Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 14. Kommentár II madridi mérleg A megkönnyebbült sóhaj képletesen szólva szinte hallható volt Brüsszelben éppúgy, mint Madridban a NATO-tagságról tartott spa­nyol népszavazás eredmé­nyeinek nyilvánosságra ho­zatala után. A szerdai vok­soláson ugyanis — ha nem is elsöprő többséggel — fe­lülkerekedett a González- kormány javaslata, vagyis, hogy az ibériai állam meg­határozott feltételekkel to­vábbra is maradjon tagja az Atlanti Szerződésnek. A megkönnyebbülés telje­sen érthető, hiszen a NATO- központban nem kis fejtö­rést okozott volna a „nem” szavazatok esetleges túlsú­lya. Ám a madridi vezetés számára talán még meg­nyugtatóbb a referendum kimenetele, mivel a népsza­vazási vereség óhatatlanul González helyzetének meg­ingásához vezetett volna. Így azonban a fiatal szoci­alista párti miniszterelenök — nyilatkozatai alapján — nagyobb önbizalommal ké­szülhet a néhány hónapon belül esedékes parlamenti választásokra, ahol a mosta­ni népszavazásnál jóval na­gyobbak lesznek a tétek. Az ugyanis korántsem bi­zonyos, hogy a NATO-refe- rendum az országban ural­kodó valóságos erőviszonyo­kat tükrözte. Erre utal min­denekelőtt a tartózkodók rendkívül magas, 40 száza­lék körüli aránya, s az is hogy a kormánypárt saját híveinek jelentős részével is szembekerült a NATO-tag- ság kérdésében. Végül, úgy tűnik, csak a konzervatív ellenzék bizonyos rétegeinek voksa segítette győzelemhez Gonzálezt, valamint az, hogy sokan — reménytelenségből vagy bizalmatlanságból — nem járultak az urnákhoz, mondván: nincsen igazi esély a Brüsszelhez, illetve Washingtonhoz fűződő köte­lékek lazítására. Kérdés, mennyire van iga­zuk a kételkedőknek. Egye­lőre csakugyan nem világos, hogyan fogják érvényesíteni Madridban azokat a feltéte­leket, amelyeket González kabinetje a tagság fenntar­tása fejében vállalt. Bizony­talan például, el lehet-e ér­Pozsonyban megkezdődött Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Pozsonyban tegnap meg­kezdődött Szlovákia Kom­munista Pártjának kongresz- szusa. A megnyitón részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. Az SZLKP Központi Bi­zottságának beszámolóját a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, valamint a Szlovákiában a párt előtt álló feladatokról Jozef Le­nárt, az SZLKP KB első tit­kára terjesztette elő. Rámutatott, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak XXVII. kongresszusá­ból elméleti és gyakorlati ösztönzést lehet meríteni a Szlovákia előtt álló sajátos feladatok megoldásához. A szlovák párt KB első titkára élőbb az elmúlt ti­zenöt év. majd az előző kongresszus óta eltelt ötéves időszak eredményeit érté­kelte. 0 kozmoszban kering a Szojuz T—15 Tegnap, moszkvai idő sze­rint 15 óra 33 perckor a baj- konuri űrrepülőtérről útnak indították a Szojuz T-15 szállítóűrhajót, fedélzetén két tapasztalt szovjet űrha­jóssal — Leonyid Kizim pa­rancsnokkal és Vlagyimir Szolovjov fedélzeti mérnök­kel. Az eseménynek a Szovjet­unióban és az Intervízió tagországaiban milliók le­hettek szemtanúi. A szovjet televízió már tegnap reggel bejelentett egyenes közvetí­tésben számolt be Bajkonur- ból a Szojuz T-15 rajtjáról. Leonyid Kizim és Vlagyi­mir Szolovjov útja új feje­zet kezdeteként vonul majd be a szovjet űrhajózás tör­ténetébe. A két kozmonauta a február 20-án földkörüli pályára állított, Mir nevű új szovjet űrállomásra tart, amellyel hajójuk a tervek szerint holnap kapcsolódik össze. Ök lesznek az első lakói a szovjet űrállomások har­madik nemzedékéhez tarto­zó, elődeitől nagyon sokban különböző Mirnek, amelyet azért hoztak létre, hogy nagymértékben kiszélesítsék az egy időben folytatott űr­kutatási programok körét. Az új, eddig csak automati­kus üzemmódban kipróbált űrállomás lényegében alap­egysége egy nagyméretű, párhuzamosan több