Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUÁR 12. Fuvarháború magyar módra 2. Vita helyett, rendezett együttműködés A Szolnoki Jászkun Volán Vállalatot nehéz helyzetbe hozta az új versenytárs, a magánkisipar megjelenése a fuvarozói piacon. Egy biztos, már-már monopolhelyzet in­gott meg. Hogy mennyire, s milyen következményekkel, arról a vállalatnál próbál­tam tájékozódni. Beszélgető partnerem, dr. Márton Ágos­ton forgalmi és kereskedel­mi igazgatóhelyettes nem is titkolta: évek óta tartó, fö­lösleges huzavonává] terhes ez a kérdéskör. — Monopolhelyzetről ;tt mór korábban sem beszél­hettünk. hisz a megyében rajtunk kívül több jelentős közületi fuvarozó is műkö­dött, illetve működik most Hamar tapasztalhattuk, hogy ez a játék nem a sportszerűség szellemében zajlik. Teljesen egyenlőtlen helyzet alakult ki, amely­ben mi eleve behozhatatlan hátránnyal startoltunk. Az egész magánfuvarozást ere­dendően a lakossági igények kielégítése érdekében vezet­ték be. Hogy a piacnak er­ről a részéről kiszorulunk, azzal előre számoltunk. De, hogy az állami cégeknél ki­alakult pozíciónk is ilyen mértékben gyöngülhet, arra nem gondoltunk. Régi üzlet­feleink sorra térnek át a magánfuvarozta tásra. — Valószínűleg - olcsóbb így nekik...! — Persze! És éppen itt ju­tunk el az eleve egyenlőtlen feltételekig. Kezdjük talán az árakkal! A magánfuvaro­zás szabadáras tevékenység. Ez a gyakorlatban azt jelen­ti, hogy a fuvarozó a helv- Iszínen, teljesen szabadon szabja meg az árait. Éppen ezért bármikor alánk ígér­het, számításaink szerint akár 20 százalékkal is. Is­meretes, hogy a jelenlegi el­vonási rendszer mekkora terheket ró a közületekre, így ránk is. A magánfuvaro­zó ugyanakkor nagyon ked­vező módon, egy tételben adózik, a jövedelmétől füg­getlenül. És relatíve nagyon kis összeget! Mi már rég az önköltségi szinten vagyunk a tarifáinkkal, mikor a maszek még javában mehet lejjebb az ajánlatával. Ezenkívül itt vannak még azok az előnye­ik, amiket mindenki ismer ugyan, de amik nem bizo­nyíthatók. Például az üzem­anyag. A maszekok akár la­kossági fűtőolajjal is dolgoz­Szolnok megyében ez idő tájt hozzávetőleg ötszáz te­herfuvarozó kisiparos van. Számuk talán megfelelő, de eloszlásuk egyenetlen. Zö­mük a városokban dolgozik, míg a községek teljes ellátá­sa még mindig nincs meg­oldva. A magánfuvarozók ér­dekvédelmi szerve a KI ŐSZ, melynek megyei titkárhe­lyettese Pócs Lajos. Beszél­getésünk során egyenként is. Sajnálatos módon az új versenytárs megjelenése ar­ra az időszakra esett, amikor a gazdasági helyzet romlása miatt jelentősen beszűkült a fuvarpiac. — Ám ezen a piacon még így is voltak fehér foltok, vagyis kielégítetlen fuvaroz- tatói igények... — Valóban. Ezért mi ar­ra készültünk, hogy partner­ként fogadjuk a magánfu­varozókat, akik, úgy remél­tük, „helyre teszik” a lakos­sági területeket. Egészséges együttműködést, s nem kon­frontációt akartunk... — Végül is mi történt? Nem a várakozásnak megfe­lelően alakult a viszony? hatnak, míg mi a drágább dízelolajjal. — Konkrétan mekkora forgalomcsökkenést okozott az önök vállalatának a ma­gánkisipar megjelenése? — Csak a főbb területeket említeném: a lakossági szol­gáltatásaink értéke évi 10 millióval csökkent; lényegé­ben kiszorultunk a martfűi sörgyárból, s ez 20 milliós fuvarcsökkenést jelent; ha­sonló nagyságrendű fuvar­rendeléstől estünk el a KÉV Metrónál is. Utóbbi területet véleményünk szerint jogsza­bályellenesen vették át a magánfuvarozók. Ez a több tízmilliós üzletcsökkenés egy dolog miatt különösen kellemetlenül érinti vállala­tunkat, s a kép teljességéért erről • is beszélnünk kell. 1986-tól megszűnik a közúti személyszállításon lévő ál­lami