Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
1986. FEBRUÁR 5. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Boldog az az „ország”, amelynek olyan fia van, mint Takáts Gyula, aki nemcsak ismeri Somogyország füveit, fáit, vizeit, házait, falvait, városait — meg is énekli szülőföldjének páratlan szépségeit: aki úgy ragaszkodik hozzá, hogy életének valamennyi esztendejét neki szánja. „Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt!” — írja lírai vallomásában a költő Takáts Gyula. Vallomás a szülőföldről Vasárnap este láthattuk azt a filmet, amelyben ő vezetett bennünket végig a somogyi tájakon, s hogy az igen szépen fotografált film nem maradt csupán színes természetfilm, az a most éppen 75. születésnapját ünneplő költőnek köszönhető. (Nyilván ebből az ünnepi alkalomból is sugározta, köszöntésül a már régebben készült dokumentumfilmet a televízió.) Takáts Gyula ugyanis szavaival, beszédes jelenlétével valósággal átlelkesítette a bemutatott tájat. Somogy országot mint az ember kelleines otthonát ismerhettük meg. akár Tabán jártunk (itt született.) akár a múltat idéző szabadtéri skanzenben, akár a megyeszékhelyen, Kaposvárott. És mindenhol akadt ismerőse, sőt együttgondolkodó munkatársa. Hallhattuk: készül Somogy nagy monográfiája, s megtudhattuk, hogy az egykori nemesi könyvtárba 38 idegen nyelvű folyóirat járt. már annak idején. Berzsenyi Dániel korában. Nikláról be- bekocsikázván, itt értesült a nagyvilág dolgairól a „remete életű” poéta. Mert Somogynak szerencséjére van egy Berzsenyije is! És hogy ápolják ma is az emlékét! S a nevét viselő társaság lelkes buzdító.ia is ugyanaz a Takáts Gyula, aki éde? pannon versekkel, saját költői életművét is szorgalmasan építgeti. A Szülőföldem, Somogyország egy rokonszenves sorozat legújabb darabja, _ s ami kissé meglepő talán, hogy e többnyire líraian vallomásos filmek szerkesztője egy valósággal egészen más oldalról érintkező szerkesztő, a televízió mezőgazdasági rovatában tevékenykedő Major Sándor. Vállalkozása azt igazolhatja, hogy okos kezdeményezések, törekvések esetében a televízióban sincsenek merev határok: egy „mezőgazdász” is kiruccanhat a „tájköltészet színes területeire. Persze egy-egy film természete, hangvétele attól is függ. hogy ki vállalja fel esetenként szülőföldjét. Mert például mennyire másképpen szólt a Makó-film Erdei Ferenc „optikájával”, lírai hevületénél sokkal erősebbek voltak társadalmi vonatkozásai, ott inkább a város szociális képe, somrnint köl- tői hangulata dominált. Ez is a sorozat dicsérete egyébként: a forma alkalmazkoda- sa a mindenkori adottságokhoz. Hangsúlyozom, kellemes felüdülést ‘jelentett a csaknem egyórás barangolás Somogy lankás tájain Neumann László kamerája érzékenyen mozdult rá minden finom részletre, mintha maga is beleszerelmesedett volna e tájba és virágaiba. Látván mindezt a szépséget, természetit és emberit, kissé elmerengjem azon is, hogy egyszer talán eszébe jut Major Sándornak a mi országunk, a Jászság, és a Nagykunság is, s az is megmutathatja majd nyilvánvaló és rejtett .szépségeit. Füredi színjátszók Hisz értékben nincs itt hiány! Lám, vasárnap délelőtt is. milyen ügyesen játszottak (minden bizonnyal csak társaiknak, hisz 9 órakor ki más néz, felnőtt televíziót, mint a kicsinyek) a tiszafüredi kisiskolások, a Zrínyi Ilona Általános Iskola második osztályos tanulói, akik a Sulikomédiák sorozatban a közismert La Fontaine-mesét adták elő A tücsök és a hangyák címmel, Jáki Csabáné tanítónőjük vezérletével. Nem a játék tökéletessége, hanem a közösségben végzett együttes munka boldog érzése az, ami megfoghatta műsorukban a már nem iskoláskorú nézőt is. A játék öröme hogy sugárzott a gyerekek arcáról! S ne restelljük kimondani: az alkotás láza hajtotta őket, hogy megmutassanak valamit magukból — amire képesek. Jó ösztönzési lehetőség ez