célra is használható űrkutatási rend­szernek. Kizimnek és Szolovjov- nak repülési programjában minden bizonnyal szerepet kap majd a Mir még min­dig földkörüli pályán kerin­gő elődje, a Szaljut-7 űr­állomás is. 52 százalék „igen” Spanyolország a NATO tagja marad ni a támaszpontokon állo­másozó amerikai csapatok létszámcsökkentését, az atomfegyverek elhelyezésére vonatkozó tilalmak betartá­sát (erre Madridnak semmi­lyen konkrét garanciája nin­csen), s azt is, hogyan lehet az ország tagságát kizárólag a NATO politikai, nem pe­dig katonai szervezetére korlátozni. Érthető tehát, hogy a madridi mérleg a mostani népszavazás után sem mutat egyértelmű képet. A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy az erőviszonyok tisz­tázása csak később, a való­színűleg ősszel sorra kerülő általános választáson vár­ható. A spanyolországi népsza­vazáson — leadott voksok 99 százalékának feldolgozása alapján — a szavazók. 52 százaléka a NATO-tagság megerősítése mellett foglalt állást. A NATO-ellenes erők fellépésének hatékonysága mutatkozik meg a „nem” szavazatok 40 százalékos arányában még annak elle­nére is, hogy ezzel nem si­került elérni az Atlanti Szö­vetségből való kiválást. A spanyol állampolgárok­nak szerdán arra a kérdésre kellett választ adniuk, hogy a kormányzat által megsza­bott feltételek mellett kíván­ják-e az ország NATO-tag- ságának fenntartását. Az eredmény azt mutatja, hogy a kormányzó Spanyol Szo­cialista Munkáspártnak, amely különleges erőket mozgósított a NATO-tagság fenntartása érdekében, vé­gül is sikerült meggyőznie a szavazók többségét arról, hogy az „igen” szavazat Spanyolország érdekeit szol­gálja. A spanyol kormányfő szer­da éjszakai nyilatkozatában a spanyol nép döntésének nevezte a népszavazás ered­ményét, megfigyelők mind­azonáltal több tényezőre is utalnak. Elsősorban arra, hogy a NATO-tagságot el­lenző milliók határozott és egységes fellépése különleges politikai erőt jelent. Gerardo Iglesias kommunista párt­vezető a népszavazás ered­ményeit elemezve a kor­mányzat megfélemlítő és po­litikai zsarolástól nem men­tes módszereit emlegette. A Spanyol Kommunista Párt főtitkára a „nem” szavaza­tok 40 százalékos arányát er­kölcsi győzelemnek nevezte. Az idén esedések parla­menti választásokon kiderül majd, hogy a szerdai nép­szavazás milyen mértékben tükrözi a társadalom valósá­gos erőviszonyait. — e. é. — Pályázati felhívás! A Szolnoki Tejipari Vállalat pályázatot hirdet rendészeti előadói Pályázati feltétel: középfokú iskolai és politikai vég­zettség^ rendészeti és tűzvédelmi tanfolyam, 3 éves szakmai gyakorlati idő, erkölcsi fedhetetlenség. Fize­tés az 5/1983. (XI. 12/ ME: sz. rendelet alapján meg­állapodás szerint. A pályázatot a Szolnoki Tejipari Vállalat belsőellenőrzési osztályára kell benyújtani. (5002 Szolnok, Mártírok út. 13.) (2157) Gorbacsov válasza a „hatoknak” Befejeződtek Várkonyi Péter nicaraguai ' tárgyalásai Várkonyi Péter külügymi­niszter JVIiguel d’Escoto nica­raguai külügyminiszter meg­hívására március 9—12. kö­zött hivatalos, baráti láto­gatáson járt Nicaraguában. Fogadta őt Daniel . Ortega Saavedra köztársasági el­nök, megbeszélést folytatott a külföldi együttműködési, az egészségügyi és az ipari miniszterrel, valamint a san­dinista néphadsereg politikai főcsoportfőnökével. Találko­zott a nicaraguai kormány és az országgyűlés több más tagjával is. A külügyminiszterek tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, megvizsgálták a széles körű, kétoldalú együtt­működés elmélyítésének le­hetőségeit. Kifejtették köl­csönös érdekeltségüket, hogy a két nap barátsága és in­ternacionalista szolidaritása alapján fejlesztik kapcsola­taikat. Várkonyi Péter hivatalos látogatásra hívta meg Mi­guel d’Escoto külügyminisz­tert, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. Finnország Sztrájkol 250 ezer dolgozd Az utóbbi 30 esztendő leg­súlyosabb munkaügyi konf­liktusa robbant ki csütörtö­kön Finnországban. 