támogatás, s ezzel a taxi mellett ez a tevékeny­ség is veszteségessé válik. A hiányt pedig a teherfuvaro­zásból kellene kigazdálkod­nunk. De így...? — A magánfuvarozásban képződő magas jövedelmek hogyan érintik a vállalatot? — Dolgozóinkat irritálják ezek a jövedelmek! Politi­kailag rossz hangulatot szül, amit tapasztalnak! És ter­mészetesen a jelenlegi mun­kaerőhelyzetben az sem kel­lemes, hogy sokan kilépnek a gépkocsivezetőink közül, hogy kiváltsák az ipart. Nem a többletmunkával megszer­zett, arányos többletjövede­lem jogosságát vitatom, ha­nem a munka nélkül, netán visszaélések révén szerzett pénzekét! Mindez itt játszó­dik le a szemünk előtt! tártam elé a „vádakat”, amelyek a magánfuvarozók feje fölé gyűltek. Mosolyog­va hallgatta őket, látszott, hogy nem most találkozik velük először. — Persze, hogy ismerem ezeket a véleményeket. Há­rom év alatt eleget hallot­tam. Én a következőket tar­tom alapvető tényeknek, amelyekből ki lehet indul­ni: 1982 óta óriásit javult a lakossági fuvarozás helyze­te, s most már közel járunk az igények teljes kielégíté­séhez. Figyelemre méttó, hogy amíg a lakossági szol­gáltatásokból általában 67 százalékkal részesedik a magánkisipar, addig a fu­varozásban ez az arány meg­haladja a 80 százalékot. Ezek tények. amelyek egyértel­műen indokolják a magán- fuVarozás létjogosultságát... — És mi a véleménye a jogsértő módszerekről, a szabályok kijátszásáról? % — Természetesen mind hivatalból, mind magánem­berként helytelenítem. Egy dolgot azonban szeretnék megjegyezni: magánfuvaro­zóink többsége rendes, be­csületes, sokat dolgozó em­ber. A törvénysértő ügyeske­dők kisebbségben vannak, róluk általánosítani hiba lenne. Ilyenek mindenhol fellelhetők. A közületek gép­kocsivezetőinek fekete fu­varjai, a „svarcok”, talán nem ugyanebbe a kategóriá­ba tartoznak? A „vádak”, amiket felsorolt, semmikép­pen sem általános jelensé­gek. Bizonyítani Dedig a leg­ritkább esetben lehet őket. Mi várható a „fuvarfronton”? — Merre lehet a kivezető út ebből a helyzetből? Vár­ható valami változás a fuvarfronton? — Január elsejétől új adó­zási rendszer lépett hatályba, a magánfuvarozók is a jöve­delmüktől függően adóznak majd. Ez magával hozza í bizonylati rend megerősödé­sét te. Ám a jogszabályvál­tozás önmagában nem simít­hatja el a feszültségeket. Itt egy dolgot lehet tennünk: egymásra mutogatás helyett le kell ülnünk, hogy meg­beszéljük a helyzetet, s ko­ordináljuk a tevékenységün­ket. Hogy minden eszkimó találjon magának fókát! Itt tartunk most. Egyik délelőtt a kíváncsiság kivitt a szolnoki Domus Áruházba. A parkolóban 14 magánte­herautót számoltam össze. Hasonló kínálatot találtam a városban más helyeken is. És én, mint egyszerű állam- oolgár, nem azon aggódtam, hogy vajon nem több-e az eszkimó fa fuvarozó) mint a fóka (a fuyarlehetőség). Le­svén ez a fuvarozók gondja! Én azt regisztráltam öröm­mel, hogy végre nem kell várakozni, s udvarolni a vá­sárolt áru hazaszállításáért. A korábban csaknem mo­nopolhelyzetben lévő közüle­ti fuvarozókat kétségtelenül kellemetlenül érintette a ru­galmas, könnyen alkalmaz­kodó, komplex szolgáltatá­sokat nyújtó „kisüzemek” szorítóba lépése. Jelenlétük azonban már tény, amellyel — a vadhajtások lenyesege- tése után — hosszú távon számolhatunk. L. Murányi László Sajátos eszközök A vádlott Az első félév­ben mintegy 50 ezer isko­latáskát ké­szít a kisúj­szállási Kun- szöv. Legna­gyobb meg­rendelője a Módi Nagy­kereskedelmi Vállalat TKL Hajlékony, kényelmes, olcsó Hamarosan kapható a váltócipő . Veszélyes hulladékoknak Égetőművek és lerakóhelyek hálózata Az Ipari Minisztérium or­szágos hulladékégető és -le­rakó hálózat kiépítését készí­ti