Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUÁR 13. 2 Pravda Európát mentesítsék a vegyi fegyverektől AzSZKP XXVII. kongresszusa előtt 3. Békeprogram az ezredfordulóig Nagyfokú Kommentár Egy botrány hullámai A Londonból keltezett je­lentések ólén hetek óta egy név szerepel: Westland. A korábban ismeretlen, leg­alábbis csupán a katonai szakértők körében neves brit helikoptergyár mostan­ra a londoni hatalmi csatá­rozásokat messzemenően be­folyásoló tényező lett. Magá­ból a Westland-ügyből pedig akkora botrány, ami a meg­figyelők szerint akár a kö­vetkező választásokon is éreztetheti hatását. A dologban persze nem az üzleti vonatkozások az iga­zán érdekesek. A felszínen ugyan végig csak arról volt sző, hogy egy amerikai— olasz, vagy egy nyugat-euró­pai cégekből álló konzorci­um társuljon be a huzamo­sabb ideje veszteséges dél­nyugat-angliai középüzem­be, a kulisszák mögött azon­ban jóval' több húzódott meg. Heseltine volt hadügy­miniszter látványos kiválá­sa a Tory-kabinetből sem azzal magyarázható. hogy csupán a hivatalosan támo­gatott amerikai verzió ellen lett volna, hanem inkább az­zal, hogy a Westland-affért ürügynek tekintette, olyan­nak, amely alkalmas a That­cher asszonnyal szembeni, érezhetően növekvő elége­detlenség kikristályosítására. Azt felmérni, hogy mekko­ra táborra számíthat a kon­zervatívok soraiban, persze korántsem egyszerű. A mi­niszterelnök, minden társa­dalmi és gazdasági gond (mindenekelőtt a 3 millión felüli munkanélküliség) elle­nére szilárdan kitart irány­vonala mellett, s legutóbbi nyilatkozata szerint arra sem lehet számítani, hogy a sokszor kifogásolt „vezetési stílusán” változtasson. Kér­dés azonban, hogy az egyre érezhetőbb népszerűség- csökkenés mikor kényszerí­ti esetleg átértékelésre a brit kormánypolitika irányítóit Ez a csökkenés ugyanis most már szemmel látható. A köz- véleménykutató intézetek legfrissebb felmérései egybe- hanglzóan arról tanúskod­nak, hogy a Toryk helyzete napjainkban (nem utolsó borban a Westland-botrány hatására) alaposan megnehe­zedett. Sőt, megkezdődött a választási kombinálás is: hány százalékot, hány man­dátumot nyerhetne az ellen­zéki munkáspárt, ha most kerülne sor parlamenti vok­solásra. Ezek egyelőre persze csu­pán elméleti fejtegetések, hi­szen Thatcher asszony hiva­tali időszaka még két évre szól, s nem valószínű, hogy hajlandó lenne hamarabb urnákhoz szólítani a szava­zópolgárokat. A Tory-veze- tés nyilván arra számít, hogy ennyi idő alatt a Westland- ügy által felkavart hullá­mok is elülnek majd, hacsak — az eddigiekhez hasonlóan — nem kerül sor újabb le­leplezésre, Egy ilyen for­dulat ugyanis a jelenleginél is kényelmetlenebb helyzet­be sodorná a Downing street 10. lakóját. A Szovjetunió kész arra, hogy az egyezmény hatály­ba lépése után — amint be­fejeződtek a szükséges mű­szaki előkészületek — azon­nal hozzálásson a vegyi fegyverek felszámolásához, s kész megkezdeni a termelő- bázis felszámolásának előkészületeit — állapítja meg szerkesztőségi cikkében a Pravda. Mivel a konferencia részt­vevői már megállapodtak abban, hogy a vegyi fegyve­reket és az azokat előállító üzemeket a megállapodás hatályba lépése után tíz éven belül kell felszámolni, s mivel a korábbi tapaszta­Reagan elnök különmeg- bízottjának arról kell meg­győznie Marcos elnököt, hogy mind a Fülöp-szigetek, mind az Egyesült Államok érdekei változásokat kíván­nak az országban — állapí­totta meg tegnap a The New York Times. Mint je­lentettük, Reagan amerikai elnök Philip Habib veterán diplomatát nevezte ki kü- lönmegbízottjának. Habib elsődleges célja: a választási eredmények ala­kulásáról tárgyalni és bizto­sítani, hogy az amerikai köz­vélemény végül elfogadja ezeket az eredményeket, Az Irak és Irán közötti konfliktus békés rendezését célozzák azok a diplomáciai erőfeszítések, amelyeket a hét elején ismét fellángolt harcok után tettek. Tárik Aziz iraki külügy- miniszter levélben