250 ezer dolgozó sztrájkol csütörtök dél óta, mert a munkáltatók elutasították a béremelések­re és a heti munkaidő le­szállítására vonatkozó köve­telésüket. Komolyabb fenn­akadások várhatók az or­szág mindennapi életében. Sztrájkolnak a közlekedési dolgozók is. A sztrájk azután kezdő­dött, hogy a Munkaadók Központi Szövetsége (STK) közel kéthónapos tárgyalás után elutasította a több mint egy millió tagot szám­láló Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének (SAK) fő követelését. Azt nevezetesen, hogy az eddigi 40 órás munkahéttel szem­ben 1990-ig — Európában elsőként — vezessék be a heti 35 órás munkahetet. (Folytatás az 1. oldalról) fegyverkezés megszünteté­sében fontos lépés a kísér­leti atomrobbantások be­szüntetése. Nyilvánvalóan nem vélet­len, hogy ezt a kérdést most, az egyoldalú szovjet atommoratórium határ­idejének lejárta előtt vetik fel. A türelmi idő, amit az amerikai kormánynak ad­tunk javaslataink mérlege­léséhez, lejáróban van. A végtelenségig nem hosz- szabbíthatjuk meg ezt a moratóriumot egyoldalúan. Imbár nyolcadik hónapja szüneteltetjük az összes atomrobbantást, beleértve a békés célú robbantásokat is. Ezzel máris bizonyos veszteségeket okoztunk ma­gunknak mind katonai, mint pedig népgazdasági vonatkozásban hangzik a válaszüzenet, amelyben Gorbacsov a „hatok” felhí­vására válaszolva bejelen­tette a moratórium feltéte­les meghosszabbítását. Mihail Gorbacsov az el­lenőrzés kérdéseit érintve, ismételten leszögezte: ezek­nek a problémáknak nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert érdekeltek vagyunk abban, hogy a megállapodá­sokat szigorúan betartsák, és efelől a megállapodás részvevői teljes mértékben bizonyosak lehessenek. Az ellenőrzés megvalósítható nemzeti műszaki eszközök­kel, valamint nemzetközi eljárások révén, szükség A kormánypolitika folya­matosságát ígérte tegnap Ingvar Carlsson svéd mi­niszterelnök a parlament­ben szociáldemokrata kor­mányának bemutatásánál. Ez összetételében lényegé­ben megegyezik a február 28-án meggyilkolt Olof Pal­me kormányával. Az egyetlen változás, hogy Birgitta Dahl energiaügyi miniszter megkapta a ta­valy létrehozott környezet- védelmi tárcát is, amelynek eddig az új kormányfő volt a gazdája. Carlssonnak a Palrne-kormányban viselt miniszterelnök-helyettesi esetén helyszíni felügyelet­tel is. Azt a megállapodást javasoljuk az amerikai fél­nek, hogy igény esetén a megfigyelők kölcsönösen felkereshessék a tisztázat­lan jelenségek helyszíneit. Ezzel kizárható a kétség, hogy ezek a jelenségek atomrobbanjtással függnek-e össze. Készek vagyunk élni az­zal a javaslatunkkal — ter­mészetesen abban az eset­ben, ha ezt a másik fél is elfogadja —, hogy segítsé­get adjunk az atomrobban­tások beszüntetésének felülvizsgálásában, beleértve a helyszíni felügyeletet is. A kísérletek problémájának teljes megoldásához termé­szetesen szerződésre van szükség, amely a nemzetkö­zi jog keretében tiltaná be az atomfegyverkísérletekét. Javasoljuk egy ilyen szer­ződés haladéktalan kidolgo­zását, a különböző — kétol­dalú, háromoldalú és több­oldalú tárgyalások felújítá­sát, illetve megkezdését az­zal, hogy ezt a témát nem kapcsoljuk össze semmiféle más kérdéssel. Azoknak, akik attól tartanának, hogy az ellenőrzés témái a tárgyalásokon háttérbe ke­rülnek, azt javasoljuk, hogy ezeken a tárgyalásokon kez­dettől fogva és egyidejűleg foglalkozzunk ezeknek a kérdéseknek a megoldásával is — annak érdekében, hogy minél előbb átfogó megálla­podásra juthassunk — feje­ződik be Mihail Gorbacsov üzenete. tisztsége betöltetlen ma­radt. * Ingvar Carlssont, aki Pal­me utódaként egyben a Svéd Szociáldemokrata Munkás­párt elnöke, szerdán válasz­totta meg a Riksdag