Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

1986. FEBRUAR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervegyeztetö tárgyalás a postáról Jelentősen bővUl a telefonhálózat Már nemcsak a név jelzi, hogy vállalat Új feltételek között gazdálkodnak az alföldi kőolajkutatók Tegnap délelőtt a megyei tanácsnál a Magyar Posta és Szolnok megye párt- és állami vezetői tervegyeztető tárgyalást tartottak a VII. ötéves tervi postai, távköz­lési fejlesztési elképzelések­ről, lehetőségekről. A tár­gyalást Simon József, a me­gyei pártbizottság titkára vezette. A postát Doros Béla a Magyar Posta elnökének általános helyettese és mun­katársai képviselték. Az előzetes tárgyalási anyaghoz, amely felölelte az elmúlt tervidőszak megyei fejlesztési eredményeit, il­letve megjelölte a követke­ző öt esztendő elképzeléseit, dr. Kertész Pál, a posta pos­taszolgálati igazgatója fű­zött szóbeli kiegészítést. A beszámolókból megtudtuk, hogy az elmúlt dt évben töb­bek között új postahivatal éjpült Jészárokszálllásoru Alattyánban, Tiszasülyön, Tiszagyendán, Tiszaigaron és Tiszaörsön. Jelenleg Kun- szenftmártonban és Szolno­kon, a Széchenyi lakótele­pen készül a meglevőnél jó­val tágasabb, korszerűbb posta. Ami a távközlés megyei gyarapodását illeti, új 1 ezer 800 vonalas automata köz­pontot telepíttettek Jászbe­rénybe, a megyeszékhelyen pedig kétezer új állomással bővült a hálózat. További 1 ezer 430 állomással gyarapo­dott Karcag, Törökszentmik- lós. Mezőtúr és Kunmadaras. Az elmúlt öt évben összesen 126 nyilvános távbeszélő ál­lomást helyeztek üzembe, és valamennyi településen ta­lálható segélykérő telefon. A fejlődés ellenére sem sorol­ható megyénk a távközlés­ben jól ellátott területek kö­zé. 1 milliárd 976 millió forin­tot áldoznak a hálózat bő­vítésére, fejlesztésére. Az összeg döntő többségét. 1 milliárd 435 millió farihtot a távközlés javítására for­dítják. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy a gyara­podások ellenére az elmúlt esztendőkben a fejlesztési lehetőségekből nem része­sültünk a lakosság lélek­számúnak megfelelően, ör­vendetes, hogy a szűkös pénzügyi helyzet ellenére Kunszentmártonban, Abád- szalókon és Cserkeszőlőn új postahivatalokat építenek, és 1987-re üzembe helyezik a szolnoki 2-es postán a le­vélfeldolgozó automatát. A szolnoki, most épülő cross­bar rendszerű 15 ezer vonal­kapacitású központ üzembe állítása pedig jelentősen ja­vítja majd a megye telepü­léseinek távhívási lehetősé­geit is. Ugyanakkor felvetette azt is, hogy néhány sürgős he­lyi probléma megoldásra vár. Elsősorban Karcag és környéke, valamint Tiszafü­red és térsége telefonbőví­tése, korszerűsítése szükség- szerű, hiszen mindkét vá­ros nagy vonzáskörzettel rendelkezik. A posta illetékesei vála­szukban elismerték a felve­tések jogosságát. Hozzátéve, hogy a fejlesztések csak úgy valósulhatnak meg, ha ehhez a lakosság, a tanács és a helyi gazdálkodó szervek pénzzel is hozzájárulnak. A posta, illetve a megye ille­tékes vezetői megállapodtak abban, hogy a tervidőszak közepén ismét számot adnak a program időarányos vég­183 ezer ingatlant érint Napirenden az új adó Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben A fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok el­nökei értekezletet tartottak tegnap a Parlamentben Czi- nege Lajosnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének vezetésével. A Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala ren­dezte