tájékoz­tatta Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárt a háború legfrissebb eseményeiről. latok azt mutatják, hogy az aláírás és a hatályba lépés között két-három év is el­telhet, az egyezményt egy­két éven belül teljesen ki kell dolgozni ahhoz, hogy 2000-ig mentesítsék a Földet a vegyi fegyverektől. A vegyi fegyverek felszá­molása szempontjából je­lentős lenne a vegyi fegyve­rek további elterjedésének megakadályozása. A többi szocialista országgal együtt a Szovjetunió azt javasolja a NATO tagállamainak, hogy Európát teljesen men­tesítsék a vegyi fegyverek­től — írja szerdai szerkesz­tőségi cikkében a Pravda“ még akkor is, ha kiderül: súlyos szabálytalanságok fordultak elő. Reagan a hét elején több nyilatkozatban jelezte: adott esetben Washington kész elismerni Marcos „győzelmét” még abban az esetben is, ha mint amerikai megfigyelők mondják, ez csalás és meg­félemlítés következménye lenne. A kongresszusban azonban jelentős ellenállás mutatkozik. Számos képvi­selő és szenátor jelezte: ilyen esetben javasolni fog­ja, hogy vonják meg a ka­tonai és gazdasági segítséget Marcos kormányától. Aziz kifejtette, hogy a Biz­tonsági Tanácsnak foglal­koznia kell a térség békéjét fenyegető veszélyes helyzet­tel, és felhívta a figyelmet arra, hogy az alapokmány­ban biztosított lehetőségei­vel élve a testületnek mind­két fél jogait és érdekeit fi­gyelembe véve kell megte­remtenie a térségben a tar­tós és igazságos békét. Kedden váratlanul Irakba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője. Megérkezése utón aizonnal megbeszélést kezdett Szaddám Husszein elnökkel. Tárgyalásukon az iraki—iráni háború leg­újabb fejleményeiről és a közel-keleti helyzetről volt szó. A kuvaiti emír telefonon kért tájékoztatást Szaddám Husszeintől a háború fejle­ményeiről. Továbbra Is heves harcok dúlnak az iraki—iráni front déli szakaszán a vasárnap indított iráni offenzívát kö­vetően. A szembenálló felek változatlanul egymásnak el­lentmondó hadijelentésekben számolnak be a harci cse­lekményekről, a másik fél­nek okozott veszteségekről. Reagan az újabb csúcstalálkozóról A szovjet—amerikai csúcstalálkozóról is szó volt Reagan amerikai elnök ked­den este — közép-európai idő szerint szerdán hajnal­ban — megtartott sajtókon­ferenciáján. Reagan azt mon­dotta, hogy az Egyesült Ál­lamok változatlanul azt sze­retné, ha az újabb csúcsta­lálkozóra a Washington ál­tal megjelölt időpontban — vagyis júniusban, vagy jú­liusban — kerülne sor. Egy kérdésre válaszolva nem fo­gadta el azt a feltételezést, hogy a Szovjetunió azért vonakodnék az időpont ki­jelölésével, hogy ezzel mint­egy „kierőszakolja” a gyor­sabb megállapodást egyes leszerelési kérdésekről. Az elnök „kedvező jelnek” minősítette több letartózta­tott személy kedden Nyu- gat-Berlinben lebonyolí­tott kicserélését. II Spanyol Kommunista Párt a NATO ellen A Spanyol Kommunista Párt arra szólítja fel az ország demokratikusan gon­dolkodó állampolgárait, hogy mondjanak nemet a NATO- tagságra, miközben a Spanyol Szocialista Munkáspárt lát­ványos akciókkal próbál ro- tooinszenvet kelteni a spa­nyolokban a NATO iránt. A Spanyol Kommunista Párt akciótervet tett közzé, s ezzel kapcsolatban Enrique Curiel, a párt főtitkárhe­lyettese kijelentette: azSKP közös állampolgári állás­pont körvonalazásával olyan véleményt hirdetett meg, amelynek támogatása min­den, a NATO-tagságot el­lenző spanyol számára le­hetséges. A Mundo Obrero, a párt lapja most közzétett külön- számában összefoglalja az SKP valamennyi érvét a NATO-tagság leszavazására. Kifejti, hogy a kormányzat ígérgetései ellenére Spanyol- ország óhatatlanul teret nyit a nukleáris fegyverek befogadása előtt, a fegyve­res erők végül is NATO- fennhatóság alá kerülnek, s az ország külpolitikája is teljes mértékben az Atlanti Szövetség befolyása alá ke­rül. Libanon Belátható közelségben a válság „epilógusa"? Franzslje volt libanoni el­nök szerint február végére várható a legújabb libanoni válság „epilógusa” — Dzse- majel elnök eltávolításával. Franzsije újságírókkal so­kat sejtetően annyit közölt, hogy amennyiben nem mond le az államfő, „igen sokféle eszköz van a „beteg fej” el­távolítására”. A keresztény táborban folytatódik a leszámolás. Egyes sajtójelentések szerint Szamlr Zsazsának a „Liba­noni Erők” új vezetőjének emberei a menesztett vezér, Elie Hobeika 64 „terroristá­ját” letartóztatták, ők külső támogatást is élveztek — ez utóbbi félreérthetetlen vád Szíria ellen. Camille Samun a libanoni jobboldal veterán vezetője — aki már-már úgy nyilatkozik, mintha ő lenne az államfő — előző nap ha­tározott nemet mondott a damaszkuszi egyezményre. Közölte, hogy Libanon haj­landó államközi szerződést kötni Szíriával, legyen az akár barátsági- és együtt­működési szerződés, de a „milíciák békéje” nem kell. felelősség és határozottság jellemzi azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi egy esztendőben tett a nemzetközi életben jelent­kező feszültségek feloldásá­ért és a fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, a lesze­relésért. Ugyanaz a dinif- mizmus fedezhető fel a szovjet külpolitikában, mint ami a szovjet társadalom életében, a gazdaság meg­újítására irányuló erőfeszí­tésekben tapasztalható. E kérdésekről is sok szó esik az SZKP kongresszusa előtti tanácskozásokon. Az olvasó még bizonyára jól emlékszik rá, hogy a múlt év augusztusában a Szovjetunió egyoldalú mora­tóriumot hirdetett meg a nukleáris robbantásokra, majd októberi párizsi láto­gatása alkalmával Mihail Gorbacsov több ponton is új elemekkel gazdagított le­szerelési elképezeléseket ter­jesztett vendéglátója, Mitterrand francia köztár­sasági elnök elé. Űjdonság volt azokban az elképzelé­sekben, hogy a francia és a brit atomütőerőt kikap­csolta volna a felújított gen­fi szovjet—amerikai leszere­lési tárgyalások tárgyköré­ből. Aztán következett a no­vemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Hat év óta az első. Már csak ezért is nagy várakozással tekintett a világ e rendkívülinek szá­mító esemény felé. E vára­kozások nem minden pon­ton teljesültek. Az amerikai fél nem volt hajlandó le­mondani az űrfegyverkezési programról, viszont közös megállapodás született a tekintetben, hogy felgyor­sítják Genfben a nukleáris fegyverek korlátozásáról és az űrfegyverkezési verseny kibontakozásának a meg­akadályozásáról folyó tár­gyalásokat. Hamar kiderült azonban, hogy még ez az elvi állás- foglalás sem talált kedvező fogadtatásra azok részéről, akik az űrfegyverkezés él­harcosai az Egyesült Álla­mokban. Miután azonban a nemzetközi közvélemény nagy reményeket fűz a világ két vezető hatalmának pár­beszédéhez, s konkrét lesze­relési intézkedéseket sürget, január 15-én a Szovjetunió előterjesztette 2000-ig szóló átfogó leszerelési javaslatát. E program már az első szakaszban felére csökken­tené a hadászati nukleáris fegyverek számát, majd sor kerülne a szovjet és az amerikai közép-hatótávolsá­gú rakéták eltávolítására, egy következő szakaszban pedig a harcászati eszközök és más hordozók kivonásá­ra. Ezek az intézkedések a példamutatás erejével hat­hatnának más nukleáris ha­talmakra, mindenekelőtt Nagy-Britanniára és Fran­ciaországra, továbbá Kíná­ra, sőt mindazokra, akiket potenciális atomhatalom­ként tartanak számon a vi­lágon. Szó van a javaslatokban a vegyi és más tömegpusztí­tó fegyverek megsemmisíté­séről, a megállapodások végrehajtásának helyi és nemzetközi ellenőrzéséről. A javaslatokat tanulmá­nyozva szembetűnő, a Szov­jetunió nagyfokú felelősség- vállalása és kompromisz- szumkészsége. Míg ugyanis Az Egyesült államok el­rendelte a Líbiával fennálló légiközlekedési kapcsolatai teljes felszámolását. Az Elizabeth Dole, közle­kedési miniszter által ismer­tetett rendelkezés értelmé­korábban ragaszkodott ah­hoz, hogy a nukleáris fegy­verek és eszközök leszerelé­se egyidőben történjen, s azokba vonják be a francia