minisz­terelnöknek. Csütörtöki kor­mánynyilatkozatában az Olof Palme nevével fémjel­zett svéd kül- és belpolitika következetes fplytatását ígér­te. * * * Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üdvözölte Ingvar Carlssont .Svédország miniszterelnöké­vé történt kinevezése alkal­mából. Folyamatosságot ígért az új svéd miniszterelnök Népszavazás Svájc belépéséről Furcsa, de igaz Svájc nem tagja az ENSZ-nek A kisebb-nagyobb kérdésekben gyakorta rendezett svájci népszavazások sorában ezúttal élénk külföldi érdeklődés is kísé­ri a március 16-án tartandót. Arról kell döntenie a 3,8 millió választópolgárnak: belépjen-e Svájc az ENSZ-be, vagy sem? Maga a tény, hogy ez a kérdés még felme­rül, sokakat meglep, hiszen közismert, hogy New York után a második legna­gyobb ENSZ-központ a svájci Serifben van. hogy ugyanott svájci szakember áll a GATT, vagy az ENSZ menekültügyi szervezete élén — s hogy a semleges or­szág egyébként is tagja az ENSZ legtöbb szakosított szervezetének. Ám magának a világszervezetnek nem — s egyáltalán nem biztos, hogy most az lesz. A kérdés éppen azzal függ össze, amire annyira büszke a svájci polgár: hogy ez a hajdan harciasságáról, marcona zsoldo­sairól ismert paraszt-katona nép immár vagy 170 éve élvezi szigorú semlegességé­nek gyümölcseit: a békét, s a vele járó gazdasági virágzást, hozzá a nemzetközi tekintélyt. Ilyen körülmények között Svájc kis híján kívülmaradt már az ENSZ előd­jén, a népszövetségen is: az 1920-as be­lépést a genfi székhelyű szervezetbe mini­mális többséggel szavazták meg a kanto­nok. Az ENSZ-tagság kérdése immár év­tizedek óta van napirenden, ám a kormá­nyok — ismerve a közvélemény többsé­gének elutasító álláspontját — a közel­múltig még a népszavazás kiírására sem mertek vállalkozni. Az elmúlt két évben azonban a hagyo­mányosan a polgári pártok és a szociálde­mokraták koalíciójából álló kormány s a parlament belekezdett a — helyi mércé­vel mérten — merész vállalkozásba: kö­zösen felszólították a lakosságot, hogy a kiírt népszavazáson hagyja jóvá az ENSZ- tagság tervét. Kormány és törvényhozás tárgyszerűen érvelt: az ország politikai, gazdasági elveit és érdekeit jobban érvé­nyesítheti, ha tagja lesz a világszervezet­nek, sőt: a többi semleges országhoz ha­sonlóan sokkal nagyobb szerepet játszhat a béke fenntartását szolgáló erőfeszítések­ben. A kifogásokra, hogy a belépés ellen­kezik az ország semlegességével a kezde­ményezők megígérték: Svájc felvételekor külön jegyzékben szögezi majd le az ENSZ minden tagállamánál, hogy válto­zatlanul kitart semlegessége, a külorszá­gok viszályaiba való be nem avatkozás mellett... A pártok általános egyetértése ellenére már' a parlament két házában a képvise­lők egyharmada a belépés ellen foglalt állást, míg mások — hír szerint — csak azért „merték” a javaslatot támogatni, mert bíztak abban, hogy azt a népszava­zás amúgyis elutasítja. A belépés ellen befolyásoló csoportok keltenek hangula­tot. olyan érvekkel, amelyek más orszá­gokban, különösen Európában nehezen el­képzelhetőek. így a meddő viták és a de­magógia színhelyének minősítik az ENSZ közgyűlését s. nem is mindig burkoltan cé­loznak arra: egy intézmény, ahol oly nagy szerepet játszanak szocialista és fejlődő országok, nem a konzervatív Svájcnak va­ló... Mások azt állítják: Svájc jelenlegi nemzetközi tekintélye éppen azon is nyug­szik, hogy — nem tagja a világszerve­zetnek... A javaslat elutasítása Pierre Aubert külügyminiszter személyes vereségét is hozná — egyben keserű csalódást két má­sik ismert svájci politikusnak: mind Kurt Furgler. gazdasági miniszter, mind Edu­ard Brunner, külügyi államtitkár titkos reménye, hogy idővel az ENSZ főtitkára lehet. / A Szojuz T—15 szovjet űrhajó legénysége, Leonyid Kizim (balra) és Vlagyimir Szolojov (Telefotó — KS))

Next

/
Oldalképek
Tartalom