Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUÁR 5. A hajósi pincefaluban így télvíz idején is megéri fölkeresni a hajósi pincefalut, amely nyaranta s főleg szüret táján kirándulások, idegenforgalmi programok befejező állomása. Télen csönd van, a szőlők szunnyadoznak, a szőlősgazdák pincéik mélyén kezelik a tavalyi termést, amelyiknél bizony akadt már jobb is... A céltársaság konténerben utazik Hét vállalat közösen tette meg az első lépést A konténer jó, korszerű, használata kívánatos lenne, de — mint általában minden újszerű megoldás — költséges. A szükségletek kor színvonalán álló kielégítése s a rláfiordítható szűkös anyagi erőforrások köre hamar bezárul itt is. Hogyan lehet ebből az ördögi körből kilépni? Az elégtelen feltételekre hivatkozva mondjanak le a fejlődés lehetőségéről? A cselekvésképtelenség gyakran választja ezt a technikai színvonalat konzerváló kényelmes „megoldást”. A holtpontról azonban csak azok tudnak előbbre jutni, akik lemondanak a megoldás kényelméről. Keresd a hiányzó láncszemet! A konténeres teherszállítás jelenleg az árumozgatás legkorszerűbb módjának tekinthető. Az építőipari szakemberek figyelmét nem véletlenül keltette fel már évekkel ezelőtt. Számos előnye ellenére sem terjedt el, mert a legtöbb vállalat nem engedheti meg magának, hogy fejlesztési alapját konténervásárlással kurtítsa meg. Egy húszlábas, azaz 20 tonna áru befogadására alkalmas konténer 120 ezer forintba kerül, emellett megfelelő szállítóeszközről, illetve daruról is gondoskodniuk kell. A konténeres teherszállítás műszaki hátterének megteremtése meghaladja az építőipari vállalatok lehetőségeit. Érthetően elsősorban termelőeszközök vásárlására fordítják pénzüket. A konténer számukra luxus, s ezt csak a legnagyobbak engedhetik még maguknak. Pedig igény az lenne rá. Építőipari berkekben már évek óta dédelgetett elképzelés a konténeres szállítás bevezetése. A kisvállalatok, miután nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül nem képesek megbirkózni a feladattal, a közös érdektől és céltól vezéreltetve együttes erőfeszítésre törekedtek. Bár a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat és a SZOTÉV meglevő konténereit is felajánlotta, még mindig kivitelezhetetlennek látszott a gazdaságos konténerprogram beindítása. Mintegy hároméves próbálkozás után sem sikerült a holtpontról elmozdulnia. Az összefogás köréből még mindig hiányzott egy-két láncszem. A kör azonban idén teljessé lett. Csak a megfelelő partnereket kellett megtalálni. A probléma újszerű megközelítése vezetett el hozzájuk. Természetesen minden megoldás — ha már életképes — roppant egyszerűnek tűnik. A konténerügyé is az. Mert ugyan a szétforgácsolt anyagi erők összefogásával nem sikerült zöldágra vergődni. de — mint utóbb kiderült — közös beruházásra nincs is szükség. Ha ugyanis van fölösleges vásárolni. Konténer pedig van, méghozzá bérbeadható. A Köz- raktározási Vállalat szajoli közraktára az igényeknek megfelelő mértékben és kedvező feltételekkel biztosít konténert. Ha egy üzlet beindul A szajoli vállalat bekapcsolódásával tehát mód nyílik a konténeres teherszállítás bevezetésére. Hét vállalat közösen tette meg az első lépést: a szajoliak mellett a Jászkun Volán, a Kév- Metró, a tiszafüredi Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet, a SZOTÉV, a Szolnok Megyei ÁÉV és a Tisza- menti Regionális Vízmű céltársulást hozott létre. A számítások szerint a kölcsönös előnyökre épülő együttműködés valamennyi fél számára gazdaságos. A Szajoli Közraktár hasznosíthatja szabad konténereit, az építőipari vállalatok pedig egyfelől mentesülnek a konténerek beszerzésétől, másfelől a jelenlegi árufuvarozási díjszabásnál kedvezőbben, mintegy ötven százalékkal olcsóbban szállíthatják bérelt konténereiket. Az együttműködés gazdasági eűőnyei azonban ezzel korántsem merültek