Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyugati exportra gyárt raklapokat a NEFAG abádszalóki fagyártmány üzeme Fűteni kell a duzzasztótáblákat, készenlétben a jégtörök Télen is termel az erőmű A túrkevei Háziipari Szövetkezet fő bévé teli forrása a népművészeti szőttesek készítése. Képünkön: terítő készül a szövőgépen Jobb tenyésztői munkával lehet gazdaságos Karcagon sem aranybánya Az adottságoknak megfelelően fejlesztik a juhászatot A kisüzemi hizlalásnak a hazai sertéshústermelésben képviselt 53—54 százalékos részaránya talán magyarázat arra, hogy a szakmai és a közvéleményt egyaránt az ennek az élelmiszer-alapanyagot előállító tevékenységnek a helyzete foglalkoztatta a legtöbbet az utóbbi hónapokban. Nem mentes pedig a gondoktól a termelői kedv lanyhulását a törzsállomány csökkenését illetően egy másik, — üzemi és népgazdasági szempontból térségenként változóan fontos — állattenyésztési ágazat, a juhászat sem. A megyei tanács mezőgazda- sági osztályától kapott tájékoztatás szerint szőkébb hazánkban az utóbbi öt évben 15 százalékkal csökkent a nagy és kis üzemekben tartott anyajuhállomány. Kulcskérdés a korszerűség Vannak persze az országban is, a megyénkben is olyan térségek, ahol a helyi termelési adottságokat figyelembe véve nem engedhetik — nem engedhetnék! — meg a mezőgazdasági nagyüzemek, hogy gazdálkodásuknak tartósan veszteség- forrása legyen a gyapjasok tartása, tenyésztése. Ide sorolhatjuk a megye közös gazdaságai közül a Karcagi Május |1. Termelőszövetkezetet, ahol több mint ezer hektár gyenge termőképességig hat-nyoc aranykö- ronás földterület csak rét- és legelőműveléssel hasznosítható gazdaságosan. Ebben, és még néhány megyei nagyüzemben az országos tendenciától eltérően kedvezőbben alakultak az utóbbi években a juhászati ágazat termelési mutatói. Az akkori ötezres anyajuhállományát az előző ötéves tervidőszak kezdetéig felerészben extenzív körülmények között tartotta a szövetkezet. A törzsállomány ötven százalékát a hetvenes évek utolján épített 2000 férőhelyes szaktelepen, a másik felét pedig a karcagi határban kilenc helyen lévő hagyományos telepeken gondozták ,a téesz juhászai. A 120 hektárnyi legelő közelében kialakított szaktelepen megvalósított, intenzív gyepgazdálkodásra alapozott anyajuhtartás évi egymillió forintos nyereséget hozott az idő tájt. A végtermék-előállítás, azaz a bárányhizlalás azonban szórványtelepeken történt, ezért mind ágazati, mind pedig üzemi szinten minimális volt az ágazat jövedelme. A juhtartás — mondják a téesz szakemberei — ma sem aranybánya a karcagi határban, de a tevékenységnek a helyi adottságokhoz igazodó fejlesztésére hozott intézkedések mégiscsak "eredményesek voltak. A szaktelepen szerzett jó tapasztalatok alapján a VI. ötéves tervben elsődleges feladatnak tartották a té- eszbeliek a juhászat további koncentrálását. Egy újabb, 3600 férőhelyes szaktelep kialakítása, egy kétszer huszonnégy állásos fejőház üzembehelyezése és a juhászattal hasznosított mintegy 500 hektárnyi területen az öntözéses gyepgazdálkodás megvalósítása volt az ágazat fejlesztésének legfontosabb állomása az utóbbi öt évben. Ezeknél is fontosabb tennivalót jelentett azonban a téesz állattenyésztő szakgárdájának a juhtartás gazdaságossága, a juhhústermelés növelése szempontjából a tenyésztői