eszmecserén a tanács­elnökök időszerű pénzügyi feladatokat vitattak meg, különös figyelmet fordítva a nem lakás céljára szolgáló épületek adóztatásának kérdéseire. A résztvevők át­tekintették a sportélet ak­tuális feladatait is. Békési László pénzügymi­niszter-helyettes az új adó­ról szólva kiemelte, hogy az idén január 1-jével tör­tént bevezetése a jövedel­mekkel arányos köztehervi­selés elvének fokozatos meg­valósítását szolgálja, tehát alapvetően társadalompo­litikai megfontolások alap­ján született az intézkedés Elmondta, hogy az új adó­rendszer 183 ezer ingatlant érint, ezek többsége — 130 ezer — üdülő. A befizetések­kel évente mintegy 100 millió forint többletbevétel­hez jut a költségvetés. Az összeg a tanácsoknál marad, ám ugyanennyivel minde­nütt csökken az állami tá­mogatás. E tény azonban kérdésessé teszi a tanácsok érdekeltségét. A jövőben en­nek ellensúlyozására a taná­csok valamennyi intézkedé­sének együttes figyelembe vételével döntenek az álla­mi támogatás mértékéről, korrekciójáról. A közvetlen tanácsi fel­adatokról szólva a pénzügy­miniszter-helyettes el­mondta, hogy a helyi taná­csoknak április 30-ig kell meghatározniuk a legfonto­sabb elveket. A részleges kedvezmény nyújtásánál el­sődlegesen a többgyermekes családokat, illetve a kis­nyugdíjasokat célszerű előnyben részesíteni. A me­gyei tanácsoknak június 30- ig kell eljuttatniuk az érin­tett állampolgároknak az adóbevallási kérdőíveket, s szeptember 30-ig kell el­készülnie az új adó össze­géről szóló tanácsi határoza­toknak. Ezer kdén cszázhatvanhatot mutatott a kalendárium, ami­kor a kunhegyesi sütőüzem­ben a pékek úgy határoztak: szocialista brigádot alakíta­nak. A kollektíva a Novem­ber 7. nevet vette fel. — Kezdetben nem tervez­tünk nagy tetteket — emlék­szik vissza a „hőskorra'' Medgyesi András, az egyk ma is dolgozó, alapító tag -- Icsupán afct, hogy erőnktől telhetőén segítsük az isko­lákat. óvodákat, ahová fia­ink. lányaink járnak. Feladat, munka adódott bőven, hiszen aligha akai ol'yan oktatási intézmény széles e hazában, ahol egy jó szándékú közösség, ha akar, ne találna valamilyen elfoglaltságot. Festettek, ud­vart rendeztek a Kossuth és a Zádor úti óvodában, kerí­tést állítottak helyre, kézl- labdapálya és tantermek építkezésén segédkeztek a helybeli iskolákban. Bizony, így leírva mindez egyszerű­nek tűnik, de a valóságban sokszor egy ledolgozott mű­szak után karikás, kialvat- lan szemekkel iDarkódtak <7 újabb ..munkahelyre”: órá­kig vakolták az osztályok falait, betonozták az iskola­udvart. ásták a kerítésala- Dot. Tették mindezt a gyere­keik. a szőkébb pátriájuk a község érdekében. Hat éve működik válla­latként az ország legna­gyobb szénhidrogén-kutatás­sal és a földgáz- és olaj­termelő kutak fúrásával foglalkozó cége, a Kőolajku­tató Vállalat. 1986. január elsejéig azonban jószerivel csak nevében volt vállalat a KV: az elvégzett munkák árai nyereséget nem tartal­maztak, a megrendelők —a kutatási feladatokat adó Or­A költségek csökkentésére kevés érdek ösztönözte a vállalat kollektíváját — a vevők megfizettek minden, a kapott feladat megoldása so­rán jogosan elköltött forin­tot. Pontosabban: csupán a szakmai becsület ösztönzött a munkát olcsóbbá tévő megoldások keresésére és alkalmazására. Január elseje óta azonban sokat változott a helyzet, ma már a Kőolajkutató Vál­lalatnak is érdeke a szó szo­ros értelmében vett gazdál­kodás. A fúrási költségek változását jelző grafikonnak