv, mert én építeném. Hetvenkét éves vagyok, mi lesz, ha lerobbanok? Igen nagy költséggel csinálja más. A fiatalasszony bizakodó: — A kertünk alatt van a Zagyva, udvarunkon a ladik. Meg aztán aki megszokta a kertes házat... Ezért próbáljuk a lehetetlent. Parádi Sándorral tovább járjuk a városrészt. — Ott laktunk, ahol az a földhányás van. Ott a Tabán 55-ben született édesanyám tizenharmadik gyermekként. Ott születtem én is. Micsoda szép volt ez a környék. ötvenéves fűzfák álltak a parton. A gát építésekor vágták ki őket. Parányi téren áll egy kút. Kísérőm rámutat: — Ez volt a Tabán egyetlen kútja. Még az ötvenes években is csak három udvarra volt bevezetve a víz. Nem régen még éltek itt... Fodorék évente háromezer forintot kapnak a Műemlék Felügyelőségtől házuk javítására. — Igazoltatni kell a tanács műszaki osztályával, hogy valóban javításra használjuk fel azt az összeget — nevet Fodor Tibor. — Mintha nem nekünk lenne az elsőrangú érdekünk. Összecsapolt házak A Tabán 57-ben lakó Kanyó Sándor már nem él ilyen békességben. Az 58. számú házzal valamikor egybeépítették az övét. A szomszédos ház egyik oldala kidőlt. A levegőben lógó gerendák úgy állnak ki a mas- tergerendából. mint fésűből a fogak. Igaza van Kanyó Sándornak: — Az enyémmel összecsapolt mestergerenda az én házam tetejét is megrop- pantja. A tanácsnak le kellene bontatni az ilyen házakat. Parádi Sándor rákontráz: — Nem merjük kiengedni a gyerekeinket, mert félünk, hogy valamelyik romos ház rájuk dől. Meg aztán sok kétes elem is meghúzódik ilyen helyeken. A műemlék hás teteje Becsületesek bölcsője Bizonyára az elmaradás jut erről Parádi Sándor eszébe Is, mert rögtön bizonygatni kezdi: — Annak ellenére, hogy nagyon elhanyagolt rész volt ez. Igen becsületes nemzedék nőtt itt fel. Minimum á szakmaszerzést biztosították a gyerekeknek. A lebontott Sipos téri iskola nevelőinek szívügye volt a munkásgyerekek felkarolása. Sokat köszönhetnek nekik az egykori mezítlábasok. Minden szavából a TabénŰj házsor szorítja a régit Monte Cristo a padláson A rombadöntés sem old meg minden gondot. A Tabán 69-es ház valamikor örömtanya volt. Az udvari kamrájába később odaköltöző, hetvennégy éves Péntek Sándornénak a szomorúság forrása: — Amikor bontották az épületet, elmentem a boltba. Nem zártam be az ajtót. Mire hazamentem, mindenemet kidobálták az udvarra, pedig húsz év óta oda vagyok bejelentve. Ä néni a szomszédban lévő. szintén bontásra váró épületbe költözött. — Tudom, hogy méltánytalanul jártam el. de mit csináljak. Két napig úgy is a szabadban aludtam. írni nem tudok sehová, analfabéta vagyok. Továbbállunk. Az igazságtétel nem a mi dolgunk, csak a tények jelzése. A Tabán 65. számú ház térdnél lévő ablakából Nagy Lászlóné hajol az utcára. — Festeni kellene — men- tegetődzik a ház külleme miatt. — Nem volt rá időm. most jöttem ki a kórházból. Mea aztán azt sem tudjuk, hogy mi lesz. lebontják ezeket a házakat, vagy sem. régi kis házat, — vélekedik Nagyné. — Meglátják nem sokáig él ott a lakótelepi kő- rengetegben. Nagyék lakása úgy tűnik az utcáról. mintha félig a pincében lenne. A gazdasz- szony számára megszokott ez: — ötven centire vagyunk a földben. Próbáljuk a lehetetlent Jellegzetes tabáni ház ez, nem úgy mint a Tímár Györgyöké. A háziasszonyt az utcán megismert apósával takarítás közben zavarjuk. Ez a család az egyetlen az itteni őslakók között, amelyik bízik a helybenmaradás- ban. — A mienk itt az egyetlen téglaépület — magyarázza Tímárné. — Ezért gondoltuk. hogy megtoldjuk és emeletet építünk rá. A tanácstól és a földhivataltól beszereztük a szükséges oa- oírokat és szeptemberben beadtuk a kérelmet a tervezőirodának. Azért oda, mert itteni épületet csak ők tervezhetnek. Közölték velünk. hogy gmk készíti el a tervet 9800 forintért. A terv hoz való kötődés, az elköltözéstől való félelem cseng: — Sok kecsegtető alkalmam lett volna elmenni innen. de a szívem visszahúzott. Most meg az a legnagyobb bajom, hogy bizonytalan az életünk. Azt mondják, maradhatunk, ha megbirkózunk a félmilliós köz- művesítési költséggel. Sokat regélnek manapság a kisiparosok mesés jövedelméről. Talán elhiszik, hogy a becsületes munka a szerény kereset jellemzi többségüket. Ezért nem bírok én sem ilyen költséggel. Egyébként biztosan tudják ezt a tanácsnál is. ezért nem kérdezték az őslakosoktól, hogy akarnak-e itt maradni. Amikor elbúcsúzok kísérőmtől, a Tabán északi részén felzúgnak a gépek. A második házsor alapjai készülnek. Új épületek, új életformák törlik a régieket. Nincs már messze az idő, amikor végleg eltűnik a Tabán régi faluközösséget idéző baráti légköre, és — a szó összkomfortos-rideg érteimében — a Zagyváig nyúlik a város. Siaion Béla (vége)