elő. Ma Magyarországon ugyanis évente több mint 200 ezer tonna égethető és további 700 ezer tonna le­rakható veszélyes, a környe­zetre ártalmas hulladék ke­letkezik. Hazánkban jelenleg az égethető hulladékok 10—12 százalékát korszerű üzemi égetőkben 'ártalmatlanítják. Ilyenek üzemelnek Leninvá- rosban a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál, Balatonfűzfőn a Nitrokémia ipartelepeken, Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és például a Martfűi Tisza Ci­pőgyárban. Nagyobb meny- nyiségű hulladékot semmisí­tenek meg a vállalatok kor­szerűtlen körülmények kö­zött, általában nyíltszíni égetéssel. Az úgynevezett lerakható hulladékoknak is csak elenyésző mennyiségét tárolják megfelelően a hazai ipari üzemek. Az Ipari Minisztérium becslése alapján körülbelül évi 100 ezer tonna égető- és 200 ezer tonna lerakókapa­citás kiépítése szükséges hosszabb (távon. 1986—90 ' között a népgazdaság pénz­ügyi teherbírásával össz­hangban két égető­művet és három lerakóhe­lyet létesítenek hazánkban. Az új égetők összes teljesít­ménye 50 ezer tonna lesz, a tárolóké pedig 40 ezer tonna évente. Ezzel a hulladékok kezelésének legsürgetőbb gondjai várhatóan megol­dódnak az évtized végére. Százezer cukornyúl Gyárból Az NSZK-beli Wieden- ibeuer céggel kooperációban üreges cukorból is készít hyulakat az idei húsvétra a Győri Keksz- és Ostyagyár. A gyártás megkezdődött. A cukrot vaníliával ízesítik, vajjal dúsítják, s így külö­nösen kellemes íze lesz. Az új nyúlfigurák különböző méretekben készülnek, a legnagyobb 75 dekás. A ter­vek szerint ebben az évben összesen 100 000 cukornyulat gyártanak. Szinte valameny- nyit az NSZK-ba exportál­ják, belföldön csak piacku­tatásra kerül belőle forga­lomba egy kisebb tétel. Már szállítják az üzletek­be a martfűi Tisza Cipőgyár új termékét, az iskolai vál­tócipőt. A cipő kialakításá- nakl 'forgalomba hozatalá­nak történetéről Szalay László, a gyár kereskedelmi igazgatója tájékoztatott. A cipőgyár szakemberei nem elsősorban a kereske­delem igényét vették figye­lembe, amikor elhatározták, hogy gyártani fogják az is­kolai váltócipőt. Saját ta­pasztalataik ösztönöznék őket: iskolába, óvodába já­ró gyerekeik példája. A gyer­mekintézményekben évek óta előírják*- a váltócipő használatát, magyarul azt,' hogy az utcai cipőt másikra cseréljék. Mi a gyakorlat? Vagy elhordott, kitaposott, kényelmetlen, utcai viselésre már nem alkalmas cipőt hordanak a gyerekek, vagy tornacipőben, papucsban, szandálban járkálnak az is­kolában, vagy a szülő vesz egy másik, utcai viselésre gyártott cipőt, ami — a gye­rekcipők árait nézve — nem olcsó „mulatság”. így szüle­tett az ötlet, hogy kellene kifejezetten erre a célra gyártani (kényelmes, olcsói könnyű váltócipőt. Az érté­kesítési főosztályon dolgozók javaslatára a gyártmányfej­lesztési osztály munkatársai készítették el az iskolai vál­tócipő modelljét. Kialakításakor több szem­pontot vettek figyelembe: könnyen kezelhető, tisztítha­tó legyen, jól szellőzék, mi­vel a gyerek a nap nagy ré­szében viseli. A használati szempontok mellett az ár se volt mellékes, nem három- -négy-ötszáz forintos láb­belit akartak gyártani. így született, meg — a meglevő tornacipőből kiindulva — a gumitalpú,' textilfelsőrészes, tépőzáras, világoskék (fiúk­nak), rózsaszin (lányoknak), barna színű (nagyobb gyere­keknek) váltócipő. Tavaly, az őszi BNV-n a Tisza Ci­pőgyár 6 modellt mutatott be különböző színekben. Az érdéklődők nemcsak meg­nézhették, hanem gyerekeik lábára fel is próbálhatták őket. Már ott, a BNV-n tár­gyaltak a kereskedelem és a . cipőgyár szakemberei. A Dunántúli Cipő Keres­kedelmi Vállalat több, mint harmincnyolcezer párat, a Fővárosi