az utóbbi években tapasz­talt meredek emelkedése a trösz és a vállalat vezetőit arra késztette, hogy a KV- nek új, a költségnövekedés mérséklésére ösztönző gaz­dálkodási formát keresse­nek. Erre a legalkalmasabb­nak a vállalat nyereségérde­keltté tételét találták. A jobb munka hasznát a maga gyarapodására fordít­hatja a kollektíva, ezt tart­ják a szolnokiak a nyereség- érdekeltség legfőbb előnyé­nek. Persze, lehetnek a gaz­dálkodás új feltételeinek hátrányai is; ha a tervezett­nél drágábban dolgoznak, még a megrendelőkkel kö­tött szerződés értelmében elérhető jövedelemtől is el­esnek. Hogy ez ne következ­zék be, a vállalat szerveze­tét át kell alakítani. Nem elég csak — a gyakran csak Igaz, a társadalmi elisme­rés is egyre jelentősebb lett: a zöldkoszorús elnevezés után elnyerték a bronz-, ezüst- és aranykoszorús bri­gádcímekét is. — Hat éve újabb nagy el­határozásba fogtunk — idé­zi azt az időszakot Szabó András brigádvezető. Dolgo­zott nálunk korábban egv másik szocialista kollektíva is, amelyik a Béke nevet viselte. Ebbe a közösségbe a kisegítők, szállítók, rakodók tartoztak. Elgondolkoztunk azon: miért alkotunk mi külön brigádot, amikor egy­más nélkül élni sem bírunk? Hiszen mi, pékek hiába süt­jük a kenyeret, ha a szállí­tók nem viszik ki idejében a vásárlókhoz a napi árut. Szóval csak együtt, közösen vagyunk egészek, így lettünk egy brigád, a November 7. kollektíva. Az üzemben dol­gozó negyvennyolc munkás­ból harmincnégy csatlakozott hozzánk. Többen legyintettek: nem lesz belőletek semmi, lehe­tetlen ennyi embert össze­fogni, az egyik jobbra megy, a másik balra kanyarodik. Az elégedetlenkedőkkel nem vitatkoztak: várjatok intet­ték őket, majd kiderül a vé­gén. Érvek helyett dolgoztak és dolgoztak. Ha műszak után egyikőjük, másikójuk szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, illetve a feltáró ku­tak mélyítésével megbízó Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat — az elvégzett munkák költségeit térítették meg. Igaz, nyere­ségre nem is volt szükség, hiszen a szolnokiak helyett az OKGT központja fizette az adókat, a bérek növelésé­re évente költhető pénz ösz- szegéről is a tröszt döntött. Az idén a KV-nak már nem a kutak elkészítése során felmerült költséget fi­zetik meg a megrendelők, hanem azt az árat, amelyik­ben a feladat megoldása előtt megkötött szerződésben a két fél megegyezett. A költségeken felül ez 13 szá­zalékos (eszköz- bér ará­nyos) nyereséget tartalmaz, amiből a vállalat maga fi­zeti adóit, és maga képezi érdekeltségi alapjait. (Pon­tosabban — mert a kutatás igen pénzigényes tevékeny­ség — a fejlesztési források zömét továbbra is a tröszt adja a vállalatnak, miköz­ben az amortizációt teljes egészében elvonja tőle.) Ha az előre kiszámítottnál ol­csóbban képesek dolgozni a fúrásokon, akkor növekszik a nyereség és — például — a keresetek emelésének lehe­tősége. előre igen nehezen becsülhe­tő — fúrási költségeket mi­nél pontosabban felmérni tudó, az árakat kialakító apparátust létrehozni. Az évtizedek alatt a dolgozók­ba ivódott szemléletet — a „megrendelő úgyis megfizet minden költséget” — minél előbb elfeledtető belső érde­keltségi rendszert kell ki­alakítani. Ez pedig csak ak­kor működhet eredménye­sen, ha az üzemek önelszá­molóvá válnak. A KV-nál már dolgoznak is azokon a valami miatt nem bírt a tár­sadalmi munkában velük tartani, tudomásul vették, más állt a helyére. Pecsétes írásokat, hivata­los igazolásokat vesznek