színvonal javítása. Ez utóbbi törekvés gyakorlati megvalósításában nagy segítségére volt a közös gazdaságnak a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat. Egy birkáról „három bőrt” Miután a már említett adottságokhoz, a rét- és legelőterületek nagy arányához mérten a korábbi ötezerről hétezerre növelte anyajuhállományát a Május 1. Tsz, a szakemberek a juhok többirányú hasznosítását elősegítő fajtaátalakításhoz fogtak. Keresztezési munkájuk célja olyan törzs- állomány kialakítása, amelynél a szaporulati mutatóknak a vágójuhtermelés érdekében történő javítása alapvetően nem megy a gyapjútermelés mennyiségének és minőségének- rovására. Ugyanakkor a fajta magában hordja a jó tejtermelési lehetőségeket is. A színvonalasabb tenyésztői munkát jól segíti az ugyancsak a gödöllői vállalattal közösen kialakított kostelep. Ezen a helyi szükségleteken kívül — szolgáltatásként — más gazdaságok -részére is állítanak elő laboratóriumi körülmények között mesterséges termékenyítéshez szükséges minőségi szaporítóanyagot. A juhtartás koncentrációja ugyancsak a tevékenység gazdaságosságát javító jobb munkaszervezést is lehetővé tett a szövetkezetben. Amíg korábban kétszáz-kétszáz- ötvenes falkát gondozott egy juhász, a jobb tartási körülmények között öt-hatszáz anyaállatot tud ellátni a szaktelep egy-egy dolgozója. A juhászok több és jobb termelésre ösztönző érdekeltségét is megteremtették: a személyi jövedelmük kilencven százaléka a végtermék, azaz a vágójuh, a tej és a gyapjú mennyiségétől, minőségétől függ. Az eredmény már meg is mutatkozott: amíg országosan egy anyajuhtól évente átlagosan 20—22, addig a Karcagi Május 1. Tsz-ben 30—32 kilogramm vágójuhot' értékesítenek évente, és a tavaly eladott hat és fél ezer pé- csenyebárány több mint 80 százaléka exportra került. A törzsállomány tervszerű növelésének, a tartás- technológia korszerűsítésének, valamint a megkezdett fajtaátalakításnak is köszönhetően, figyelemre méltóak a téesz eredményei a juhok hasznosításának másik két szférájában is. A jelenlegi anyaállomány csaknem felét két év óta fejik a juhászok, ezáltal évi 70—80 ezer liter juhtej értékesítése is javítja az ágazat jövedelmezőségét. Az országos átlagnak több mint a másfélszeresét jelentő 160 százalékos egy anyára jutó szaporulat nem ment a gyapjútermelés rovására: nőtt — elérte a hat kilogrammot — az egy átlag anyára jutó nyersgyapjú mennyisége, az évi textilalapanyag értékesítés pedig a korábbi 30 tonnáról 40 tonnára emelkedett. A cél nyolcezres törzsállomány A juhágazat helyzetének alakulásáról tájékoztató szakvezetők többször hangsúlyozták a már említett tényt: Karcagon sem aranybánya a juhászat. Mégis üzemi és népgazdasági szempontok inspirálják a közös gazdaságot arra, hogy a most megkezdett VII. ötéves tervben tovább javítsa a tevékenység termelési feltételeit. Komplex módon természetesen, azaz ideértve a tartástechnológiát, a biológiai és a takarmányozási hátteret. Emellett szól az a tény is, hogy ezer hektárnyi területet így hasznosíthatnak legjobban, és a juhászati termékek értékesítéséből származó folyamatos árbevétel nagy kamatokkal terhelt üzemviteli hitelek felvételétől kíméli meg a té- . észt. A gazdaságosság javítására tett törekvések eddigi eredményei sem lebecsülendők, hiszen amíg országosan egy-egy anyajuh tartása évente két-háromszáz forint közötti veszteséget jelent ágazati szinten, Karcagon 100 forint körüli hasznot hoz. A jelenleg még minimális üzemi haszon növelésének azonban alapfeltétele többek között az intenzív körülmények között tartott törzsállomány gyarapítása is. Ezért a Május 1. Tsz-ben a szórványosan még meglévő, hagyományos telepek végleges felszámolása mellett a két szaktélepen nyolcezerre növelik az anyajuhlétszá- moit. A törzsállomány)-gya- rapítással párhuzamosan számolnak arra is, hogy az új tenyésztési eljárások, a fajtakeresztezés eredményei ezután mutatkoznak meg igazán a többhasznú juhtartás eredményességébea Félújítással, öntözéssel és rendszeres tápanyagvisszapótlással növelik a rét- és le- gelőterülellek intenzitását. Ezenkívül tartalékot látnak még a téeszbeliek az ágazat jövedelmezőségének fokozására a mesterséges termékenyítési szolgáltatás bővítésében, valamint egy törzstenyészet kialakításában és a tenyészállat-forgalmazás bevezetésében is. lka rus-összeszerelő üzem Törökországban A vízügyi szakemberek számára aligha létezik szebb muzsika a víz morajánál, a parthoz csapódó hullámok „zenéjénél”. Annál, amikor a több méter magasból alázúduló folyam turbinákat hajt, s áramot termel, vagy csak éppen peregve aláhull, hogy életet adjon a földeknek. Persze, ilyenkor télen egy kicsit más lehet a helyzet, hiszen a Tisza II vízlépcső és tározója körül is minden csendes. Pedig — mint Ti- szay József, a Kötivizig kiskörei szakaszmérnökségének vezetője elmondta, — most is ugyanúgy dolgoznak, mint nyáron, azzal a különbséggel, hogy'ilyenkor több speciális feladatot kell ellátniuk. íme közülük néhány: A téli duzzasztási szint Kiskörénél 2 méter 5 centiméter, ami a tengerszint felett 87 méter 20 centiméternek felel meg. Nyáron ez 89 méter 25 centi szokott lenni. Tehát ilyenkor 2 méter 5 centivel alacsonyabb. Ez azt eredményezi, hogy a tározókból visszahúzódik a víz a folyó eredeti medrébe, és a tározó „szárazra” kerül. így várják a téli jeges időszakot. Majd ezután ketté válnak feladataik. Egyrészt a főművi munkákat, másrészt a tározó fenntartási feladatait — a cserjés, tuskós területek rendezését, irtását — végzik el. A legfontosabb dolguk mégis az. hogy a turbinák folyamatosan termeljenek. Ehhez pedig a duzzasztómű téli üzemét biztosítaniuk kell. A felkészülés általában minden év november közepéig megtörténik. A duzzasztótáblák acélszerkezeteit fűtik a lefagyás ellen, s így a jég nem nyomja őket. Ugyanakkor az oldalgumikat — amelyeken a táblák csúsznak — szintén melegítik, hogy ne fagyjanak « a pillérhez, mert ellenkező esetben nem tudnák az erőmű folyamatos üzemét biztosítani. Az Ikarus Jármű- és Karosszériagyár valamint külkereskedelmi partnere. a MOGÜRT kooperációs szerződést kötött a török Otomo- tív Endüstrileri AS. járműgyártó vállalattal városi autóbuszok törökországi összeszerelésére. A szerződés, amely várhatóan megteremti a tartós együttműködés alapjait, előirányozza, hogy a török vállalat 200-as típusú magyar autóbuszokat szerel össze üzemében, s a szükséges alkatrészek egy részét maga állítja elő. Az Ikarus már eddig is szállított járműveiből törökországi cégeknek. 1980- ban 400 buszt, majd rövidebb szünet után az elmúlt év végén újabb autóbuszokat adtak át. rendkívül rövid határidő alatt. Jelenleg már több mint 750 magyar autóbusz járja a törökországi utakat. A közös munka, s a helyi gyártás révén kedvezőbb árajánlattal, előnyösebb feltételekkel vehetnek részt a magyar vállalatok a török- országi felhasználók által kiírt versenytárgyalásokon. Amennyiben a török közlekedési vállalatok nagyobb megrendelést adnak Ikarus- buszok szállítására, úgy a magyar jérművállalat műszaki segítséget nyújt a helyi összeszerelés gyors megszervezéséhez. — munkáit, vagyis a cserjék irtását. a tuskók kiszedését az év első három hónapjában végzik el. Ezek a feladatok évente körülbelül 35 millió forintba kerülnek. Hozzájuk tartozik még 8 automatikus szivattyútelep is, amelyekkel a szivárgó vizet és a belvizet juttatják vissza a tározóba. Ezeknek mindig üzemképeseknek kell lenniük, így naponta ellenőrzik őket. hiszen a tél nem akadályozhatja a munkát. Persze, nemcsak a szigorúan profiljukba tartozó munkákat vállalják el. A megváltozott közgazdasági feltételek között a vízügyi igazgatóságnak is egyre több nyereséget kell produkálnia, így ők is keresték a lehetőségeket, hogyan tudnák növelni eredményeiket. Az az igazság, hogy ebben némi szerencséjük is volt, hiszen kapacitásuk ma is nagyobb, mint az elvégzendő feladat, így bátran mertek vállalkozni. Tavalyi termelési értékük 85—86 millió forint volt. Ennek az összegnek a felét, — mintegy 40—42 millió forintot — bérmunkából hozták össze. Például felépítették az abádszalóki kempinget, elvállalták a kiskörei szabad- strand kialakítását, az iskola felújítását, az idén pedig a postát hozzák tető alá. Ugyanakkor ők gyártják a Kisköre típusú univerzális karbantartó és rakodógépet is. Ezeknek a munkáknak eredményeként a tavaly tervezett 5 millió forintos nyereséggel szemben hét és fél milliót értek el. Ebhői a pénzből már iut műszaki fejlesztésre, s a dolgozók bérének emelésére is. N. T. a Kötivizig kiskörei szakaszmérnökségének munkájáról Felvetődhet a kérdés: mi van akkor, ha az ideinél erősebb a tél, s a folyót összefüggő jégpáncél borítja? Erre is felkészültek, mivel jégtörőik a téli kikötőben bevetésre készen állnak, s az URH-s jégvédelmi hálózatba is be vannak kapcsolva. Figyelőszolgálatuk pedig mindennap jelenti, ha a folyó felső szakaszán megindul a jég képződése. Különösen akkor van baj, ha egy erős hideget hirtelen és gyors felmelegedés követ. Mert olyankor megindul a zajlás. s a torlódott jég vastagsága az erőmű előtt elérheti akár a négy és fél métert is. Ebben az esetben olyan üzemmódot választanak, amely lehetővé teszi, hogy a jég a tározóban elolvadjon s ne veszélyeztesse a berendezéseket. Ha ez nem sikerült, akkor van baj, hiszen ahhoz, hogy tovább engedjék a feltorlódott jeget, ki kell venniük a duzzasztótáblákat a vízből. Akkor pedig kiegyenlítődnek a vízszint a folyó alsó és felső szakasza között. Ennek az lenne a következménye, hogy leállnának a turbinák is. Márpedig ezt a luxust — iól tudjuk — ebben az energiaínséges világban nem engedhetik meg maguknak, hiszen tavaly is csaknem 75 millió kilowattóra villamos energiát termelt az erőmű. Tehát egy ilyen helyzet egyrészt energiakiesést okozna, másrészt a jég rongálná a medert és a partot is. Ebből is kitűnik, hogy az erőmű folyamatos üzemét biztosítaniuk kell. De a szakaszmérnökség dolgozóinak másfajta feladataik is vannak. A tározó rendezési
