Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

1986. FEBRUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megnyílt a XVII. Jász-Nagykun farsang (Folytatás az 1. oldalról) munkáját sorolták. Két har­madik díjat adtak ki; egyi­ket Détári János a Dél-budai vendéglátótól, a másikat Marton Zoltán, a szomszédos Bács-Kiskun megyéből sze­rezte meg. A Békés megyé­ből érkezett Szilágyi Lász- lóné és a miskolci Petri k Katalin különdíjat kapott. A hidegkonyha művészei közül első lett Varga Károly Bács- Kiskunból, a második Ta.-r István Csongrádból, a har­madik Ortó Gyula Miskolc­ról és Móra Zoltán Gsong- rádból. A verseny úgy az igazi, ha üzlet is van benne; a mű­velődési központban tömér­dek friss-finom cukrászsüte­ményt vásárolhattak a beté­rők. Soka-n vettek tombola­jegyet is, hiszen a kiállítás végén, a kora esti órákban minden cukrászkölteményt kisorsoltak. így kezdődött a XVII. far­sang, s ma a Híd bisztró­ban palacsintaparádéval folytatódik, este pedig kí­nai vacsoraest lesz losonci szakácsok főznek a Pelikán étterem vendégeinek. — sj — Tájékoztató a lakóbizottságokról Magyar-NDK tapasztalatcsere Szolnokon Tegnap délelőtt a HNF Szolnok Megyei Bizottságá­nak a meghívására me­gyénkbe érkezett dr. Nor­bert Podewin, az NDK Nem­zeti Frontja elnökségi tagja, akit Szolnokon a mozgalom Koltói úti épületében Bada- ri László, a városi pártbi­zottság titkára és Bekényi Istvánná városi répfronttit- kár fogadott. Itt röviden tá­jékoztatták őt a város múlt­járól, életéről, valamint a mozgalomnak a lakóbizott­ságokat segítő tevékenysé­géről. Délután dr. Norbert Po­dewin a városi tanács épü­letébe látogatott, ahol dr. Szénási István vb-titkár fo­gadta. majd ismertette a la­kóbizottságokat segítő, és tevékenységüket szabályozó tanácsrendeleteket. Ezt kö­vetően a városi tanács vb termében a lakóbizottsági elnököknek, valamint a kör­zeti párt- és népfrontaktí­váknak tartott ismertetést az ND K-ban dolgozó lakó­bizottságok szerepéről, fel­adatairól, városszépítő akci­óiról. A rendezvényen . a német vendég válaszolt a megjelentek kérdéseire. Cukrászremekek a kiállításon. Előtérben az első helyezett, Kovács András, a szolnoki Marcipán cukrászda dolgozójá­nak munkája (Fotó: Nagy Zsolt) Nemzetközi tudományos ülésszak az Akadémián (Folytatás az 1. oldalról) verését követően Kun Bélá­nak el kellett hagynia a forrón szeretett hazáját — mondotta a Központi Bizott­ság titkára. — 1921. elejétől hallatlanul sokirányú tevé­kenységet folytatott a Kom- ímunlsta Internadionáléban. Munkáját olykor forradalmi türelmetlenség jellemezte, de a róla alkotott képhez az Is hozzátartozik, hogy 1921. őszétől sorra jelentek meg írásai a nemzetközi munkás­mozgalomban mutatkozó szektásság ellen. Kun Béla politikai pályá­ja sajnálatos módon ketté tört. Koholt vádak alapján 1937-ben letartóztatták, majd két évvel később a börtön­ben meghalt. A személyi kul­tusz elítélése során 1956-ban teljes mértékben rehabilitál­ták. Neve azóta tisztán él a kommunisták, a haladó em­berek, népünk emlékezeté­ben. Politikai hagyatékának (feldolgozása azonban rész­ben még előttünk áll, és ezt szolgálja a mostani tanács­kozás is — mondotta befe­jezésül Óvári Miklós. Kirill Guszev, az SZKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézettéinek igazgatóhélyet- tese „Kun Béla, a lánglelkű internacionalista, a szovjetek országának új barátja” című előadásában egyebek közt arról szólt; a nemzetközi, munkásmozgalom kiemel­kedő alakja nagy elismerést vívott ki a Kominterben. Ennek köszönhette, hogy 1928. és 35. között az elnök­ség tagja lehetett. Elméleti tevékenységével kapcsolatban az előadó