elő: az utolsó öt évben összesen 351 ezer 156 forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagyközség és intézmé­nyei számára. A kollektívát 1980-ban Kongresszusi Okle­véllel jutalmazták, és a Szakma Kiváló Brigádja cí­met is megkapták. Rá két évre a Vállalat Kiváló Bri­gádja lettek és ezt az elis­merést tavalyelőtt is elnyer­ték. A tanácstól pedig '80 óta kétszer is a Társadalmi !Münkáért elismerés arany, egyszer pedig az ezüst foko­zatát érdemelték ki. Még nagyvonalakban fel­sorolni sem egyszerű, hogy az elmúlt öt évben hol, és miben segítették a telepü­lés gyarapodását. A Dózsa úti iskola sportcentrumában hetekig alapozták, betonoz­ták az öltözőt, a foglalkozta­tót. a raktárát, csinálták a tetőt. A Kossuth úti óvodá­ban lefestették a kerítést, járdát, beton-sorakozóhelyet alakítottak ki, lambériáztak. A Zádor úti óvodában KRESZ-pályát varázsoltak az udvarra, és „mellesleg” lefestették a kerítést. A köz­ség alapításának 70. évfor­dulója tiszteletére kommu­nista műszakot szerveztek, és az itt keresett több mint 14 ezer forintot átutalták a ta­nács számlájára. Tavaly — afféle ráadásként — a XIII. pártkongresszus tiszteletére terveken (például az üze­mek önálló földtani, műsza­ki és gazdasági munkájá­hoz nélkülözhetetlen de­centralizáció megvalósítá­sán), amelyeket végrehajtva mindenhol mérhető lesz, melyik egység mennyivel já­rult hozzá a vállalat nyere­ségéhez. Valóban vállalatként dolgozva a szolnoki kőolaj- kutatók csak akkor élhetnek jól, ha eredményesen járul­nak hozzá a szénhidrogén­bányászat költségeinek csökkentéséhez. A hatékony­ság növelésének ez igen fontos követelménye, a nye­reségérdekeltség azonban csak a kútfúrási munkák során elköltött pénzzel való ésszerűbb gazdálkodásra késztet. Nemcsak kutakat fúr A KV azonban nemcsak kutakat fúr, szakemberei dolgoznak az ország lehetsé­ges szénhidrogénvagyonának 90 százalékát rejtő keleti országrészben a föld méhé- ben lévő földgáz és kőolaj megtalálásán. A fúrások előtti vizsgálataik alapján döntik el az OKGT-ben, hol érdemes kutakat is készítve folytatni a mélység vallatá­sát. Csakhát a vállalat ma már csupán a fúrási munká­val szerzett nyereségből él. anyagi érdeke nem fűzi mi­nél több szénhidrogén meg­találásához. Pedig a szak­emberek szerint nemcsak a fúrótornyokat kellene minél hatékonyabban üzemeltet­ni : a vállalati nyereségnek a megtalált szénhidrogén va­gyon nagyságával is arányo­san kellene változnia, hogy a kutatómunka első fázisá­ban részt vevő geológusokat és mérnököket is közvetlen anyagi érdek fűzze szénhid­rogén-termelési lehetősé­geink minél kifizetődőbb kiaknázásához V. Sz. i. 566 ezer forint értékben fel­újították az üzemet. A munkában sem vallanak szégyent. Egy év alatt példá­ul 30 mázsa lisztet takarítot­tak meg, és a termékeik el­len minőségi kifogás nem ér­kezett. Pedig napról napra 41 üzletbe, iskolába szállít­ják a kenyeret, meg a pék­süteményt. Egy bizonyos: az unalmat ez a harmincnégy tagú kol­lektíva még hírből sem is­meri, hiszen a napi elfog­laltságukon kívül tavaly pél­dául személyenként 54 tár­sadalmi munkaórát teljesí­tettek. Mi tagadás. olykor már-már korholják őket a feleségek: „lassan már ha­zajárni sem értek rá. és ho­vatovább a gyerekek sem is­mernek meg benneteket, annyira ritkán találkoztok velük”. Ha mindez túlzásnak is tűnik, valami igazság le­het, a dologban, bár ami az idei elképzeléseiket illeti, nem valószínű, hogy az ott­honi távoliét csökkenni fog. Ugyanis