ki. Életbe lép ugyanis a „ha egy üzlet beindul” elv. A szállítási szakemberek már az optimális konténerfelhasználás szervezésén dolgosnak. Célúk az eszközök jobb kihasználása, s ezt az úgynevezett oda-visszaterheléssel, tehát az üresjáratok kiiktatásával kivánják elérni. Újabb tagokkal bővülhet Az elképzelések szerint a céltársaság további tagokkal is bővülhet. Elsősorban a nagykeileskedelmi vállalatok érdeklődésére számítanak. A konténerprogram kimozdult a holtpontról, s most már szabad az út a konténeres áruszállítás elterjedéséhez. S ez minden bizonnyal sikerülni is fog. hiszen akik szívügyüknek tekintik, eddig sem a kényelmes megoldást választották. Sz. Gy. Hallói Nem Jól hallok! Mit károsítanak a káros szenvedélyek? Például a hallást Szüntelenül dolgoznak a szivattyútelepek Az alkohol és a dohányzás egészségkárosító hatásáról sokat hallottunk, és sokat tudunk már. Szinte naponta szerepelnek új betegségek okozójaként. Ki gondolná például, hogy hallásunkat is befolyásolják? Pedig befolyásolják — persze negatívan. A Szolnok Megyei Heté- nyi Géza Kórház-Rendelőintézet fül-orr-gégészeti osztályának munkatársai — dr. Sebők András helyettes vezető főorvos, dr. Lepény Éva fül-orr-gégész, Csol- lák Józsefné és Kemény Já- nosné audiológus közelmúltban végzett vizsgálata is ezt bizonyítja. A hallás — mint tudjuk — a korral csökken. A szakemberek állítása szerint már húszéves korban is van halláscsökkenés, de olyan minimális mértékű, hogy gyakorlati jelentősége nincs. Az életkor előrehaladtával egyre inkább észrevehető, a hetven-, nyolcvanéves vagy még idősebb embereknél pedig már a környezet számára is nyilvánvalóvá válik. Az alkoholistáknál és a megrögzött dohányosoknál azonban olyan eltérések tapasztalhatók, amelyek nem a korral járnak, vagyis az átlagemberénél nagyobbák. Az említett munkacsoport tagjai nyolcszáz, nyolc korcsoportba tartozó beteg adataiból vontak le következtetéseket. Vizsgálták, hogy az alkohol és a dohányzás milyen mértékben károsítja a hallást. A harmincéves alkoholistáknál és dohányosoknál, ebben a korban nem támadják meg az érrendszert, a hallás nagymértékű károsodása abból származik, hogy direkt módon mérgezik a hallóidegeket. Nemzetközi adatok és a szolnoki szakemberek vizsgálatai bizonyítják, hogy 50 éves korban már kifejezetten az érrendszert rombolja az ital és a cigaretta. A hetvenéves alkoholisták és dohányosok körében már nagy mértékű halláskárosodás észlelhető. Az ital jobban árt, mint a cigaretta. Amíg a dohányzóknak „csak” háromszoros az esélye, hogy hallásuk károsodik, az alkoholistáknak ötszörös. Aki pedig mindkét szenvedély rabja, annál a kettő hatása összeadódik, nyolcszoros esélye van a károsodásra. A magyarázat egyszerű: a dohányzás és az alkohol — tudvalévő — szűkíti, elmeszesíti az ereket, a fülünkben lévőket is. így romlik a hallószerv, — a csiga — vérellátása. — pé — Divatos kabátok tavaszra Megérkeztek az üzletekbe a női tavaszi kabátok első kollekciói. A belkereskedelem legnagyobb partnerétől, a Május 1. Ruhagyártól 156 ezer tavaszi kabátot rendelt, a konfekcionáló vállalat azonban alapanyag- eUátásl gondok miatt ennél kevesebbre, mintegy 130 ezer kabát gyártására vállalkozott. A több mint 320 féle modeU gyártását, csomagolását és szállítását február végéig fejezik be- Ez év tavaszán az átmeneti kabátok fazonja bő és lezser. Főként a laza szövésű kártolt gyapjúszövetből készült modellek divatosak. Belvízvédelmi készültségben November elejétől január végéig a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén átlag 170 milliméter csapadék hullott, ami egyenlőtlen területi elosztásban 10—40 milliméterrel haladta meg a sok évi átlagot. A sok csapadék hatására a kötött talajú belvízöblözetek felső 80 centis talajrétege helyenként 80—100 százalékig telítődött. Ennek következménye, hogy helyenként kisebb — még nem