az iskolai színjátszás erősítésében, a mozgalom támogatásában. Ezért tartom szerencséknek a televízió gyermekosztályának ezt a vállalkozását, hogy tudniillik alkalmat nyújt a vállalkozó kedvű iskolai színjátszó csapatoknak bemutatkozásra. (Szerkesztő Takács Vera.) Lacika a Kők fényben Apropó érték, bemutatkozás, legutóbb a Kék fény is felmutatott egy' „különleges értéket”, pontosabban egy embert, aki értékes lehetne, mert különleges színészi képességei volnának rá. Ha tehetségét valóban arra használná, amire való, színjátszásra — és nem csalásra. Varga Lacika, mert róla van szó, elbűvölte a Kék fényben a nézőket. Még a szigorú stáb tagjait is megejtette varázsával. Kovalik Károly — ő készítette vele a riportot — nem is tudta eldönteni: kérdezze, vagy egyszerűen csak hallgassa a „zseniális játékost”. Aki akár doktornőként rendre hívta fel, hallhattuk, a kórházakat, hogy betegeket ajánljon be főorvosoknak, szakszerű diagnózissal, ugyanis lexikonokból még a különböző betegségeket is megtanulta latinul Lacika. Igaz, ezúttal telefonálás közben be-becsúszott egy-egy otromba suk-sük is. ami elárulta Lacika nyelvi kultúrájának hiányosságait. Persze meglehet csak most csúszott be a felvétel izgalmában, különben beszélgető telefonpartnerei, „orvostársai” bizonyára felismerték volna Lacika turpisságát. Tény. hogy ez az ügyes telefonbetyár. ez a. megrögzött csaló igazi főszereplőként játszott szerda este a képernyőn, már-már általános rokon- szenvet ébresztve maga iránt. Pedig hát ez a fiatalember, ha jól emlékszem, már 12 esztendőt ült életében. Ügy látszik, nem hiába: végül a Kék fény is felfedezte tehetségét. Nem mondom, hogv ' önmagában nem volt szórakoztató e produkció, pláne ha elfeledkezünk róla, hogy végtére is egy bűnöző kapott országos játéklehetőséget. Nekem azonban valahogy az jutott az eszembe és nem is hagyott nyugton a gondolat: hány hasonló tehetséges, de rendes ember, azaz nem csaló jár-kel ebben az országban, akiknek nemhogy tíz perc, de még egy villanásnyi idő sem jut a képernyő nyilvánosságából! De hát ez van. Lacika sztár lehetett. Csak megjegyzem a Kék fényt követően szinte ugyanannyi időt kapott a képernyőn Szo- boszlai Sándor érdemes művész, aki hivatásáról szólott, színészi munkájáról beszélt. Hát nem furcsa? V. M. Kiállít az Alkotárs Tormószetvódolem Félig kész fészkek a rétisasok letelepítésére Rétisas i téli etetőbelyen Jászberényiek Szolnokon öt éve alakult Jászberényben az Alkotárs művészeti csoport. Kezdetben a képzőművészeti szekció mellett színjátszók, irodalomkedvelők js dolgoztak az akkor húsztagú közösségiben. Az öt év azonban nemcsak az utóbbiak felborulását, hanem az immár egyarcú csoport sikereit is hozták. Nem törekedtek látványos eredményekre, de kiállításaikkal hamarosan kiléptek a Jászságból, majd a megyéből, kétszer is megkapták a KISZ KB művészeti ösztöndíját. Az Alkotárs munkái idén Szolnokon, Budapesten, Pécsett, Kisújszálláson, Túr- kevén, Jászberényben, Til- szaburán és Egerben rendezett kiállításokon láth ajtók. Közülük az első Szolnokon, a művelődési köz)- pont galériájában, pénteken délután 4 órakor nyílik. A csoport 5 éves munkáját, fejlődését bemutató 50 alkotásból (fafaragás, tűzzománc, grafika és foi- tókollázs) álló kiállítást Papp Gábor művészettörténész nyitja meg. — IP — Magyar rósztmök először Balettverseny lacksonban Első ízben vesznek részt szovjet és magyar balettt- művészek az Egyesült Államokban, Jacksonban renh dezett nemzetközi balett- versenyen. A versenyen a magyar táncművészeket Király Me»- linda, Volf Katalin és Ko- váts Tibor képviseli, mindhárman az Állami Operaház társulatának tagjai. Az Állami Balettintézet néf hány növendéke is részt vesz a versenyen. Dózsa Imre, az intézet igazgatója, a zsűri tagja lesz. Balettmesterként kapott meghír- vást a jackjsoni versenyre Havas Ferenc. Kevesen