ki­emelte: Kun Béla 1918-ban megírta a „Mit akarnak a kommunisták?” című bro­súráját, s e munkájában nép­szerű formában fejtette ki a marxizmus—leninizmus alapelveit. A 20-as évek vé­gén előkészítette Lenin mű­veinek európai és ázsiai nyelveken történő kiadását. Az ülésszak első napjának érdekes epizódja volt, hogy Herbert Steiner, az Osztrák Ellenérállási Archívum nyu­galmazott igazgatója a ta­nácskozás programján kívül szórt kért. Magyar nyelven emlékezett meg Kun Béla és az osztrák munkásmozgalom kapcsolatáról, majd a Ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság három eredeti plakátját nyújtotta át Huszár István­nak, ezzel az ajándékkal is adózva a 100 esztendeje szü­letett internacionalista. Kun Béla emlékének. A tanácskozás délelőtti részében Milei György, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos fő­munkatársa is előadást tar­tott „Kun Béla a lenini eszmék első magyarországi (terjesztője'’ címmel, jnajd három korreferátum követ­kezett. A szakemberek be­mutatták, hogyan járult hozzá Kun Béla a lenini eszmék magyarországi ter­jesztéséhez, milyen szerepet játszott a század eleji prog­resszió balszárnyán. A konferencia délután újabb előadással folytató­dott. Liptai Ervin, a Hadtör­téneti Intézet és Múzeum parancsnoka az első magyar munkáshatalom vezéralak­jának portréját rajzolta meg. Az ezt követő korre­ferátumokban csehszlová­kiai, szovjetunióbeli, romá­niai, illetve hazai szakem­berek ismertették Kun Bé­lával kapcsolatos vizsgáló­dásaik legújabb eredmé­nyeit. A nemzetközi tudományos ülésszak ma újabb korrefe­rátumokkal folytatja mun­káját. A lábatlani papírgyárban Veszteségtérkép a gazdaságosabb termelésért I környezet védelmére Társadalmi munkablzattság alakult A Hazafias Népfront Szol­nok Megyei Bizottságának kezdeményezésére tegnap Szolnokon, a megyei tanács székházában megalakult a Környezet- és Természetvé­delmi Társadalmi Munkabi­zottság. Az alakuló ülésen a résztvevők kidolgozták 1986 évi munkaprogramjukat, s előadást hallgattak meg a DATE mezőtúri főiskoláján folyó környezetvédelmi, ok­tató-nevelő munkáról. A munkabizottság idei programja szerint tevéke­nyen részt vesz a természet- védelemben, s már az idén természetvédelmi hónapot rendez a megyében. A lábatlani papírgyár dol­gozói az év eleje óta 1000 tonnával több papírt készí­tettek, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A meny- nyiségi termelés növelésé­vel egyidejűleg mérsékelték az epergia-felhasználást. és csökkentették a gyártás köz­ben keletkező veszteségeket. Az idén a tavalyinál 3000 tonnával több, összesen 48 500 tonna papír gyártásá­ra készültek fel a 'lábatlani üzemben. Több intézkedést is bevezettek a termelés fo­kozására. Lerövidítik pél­dául a gépsorok nagyjavítá­sának idejét, javítják a mun­kaidő-kihasználást és szigo­rítják a technológiai fegyel­met. Módosították az érde­keltségi rendszert is: a ko­rábbinál nagyobb összegű többletjövedelmet kapnak azok az üzemrészek, ame­lyeknek dolgozói átlagon fe­lüli munkával járulnak hoz­zá az egész gyár eredmé­nyeihez. A többletjuttatás felosztását a részlegvezetők hatáskörébe utalták. A javaslatok összegyűjté­sére az év folyamán több­ször is rendeznek ötletnapo­kat és a gazdaságosabb munkát segítő javaslatokat rövid időn belül megvaló­sítják. Értékelemző csopor­tok közreműködésével már korábban - elkészítették a gyár veszteségtérképét, s ennek alapján több intézke­dést vezetnek be a papír gyártása tárolása és szállí­tása közben keletkező vesz­teség csökkentésére. Ha szót kapnék a kongresszusán... Beszélgetés szakszervezetI küldöttekkel % A magyar szakszervezetek február 