a vállalat megyei központja egyetértésével megpályázzák a Népköztár­saság Kiváló Brigádja cí­met. Hogy miért? Egymás szavába vágva, nevetve in­dokolják; kaptunk már elis­merést szakajtónyit, dehát a péklapátra sok minden el­fér. Azután ez a cím, a leg­jelentősebb még hiányzik. Ügy érzik: ennyi munka után miért ne próbálkozhatnának ennek az elérésével is. Igazuk van. Miért ne? D. Szabó Miklós Némi gyógyír, hogy a VII. ötéves tervben a helyi erő­források, a megyei támoga­tás és a posta segítségével renajiasaroj. a tanacskcteás Simon József zárszavával fejeződött be. D. Sz. M. Kun Béla születésének centenáriuma ért a tudományos ülésszak Tegnap a Magyar Tudo­mányos Akadémia székházá­ban befejeződött az a nem­zetközi tudományos ülés­szak, amelyen Ku Bélára, a magyar történelem, a ma­gyar munkásmozgalom ki­emelkedő alakjára, a Kom- rrfunisták Magyarországi Pártjának megalapítójára, a Magyarországi Tanácsköz­társaság vezetőjére, a nem­zetközi kommunista mozga­lom bátor harcosára emlé- ketrtek születésének 100. évfordulóján * hazai és a külfölről érkezett szakembe­rek. A konferencia zárónapján szovjet, NDK-beli, csehszlo­vákiai, lengyel, bulgár, ju­goszláviai, kínai, osztrák és magyasr történészeik ismer­tették Kun Bélával kapcso­latos kutatásaik legújabb eredményeit. A korreferá­tumok egyebek között Lenin és Kun Béla együttműködé­sével, a jeles internaciona­listának a jugoszláviai és a csehszlovákiai kommunista mozgalom kezdeteihez fűző­dő tevékenységével, az ille­galitásban működő KMP élén végzett útkereső mun­kájával, a magyar forradal­mi ifjúsági mozgalomban játszott szerepével foglal­koztak. A kutatók ezen kí­vül megvilágították: milyen nézeteket vallott Kun Béla az agrárkérdésről, a pa­rasztság szerepéről 1934—36- ban; bemutatták: hogyan vezetett útja a népfrontpo­litika felé; felelevenítették a Komszomolban és a Kom­munista Ifjúsági Interna- cionáléban folytatott tevé­kenységét. Előadások hang­zottak el arról, hogy véleke­dett Kun Béla a háború és a béke kérdéseiről, miként vett részt Emst Thälmann kiszabadításáért folytatott nemzetközi küzdelemben. A nemzetközi tudományos ülésszakon Huszár István, az MSZMP KB Párttörténe­ti Intézetéinek igazgatója mondott zárszót, összefogla­lója elején arról szólt, hogy előadók és a hozzászólók Kun Béla tevékenységét igen sokoldalúan világí­tották meg. Kiemelte azokat a referátumokat, korreferá­tumokat, amelyek Kun Bélá­nak az Oroszországi Kom­munista (Bolsevik) Párt kül­földi kommunista /csoport­jai föderációjának élén vég­zett munkáját mutatták be. Zárszava további részé­ben azokra az előadásokra emlékeztetett, amelyek Kun Bélának a Magyarországgal szomszédos országokban ki­fejtett pártmunkáját, illető­leg ezen országok munkás- mozgalmának egyes kérdé­seit elemezték. Rámutatott: ezek a referátumok konk­rét történelmi tényanyaggal bizonyították, hogy Kun Béla életműve nemcsak a magyar munkásmozgalom fejlődéséhez kapcsolódik, hanem szervesen beépült a kommunista világmozgalom történetébe, némely esetben ma már látható tévedései­vel, buktatóival együtt is. Hozzátette: egy adott kor tanulságainak hasznosítása Wrá'tikai analízist, s nem idealizálást igényel. így lesz reális a kép egy korszakról, egy életpályáról. Ezt a reá­lis értékelést nagyban szol­gálta a mostani tudomá­nyos ülésszak, önelszámoló üzemek A „telhetetlen” brigád Egy elismerés még hiányzik a péklapátról Megváltozott az érdekeltség

Next

/
Oldalképek
Tartalom