tudják, hogy még az idén a könyvesboltok polcaira kerül a hazai Vörös Könyv, mely tartalmazni fogja azoknak a növény- és állatfajoknak a felsorolását, melyeket legjobban fenyeget a kipusztulás veszélye. E fajok között szinte listavezetőn ek számít Európa legnagyobb ragadozó madara a rétisas (Haliaeetus albioilla), melyből hazánkban már csak néhány pár fészkel. Európa északi tájairól viszont — ahol még valaí- melyest számottevő állományuk él — telente szálmos példányuk érkezik az Alföldre. Mondhatnánk úgy is, hogy a magyar Alföld ősi telelőhelye ezeknek a hatalmas ragadózók- pak. Legnagyobb tömegében — néha 3—35 példány — a hortobágyi pusztát keresik fel. Nagyságrendben a következő telelőhelyük azonban itt, Szolnok megyében is végig húzódó Közép!-tiszai Tájvédelmi Körzet egyik fokozottan védett természetvédelmi területén van. Adataink vannak arról, hogy ezen a részen a második világháborút követő években még költött egy pár. A mezőé- és erdőgazdaság erőteljes gépesedése, az egyre intenzívebb vadászat, vadgazdálkodás, a fokozódó turizmus sajnos elérte ezt az utolsó menedékhelyüket is. Ezek a madarak ugyanis költési időben a legnagyobb zavartalanságot igénylik. Létezésüknek az egyik legalapvetőbb feltétele, melyet azonban napjainkban a legnehezebb biztosítani. Másik nagy gond, hogy nem minden időszakban áll rendelkezésükre elegendő élelem. Ahol ez a két feltétel megszűnt, onnan eltűntek a sasok is. Szerem cséré a DDT-t és származékait •— melyek helyenként katasztrofális pusztítást végeztek a ragadozó madarak körében — ma már kihúzhatjuk a veszélyeztető tényezők közül. A természetvédőknek kiemelten fontos feladatuk, hogy megkíséreljék megmenteni a kipusztulás széliére sodródott fajokat. A rétisas esetében kicsit szerencsénk volt. A hajdani költőhely *és a jelenlegi tet- lelőhely — ahol a téli hór napokban 10—12 rétisas és 3—4 parlagi sas (Aqudla heliaca) tanyázik —, ugyanazon a területen van. Ezt a még ma is viszonylag háborítatlan tájat sikerült 1974j-ben védetté nyilvánítani. A terület azóta csak engedéllyel lár togatható. A teljes zavartalanság biztositásához azonban egy adminisztratív intézkedés kevés. Évekbe telt, míg sikerült elérni, hogy illetéktelen személyek járművek ne lépjék át a rezervátum határát. Miiközben szinte közelharcot vívtunk a terület zavartalanságáért, elkezdtük a sasok téli etetését. Ezek a nagy termetű sasok dögevők. Ez az étkezési szokásuk azonban még a szakemberek közt sem volt teljes körben ismert. Igaz, külföldön már voltak erre vonatkozó tapasztalatok, de úgy látszik, ez nem jutott el mindenkihez. Az első kísérleteket így társadalmi összefogással a Maé gyar Madártani Egyesület lelkes tagjainak segítségével (és néha pénzén) kezdtük el. A siker nem sokat váratott magára. 1978 februárjában egy hatalmas odvas fűzfában meghúzódva sikerült mintegy 30 méterről megfigyelnem és lefotóznom az etetőhelyen táplálkozó rétisasokat. Az élmény fantasztikus volt A fotók közreadásával sikerült meggyőzni a kétkedőket. Ettől kezdődően már nem kellett saját zsebből fizetni a költségeket A rétisasok téli etetése szakmai rutinmunkává vált Megkezdődhetett tehát a következő kísérlet a madal- rak visszatelepítésére. Biztató jelként értékeltük, hogy az utóbbi években — talán épp az etetés hatására — nyaralni is a területen maradt egy-egy fiatal, vagy öreg példány. Mivel az erdő még áll, melyben az utolsó itteni rétisaspár költött, az Országos Köd- nyezet- és Természetvél- delmi Hivatal Északi-alföldi Felügyelőségének segítségével — külföldi példákon okulva — műfészkek kihelyezésével próbáltuk megoldani a sasok „lakáskérdését”. bízván abban, hogv a félig kész fészkek, meghozzák a madarak csa- ládalaoítási kedvét is. E kísérlet teljes sikeréről sajnos még nem tudok beszámolni, de az előjelek egyelőre igen biztatóak. Lőrincz István Vége Kiadja a Helikon