14—16 között tart­ják kongresszusukat Budapesten. A különböző ágazati szervezetekbe tömörült több millió szakszervezeti tag képviseletében a kongresszuson részt vevő küldöttek kö­zül néhányat arról kérdeztünk, mit mondana el a szak- szervezetek legfelsőbb fórumán, ha szót kapna. Az egészségügy társadalmi rangjáért Kovács Györgyné az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete szolnoki alap­szervezetének titkáraként vesz részt a kongresszuson. Az aktív dolgozókkal, a nyugdíjasokkal és a gyesen lévőkkel együtt alapszerve­zetük létszáma kilencszáz körül alakul. A szolnoki 22 munkahely mellett 15 köz­ségben dolgoznak a hozzájuk tartozó szakszervezeti ta­gok. A nagy létszám mellett * a munkaterületek egymástól való távolsága is indokolja függetlenítését. A bölcsődék­től a szociális otthonig kü­lönböző intézmények dolgo­zóinak gondjával-bajával kell foglalkozni. A hozzá tartozó intézményi bizalmi testületi és a főbizalmi rend­szer hasznos segítséget nyújt számára abban, hogy kellő áttekintéssel rendelkezzen az egészségügyi dolgozók életéről. — Ha szót kapnék a kong­resszuson — mondja —, sok mindent szóvá tennék. Azt például, hogy a bizalmiak körében — elsősorban a ve­zetők véleményezésénél — nem kellően tisztázottak a partneri kapcsolatok. Ami pedig az ágazatunk helyzetét illeti: az egészségügyi dol­gozók alacsony fizetése mel­lett felhívnám a figyelmet arra, hogy bár a gondozás­ban, a nevelésben sokat ja­vultak a feltételek, a létesít­mények, az ágyszám fejlesz­tésében — főleg a szociális gondozásban — sokat kell még tenni. Társadalmi szükségletet elégítünk ki, mégis úgy érezzük, hogy munkánknak nincs meg a társadalmi rangja. A gyermeklétszám csökkenése kapcsán olyan vélemények is elhangzottak például, hogy a bölcsődék egy részét más célra kell felhasználni. Valójában most érünk oda, hogy meg­felelő gyermeklétszámmal . korszerű szakmai munkát tudunk végezni. Beszélnék a képzési rend­szer fogyatékosságairól is. Most ugyanis sem az egész­ségügyi szakközépiskola, sem a szakiskola nem ad végleges képesítést. A hoz­zánk kerülő dolgozóknak a munka mellett kell egy tíz­hónapos tanfolyamot elvé­gezni, hogy képesítést sze­rezzenek. Gondot jelent ez a munkahelyeknek és az egyén­nek is. Szorgalmaznám a negyvenórás munkahét bevezetését is, mivel az nem járna a létszám növelésével, — legfeljebb a szociális ott­honokban. Szólnék természetesen eredményeinkről is. Arról például. hogy a Bölcsődei Igazgatóság megalakulása óta sokat javultak az élet- és munkakörülmények. Bi­zonyára nem véletlen, hogy az ottani dolgozók túlnyomó többsége tagja a törzsgárdá­nak. A szocialista brigád­munka is az utóbbi öt év­ben fejlődött ki. A kerítés­festéstől az élelmet javító almaszedésig sok mindenben jeleskedtek a brigádtagok. A szakszervezetnek is része van ebben. És úgy gondolom, abban is, hogy az intézmény tavaly kiváló címet kapott. Gondolni az Idősekre Ballagó Éva a Hűtőgép­gyár jászárokszállási gyá­rának szakszervezeti bizal­mija. Az érettségi után ta­nulta ki az elektroműszerész szakmát A hűtőkamrák ve­zetékrendszerének építése képezi napi munkáját. Részt vett a vasasszakszervezet kongresszusán is. Nem vé­letlenül mondja tehát: — Ha szót kapnék a szak- szervezetek kongresszusán, akkor nemcsak arróf beszél­nék, ami szűkebb környeze­temet foglalkoztatja. Ta­pasztalataim szerint például nagy gond a fiatal házasok és a többgyermekes családok első lakáshoz juttatása. Ugyanígy a nyugdíjasok helyzete. Központi intézke­dések mellett a helyi lehető­ségek jobb kihasználására volna szükség. Vállalatunk­nál vannak jó kezdeménye­zések. A kommunista mű­szakok jövedelmének