számottevő, — felszíni vízborítások, helyenként tábla nagyságú túlnedvesedések keletkeztek. A hidrometeorológiai helyzet ismeretében a Kötivizig I. fokú belvízvédelmi készültséget rendelt el tíz nappal ezelőtt. Célja, hogy a csatornák befogadóképességének biztosítása mellett lehetővé tegye a túlnedvese- dett területekből, a kisebb elöntésekből esetlegesen keletkező károk mérséklését. A belvízvédekezésnél foglalkoztatottak száma átlag 57 ember, és 19 szivattyútelep üzemelt 36,0 köbméter/sec. teljesítménnyel, 1.720 millió köbméter vizet emelt át a befogadókba. A belvízvédelekezésben a mezőgazdasági termelő üzemekkel, a társulatokkal és a tanácsokkal együttműködve törekszenek minimálisra csökkenteni a károk mértékét. A teremtés koronája Mintha egy „kosztümös” filmből került volna a peronra az idős parasztházaspár. A madárfejű öregasszony arcából ^ppen csak a szeme és szája által bezárt háromszög látszik — fekete kendője minden mást beborít. El- zöldült fekete bársony lajbijának hatalmas sonkaujjai mint felhúzott szárnyak púposodnak válla hegyén. Lábán gombos Cipő. Kezét összekulcsolva úgy gubbaszt ura mellett, mint egy nagy vén fekete madár. Őrködik, strázsál embere felett. — kissé hátrább is áll, akár egykoron urától a szolga. Az embere meg — mint a teremtés koronája — fejedelmi pózban mutogatja fényes, selymes szövetből készült ünneplőjét, zsinóros csizmáját. Fitymálva szemléli az állomás nyüzsgő népét. Megvető pillantásokkal méri végig a tili-tarkára festett, tupírozott, netán sassonos, avagy hátközépig leomló női frizurákat, a lapos- és tűsarkokat, a mű-lompos, mesterkélten pacuha férfi- és női nadrágokat, no meg viselőiket. Szemmel láthatólag oly idegen ez a miliő a két jótét lélek számára, mintha valahonnét az ántivilágból cseppentek volna a vágánysor mellé. Az öregember most erélyesen lekop- pantja ragyogó nádszínű, görcsös görbebotját csizmája orrához. Úgy, hogy — megdöntve — kinyújtott karral támaszkodhat, a sétabot kampójára. Egyúttal látni engedi a markolásnál villanó rézveretet is. Hosszú-faszipkás cigarettáját fenséges nyugalommal dugja fehér bajusza alá. — Ugyan lessél mán rá, Rebeka — hány az óra? — szól hátra csak úgy a vállán keresztül a feleségének, aki szinte ijedten nyitja ki száját egy pillanatra. Láthatóvá lesz előreálló, sárgás, romló fogsora, amint tüsténkedve, mondja. — Megyek mán, megyek. Szaporázza is szinte lábujjhegyen, féloldalt szoknyája hullámzását is fékezve. Virgoncán térül-fordul. — Van még időnk bűven — legyint —, még csak fél három, a vonat meg tizenöt negyvenkor megyen.-Az atyus bólint. Büszkén, rózsaszín derűvel pöfékel. Fehér haja olyan tekintélyesen simul elő a fekete kalap alól, mint egy szenátoré. — Hallod-i, lesd mán ki, — van-i ser? — küldi kis idő múlva újfent az asszonyt. Az megint elszalad, iparkodik vis$za, és jelenti: van „ser”. — Akkor itt várjál meg — mutat a néne lábához a cigarettával, és elvonul sört inni. Egyedül. •Kék szemében egy húsvéti bárány ártatlansága, elégedettsége, amikor aprókat böffentve visszatér. Az Öregmama elé áll. Hallgatnak, nézelődnek. Mikor berobog a vonat, az asszony csodálatos fürgeséggel könyököl utat férjeurának, aki komótosan, mások törtetését lenézően ballag a nyomában. .Javában jönnek még a lépcsőn a leszállók, a néni már felkapaszkodott. Furakodik felfelé, és izgága mozdulatokkal biztatja urát, másszon már utána. — Ejnye, mire való ez a tolakodás nénike?! Nem látja, hogy sok még a leszálló? — apprehendálnak az utasok. De biz az se hall, se lát. Még toppant is a lépcsőn, úgy sürgeti „urát-paran- csolóját”. — Jöjjík mán, hallja! A vénember azonban ravasz nyugalommal értékeli a helyzetet. Érzi a fennrekedtek és lent várakozók ellenszenvét. Ezt akarja elhárítani — legalább magáról —, amikor hallatlan fensőbbséggel szól fel Rebeka néninek. . — Nyughass bolond! Tóth István t