és a brit atomütőerőt is, ez­úttal e két ország nukleá­ris eszközeit az első sza­kaszban teendő intézkedé­sek nem érintenék. Rájuk csak később kerülne sor, akkor, amikor a szovjet és amerikai leszerelési lépések eloszlatnák bizalmatlan­ságukat, s a jó példa meg­győzné őket, hogy nincs más választásuk, ha hozzá akar­nak járulni a nukleáris ka­tasztrófa elhárításához, mi­ként azt a hivatalos nyilat­kozatokban gyakran han­goztatják. A kompromisz- szumos készségre vall a korábban elutasított hely­színi ellenőrzés elfogadása is. Igen fontos eleme az új szovjet békeprogramnak a nukleáris robbantások moratóriumának újabb há­rom hónappal történő meg­hosszabbítása. Ez egy fontos bizalomépítő intézkedés szovjet részről, amelyet ugyan Washingtonban ez­úttal sem követtek, de amely rendkívül meggyőző erővel bizonyítja a világ közvéleménye előtt a Szov­jetunió immár hatvankileíic esztendeje folytatott béke­politikájának következe­tességét, töretlen vonalát. E javaslatokat előterjeszt­ve Mihail Gorbacsov hang­súlyozta, hogy a világ sor­sáért érzett felelősség nem tesz lehetőséget többé sem­miféle egoizmust. Utalás ez arra, hogy az amerikai kor­mánynak abba kellene hagy­nia az egyoldalú fölény szerzésére irányuló erőfeszí­téseit, a nukleáris fegyve­rektől mentes béke megte­remtéséről elhangzott nyi­latkozatok ismétlése helyett most már a tettek mezejére kellene lépni. Kétségtelen, hogy átfogó leszerelési program a szov­jet külpolitika mai legfon­tosabb eleme. Érdemes azon­ban odafigyelni más mo­mentumokra is. Arra pél­dául. hogy több mint egy év­tizedes szünet után újból szovjet külügyminiszter lá­togat Tokióba, jelezvén, hogy javítani kívánják a kapcsolatokat Japánnal. Ugyanez az óhaj csendült ki a japán kormány nyilat­kozatából, amelyben pozití­van értékelte Sevardnadze tokiói tárgyalásait. S ha eh­hez még azt is hozzátesz- szük, hogy elvi egyetértés alakult ki a legmagasabb szintű kapcsolatok létesíté­sére, vagyis egy csúcstalál­kozóra,, akkor a kapcsola­tok általános rendezése útjá­ban álló nem csekély aka­dályok — japán területi kö­vetelések — ellenére is bi­zakodni lehet a szovjet—ja­pán kapcsolatok rendeződé­sében. Ugyanez vonatkozik a szovjet—kínai viszonyra is, amely az évek óta tartó erőfeszítések eredményeként fokozatosan javul. Az SZKP XXVII. kong­resszusa biztosan megerősí­ti a párt és a kormány ál­talános nemzetközi elisme­rést avató, dinamikus kül­politikai vonalvezetését. Kanyó András Következik: 4. A pártirányí­tás színvonala ben törölnek minden légi­járatot az Egyesült Álla­mokból Líbiába és viszont. Megtiltják továbbá a külföl­di légitársaságoknak, hogy az Egyesült Államok terüle­tén, líbiai légijáratokra szó­ló jegyeket árusítsanak. Szegő Gábor Eltemették egykori Mély részvét mellett kísér­ték utolsó útjára kedden Adenben a dél-jemeni bel- harcok idején meggyilkolt Abdul Fattah Iszmailt, a de­mokratikus Jemen egykori elnökét és az ország másik három vezetőjét. A január 13-án kirobbant véres har­cokban életét vesztett továb­bi ötvenhat személlyel együtt a Mártírok temetőjében he­lyezték őket örök nyuga­lomra. A Jemeni Szocialista Párt egyik alapítójának, Abdul Dél-Jemen elnökét Fattah Iszmailnak, a Leg­felsőbb Népi Tanács Elnök­sége alelnökének, Ali Antar- nak, a nemzetvédelmi mi­niszternek, Szaleh Muszleh Kaszemnek és a Politikai Bizottság tagjának, Ali Sha- jának holttestét — a helyi szokáshoz híven — nemzeti zászlóval fedték le. A gyászbeszédeket Haidar Abu-Bakr Attasz államfő és Jaszin Szaid Numán kor­mányfő mondták, méltatva az elhunytak érdemeit. Az USA kész elismerni Marcos „győzelmét” Pár nappal az elnökválasztás után a polgárháború veszélyé­re figyelmeztet a képen látható manilai tüntetés résztvevői­nek transzparense, amelynek felirata: „Tegnap Nicaragua, holnap a Fülöp-szigetek”. (Telefotó — KS) Irak—iráni háború Diplomáciai erőfeszítések a rendezésért Líbia ellen Amerikai szankciók

Next

/
Oldalképek
Tartalom