egy részét például segélyként kapják a nyugdíjasok. A másik részét nyugdíjasház építésére teszik félre. Szükség volna arra is, hogy az üzemekben a nyug­díj előtt állóknak, vagy az egészségileg károsultaknak megfelelő munkalehetősé­get teremtsenek. Hiába hoz­za valaki az orvosi javasla­tot, nem tudunk számára könnyebb munkát biztosíta­ni, legfeljebb a törzsgyár­ban, de akkor ingáznia kell, tehát nem sokat nyer vele. A kisgyermekes anyáknak igen nagy gondot jelent az, hogy megszűnt üzemünkben a lépcsőzetes munkakezdés. Gondolom, így van ez más­hol is. Szinte minden mun­katerületünkön két műszak van, ezért nem kezdhet sen­ki későbben. Ebben is meg kellene találni a megoldást. A vasaskongresszuson is felvetődött: a bizalmiak nem ismerik kellően jogaikat, hatáskörüket. Nekem van erről egy ’79-es kiadású ké­zikönyvem, de az nem elég. Meg kellene szervezni a bi­zalmiak továbbképzését, hiszen annyira széles körű ez a munka, hogy nem is gon­doltam volna. Nálunk is növelni kellene a szakma becsületét. Felve­tődött, hogy ennek érdeké­ben emeljék az ösztöndíjak összegét. Szerintem ez még önmagában nem vezet ered­ményre, mert sokan szak­munkásként is elhagyják a pályát. Inkább vonzóbbá kellene tenni a szakmai képn zést. Gyáregységünkben például a nők közül csak én rendelkezem ilyen szakmá­val. A tanfolyamok irárit meglehetősen nagy a közöm­bösség üzemünkben. Több társam megkérdezte: hogyan érintett, hogy kül­döttnek választottak? Meg­tiszteltetésnek tartom meg­bízatásomat és felelősséggel készülök rá. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának tagjaként részt vettem a SZÖVOSZ kong­resszusán is. Életelemem a közéleti munka. Mások azt kérdezik: pártonkivüli lé­temre miért vállalok ennyi munkát? Erre azt felelem: azért, mert szeretek az em­berek ügyeivel foglalkozni, gondjaik megoldásában se1 gíteni. Igazodni a körülményekhez Rozgonyi Lajos, a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság tiszafüredi er­dészetének esztergályosa szakszervezeti főbizalmi. Kétszázötven szakszervezeti tag tartozik hozzá. — Az erdőgazdaságról be­szélnék — válaszol kérdé­sünkre. — Elmondanám, hogy 15—20 ezer forinttal alacsonyabb nálunk a bér- színvonal, mint más ágaza­tokban. És arról is szólnék, hogy a szakszervezeteknek meg kell találni a helyüket, igazodniuk kell az új körül­ményekhez. Sokkal nehe­zebb például most az érdek- védelem, mint korábban, amikor kedvezőbbek voltak az anyagi lehetőségek. Gaz­daságunkban is gond, hogy mostanában inkább csak arról beszélhetünk, hogy „a szociális körülményeket szinten kell tartani.” Az életkörülmények nehezed­nek, főleg a nagycsaládosok küszködnek sok gonddal. Ugyanakkor látják az embe­rek, hogy egyeseknek mi­lyen jól megy. A szakszervezeti munká­ban nehézséget jelent szá­munkra, hogy korábban több kedvezményt adhat­tunk, most viszont nemet is kell mondanunk — például az üdülési díjak mérséklé­sét kérőknek. Nem mindig találjuk meg a kellő mód­szereket, érveket a dolgozók mozgósítására. A létszám 30—40 százalékát lehet csak aktivizálni társadalmi mun­kára. A szocialista brigádok számának növelésére, mun­kájuk érdemibb segítésére is új módszerek, érvek kel­lenek. Szakszervezetünk is a gazdasági munka segítésé­ben találta meg igazán a helyét. A tervezéstől a mun­kavégzésig kikérik vélemé­nyünket a gazdasági vezetők. Nehezednek a körülmények, ők is igyekeznek minél szé­lesebb alapokra támaszkod­ni. Mindannyiunk közös érde­ke, hogy az emberek fő munkaidejükben találják meg számításukat, a zavar­talan megélhetést biztosító munkát és jövedelmet. Simán Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom