Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két éve gyért a Weimar rakodógépekhez alkatrészeket a kisújszállási Vas*, Fa- és Építőipari Szövetkezet. A képen látható elemből az idén mintegy kétezret szállítanak NDK- beli partnerüknek TKL Országos értekezlet Tapasztalatok, tervek, —népi ellenérzés Tegnap a fővárosban or­szágos tanácskozást rendezett a népi ellenőrzés, amelyen mintegy 500 hivatásos és társadalmi népi ellenőr ér­tékelte a szervezet elmúlt években végzett munkáját, s kijelölte a hosszabb távra szóló feladatokat. A II. or­szágos aktívaértekezleten részt vett és felszó­lalt övári Miklós, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, jelen volt Somogyi Im­re, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának tit­kára. Szakali József, a Központi Tíéfeó Ellenőrzési Bizottság elnöke vitaindító előadásá­ban elmondta- a szervezet az elmúlt öt esztendőben eredményesen teljesítette feladatait, amelyeket a kor­mány programjával, határo­zataival összhangban je­löltek ki. Munkájában csök­kent a központi vizsgálatok száma, ígv több időt fordít­hatott a megvei, városi szer­vek által kezdeményezett fel­mérésekre. s erőit a legfon­tosabb feladatok igényes megoldására összpontosít­hatta. Az elkövetkezendő évek feladatai közé tartozik, hogv a szervezet tevékenységével támogassa a gazdaság jöve­delemtermelő képességének növelését, a termelési szer­kezet átalakítását, a termé­kek minőségének javítását, a műszaki fejlesztés gyorsítá­sát, az energia- és anyagta- karékosságjoti a hulladék hasznosítását, az áremelke­dés ütemének mérséklését, az inflációellenes intézkedé­seket — mondotta egyebek között Szakali József. Az értekezleten felszólalt Czinege Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese is. Tolmácsolta a kormány üd­vözletét az értekezlet részt­vevőinek. majd az elmúlt öt év társadalmi, glazdasági folyamatait, a néni ellenőr­zés tevékenységét értékelve elmondta: az eltelt időszak­ban a-kormány nagy figye­lemmel követte a szervezet munkáját, s annak eredmé­nyeit. a vizsgálatok tapasz­talatait számos országos je­lentőségű döntés előkészítése során hasznosította közvet­ve. vagy közvetlenül. A népi ellenőrzés szere­pét, jövőbeni tennivalóit ösz- szegezve elmondta: a kor­mány az elkövetkezendő években is számít a népi el­lenőrzők áldozatkész, fele­lősségteljes munkájára a társadalmi célok megvalósí­tásában. a szocialista de­mokrácia kiteljesítésében. A KISZ Központi Bizottságának Mise Diáksport, ifjúsági turizmus A KISZ Központi Bizott­sága Hámori Csaba első titkár elnökleté­vel tegnap ülést tartott az ifjúsági szövetség székházá­ban. Az ülésen részt vett és felszólalt Horváth István, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára és Drecin József művelődési miniszté­riumi államtitkár. A Központi Bizottság Var- ga-Sabján Lászlónak, .a KB titkárának előterjesztésében megvitatta és jóváhagyta a KISZ faladatait a diáksport és az ifjúság szabadidő­sportja, valamint az ifjúsági turizmus fejlesztésének te­rületén. A testület megállapította, hogy az „Edzett Ifjúságért” tömeesoortmozgalom meg­hirdetése óta nőtt a közpon­ti és a helyi sportakciók. sportesemények száma, bő­vült a rendszeresen sportoló fiatalok köre. Ugyanakkor a sport és a turizmus a KISZ- szervezetek egy részében ma sem folyamatos tevékeny­ség. nem vált a mozgalmi munka természetes elemévé. Horváth István, az MSZMP KB titkára hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az ifjú­sági szövetség mindig kö­vetkezetesen képviselte a pártnak azon célkitűzéseit is. amelyek az ifjúsági testne­velési és sportmozgalom fej­lesztését szolgálták. Az edzett ifjúságért sport­mozgalom, az ötpróba ak­ciók, az országjáró diákok találkozói ma már szerves részei sportéletünknek. A Központi Bizottság a to­vábbiakban Nagv Imre KB- titkár előterjesztésében meg­tárgyalta és elfogadta a KISZ 1986. évi költségveté­sét. maid megvitatta Ernőd Péternek, a KB titkárának tájékoztatóját a nemzetközi ifjúsági mozgalom aktuális kérdéseiről. Majoros Károly: A cselekvés kulcskérdései ögöttünk van öt esztendő, a VI. ötéves terv idősza­ka. Pártbizottságunk el­készítette mérlegét, amelyből megtudhatjuk, milyen súlyos terhek, milyen nagy nyomás nehezedett me­gyénk gazdaságára az elmúlt öt esz­tendőben. De megismerhetjük belőle azt is, hogy ennek ellenére nagyon szép eredményeket tudhatunk me- gunkémak, melynek egyik fő forrása megyénk dolgozóinak fegyelmezett, a lehetőségeket figyelembe vevő mun­kája. Jövőnk kérdéseivel a VII. ötéves terv irányelvei foglalkoznak. Az el­képzelések reálisak, képesek szol­gálni megyénk gyorsabb gazdasági fejlődését. Céljaink világosak, min­den bizonnyal elnyerik megyénk la­kosságának támogatását, de csak ak­kor, ha képesek vagyunk megismer­tetni annak a tartalmát, a megvaló­sítás módját. Az irányelvek stabil gazdaságra épülnek; megyénk gaz­dasága ugyanis minden nehézség el­lenére erős, fejlődőképes — ezt egy­értelműen mondhatjuk. Magyarország lehetőségei szá­munkra objektív adottság, az a ke­ret, amelyek között kell végezni munkánkat. Ugyanis nem szabad el­felejtenünk, hogy a népgazdasági ér­dek a mi számunkra kötelező útmu­tatás, annak megvalósításáért kell dolgoznunk. A pártbizottság irányel­vei jó alapot adnak a megyei tanács számára a VII. ötéves terv véglege­sítéséhez. A VII. ötéves terv irányelvei ki­dolgozásával alapelvünk volt, hogy azok a mindennapi gyakorlattal le­gyenek szoros kapcsolatban. A meg­oldásra váró új problémák közvetít­sék az élet által felvetett igényeket. Az elmúlt évek nagy tanűlsága számunkra, hogy akár kedvezőek, akár nehezebbek a körülmények, megtaláljuk azokat a lehetőségeket, módszereket, amelyek felhasználásá­val a legjobban tudjuk feladatain­kat megoldani. Az is a tapasztalatok közé tartozik, hogy céljainkat csak jól képzett, a szocializmus iránt el­kötelezett emberekkel vagyunk ké­pesek megvalósítani. Olyanokkal, akik egyéni érdekeiket össze tudják hangolni a közösség céljaival és át­menetileg szerény lemondásra is ké­pesek. Számunkra nem mellékes, hogy minden szinten olyan emberek irá­nyítsák a munkát, akik nyíltan, büsz­kén vállalják és hirdetik eredménye­inket, de nem félnek kimondani azt sem, aminek a megoldásához ma nincsenek meg a feltételek. Arra van szükség, hogy minden vezető legyen képes megnyerni, vezetni és irányí­tani az embereket, és minden körül­mények között érvényesítse a köz­érdeket. Ugyanis a közérdek érvé­nyesítése ma előbbre való, mint a kijárás, a pénzért való talpalás egy- egy helyi cél érdekében. Éppen ezért a helyi, a vállalati ér­dekeket össze kell hangolni a me­gyei, az országos érdekekkel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden szabályozás a népgazdasági érdek­ből indul ki. Ez ma szükséges kény­szerpálya a mi számunkra, amiről nem lehet letérni, hiszen az orszá­gos érdekek elsődlegességet élveznek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egyéni képességünket állítsuk még jobban az ország, a megye céljai megvalósításának szolgálatába, mert csak így tudunk a köz javára élni a lehetőségeinkkel. Ahhoz, hogy meg­valósítsuk a VII. ötéves tervet, min­den szinten alapkérdés számunkra a közösség szolgálatának erősítése. Természetesen azzal számolni kell, hogy nem minden elhatározásunkat fogadják el azonnal az emberek, mert nem mindenki rendelkezik azzal az információmennyiséggel, amely ah­hoz szükséges, hogy egy-egy döntés összefüggéseit, szükségességét nyom­ban felismerje. Ezért legyen bátorsá­gunk a pillanatnyi közhangulattal szemben is a helyes ügyet, az em­berek valódi érdekeit képviselni. A felvilágosító szó és főleg az eredmé­nyek majd meggyőzik a kételkedő­ket, a bizonytalankodókat is arról, hogy miben volt igazunk, hogy ők miben tévedtek. Amikor a feladatok végrehajtásá­ra összpontosítjuk minden erőnket, tudnunk kell, hogy nem elég a VII. ötéves terv irányelveinek egyes té­teleit szembesíteni a helyi lehetősé­gekkel, hanem az egész határozatot kell nézni. Ugyanis a valóság, a konkrét lehetőség mindig sokszínűbb, árnyaltabb, mint egy átfogó terv. Így természetes, hogy a határozat egyes pontjainak tökéletes, minden településen helyben is igazolható megvalósítása nem lehetséges. Nem biztos, hogy minden pontosan a dön­tés betűje szerint fog megvalósulni. Egy-egy szükséges intézkedés önma­gában érthetetlennek is tűnhet. Így azok bírálhatók, sőt meg is kérdő- jelezhetők. Vagy fordítva is igaz, hiszen hibás lépések is igazolhatók egy-egy korábbi határozat jól kivá­lasztott idézetével. ordítva is igaz. Egyetlen döntésünk, egyetlen in­tézkedésünk kritikátlan helyeslése sem fogadható el a megoldás folya­matában, mert ez le­hetetlenné teszi, hogy a menet köz­ben jelentkező feladatokat reálisan ítélhessük meg. A ma tennivalóit ma tudjuk mérlegelni. Nem lenne he­lyes, ha a ma döntéseit egy korábbi — más körülmények között született — döntésünkkel próbálnánk vitatni. A ma konkrét kérdéseire a válaszo­kat nekünk kell kikínlódnunk. Ügy érzem, helyes az az álláspont, hogy legyünk nyitottak mások • eredmé­nyeinket gyarapító gyakorlata iránt. Tanuljunk az élenjáróktól, próbáljuk megkülönböztetni gazdaságunk fej­lődésének tartós tendenciáit a szük­séges, de mégis átmeneti jelenségek­től. Arra kell törekednünk, hogy minden intézkedésünk erősítse me­gyénk szocialista gazdaságát, növel­jük szocialista nagyüzemeink fölé­nyét és a főmunkaidő rangját. Ugyan­akkor ne felejtsük el, hogy az egyes vállalati gazdasági munkaközösségek­ben az aránytalanul magas jövedel­mek átmenetiek, a mértéket nem is­merő anyagiasság eluralkodása — meggyőződésem — szintén átmeneti jelenség éppen úgy, mint az elvo­nások túlzott volta. Vigyáznunk kell arra is, hogy a következő években ismereteink ne le­gyenek túlzottan „szelektívek”. Ne csak olyan tények iránt legyünk fo­gékonyak, amelyek azt erősítik, amit kigondoltunk. Ugyanis ez minden­képpen egyoldalúsághoz, vagy a „csalhatatlanság” mámorához vezet. Fontos, hogy megtaláljuk az össze­fogást, az együttműködést céljaink megvalósításához. Ez talán pillanat­nyilag az egyik legnehezebb gyakor­lati feladat. Ne váljunk a divat­ba jött pesszimizmus foglyaivá, ennek a divatnak a hirdetőivé, ha­nem igyekezzünk másokat is megsza­badítani tőle. Ne legyen perspektíva­zavarunk és világnézeti, etikai elbi­zonytalanodásunk még akkor sem. ha esetenként szembe találjuk ma­gunkat olyan jelenségekkel, amelyek szocialista erkölcsi normáinkkal nem egyeztethetők össze. Rajtunk múlik, hogy milyen ha­mar és mennyi energiával tudjuk a kedvezőtlen jelenségeket megszün­tetni. Ha meg akarjuk valósítani el­képzeléseinket, tudomásul kell azt is venni, hogy eredményeink sem vál­hatnak módszereink dogmatikus for­rásaivá. Optimisták lehetünk abban, hogy meg fogjuk valósítani a VII. ötéves tervet. Nem tévedünk nagyot, ha ab­ból indulunk ki, hogy a 40 év alatt elért eredmény Szolnok megyében jó bázisa jövőnknek. Ugyanis a vál­tozás folyamatában, a negyven év során létrehoztuk, megőriztük, erő­sítettük a szocialista tulajdont, em­beribb körülményeket teremtettünk mindenki számára. Meg kell talál­nunk a gyorsabb és az ésszerűbb fejlődés útját — ez politikai köteles­ségünk. Nagyobb teret kell biztosí­tani a képzettség-, a képességfej­lesztő, serkentő munkának, a jó munkahelyi légkörnek, a szocialista demokrácia fejlesztésének. De nem formálisan, mert csak akkor jó a munkahelyi légkör, akkor jó a de­mokrácia, ha az a végeredményben is hoz valami hasznot. Nem biztos, hogy ma nálunk min­den kizárólag a gazdaságosság függ­vénye. Nem tudjuk elérni céljain­kat, ha ami nem gazdaságos, azt egyszerűen nem termeljük. Egyre több gazdasági vezető mondja — meggyőződésem, nyugodtan adha­tunk igazat nekik, — hogy a termé­keket kell gazdaságossá tenni, ha egyszer arra szüksége van az or­szágnak. Egyénileg, a saját parcellá­ján persze mindenki azt vet, vete- ményez, amit akar. De egy szocia­lista gazdaság vezetője nem dönthet kizárólag a csoportérdekek javára, hanem neki a szocializmus érdeké­ben kell cselekednie még akkor is. ha ez nem megy nehézség nélkül. Módszereinket tekintve legfonto­sabb számunkra, hogy alakítsunk ki egy, a mainál jobb alkotói légkört. Rajtunk múlik elsősorban, hogy el­képzeléseinket ne egyszerűen jóvá­hagyásra terjesszük elő, hanem bo­csássuk vitára azt A kommunistá­kon keresztül kell, hogy érvényre juttassuk a párt elképzeléseit, és ea nem szűkülhet le kizárólag a kom­munista vezetőkre. A különböző tes­tületekben pártmegbízatásukat tel­jesítő kommunistáknak jól kell is­merniük a párt álláspontját vala­mennyi lényeges kérdésben, mert csak így képesek támogatni, képvi­selni azt. ötelességünk, és meg kell találnunk az útját-módját, hogy a kommunistákat, — bármilyen testületben is dolgozzanak — rend­szeresen, folyamatosan tájékoztassuk. Végig kell gon­dolni módszereinket, és úgy kell információt adni valamennyi kom­munista vezetőnek, testületi tagnak, hogy állást tudjon foglalni és önma­ga számára felelős emberként le­gyen képes meghatározni, hogy mi­ként fog dönteni. Mindannyiunk kötelessége, hogy legyünk befolyásoló tényezői, szer­vezői a munkának, végrehajtásra mozgósító erői az élet minden terü­letén. Ez a mi feladatunk, melyet ha jól teljesítünk, akkor a következő évekre szóló elképzeléseink valóban a megye lakosságának ügyévé vál­nak. És ez az eredményes cselekvés kulcskérdése, nem felejtve, hogy na- gyobL a teljesítmény, ha az ember saját meggyőződése alapján, önkén­tes elhatározásából vállalja a közös munkát. M F K

Next

/
Oldalképek
Tartalom