Cipőbolt húszezer párat (később visszamond­ta) rendelt. A cipőgyár 19 saját, illetve más cégekkel közös üzletébe huszonki- lencezer párat szállítanak. Hogy a színek választékát bővítsék, farmerkék, illetve zöld váltócipőt is gyártanak, ebből 35 ezer pár kerül az üzletekbe. A váltócipő 23-tól 40-es méretig kapható, 65— 95 forintos áron. A jászalsó- sízentgyöTgyi termelőszövet­kezet gyártja, a lábbeli ki­hordási ideje három-négy-öt hónap. A váltócipő jövője attól függ, hogy milyen vélemé­nyeket, igényeket kap a gyár. Szívesen veszik és várják a vásárlók, a keres­kedők észrevételeit. P. É. Fotó: H. L ! Tapasztalatok szerint a le­vegő egyéb eredetű szennye­zése döntőbb, mint az űrkí­sérletek szennyező hatása. Két elmélet alakult ki. Az egyik szerint, ha a levegő szennyezése így folytatódik, megszaporodik a felhőzet és nem engedi át a Nap sugár­zását, következésképpen lehűlés várható. A másik felfogás szerint: az „üveg- ház-hatás” érvényesül; azaz a megnövekedett felhőzet a magába szívott hőt nem su­gározza vissza a légkörbe', emiatt felmelegedés várható, s a sarkokon olvadásnak in­dul a jég. Mielőtt bárki pánikba es­ne eme jóslatoktól, leszö­gezhetjük: mindkét elmélet támogatói nag}'on távoli jö­vőre teszik az esetleges fél­melegedést, avagy a lehű­lést. Pontos, egyértelmű vá­lasz még nincs, csupán teó­riák vannak arra, hogy-’-mi az. a ma még kevéssé ismert mechanizmus, amely ki­egyensúlyozza a levegő- szennyezés hatását. Mindenesetre annyi bizo­nyos, hogy az időjárásválto­zások kellemetlen következ­ményei kiegyensúlyozott, egészséges életmóddal jelen­tősen enyhíthetők. H. T.-Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az időjárás szűnni nem akaró szeszé­lyessége korunk betegsége'. Sokan tudni vélik, azért vál­tozékony az idő, mert a ra­kéták, az űrhajók, az űrben folytatott kísérletek meg­bontották a természetes egyensúlyt. Valóban így vol­na? Bártfai Erzsébet orvosme­teorológus feljegyzésekre, régi írásokra hivatkozik, amelyek bizonyítják: amióta a világ világ, bolond az idő­járás. A legszélsőségesebb példa erre az 1800-as évek vége, amikor is januárban kivirágzott a cseresznye, jú­niusban viszont esett a hó. Aztán 1741-ben tél nem is volt. Az 1782-es hideg, ke­mény télen pedig több em­ber megfagyott. Idén január 24-én hajnalban Budapesten 6,4 C-os hőmérsékletet re­gisztráltak, száz esztendeje nem mértek ilyen mele­get. Egész hónapban a meleg napok voltak túl­súlyban, az időjárás szeszé­lyességét tekintve áprilisra emlékeztetett a január. Már az ókorban megfi­gyelték, hogy a gyakori idő­járásváltozásra rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek. Csökken az ellen- állóképességük, gyakrabban kapnak fertőzést, bizonyos betegségek az átlagosnál sű­rűbben lépnek fel. Ma azt mondjuk: frontérzékenyek vagyunk. Különösen az eny­hébb, a melegebb időt szen­vedjük meg, a szervezetet túlságosan megterheli a hirtelen átállás, felhasznál­ja az összes energiatartalé­kát. Vannak, akik nehezeb­ben viselik a gyakori és szélsőséges változásokat, különösen a nagyobb váro­sokban élők. Rosszullétekre, görcsös fejfájásra, fáradt­ságra panaszkodnak az em­berek. Megfigyelték: ilyen napokon gyakoribbak és sú­lyosabbak a balesetek. A kevésbé teherbírók gyógyszerhez nyúlnak, holott betegségről szó sincs. Arra viszont nem gondolnak az enyhülést remélők, hogy senki sem tudja pontosan, mi játszódik le a szervezet­ben az idő járás változáskor, tehát lehet; hogy éppen a gyógyszerrel árt magának az ember. Ezért valóban csak végső esetben, kizárólag or­vosi tanácsra és utasítás sze­rint szabad gyógyszert szed­ni. • Frontok és emberek Mit mond az ervosmeteoroldgus?

Next

/
Oldalképek
Tartalom