Máriák és Katalinok könyve Újabb LabirintusPromótheusz-kötetek Hasonmás díszes kiadványok A Helikon Kiadó műhelyéből 35 kiadvány kerül az idén a könyvesboltokba, Űj kötetekkel gyarapodik a Labirintus, a tavalyi ünnepi könyvhét sikersorozata, s befejeződik Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvének hasonmás kiadása. Molnár Magda, a kiadó vezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy a tavaszi könyvünnep időszakában egyszerre három Labirintus-kötetet adnak közre 50—70 ezer példányban. Benda Kálmánnak, a XVI —XVII. század fordulóján élt erdélyi fejedelem, Bá- thori Zsigmond és felesége, Mária Krisztierna Habsburg főhercegnő házasságáról írt kötete Erdély végzetes asz- szonya címmel jelenik meg. Szakály Ferenc Vérpad az út porában című könyve a mohácsi csatavesztés és az 1526-os kettős királyválasztás utáni magyar történelmet vizsgálja. Trócsányi Zsolt a reformkori magyar politikai élet egyik legjelentősebb alakjáról, Wesselényi Miklósról írt könyvet, s ezt számos korabeli dokumentum, illusztráció is gazdagítja. Budavár felszabadulásának 300. évfordulójára lát napvilágot Bessenyei József történész A Héttorony foglya című munkája, amely az 1686 szeptember 2-i várvisszafoglalást eleveníti fel. A múlt születése című, 20 kötetesre tervezett régészeti sorozat feléhez érkezik. Az idén A klasszikus görög világ, Az egyiptomi birodalmak és A* őskori Eu- *rópa című könyvek jelennek meg. A vallástörténeti forrás- kiadványokat és vitairatokat közreadó Prométheusz sorozat négy újabb kiadvánnyal gyarapodik. Közöttük lesz a Korán, a „Kinyilatkoztatás könyve”, Mohamed (i. sz. 571—632) látomásainak gyűjteménye. A kétkötetes munka minden eddiginél teljesebb és pontosabb magyar fordításban, gazdag jegyzet- anyaggal és tanulmánnyal íe’enik meg. A gvűjtők bőrkötésű díszkiadásban is megvásárolhatják. Malonyay Dezső A magyar nép művészete című, ötrészes kézikönyvének újrakiadását 1984-ben kezdte meg a kiadó. A dunántúli népművészetről és a palócok művészetéről szóló részekkel befejeződik a kötet hasonmás kiadása. A kiadó új' vállalkozása lesz a Névnap könyvek című sorozat. A kötetek versék, novellák, naplók, levelezések, festmények és fotók segítségével a művelődéstörténet egy-egy névhez kötött fejezetét beszélik el. Elsőként a Máriák és a Katalinok olvashatnak nevük „történeti pályafutásáról”. A nőnapra jelenik meg Paul Géraldy Te meg én című versciklusa, amelyben a költő szentimentális versei olvashatók. Kiadják Rad- vánszky Bélának, a magyar művelődéstörténet jeles kutatójának a Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című munkáját, amellyel elnyerte a Tudományos Akadémia tagságát. A könyv lapjain megelevenednek elődeink otthonai bútoraikkal, háztartási eszközeikkel, konyhaművészetükkel, s felidéződnek a régmúlt szórakozásai. I költészet hatéhez kapcsolódva Előadóművészfesztivál A költészet, a versmondás népszerűsítése érdekében immár kilencedik alkalommal rendezi meg április 8- án és 9-én a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Rádió az Előadóművész-fesztivált. . A költészet hetéhez kapcsolódva Budapesten, a József Attila Színházban József Atti- la-műsort mutatnak be Győrött, a Kisfaludy Színházban pedig Tóth Árpád-estet, a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére. A fesztiválra mintegy 60- an jelentkeztek, közülük választják majd ki a fellépő művészeket. . Rajtuk kívül olyan élvonalbeli színművészeket, előadóművészeket is meghívnak, akiknek egyénisége, művészete mindenképpen erősíti, gazdagítja az irodalmi estek tartalmát, színvonalát. A korábbi fesztiválok programja többnyire kettéválasztva zajlott. Tavasszal a költészet napjáhibz kapcsolódtak az előadások, s ősszel gálaesteket rendeztek Ezen a megoldáson már tavaly módosítottak, s így az idén is április második hetében tartják a rendezvényeket. *
